Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-06 / 183. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Háború és béke a Közel-Keleten Izraeli terrorbombázás Libanonban — Warren Christopher amerikai külügyminiszter a jordánia—izraeli közeledés után most a Jeruzsálem és a Damaszkusz közti béketárgyalások újrafölvételét szeretné elérni. Az izraeli légierőnek a polgári lakosság ellen végrehajtott támadása nyomán ismét feszült a helyzet Dél-Libanonban. Végjáték a Drina mentén Warren Christopher amerikai külügyminiszter tegnap este újabb közel-keleti békéltető kőrútjának első állomására, Kairóba érkezett. Az amerikai diplomácia vezetője előreláthatólag kétszer is megteszi a Jeruzsá^ leró és Damaszkusz közti utat azzal a céllal, hogy kimozdítsa a holtpontról a szíria—izraeli béketárgyalásokat. Christopher ma este érkezik meg Egyiptomból Jeruzsálembe. A Vörös-tenger partján hétfőn nyitják meg ünnepélyes külsőségek mellett az Izrael és a Jordánia közötti Arává nevű nemzetközi határállomást. A megnyitón többek között részt vesz a jelenleg közel-keleti ingázó körúton tartózkodó Warren Christopher amerikai külügyminiszter, Jichak Rabin izraeli kormányfő és Húszéin jordániai uralkodó. A Jordán királyságban nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel az amerikai gazdasági nyomásra létrejött kapcsolatfölvételt Izraellel. A jordániai írószövetség tegnap hivatalos nyilatkozatban szögezte le, hogy tagjai nem veszik föl a kapcsolatot izraeli kollégáikkal, mivel azoknak többsége a cionista ideológia és a fajvédelem elkötelezett híve. „A kapcsolatfölvételt úgy lehetne értelmezni, mintha az akasztott ember hozzátartozói utólag elismernék a hóhér legitimitását”. Az izraeli légierő gépei csütörtökön éjjel polgári célpontokat bombáztak a libanoni Deir Az-Zaharáni faluban. A terrorbombázásnak hét halálos áldozata és tizenhét sebesültje van a polgári lakosság körében. Az izraeli hadsereg szóvivője később azzal mentegetőzött, hogy „tévedés történt”, mert a harci gépek eredetileg a Hizbullah nevű síita szervezet állásait kívánták bombázni. Az izraeli légierő tegnap délelőtt ismét több hullámban támadott dél-libanoni célpontokat a „biztonsági övezettől” északra. Bobay József Annak ellenére, hogy Szlobo- dán Milosevics szerb elnök, a szerbiai, valamint a szerb—montenegrói állam- alakulat kormánya is igen erélyesen követeli a boszniai szerbektől, hogy feltétel nélkül fogadják el az öthatalmi összekötő csoport béketervét, esetleg tévedés lenne készpénznek venni a háborút kirobbantó és egész országát a területrablásnak alárendelő szerbiai elnök őszinte béketörekvéseit. A Szerbiát és Boszniát elválasztó Drina folyó vonulatát ugyanis már akkor könnyedén hermetikusan lezárhatta volna, amikor Rado- ván Karadzsicsék szót fogadtak neki. Akkor ezt minden bizonnyal abból a meggyőződésből nem tette meg, mert hitte, hogy Kis-Jugoszlávia hathatós anyagi és katonai segédletével akár az egész Bosznia is a fennhatósága alá kerül. Mint tudjuk, ez nem sikerült, sőt a nemzetközi gazdasági zárlat igenis megtette hatását. Úgy tűnik, Milosevics is megértette, hogy még egy telet Szerbia nem lesz képes elviselni, s ezért most egy csapásra „kalapot cserélt”, vagy héjából békegalambbá változott. Azt azonban — úgy tűnik — kihagyta a számításból, hogy időközben Ratko Mládics boszniai szerb tábornok hozzávetőleg 100 000 harcedzett katonát gyűjtött össze, s éppen a szerbiai elnök jóvoltából, a marokfegyvertől a vadászgépeken keresztül a messzehordó ágyúkig jócskán felfejlesztette haditechnikáját. Ezek ismeretében még esetleg annak a kósza hímek is hitelt lehet adni, hogy amennyiben Milosevics komolyan gondolja a boszniai nemzettársak térdre kényszerítését, Mládicsék át fogják lépni a Drinát, és „felszabadítják” Belgrádot (értsd: megdöntik Milosevi- cset). Az ilyen, nem hivatalos fenyegetést aligha szabad félvállról kezelni, mert ha Szerbia elnöke és az állam- szövetség kormánya komolyan gondolja a boszniai szer- bekkel való minden kapcsolat megszakítását és gyakorlatilag leereszti a vasfüggönyt a szerb—szerb határon, akkor minden bizonnyal elérkezett a balkáni káosz végkifejlete. Szerbiai segítség nélkül ugyanis a „családi tűzhelyüket” védő (s közben Bosznia háromnegyed részét elfogla- ló/megszálló) szerbek úgyszólván pillanatok alatt éhen halnak. Érthető tehát, hogy miért fenyegetőznek a boszniai szerb vezetők Drina vonalának esetleges lezárását illetően. A szerbiai kinyilvánított béketörekvéseket azonban mindaddig nem szabad valóban komolyan venni, amíg a gyakorlatban is nem tesznek erről tanúbizonyságot, hiszen az elmúlt három év alatt Mi- losevicsék jó néhányszor megszánkáztatták a világot, s ez lenne az első eset, hogy betartják adott szavukat. Kétségtelen azonban, hogy az elkövetkező néhány nap, esetleg két hét sok, a témával kapcsolatos kérdésre egyértelmű választ fog adni. (b. m.) A nagyvilág hírei * Carlos Ruckauf argentin belügyminiszter pénteki bejelentése szerint 19 személyt gyanúsítanak azzal, hogy köze volt a Buenos Aires-i zsidó központ elleni 95 halálos áldozatot és több mint 250 sebesültet követelő merénylethez. f Az Egyesült Államok és Észak-Korea képviselői tegnap Genfben csaknem egy hónapos - szünet után felújították tárgyalásaikat a phenjani atomprogramról és a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről. A megbeszélések idén július 8-án kezdődtek, de egy napra rá, Kim Ir Szén észak-koreai párt- és állami vezető halála miatt megszakadtak. Sankarrao Csáván indiai belügyminiszter pénteken bejelentette, hogy letartóztatták a 300 ember halálát okozó bombayi pokolgépes merényletsorozat értelmi szerzőinek egyikét. ^ A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság hivatalosan is értesítette az ENSZ Biztonsági Tanácsát arról, hogy megszakította politikai és gazdasági kapcsolatait a boszniai szerbekkel, mert parlamentjük nem fogadta el a nemzetközi ösz- szekötő csoport újabb béketervét sem. NATO-gépek támadása A NATO repülőgépei tegnap szerb földi célpontokat támadtak Boszniában — jelenti a Reuter. A hírügynökség meg nem nevezett brüsszeli NATO-forrásra hivatkozik. „Ez támadás, de ennél nem mondhatok többet” — jelezte a Reutemak egy hírforrás, amely kérte neve említésének mellőzését. Más hírforrások szerint a légicsapásokat a boszniai ENSZ-parancsnokokkal egyeztetve hajtották végre, miután a szerbek — a NATO figyelmeztetését semmibe véve — nehézfegyvereket kerítettek hatalmukba egy ENSZ-fel- ügyelet alatt álló raktárban. A CNN televízió szintén jelentette, hogy NATO-gépek úton vannak Boszniába, hogy Szarajevó környékén felkutassanak és megsemmisítsenek páncélozott gépjárműveket és nehézfegyvereket. EGY HÉT Jelentés a békéről M ár két hete is van, hogy kitört a médiabéke, és most nincs ennél fontosabb. Igaz, elkelne már egy jó nagy eső is, de azért ekkora szerencsénk nincsen. Nem tudom, illő dolog-e a szlovén üdülőhelyen tartózkodó magyar államfőt nyaralásában megzavarni, mindenesetre szívesen küldenék egy táviratot, oe- ruel-e goencz aarpaad uur annak, hogy nem lesz toebbee 168 oora stop. Béke van tehát, 168 óra nincs. A dolog persze korántsem meglepő. Az Egyenleg is megszűnt, és valószínű, hogy nem lesz többé. Annak idején az adófizetők pénzéből működő ellen-Híradó volt (ezt persze az egykori ellenzék soha nem ismerte be), majd aztán néhány banánhéjon elbukott (ezt sem), és drasztikusan megszüntették. A stáb most természetesen visszajön és övé hazánk, a szocialista Magyarország legfontosabb esti főműsora. Ezek után teljességgel felesleges egy másik hírműsor megszervezése. A rádiónál némileg más a helyzet, a nemrég kinevezett új vezető, aki azért sebtében, ne érje szó a ház elejét, kilépett az MSZP-ből, elmondta, hogy megegyeztek a 168 óra fő- szerkesztőjével, és így megszűnik a műsor. Hiába kérte Mester Ákost, ő hajthatatlan maradt. És ez a bökkenő. No, nem a személyes döntésről van szó, ez mindenkinek szíve joga. A 168 óra két évtizede az egyik legfontosabb rádióműsor. A ’80-as évek egyszerre viharos és ugyanakkor pangó, reménytelen időszakában egyre karakterisztikusabb hangvétele, kritikai-tényfeltáró irányultsága nagy érték volt. Különös módon a rendszerváltozást, a ’90-es választások eredményét egyféleképpen értelmezte: kőkemény ellenzéki orgánummá vált. (Ez is olyan dolog, amit sokan nem ismernek be, például a rádió most kinevezett új elnöke sem...) Most az elvbarátok kerültek hatalomra, így a kitaposott út nem járható. Bármekkora kincsesbánya is lehetne politikai, politológiai, szociológiai és pszichikai szempontból az új koalíció elemzése, erre a nemes és izgalmas feladatra már nem vállalkozik a sztárszerkesztő. Ezt nevezik itt és a szlovén üdülőhelyen médiabékének. Az elmúlt években mindenki bőségesen tájékozódhatott a most leköszönt kormány mérhetetlen gőgjéről és szociális érzéketlenségéről. Felállt az új kabinet, a szakértői, amely két hét alatt produkált már csuda dolgokat. De hála az égnek, médiabéke van, így nem kell már elmarasztaló híreket olvasnunk. Valóban nem gőgös, mert ezt a rohamosztagmunkát nem lehet annak nevezni, és szociálisan sem érzéketlen, mert ez még becézés volna. Ennyi embert leváltani a médiákban, a külügyekben, a szakminisztériumokban, expót lemondani, fél óra alatt törvényeket módosítani — ez valóban nem gőg, ez cinizmus. Ennyi romboláshoz már — horribile dictu — küldetéstudat kell. Előre kitervelt döntésmechanizmus ez, szakmailag racionálisnak feltüntetett tervmegvalósítás. Mindamellett emocionálisan pedig bosszú. Hála az égnek, médiabéke van, ám az expó lemondása az utóbbi évek legnagyobb horderejű döntése. Mert nem Kenderes vagy az utólag képvágott árpádsávos lengetés művihara a fontos, hanem az, hogy kivonultak az oroszok, mi pedig világkiállítást rendezünk. És erre jön tizenhárom szakember, az új magyar kabinet, és azt mondja, hogy nem kell. Nincs kedvem ekkora kánikulában állandóan keseregni, ez a döntés mégiscsak arculcsapás. Gazdaságilag felesleges most boncolgatni, hiszen annyiféle egymásnak ellentmondó jelentés készült, hogy ezek egyoldalú kiválasztása már maga a politika. Ez a kirohanás csak a zavarkeltésre volt jó. Parlamenti szünet van, az idő szalad, a munkák leálltak, a vállalkozók meg a reménykedők csak merenghetnek. Keleti is hamarjában kikür- tölte, hogy nem lesz tűzijáték, aztán mégiscsak lesz. (Ez a kormány be fogja látni, ha tévedett. Remélem.) Hála az égnek, médiabéke van, így nem kell az indulatokat feleslegesen felkorbácsolni. A hír szent. De még mennyire, nézzük csak a Magyar Hírlap múlt pénteki címoldalát. Öthasábos cikk, s a két címben szinte semmi sem igaz. Nem rendeznek világkiállítást Budapesten — így öles betűkkel a főcím. Ez azért még nem olyan biztos. Megszavazhatja a partement, belebukhat a koalíció, összefognak a vállalkozók, a települések, megjelenik a jótékony nagybácsi — még minden lehet. Stilárisan is telitalálat a mondat. Nem rendeznek. Kik? Bantu négerek vagy a lappok? Vagy valamelyik világcég? Hát nem mi, magyarok rendeznénk, összekapcsolva honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójával? A hosszú felcím a következő: A kormánydöntést a főváros elismeri, az MDF, az FKGP, a KDNP és a munkaadók bírálják. Legprofibb újságunk főanyagának felcíme csak úgy hemzseg a pontatlanságoktól. Nem a főváros ismeri el a kormánydöntést, hanem annak közismerten szabaddemokrata vezetése, akiknek négy éve állandó expóellenessége közismert. Ilyen értelemben nemhogy elismerik, de egyenesen tapsikolnak is a kormánydöntésnek. Hamarosan önkormányzati választások lesznek, s tudvalevő, hogy tavasszal egyetlen fővárosi egyéni képviselőjük sem tudott az élen végezni. A pártok ilyetén felsorolása hiányos, ugyanis ennél jóval több párt tiltakozott, nem beszélve a különböző társadalmi szervezetekről, szövetségekről. Odabiggyesztették ugyan a munkaadókat is a bírálók közé, ez pedig igen tág fogalom. S ha a fővárosi munkaadók bírálják, akkor a főváros miért ismeri el? H ála az égnek, médiabéke van, nem volt hiábavaló néhány hete a Népszabadságban megjelent Haraszti-tanulmány, melynek egyik mondata szerint a választásokon ősliberálisként viselkedett a nép. Megértem az ismert médiaszakértő buzgalmát, szerinte még IV. Béla is az SZDSZ-re szavazott volna. Magam egy kissé másképp ismerem az Árpád-házat (meg Zalánt, Werbőczit és Dózsát, akikről tudjuk, hogy kavarognak egy szívben, mely a múltnak adósa). De legalább most médiabéke van, eső nem várható, hajóvonták találkozása tilos. Székely Ádám
