Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-08 / 184. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ 3 S lón szakértelem A legutóbbi választási hadjárat folyamán a szocia­listák bedobták a köztudatba egyik „titkos fegyverü­ket” amely a győzelem után most egyre inkább be­gyűrűzik a mindennapi életünkbe. Az ország- és vi­lágjobbító új tolvajnyelv neve: szakértelem. Nagy szükségünk volt eme szakértelemre, hiszen a jó­részt moszkvai és keletnémet akadémiákon végzett elvtársurak diadalmenetele előtti négy esztendőben a sötétség és a tudatlanság honolt hazánkban. Csak Horn Gyula reményt éltető szelleme lebegett a magyar ugar fölött. De föltündökölt a fény, s életünk szinte minden sötét zugát kezdi besugározni a hozzáértés és. a szakértelem. A szakértelem egyre erőteljesebb áradásának a napokban a média világában is tanúi lehetünk. Az újonnan kinevezett műsorvezetők és bemondók ba­kiáradata, éneklő és magyartalan hanghordozásá­nak az eddiginél is nagyobb térhódítása jellemzi a jobb idők eljövetelét. Persze a szakértelem kiterjesztése csak akkor le­het igazán teljes, ha a rátermettek munkába állítá­sával, nagyobb szerephez juttatásával egy időben menesztik a „szakmailag nulla”médiásokat. Gondo­lok olyanokra, mint Chrudinák Alajos, Pálfy G. Ist­ván vagy Sugár András. A szakmai nullákat kellett meneszteni ahhoz, hogy a szakértők országlásának kezdetén, július 28-án a tévé déli Hírek című műso­rában a bemondónő szájából elhangozhassák az, hogy „Irán arab ország” Időközben a képernyőről eltűnt a déli harangszó idején keresztet vető, a ha­tárban dolgozó paraszt bácsika is. Vajon kiket és miért zavart ez a megható képsor? A rádióban au­gusztus 5-én, a Déli krónika újdonsült csillaga va­lakinek „útilaput adott”... Márpedig az útilaput köt­ni szokták. Mint ahogy azt Chrudinák Alajos talpa alá is odakötötték a szakértők, amikor kiküldték a Közel-Keletre, hogy minél távolabb legyen. P. Sza­bó Józsefet még ennél is messzebbre, egészen Kíná­ig irányítja a Magyar Rádió elnöke. A nagyobb ma­gabiztosság kedvéért Szirányi János, a rádió elnö­ke olyan kitűnő tanácsadói gárdával vértezte föl magát, mint Mester Ákos, Bölcs István, és a többé­ves izraeli tartózkodás után gazdag tapasztalattal a tarsolyában nemrég visszajött Erdei Grünwald Mi­hály. Erdei Grünwald úr évekig a jeruzsálemi rádió magyar nyelvű osztályának a vezetője volt, de köz­ben tudósításait szorgalmasan küldözgette a buda­pesti rádiónak is. Az augusztus 1-jétól elnöki ta­nácsadóként alkalmazott, világot látott hazánkfia tanúja — hallgatásával pedig cinkosa — volt an­nak, hogy izraeli kollégái 1993 nyarán miképp aka­dályozták meg egy magyar származású állampol­gár fölvételét a jeruzsálemi rádióba. Az utóbbi idők erőteljes médiabeli tisztogatási hulláma után nyugodtan elmondhatjuk, hogy Er­dei Grünwald úr tapasztalatára, kiterjedt szakértel­mére továbbra is nagy szükség lehet a Magyar Rá­dió berkeiben. (b-y) Választmányi ülés Az MSZP ősszel is győzni akar Az MSZP országos választ­mánya október 7-ére hívja össze a párt ötödik kongresz- szusát — jelentette be Vitá­nyi Iván választmányi el­nök a testület szombati ülé­sét követő tájékoztatón. A szocialista politikus emlékeztetett arra: a párt alapszabálya értelmében az országos választmány tisz­te, hogy kétévenként meg­hirdesse a kongresszust. Az őszi tanácskozás feladata az lesz, hogy mérleget vonjon a párt elmúlt időszakban végzett munkájáról, illetve meghatározza jövőbeni irányvonalát és arculatát, to­vábbá elvégezze a szüksé­ges tisztújítást. Az október 7-i időpont egyébként egy­beesik az MSZP alakuló kongresszusával, ám az őszi rendezvény nem ünne­pi megemlékezés lesz — tette hozzá Vitányi Iván. Szekeres Imre ügyvezető alelnök az elhangzottakat ki­egészítve rámutatott: a kongresszusok változást hoznak a pártok életében, és ezúttal sem lesz másként. Az MSZP-nek most kor­mányzó pártként kell meg­határoznia önmagát, meg­oldva azt a kérdést is: mi­ként lehet biztosítani a kor­mány—frakció—párt együtt­működését. Az már körvo­nalazódni látszik, hogy e há­romszögben a párt választ­mánya a politikai stratégia­formáló központ. A kormány és a frakció viszonyának is át kell rende­ződnie, tervszerűbbé téve az egyeztetést —: folytatta Szekeres. Ennek kapcsán je­lezte, hogy a kormány most igen gyors döntések megho­zatalára kényszerül, az utób­bi másfél évben ugyanis — mint mondta — semmilyen komoly döntés nem szüle­tett az országban. Szekeres a kongresszus teendőit so­rolva rámutatott: átgondo­lásra vár, hogyan építi to­vább magát a párt, és mi­ként tud kormányzó erő­ként is mozgalomként csele­kedni. Szükséges az is, hogy az MSZP ’96-ig konk­rét cselekvési tervet dolgoz­zon ki, hosszab távon pedig a baloldali értelmiség bevo­násával határozza meg, mi­lyen értékeket vállal fel. A választmányi ülésen az önkormányzati választások­kal kapcsolatos kérdések is te­rítékre kerültek. Szekeres kö­zölte: bíznak abban, hogy au­gusztus 25-én a kormány megtárgyalhatja és elfogad­hatja a választójogi törvény módosítását célzó tervezetet és azt 29-én az Országgyűlés elé terjesztheti. — Az MSZP- nek nem titkolt célja, hogy megnyerje az önkormányzati választásokat — hangoztatta végül Szekeres Imre. Szükség van a falugazdászokra A helyi önkormányzatok igen kedvezően ítélik meg a falugazdászok eddigi mun­káját. A polgármesteri hiva­talok szerint a szervezet te­vékenységére a továbbiak­ban is szükség van. Ez tű­nik ki azokból a vélemé­nyekből, amelyeket a me­gyei földművelésügyi hiva­talok juttattak el a szaktárcá­hoz. A nemrégiben közzé­tett összegzés szerint a falu­gazdászoknak jelentős sze­repük van abban, hogy a nyári mezőgazdasági kam­pánymunkák zökkenőmen­tesen zajlanak. A támogatá­sok odaítélésénél és ellenőr­zésénél a falugazdászok a gondok jelentős részét levet­ték a termelők válláról, ami növelte tekintélyüket. Emel­lett nagy szerepük van a konkrét információszerzés­ben is; az így megszerzett adatokat a megyei földmű­velésügyi hivatalokhoz to­vábbítják, amelyek összeg­zik azokat. Hegyközségi törvény A minisztériumban már elő­készítették és még az idén a parlament elé terjesztik a hegyközségi törvényjavasla­tot — közölte az MTI-vel Lakos László földművelés- ügyi miniszter szombaton Balatonfüreden, ahol részt vett a borhetek megnyitóján. A tárca vezetője egyetért a balatoni szőlősgazdákkal, akik törvényi szabályozást sürgetnek, mert valóban ga­rancia kell ahhoz, hogy meg- védhessék a jó minőséget, borvidékük hírnevét. A mi­niszter bízik abban, hogy az e célt szolgáló hegyközségi törvény már a jövő év első felében hatályba lép. A borhetek megnyitóján Lakos László földművelés- ügyi minisztert — ünnepi ce­remónia közepette — felvet­ték a Balatonvin-Csopaki Borrend tagjai sorába. Az őrzött almafák esete Jogosan bősz kárpótoltak Izgalmas órákat élt át teg­nap az Amberger házaspár, majdnem olyan volt, mint a fdmeken: autós követés, ve­lük szemben emberek, ku­tyák, fegyverek... A történet — aminek egyébként rajtuk kívül még vagy ötven szereplője van — tavaly novemberben kez­dődött. Kárpótlási jegyükre akkor vettek a XVIII. kerü­letben egy 'kisebb almást. A terület egyébként hatalmas gyümölcsös, legalább négy­száz kárpótlásra jogosult ju­tott így egy-egy földdarab­hoz. Az igaz, hogy hivatalo­san már ki kellett volna mér­ni a területet az új tulajdono­sok között, azonban erre ed­dig nem került sor. Néhá- nyan az érintettek közül úgy vélték — és tudomásuk szerint erre a jogszabályok lehetőséget is kínálnak —, maguk is megegyezhetnek ebben a kérdésben. A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy van egy osztatlan táb­la is, ami többek tulajdona. Az előzetes kimérésre a teg­nap délelőttöt szánták. Meg is jelentek vagy ötvenen a jelzőkarókkal, abban a hi- szemben, sikerül megálla­podniuk, s hasznosíthatják a hivatalos mérések előtt a gyümölcsöst. Hiszen már érik a nyári alma. Nem kis meglepetéssel vették hát tudomásul, hogy a területet fegyveres, ku­tyás őrök védik, és nem haj­landók senkit sem beenged­ni. Megbízójuk egy betéti társaság, amelyik szinte va­lamennyi kárpótoltat meg­keresett a közelmúltban egy szerződéstervezettel. Ennek lényege, a kárpótoltak ad­ják bérbe részükre a terüle­tüket. Nem kínáltak nagy összeget érte, sőt. A több­ség éppen ezért nem is fog­lalkozott ezzel a dologgal, mások viszont belementek. Az őröknek hiába mutatták a kárpótlási hivatalból ka­pott papírokat, nem mehet­tek be. Vita kerekedett, vé­gül elhangzott a kijelentés, ne próbálkozzanak, itt van­nak a kutyák. Hívták a televíziót és a rendőrséget a kárpótoltak, hátha valaki segít nekik. A tévések a bt. vezetőivel tár­gyaltak, azután elmentek. Amberger Árpád és felesé­ge megelégelve a vitát, fel­keresték szerkesztőségün­ket, és előadták a történetet. Megkeresik a kárpótlási hi­vatalt, és megpróbálnak olyan írást szerezni, mely szerint joguk van kimérni ideiglenesen a saját területü­ket. Ezt tanácsolták egyéb­ként a rendőrök is, valamint azt, forduljanak bírósághoz. Ennek birtokában talán beengedik őket a gyümöl­csösbe. Persze, van még né­hány kérdés ebben az ügy­ben: például az, a bt. ho­gyan jutott hozzá a kárpótol­tak lakcíméhez? Ugyanis mindenkinek oda küldték a szerződéstervezetet. Arról nem is szólva, milyen ala­pon nem engedték be teg­nap a tulajdonosokat. Hi­szen nem kötötték meg min­denkivel a szerződést... Sajnos tegnap nem állt módunkban az, hogy kérdé­seinkkel megkeressük a be­téti társaság vezetőit, de a hallgattassák meg a másik fél elve alapján kíváncsian várjuk, véleményüket a tör­téntekről. (szí) Kuncze-látogatás a rendőrségen Kuncze Gábor belügymi­niszter a tárcához tartozó szolgálatok gazdasági hely­zetéről tájékozódva első­ként a rendőrség vezetői­vel, gazdasági szakemberei­vel találkozott szombaton az ORFK rendőri ezred épü­letében. Mint Szabó Eszter, a Bel­ügyminisztérium sajtófőnö­ke az MTI-nek elmondta: a belügyminiszter felkeresi majd a határőrség, valamint a tűzoltóság, polgári véde­lem vezetőit is. A látogatá­sok az 1995-ös költségvetés­re történő felkészülést is je­lentik. Ezek a szolgálatok nehéz anyagi helyzetben vannak, pedig fontos szol­gáltatásokat nyújtanak a la­kosságnak. A belügyminisz­ter ezért kiemelten kezeli anyagi ellátásukat. A XIII. kerületi Teve ut­cába tervezett rendőrségi irá­nyítóközponttal kapcsolat­ban a megbeszélésen elhang­zott: a kormány a legkoráb­ban szeptemberben dönthet az eredeti, az előző kabinet által meghatározottak szerin­ti, vagy attól eltérő építke­zésről. Mindenesetre egyelő­re — az ingatlancserék mi­att — a létesítmény kivitele­zésének megkezdése nem terhelné a központi költség- vetést. Jelentősebb összegű finanszírozásra az 1996-os, 1997-es üzembe helyezés­kor kellene számítani a szük­séges felszerelések és hír­adás-technikai eszközök be­szerzéséhez. Újból vannak titkok Egyre több gazdálkodó parasztembertől hallani, hogy nyugtalanok, hiszen izgató hírek jutnak eí hozzájuk. Most arról beszélnek, hogy valakik azt fe­szegetik, újra felül kellene vizsgálni, kinek mekko­ra vagyona van, azaz nyugtalanítja őket, vajon hol fogják meghúzni a határokat. Vajon mekkora lesz az az összeg, amely fölött az államhatalom elviszi azt, amit már soknak talál. Magam egyszerűen el­képzelhetetlennek tartom, hogy a rekvirálásnak ez a formája ismételten divatba jöjjön Magyarorszá­gon, ám ezek a derék emberek szavaimra csak le­gyintenek, mondván, 70-80 évük alatt leginkább azoktól kaptak nagyon nagy pofonokat, akik mé- zes-mázos szavakkal érkeztek a faluba, s akikről azt hitték, ezek az emberek majd segíteni fognak rajtuk. Mostanában annyiszor hallják, hogy támo­gatandók, ami fölveti bennük a gyanút, valamire készül a hatalom. Sajnos ezeket a terveket már nem lehet ismerni, hiszen a sajtó a terveket szövöge- tőkkel szemben sokkal megértőbben lép fel, mint az elmúlt négy esztendőben tette. Az egyik idős em­ber példát is mondott: Horn Gyula szlovákiai útjá­nak tárgyalási célkitűzéseit nem ismertette, mond­ván, nehogy azokat a sajtóból ismerjék meg szlo­vák tárgyalópartnerei. És föltette a kérdést: vajon a horvátországi fegyverszállítás idején a sajtó mi­ért nem volt ilyen türelmes az akkori vezetéssel szemben, s vajon az a vezetés miért nem állt ugyan­úgy a sarkára, mint most Horn Gyula miniszterel­nök úr teszi. Az idős ember fölvetésére csak úgy le­hetne választ adni, ha alaposan összehasonlítanánk az elmúlt négy év demokráciáját az azelőtti diktatú­rájával, és közben az ebből átszivárgott politikusok­ról bebizonyítanánk, nem demokratikus körülmé­nyek között sajátították el a politizálás tudomá­nyát, avagy művészetét. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom