Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-14 / 215. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŐKÉBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 14., SZERDA 5 Az információ A napokban elhatároztam, elutazom a Pest környéki községbe. Nem nagy dolog, gondoltam én, Európában élünk, busz van, vonat is van, csak oda kell menni. Mit sem sejtve telefonáltam a Népstadionhoz, hogy megérdeklődjem a buszok indulását. S mit tesz isten, fél óra leforgása után (miközben 20 percig foglaltat jelzett, majd 10 percig csak csöngött a telefon) felvették az információs irodában, és egy unott férfihang kérdezte, mit is parancsolok. Mondtam, hogy semmit, csupán érdeklődnék, mire ingerülten megjegyezte, nincs ideje a humorizálásra, biztosan sokan várnak még a vonalban. A válasz megjött, az időpont is, az indulási hely és még a visszajövő buszok menetrendje is. Rendben is lennénk — gondoltam, a Népstadion nincs is messze, alhatok reggel. Eljött a nagy pillanat, az indulás. Odaérve a pályaudvarra meglepődve tapasztaltam, hogy a menetrendi táblán nem szerepel a helység neve, ahová utazni kívántam. Udvariasan megkocogtattam az információsfülke ablakát, mely mögött maga a Volánbusz teljhatalmú információszolgáltató, börtönőrnő külsejű felhomályosító asszonya üldögélt, kényelmesen falatozva, közben életbevágóan fontos beszélgetésbe merülve — ha jól emlékszem, egy töltött káposzta receptjéről — egy éppen szabadidős kolléganőjével. Kissé idegesen vártam, hisz buszomnak negyedórán belül indulni kellene. Krákogtam, köhögtem, mint egy tüdőbajos, doboltam az ujjaimmal, mint a kocsmában, de semmi hatás. Úgy 5 perc elteltével felém fordult a hölgyemény, és tele szájjal megérdeklődte, mit is óhajtanék. Előadtam. Visszafordult csevegni, majd félvállról kifejtette, hogy menjek a Nagyvárad térre, mert ezek a buszok onnan indulnak. Leesett a tantusz. Igen, ez itt az információ. A teljhatalmú. Az igazi. A negyvenéves. Semmit sem változott. (w. b.) Megyei zsilipszemle A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei tegnap kezdték el Pest megyében az árvízvédelmi töltések, vízfolyások és belvízcsatornák felülvizsgálatát — tájékoztatta lapunkat Koppány György igazgatóhelyettes. Kérdésünkre elmondotta: az október utolsó napjáig tartó munkálatok során azt szemrevételezik, hogy a vízügyi igazgatósághoz tartozó szakmérnökségek miképpen készültek fel az árvíz elleni védekezésre. Mivel a megyében sok helyen komoly gondot okoz a magas belvíz, ezért erre kiemelt figyelmet fordítanak majd. Ellenőrzik a töltéseket keresztező olaj-, gáz- és telefonvezetékeket, valamint feltérképezik a zsilipek állapotát is. Ez utóbbiaknál azt vizsgál-, ják, hogy nem eresztik-e át a vizet. (k. m.) Ingyenes belépő a jutalom Irtják a parlagfüvet Parlagfűirtó akció H| indult Százhalom- battán, mely a múlt héten vette kezdetét. Született ugyan évekkel ezelőtt egy helyi rendelet, miszerint a városban mindenki köteles irtani e növényt, de a felszólításnak nem igazán volt foganatja. Tudnivaló, hogy a parlagfű az egyik legagresszívabb növény, mely pollenallergiát okoz, s e betegség tünetei — szénanátha, kötőhár- tya-gyulladás — igen erősen jelentkeznek. A város utcáin és lakótelepein szinte mindenütt megtalálható ez a növény, így nem kell messzire menniük azoknak, akik vállalkoztak az irtására. A százhalombattai általános iskolások buzgón láttak neki a gyűjtésnek, a 3. Számú Arany János Iskola tanulói e célra használták fel a biológiaórát is. A növényeket a polgármesteri hivatalhoz kell hordani, s aki száz darabot összegyűjt — ami nem is olyan nehéz —, ajándékot is kap szorgalmáért cserébe. Két hét múlva kezdődik a Battai Napok című városi rendezvény, melyre a legszorgosabb „parlagfűvadászok” ingyenes belépőjegyet kapnak. A hétfői napon már tíz ilyen jegy talált gazdára, iskolás gyerekek személyében. A gyűjtési akció csütörtökig tart, s ha netán a felnőttek is bekapcsolódnak, végre megszabadul a város az allergiás betegségek okozóinak egyikétől. A gyűjtést persze csak azoknak tanácsos végezni, akik nem hajlamosak allergiára, őket viszont a város egészségének ügye mellett a belépőjegy megszerzése is motiválja, hiszen a város életében először kerül sor egy ilyen nagyszabású rendezvényre, így hát nem csoda, hogy a város apraja- nagyja szeretne ott lenni. V. Cs. A ráckevei MDF-szervezet felkészül a választásokra Vona doktor hu maradt a pártjához Három ciklus után megtört egy politikai pálya, Vona Ferenc nem jutott be a parlamentbe képviselőnek. A választási csatavesztés az ő esetében váratlan volt, hisz ha valaki, Vona doktor nagyon sokat tett a körzetéért. Kijárt, ajtózott, olykor könyörgött — tornateremre, iskolafelújításra, háborús emlékműre, gázprogram-támogatásra, sőt, nevéhez fűződik a ráckevei Duna-híd rekonstrukciója, mely 100 millió forintjába került a leköszönt kormánynak. A méltatlan mellőzés joggal elkedvetleníthet egy ambiciózus politikust. A kudarcért okolhatja a választókat, megtagadhatja pártját, ez utóbbinak tulajdonítva a megcsappant népszerűségét. Vona doktor egyiket sem tette. Kedve töretlen, továbbra is szereti, becsüli volt híveit, s az MDF-hez is hű maradt. A ráckevei MDF-szervezet — melynek alapító tagja — a napokban megtartott gyűlésen őt kérte fel elnöknek, s ő készséggel elvállalta a közel sem hálás tisztséget. Vona Ferenc — szavaival élve — reálpolitikus. Tudatában van az MDF kudarcainak okával, s azzal is, hogy ezek ismeretében újra kell kezdeni mindent. Újra megnyerni az emberek bizalmát, vagy ahogy ő mondja: elfogadtatni magunkat egy alternatívaként a ’98-as választásokra, szemben a most hatalomra került baloldali szociálliberális koalíciós kormánnyal. Az elvekhez hűnek kell maradjunk — Igaz-e, hogy a választások előtt bizonyos körök megkeresték, támogatásukról biztosították, amennyiben nem az MDF színeiben indul? — Valóban így történt, azt kérték, üljek át a függetlenek közé. Hogy miért nem tettem? Mert nem tartozom a politikai prostituáltak társaságába, jóllehet ez bocsánatos bűn manapság Magyarországon. Én az MDF alapértékeivel, politikai célkitűzéseivel jegyeztem el magamat 1989-ben, ezekkel tudok ma is azonosulni. Stílus- és stratégiaváltásra van a pártnak szüksége, de nem az elveink feladására — mondotta az exképviselő. — Ma már mély meggyőződésem, hogy Antall Józseffel is elvéreztünk volna. Egy párt népszerűtlenségét nem a párt első emberének népszerűsége határozza meg, hanem a stratégiája, továbbá a népszerűtlen intézkedések. Ézekben követtünk mi el alapvető hibákat. Négy év alatt nem volt elég időnk, lehetőségünk — sőt meg merem kockáztatni, esetenként a szándék is hiányzott —, hogy kellő figyelmet szenteljünk a kisembereknek, s a bázist, a vidéki szervezeteket is elhanyagoltuk. A másik melléfogás a sajtó lekezelése volt, az MDF felső vezetése — no meg a kormány is — lebecsülte a médiák szerepét, holott elsősorban ezeket kellett volna megnyerni, hogy segítsenek elfogadtatni a társadalommal az átalakulás nehézségeit, a kedvezőtlen, de szükségszerű intézkedéseket. Nem vitás, kemény árat fizettünk ezért a tanulságért. Felhatalmazás konszenzusteremtéshez Ráckevén — sőt az egész térségben — az MSZP-nek erős a bázisa. Ez a mag — volt és jelenlegi tsz-veze- tők, a politikából kiszorult, s most újra szóhoz jutott pártfúnkcionáriusok, a pártállam egykori haszonélvezői — a választási kampány idején jól kamatoztatta a gazdaságtalan vállalatoktól utcára került emberek elégedetlenségét, a mezőgazdaság átalakulását szolgáló törvények elszabotálásából eredő feszültségeket, s az elhúzódó kárpótlást. Ezekkel kellett megküzdjön Vona doktor. — Nem vitás, MDF-es kevesebb volt, mint A szocialisták helikopterről szórták a röplapokat Vimola Károly felvétele MSZP-s szimpatizáns, s ez ma is érvényes. Utánuk a rangsorban a kereszténydemokratákkal egy szinten állunk, s ez megnyugtató körülmény. Amikor rám esett a választás mint elnökre, a tagság a konszenzusteremtő készségemet emelte ki mint kvalitást. Felhatalmazást kaptam, hogy teremtsek kapcsolatot a kereszténydemokratákkal és a kisgazdákkal, valamint minden olyan civil szerveződéssel, mely a város és a térség gazdasági fel- emelkedését tűzte ki célul. Most azon munkálkodom, hogy tető alá hozzam ezt az ellenzéki koalíciót. Rengeteg a tennivaló. Mindenekelőtt a kárpótlást kell befejezni. Emiatt nem tud beindulni az intenzív mezőgazdaság, akadozik a vállalkozói kedv. Egy sor infrastrukturális fejlesztés befejezetlen, s most, hogy már nem vagyok parlamentközelben, más utakat kell találni a hiányzó pénzek előteremtéséhez. Régi vesszőparipám a Soroksári-Duna-ág környezetvédelmének javítása. Úgy tűnik, a kanadai kapcsolatok révén anyagi támogatást kapunk erre a célra. Már mutatkoznak a repedések Vona Ferenc nem csinál abból titkot, hogy a mostani felgyorsult szervezkedés és a pártokkal való konszenzuskészség a helyhatósági választásokra való felkészülést szolgálja. — Májusban megmosolyogtam az MSZP-sek ügybuzgalmát, amikor helikopterről szórták a röplapokat a választókerületemben. Lebecsültem az effajta kampányhadjáratot, túl biztos voltam a dolgomban. Helikopterre persze nem telik, nekünk üres a kasszánk. De azért nem ülünk tétlenül, felkészülünk a választásokra. Én magam nem indulok, ám van néhány jelöltünk, akiket minden erőnkkel segítünk, hogy bejussanak a ráckevei önkormányzatba képviselőnek. — Vona úr, milyennek ítéli a Hom-kormány esélyeit, kihúzzák a négy évet? — Abban az esetben, ha az SZDSZ nem mondja fel a koalíciót. Az első 50 nap eseményeiből következtetve nem olyan szilárd ez a kapcsolat, itt-ott már megmutatkoztak a repedések. Véleményem szerint ha Pe- tőék külön utakra lépnek, egyedül Homék nem mennek sokra, nekik nincsenek meg azok a külföldi kapcsolataik, amiktől a fellendülés pénzügyi hátterét remélik. Matula Gy. Oszkár Hatezren megyénk természeti értékeiért Vadásztalálkozó a Dóra-majorban „A vadászat nem cél, hanem eszköz a Föld értékeinek megőrzésében.” Ez a szlogenje az 1994. évi országos vadásznapoknak, mely rendezvénysorozat részeként szeptember 17-én, szombaton az Üllőtől néhány kilométerre eső Dóramajor hívja Pest megye vadászait, illetve azokat, akik e nemes ősi sport iránt érdeklődnek. A rendezvény nem titkolt célja, hogy a nem vadászokhoz közelebb hozza a vadászokat, eloszlassa azt az egyre teijedő hiedelmet, hogy ez a sport nem egyéb, mint kegyetlen vérontás. — A vadászok, az erdészek nem különös emberek, csak szeretik az erdőt, a természetet, a belőle áradó békességet. Ma a jövő erdeiért, a jövő vadjaiért fészke — állítja Rácz Gá- kell a felelősséget viselni- bor, a Vadászok és Termé- ük. Gyűlölik az erdőt sze- szetvédők Közép-Magyar- métdombnak tekintő ember- országi Szövetsége elnöke, társaikat, de megdobban a aki a szombati esemény fő szívük, ha látják, hogy az szervezője. Talán kevesen idén újranépesült a rétisas tudják, hogy megyénkben A szervezőbizottság legifjabb tagja vezeti a terepszemlét csaknem hatezer vadász él és dolgozik, miközben erde- ink és a vad természetes élőhelyeinek állapota egyre romlik, soha le nem bomló szemétkupacok csúfítják környezetünket. Gyakran . szélmalomharc csupán, amit ők hatezren folytatnak. Rengeteg munka akad addig, amíg az áhított vad puskavégre kerül. Gyakran sokkal jobban esik a gidájá- val legelésző őzsuta megpillantása a hajnali félhomályban, mint a legértékesebb trófeájú vad elejtése. Ám ezek a gondolatok csak kicsiny részei a vadászember titkának, melyet igazán megfejteni senki sem képes. Okét és minden érdeklődőt szeretettel várnak a Dóra-majorban. (feke)
