Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-08 / 184. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Feszült a helyzet Dél-Libanonban Cristopher a Közel-Keleten Cristopher amerikai külügyminiszter ezekben a napok­ban békéltető szándékkal Jeruzsálem és Damaszkusz között ingázik, miközben Dél-Libanonban és Észak-Iz- raelben ismét harci cselekmények mérgesítik el a közel- keleti helyzetet. Népszavazás a béketervrol Még nincs hadiállapot Warren Cristopher ame­rikai külügyminiszter va­sárnap Jeruzsálemben izra­eli hivatali kollegájával, Simon Peresszel elsősor­ban a szíriai—izraeli béke­tárgyalások fölújításáról és a Dél-Libanonban ural­kodó feszült helyzetről tár­gyalt. Az amerikai diplo­mácia vezetője az izraeli fővárosban kijelentette, hogy Háfiz al-Aszad szí­riai elnök nagyra értékeli Jichak Rabin izraeli kor­mányfőnek a békéért tett erőfeszítéseit, s ezért re­mény van a szíriai—izrae­li megbékélésre. Az ameri­kai külügyminiszter derűlá­tásával ellentétes a tegnapi szíriai napilapok hangvéte­le. A hivatalos Al-Baath nevű újság például azt ír­ja, hogy Cristopher mosta­ni útja a korábbiakhoz ha­sonlóan ezúttal is kudarc­cal fog végződni. Az ame­rikai külügyminiszter Jeru­zsálemből még tegnap dél­után továbbutazott Da­maszkuszba, ahol megbe­szélést folytatott Aszad szí­riai elnökkel és Farúk as- Saraa külügyminiszterrel. Közben Dél-Libanon­ban az izraeli légierő pol­gári célpont ellen végrehaj­tott csütörtöki támadása nyomán továbbra is igen feszült a helyzet. Tegnap óriási pokolgép robbant a dél-libanoni Nabatijja vá­roska " központjában, amelynek öt halálos áldo­zata, s mintegy harminc se­besültje van. A síita Hiz­bullah nevű fundamentalis­ta szervezet pedig szomba­ton Katyusa-rakétákkal lőt­te az észak-izraeli Galilea településeit, aminek követ­keztében három polgári személy megsebesült. Vá­laszként az izraeli hadse­reg és a vele szövetséges Dél-libanoni Hadsereg szombaton egész nap ágyúzta a „biztonsági öve­zettől” északra lévő cél­pontokat. Dél-Libanonban a hét végén közelharcra is sor került a Hizbullah fegyveresei és az izraeli katonák között. Az össze­tűzés során két izraeli ka­tona elesett. Bobay József A boszniai szerb vezetés egyelőre nem kívánja meg­hirdetni a hadiállapotot, szükség esetén azonban ezt az intézkedést azonnal be­pótolja. A DPA jelentése szerint ezt Radovan Kara- dzsics boszniai szerb vezér jelentette be a paléi televízi­ónak adott szombati nyilat­kozatában. A nyilatkozatot vasárnap ismertette a BETA belgrádi hírügynök­ség. A hét végén a boszniai szerbek már bevezették az általános munkakötelezett­séget. Karadzsics vitatta, hogy be akarja vezetni a gazdasá­gi és a társadalmi élet tel­jes állami ellenőrzését. Utalt azonban arra, hogy fo­kozott erőfeszítésekre van szükség a termelés biztosí­tása, valamint a lakosság, mindenekelőtt pedig a frontharcosok ellátásának szavatolása végett. Csakis így lehet szembeszállni a Jugoszlávia, vagyis Szer­bia és Montenegró ellen meghirdetett gazdasági zár­lattal. Karadzics ismét bejelen­tette, hogy augusztus 27-én és 28-án népszavazást tarta­nak a Bosznia-Hercegovi­náról az összekötőcsoport által előterjesztett nemzet­közi béketerv elfogadásá­ról. „A nemzetközi közös­ségnek el kell fogadnia mi­nimális követeléseinket” — jelentette ki. E követelé­sek magukban foglalják Szarajevó felosztását, a szerbek tengeri kijárathoz való juttatását, a Bosznia északi részén áthaladó szá­razföldi folyosó kibővíté­sét és az önhatalmúlag kiki­áltott boszniai szerb állam függetlenségének nemzet­közi elismerését. A nagyvilág hírei * „Förtelmes bűntett­nek” nevezte az abor­tuszt a pápa, aki a hí­vekhez intézett szoká­sos vasárnapi üzenetét ezúttal teljes egészé­ben a mesterséges ter­hességmegszakítás ügyének szentelte. •fc Az egykori Szovjet­unió utódállamaiból lét­re kellene hozni az Eu­rázsiái Uniót. Ezt java­solta Nurszultan Nazar­bajev kazah elnök va­sárnap Szentpétervá­ron, ahová hivatalos észtországi látogatását köveiden érkezett. A ja­vasolt új államszövet­ség nem a Független Ál­lamok Közössége (FÁK) helyébe lépne, amelynek továbbra is fontos szerep jutna. VÉLEMÉNY Szocialisták kapitalista diktatúrája (Boldogtalan Nimród, saját tőrében) Idestova esztendeje a II. Szárszó­nak; akárcsak a „klasszikus” Szár­szón, most is a Németh László-utó- dokat, más szóval: a legsötétebben látókat igazolta a történelem. Nincs időszerűbb vers, mint Vörös­marty „Vén cigány”-a. S bár föld­rajzi és gazdasági környezet is erő­sen homlokot Táncoltat, a legna­gyobb pusztulás képét mégis a bel­ső környezet, a magyar lélek (tu­dat és tudattalan együtt) tárja a bá­tor elé, ki nem menekül öncsalásba. Baljós jelek kísérték azt a tavalyi Szárszót: heves nyár­ban kezdődött, s abba tört be a zord hideg, s ez utolsó per­cig ott maradt, mint fagylaló jégkor hírnöke. Nos, első év­fordulója közeledvén, kilencvennégy augusztus harmadi­kén estefelé, makacs, nyomasztó hőségben, bor mellett cse­rélt gondolatokat egy „kisebbségi” és egy „többségi”. Az utóbbi (a „kisebbségi”-t nem éri meg bemutatni) vállalko­zó, végül is fiatal, erősen dolgozik, hajnalonta piacozik, tíz­millióért épít házat. — Tudja, én „kommunista” gyerek vagyok, hatvanegy­ben születtem, nekem az, hogy magyar vagyok, csak annyi volt, hogy senki sem érti a nyelvünket. Gügye úttörődalocs­kákon nőttem föl. Azóta tudtam meg ezt-azt, Trianont, öt­venhatot, meg hogy mi is nemzet vagyunk, nemcsak má­sok. De hát, higgye el, késő. Itt maguk magyarságról be­szélnek, meg nemzeti célokról. Énszerintem már magyar­ság nincs is. Lehet, hogy Erdélyben még van. Ebben az or- t szágban összekevert, zagyva nép lakik, nem érdekli más, csak az, hogy neki a következő órában vagy legföljebb hol­nap a lehető legjobb legyen. Többek között azért szavazott mindenki az MSZP-re, mert nagyon hamar rájöttek, hogy kár nékünk erőlködni. Minket nem engednek be a nyugati­ak a maguk klubjába. Ha Ausztriában élnék, hatszor ennyit keresnék. A költségeim megvannak, de árban nagyon ala­csonyan kell maradnom, mert nincs fizetőképes kereslet. Nézze, bennünket szánt szándékkal nyomnak, hogy utol ne érjük őket. Rabszolga kell nekik, nem partner. Minket vagy szolgaként hagynak élni, vagy sehogy. Ne csodálkozzék, ha az embereket idegesíti, amikor magukat hallja, hogy így magyarság, meg úgy magyarság. Nevetséges. Örülnék, ha valamennyire biztosítani tudnám a két gyermekem jövőjét, még az se biztos, hogy tudni fogom. Lehet, hogy egyszer be kell adnom a kulcsot. Már tervezgettem az expóra. Tud­tam, jiogy le fogják fújni. Mert az mégis hozzásegített vol­na a boldoguláshoz. A marha nép. Arra szavazott, hogy ne legyen expó, pedig azt akarta, hogy legyen. Én is marha va­gyok. Ezek most tizenkét évre beültek a hatalomba. Emlé­kezzék a szavamra: a következő négy évben a népet úgy be­terelik a karámba, hogy megint rájuk fog szavazni. Mert még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság, meg az, hogy tied a felelősség a sorsodért. Ez a nép erre már nem al­kalmas. No, minden jót, megyek, mert holnap négykor már megyek Miskolcra. * Augusztus negyedikén hajnali négykor minden bizony­nyal elment Miskolcra. Most este hat óra öt perc van. Hallgatja-e a rádiót? S ha hallgatja, vajon most is azt mondja-e, mint tegnap este? „Mert még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság, meg az, hogy tied a felelős­ség a sorsodért.” Forró napon Forró Evelyn viszi a szót, a rádióbemondó átveszi. A kormány úgy működik, mint közömbös, szürke és hideg automata guillotine. Néhány napja kivégezte a vi­lágkiállítást, most azonnali hatállyal nyolc százalékkal leértékeli a forintot, holnapután tizenöt százalékkal eme­li az üzemanyagok áfáját, nekiülteti egy megállapodás­tervezetnek a boldogtalan környezetvédőket, eközben meghozza a maga titkos határozatát dunai vízlépcsőügy­ben. A magyar nép csapdában. Az Országgyűlés hűs hullámokban lubickol, messze tengereken. Az automata guillotine alatt naponta semmisül meg egy-egy májusi magyar (botor, csalfa, vak) remény. O, az a május! Csapdában a magyar nép. Nem volt több esze, mint a légynek. Ösztöne még annyi sem. Demokrácia van, de a képviselőkre is ráfér az üdülés ebben a melegben. A kormány lemond a pihenéshez való jogról. Az Antall-kormány annak idején száz nap türelmet kért. A Horn-kormány száz nap alatt elvégzi négy eszten­dő munkáját a magyar nép végleges bilincsbe verését il­letőleg. A villámgyorsan átalakított rádió készségesen segít. Most bezzeg nem háborodik föl. „Nyolc százalékkal le­értékelik a forintot” — közli közszolgálati közömbösség­gel, de furfangosan mindjárt hozzáteszi gyengeelméjű­nek vélt hallgatósága számára: nyolc százalék nyugdíj- emelést kapnak a nyugdíjasok ősszel. Hadd higgyék, hogy ez „kompenzáció”. Hányán tudják ebben az ország­ban, mit jelent a forint torkának ez az elmetszése, rövid úton, egyetlen tollvonással, parlamenti vita nélkül (de hát mi szükség is van arra kétharmados többség ese­tén?... Takarítsuk meg az értékes időt), s miért is szólna ilyen „drámai” intézkedés előtt a miniszterelnök a nép­hez. Egyáltalán, mit számít egy nép, amely báván, ön­ként nyújtotta kezét bilincselésre? A Filantróp Őkrőzus- sága már tudott valamit, azért vette meg névértéken az OTP-részvényeket. Nagy selyma, úgy adott alamizsnát, hogy kivette a filléreket a koldus kalapjából és vissza­dobta. Ez az ő stílusa. A kormányé sem akármilyen: hat­párti megbeszélés médiaügyben — s míg a jámborak tö­rik magukat, már alá is van írva az elnökök kinevezése. A miniszterelnök találkozik a környezetvédőkkel, nem szól, nem vitatkozik, rájuk bízza, fogalmazzanak együtt­működési megállapodástervezetet (legalább elfoglalják magukat), ezalatt-a kormány titokban meghozza határo­zatát. Nesze, magyar nép, naponta egy pofon. (Úgy kell né­ki, jól megjárta, ha-ha-ha.) A „hungaristákat” elengedik, most már nincs rájuk szükség. Amiért szerződtették őket, elvégezték, vége a komédiának, a függöny lement, a gázsit átvették, mehet­nek haza. Hol van a „Fekete Doboz”? A magyarok má­jusban leszoktak az antiszemitizmusról? Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség. Petőfi a verset a fa­luvégi kurta kocsmáról írta, nem a Demokratikus Chartá­ról, de meglepően jól illik az utóbbira. Hiába fognak kétszeresükre nőni az árak, hiába fagy­nak majd be a bérek, sztrájk nem lesz. Mussolini is meg­irigyelhetné ezt a korporativ parlamentet: a szakszerve­zeti vezér ott ül a parlamentben mint kormánypárti kép­viselő. A sajtó egységes, az ellenzéki sajtó csak cinco­gás (a sajtószabadság posztmodern változata: szerkesztő úr ír, azt ír, amit akar, csak a kinyomtatott lap terjeszté­sét akadályozzák meg, lásd Pest Megyei Hírlap), rádió, televízió hermetikusan elzárva a betiltott nemzetiség (Magyarországon ilyen csak egy van: a magyar) képvise­lői elől. Hol lehet megszólalni? A bősi erőművet, természetesen, nem fogják lebonta­ni, de a magyarországi demokrácia lebontása megkezdő­dött. Helyében épül fel a sorokrácia, más néven filantro- pokrácia. A történelem legbölcsebb és legtapasztaltabb közoktatási minisztere szerint sokkal több felsőfokú kép­zettségűre lesz szükség: a sorokráciában ugyanis a cipő- pucolás egyetemi végzettséghez lesz kötve. A magyarok elsöprő többséggel a szocialistákra sza­vaztak, és íme, a szocialisták bevezetik Magyarországon a kapitalista diktatúrát. Nem saját jószántukból, nekik nincs is saját jószántuk. Politikai létük szolgaiéiként ke­letkezett. Nekik is diktálnak. Csak a parancsolókat most nem szovjet elvtársaknak, hanem koalíciós partnereknek hívják. Csakhogy a kapitalista diktatúrának szaga van. Mert, ugyebár, a szocialista címkéjű diktatúrát közönségesen „kommunizmus”-nak titulálták, a kapitalista diktatúrát — bejátszás: Marcia su Roma, Duce, vesszőnyaláb — minek is? Minek is tisztelték?... Akinek van bölcsessége, számlálja meg a Fenevad szá­mát. Mást, egyelőre, úgy sem tud tenni. Akit pedig iro­dalmi műveltséggel vert meg az Isten, annak mindenről egy vers jut eszébe. Például egy szakasz Erdélyi „Fekete Körös”-éből: „Vad a határban, vad madár az égen, Minden a másé, csupa tilalom. Csillog a Nap lenn a Körös vizében S fenn a gáton, csendőrszuronyon. Pedig a nép hordta a földet, S a csendőrt is a nép szülte, a nép! Boldogtalan Nimród, ki saját tőrébe És saját vermébe lép.” A / (Sándor András)

Next

/
Oldalképek
Tartalom