Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-08 / 184. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Szocialisták • • On se Czanka Attila kapitalista diktatúrája mondjon nemet világcsúcsot emelt Sándor András írása a világkiállításra! Szekszárdon (2. oldal) (4. oldal) (15. oldal) Kölcsey-szobor Felavatták szombaton Köl­csey Ferenc szobrát szülőfa­lujában, a Szatmár megyei Sződemeteren. A szoboravató ünnepség­re meghívták a magyar és ro­mán társadalmi, politikai és egyházi élet számos ismert személyiségét. A Himnusz költőjének szoboravatásán ünnepi beszédet mondott többek között a helyi polgár- mester és a megye prefektu­sa mellett Tornai József, a Magyar írószövetség elnö­ke, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Bálint - Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosa, loan Chis, a Szatmár Megyei Tanács el­nöke, Tőkés László és Tempfli József nagyváradi, valamint Kocsis Elemér deb­receni püspökök, Corneliu Bállá műfordító, az EMKE részéről pedig Kötő József irodalomtörténész, az EM­KE főjegyzője. Hatszáz évre emlékeztek a bagiak Turulmadár a Peres-dűlőben A levéltári kutatások szerint 1394-ben, idén hatszáz éve említette az első okirat a Galga menti Bag község ne­vét. E jeles évforduló alkal­mából leplezték le tegnap a Peres-dűlői új lakónegyed­ben azt a gyöngyössolymo- si kőből készült obeliszket, melynek tetején kiterjesztett szárnyaival bronz turulma­dár óvja a falu népét. A Helytörténeti Baráti Társu­lat hároméves tervét közada­kozásból valósította meg. Pénzzel, kétkezi munkával vagy éppen virágokkal, mint Nagy József kertész, számosán segítettek. Sári Szabolcs és Hajnal­ka trombitaszóval jelezte az ünnepség kezdetét, amit két­százan tiszteltek meg bagi­ak és a községből elszárma­zottak. Az avatás szónoka vezetéknevével tartozik a fa­Az obeliszk felirata: Baag 1394. Hatszáz éve ebben a formában szerepelt a község neve egy okiratban Balázs Gusztáv felvétele luhoz: Bagi Gábor, hazánk horvátországi rendkívüli meghatalmazott nagyköve­te. Beszédében felidézte a település és a Galga mente múltját, amiből kitűnt: ez a vidék az ezeréves magyar történelem összes frontját végigküzdötte. Büszkék le­hetnek erre a bagiak és a Ba- gik. (Folytatás a 4. oldalon) Gyermekliget Veresegyházon Néhány nap múlva már beköltözhetnek a lakók Hetek óta tart a kánikula, de van, ahol örülnek ennek az időjárásnak. A Veresegy­házon épülő gyermekliget­ben a hét végén sem áll le a munka: tartani kell az át­adási határidőt. Augusztus 19-én kerül sor az ünnepé­lyes avatásra, majd a leen­dő kis lakók vehetik birtok­ba az igazán hangulatos épületeket. Fehér falak, ar­chaikus külső és belső for­mák, benn folyosók, búbos kemencék. Itt-ott ajtókat festenek, másutt az út men­ti lámpákat állítják föl. Nagy a sürgés-forgás, az utolsó simítások, a befeje­zés előtti hangulat uralja a hét végét. — A központi és három Vimola Károly felvétele „A” típusú épület kivitelezé­se volt a mi feladatunk — mondotta Kiss Imre, a Mo­noban Kft. ügyvezetője. — Ez év május 3-án kezdtünk, augusztus 3-án pedig már a befejező munkálatoknál tar­tottunk. Az utolsó hibák javí­tása 9-én zárul le. (Folytatás a 4. oldalon) IMF-hitel A Nemzetközi Valutaalap 791 millió dollár készenléti hitelt hagyott jóvá Lengyelor­szágnak, így kívánja támogat­ni azt a programot, amely lé­nyegesen felgyorsítja a gazda­sági növekedés ütemét az év­tized végéig. Az összeg a jö­vőben csak növekedhet, ha Varsó megállapodik adósság­átütemezéséről. Mikor szólal meg Nagy Sándor? A szocialista évtizedek számos álsága közül az egyik a szakszervezetek működése volt. Tudom per­sze, hogy voltak olyan bizalmik, akik igyekeztek ki­használni a számukra szabott szűk teret, s amit lehe­tett, kiügyeskedtek — vagy ha úgy tetszik —, kihar­coltak az őket megválasztó munkások számára. Azt azonban ók is pontosan érezték, hogy meddig me­hetnek el. Vagy ha esetleg mégis túlontúl komolyan vették a megbízatásukat, hamar helyre tették ókét... S hogy a szakszervezetek működését még csak vé­letlenül se lehessen valóban komolyan venni, az or­szág irányítói a legfőbb vezetőiket mindig beültették a legszűkebb politikai döntéshozó testületekbe. Az utolsó ilyen vezető' Nagy Sándor volt. Az 1990-es politikai változások után azonban mintha kezdte volna komolyan venni a feladatát. Szóvá tette sokak egyre nehezebb életkörülményét, az ugrásszerűen növekvő' számú munkanélküliek gondjait, a válságövezetekben élók nemegyszer szin­te kilátástalan helyzetét. Kezdett úgy viselkedni, mint ahogy mindenütt a világon illik a szakszervezeti vezetőknek. A dolog szépséghibája csupán csak az volt, hogy következe­tesen elfelejtette megemlíteni: az ország gazdasági lecsúszása, sokak elszegényedése nem 1990-ben kez­dődött... A munkavállalók mindenesetre hittek neki, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a társadalombiz­tosítási önkormányzati választásokon az általa veze­tett MSZOSZ elsöprő'győzelmet aratott. Nosza, kap­tak is utána az MSZP vezetői, s a parlamenti válasz­tásokon az országos listájuk második helyével tisz­telték meg. Még Békési Lászlót is megelőzte... Nyil­ván számosán szavaztak a szocialistákra miatta. Azóta viszont hallgat. Pedig a kormány egymás után hozza a fogyasz­tást könyörtelenül visszaszorító intézkedéseit, a lét­minimum alatt élók tábora pedig tovább növekszik. Illene hát végre megszólalni az elmúlt években hirtelen oly nagy szociális érzékenységről tanúbi­zonyságot tévő Nagy Sándornak, s illene tiltakoznia a szociálliberális kormány ugyancsak szembetűnő szociális érzéketlensége miatt. Mert különben, azt hiszem, egyre többen lesznek hajlamosak azt hinni, hogy az előző kormányok alatti hangoskodása nem a tömegekért szólt, ha­nem csupán a hatalmon lévők ellen. Hardi Péter Ki kért bocsánatot Pozsonyban? Titokzatos hangszalag A magyar kormányfővel pénteken Pozsonyban foly­tatott megbeszélése után személyesen Michal Kovái szlovák államfő mondta el a cseh hírügynökség pozso­nyi tudósítójának: „A ma­gyar miniszterelnök,1 Horn Gyula kijelentette, hogy bo­csánatot kér mindenért, ami a múltban történt, az összes sérelemért, ami a Magyaror­szágon élő kisebbségeket ér­te.” A szlovák államfő nyilat­kozatát az újságíró, Peter Svec hangszalagra rögzítet­te. Kovác a CTK tudósítása szerint hozzáfűzte, hogy noha a magyar miniszterel­nök nem érez személyes fe­lelősséget a múltbéli konf­liktusokért, kötelességé­nek érezte a bocsánatké; rést, és arra szólított fel: a két ország ne engedje, hogy a múlt tehertételt je­lentsen a mai problémák megoldásában, hanem el­lenkezőleg, ténykedjenek a kölcsönös megbékélés ér­dekében. Kovác államfő ebben teljes mértékben egyetértett a magyar kor­mányfővel — idézte az el­nököt a CTK. Az MTI kiküldött tudósí­tóját erről a cseh hírügynök­ség pozsonyi irodája tájé­koztatta, azt követően, hogy a cseh sajtó közölte a CTK jelentését, és azt For­ró Evelyn kormányszóvivő a magyar rádiónak nyilat­kozva cáfolta. A szlovákiai lapok közül csak a magyar nyelvű Új Szó, valamint a Národná Obroda és a Sme említette meg a magyar küldöttség lá­togatásáról közölt szombati tudósításában Kovác elnök kijelentését, de különös fi­gyelmet egyik sem szentelt az idézetnek. Ennek magya­rázata valószínűleg az, hogy Kovác államfő kijelen­tését kizárólag a cseh hír- ügynökség tudósítója előtt tette, ezért más tudósító a helyszínen erről nem érte­sülhetett, s legfeljebb a rá­dióhírekből vagy a cseh hír- ügynökség sajtóköréből me­nthette az információt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom