Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-05 / 182. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 5., PÉNTEK 5 A sörgyártás története dióhéjban (I.) A pilseni ma fajtát jelent Muzeális sörösflaskák a fővárosi kőbányai Sörgyár területén található múzeumból. Alakjuk alapján a formatervezés divatváltozásai is nyomon követhetőek Krekács Róbert felvétele Ha jól számolom össze, több mint húszféle sör van jelenleg nálunk forgalomban; bel- és külföldi, üveges és dobozos, sötét és világos, alkoholtartalmú vagy anélküli. Ennél nyilván jóval több tulajdonsággal bír a jó öreg árpalé, amiről én nem tudok. Rangsorolásukra sem vállalkozhatok, mivel nem vagyok sörivó. Tudok viszont néhány olyan adatot a sörről, amit lehet, hogy más nem ismer. íme néhány mérföldköve a sörgyártás történetének. Egyes kutatók szerint a sör jóval előbb „hódította” meg az embert, mint a bor, az égetett szeszekről már nem is beszélve. A különböző ásatások folyamán az Eufrátesz és a Tigris folyó környékén k. e. 7000 körüli sörfőző műhelyek nyomait találták, míg más jelek arra utalnak, hogy magát a titkot, a sörfőzés módját az egyiptomiak fedezték fel. A sumeroktól ránk maradt tárgyi bizonyítékok azt igazolják, hogy ezekben az időkben, az k. e. harmadik évezredben, erjesztett gabonából készült a sör. A bizonyíték egy kőbe vésett emlék, a Monument bleu, amit a párizsi Louv- re-ban őriznek. Ezen jól látható, hogyan hántolják a búzát a Ninharra istennő tiszteletére készülő áldozati sörhöz. Sumer nyelven a sört sekarunak hívták, a tájon ekkor már megkülönböztették a sötét és világos fajtát. Európában Nagy Károly idejében a szerzetesek jóvoltából indult virágzásnak a sörfőzés, vagyis kontinensünkön mostanság 1200 éves a mai értelemben vett sörgyártás. A St. Gallen-i kolostor feljegyzései szerint Svájcban már a IX. században háromféle sört főztek, attól függően, hogy kinek szánták. Külön a gazdagoknak, külön a szegényeknek, a Célia nevű különlegesség pedig a királyi előkelőségeknek, illetve főúri vendégeknek készült. Az angliai sörfőzés felfutása VIII. Henrik nevéhez fűződik. Minden jel arra mutat, hogy őfensége igencsak kedvelte az árpalevet, s ebben hű követője volt az udvar, sőt az alattvalók is. Az angolok már komlót is használtak, az így nyert ale-ből az udvarmester — nyilván a királyi asztalhoz — napi 45 litert vételezett, míg a- belső személyzet tíz litert kapott belőle. Egy 1512-ből származó feljegyzés szerint még katonai zendülés is előfordult amiatt, hogy a hadba vonuló sereget követő markotányosok — ma hadtápnak nevezik — rossz minőségű sörrel szolgáltak. A ma is világklasszisnak számító porter sör a sziget- országból származik, Londonban főzte először egy Harwood nevű mester 1730-ban. Mint tudjuk, a csehek is a sörgyártás élvonalába tartoznak, Pilsen 1295-ben II. Venceltől kapott szabád királyi városi rangot, s vele a sörfőzés jogát is. Ez utóbbit azért, mert minden feltétel adott volt: a lágy víz, a kitűnő morva sörárpa és a híres soozi komló. Napjainkban a pilseni megjelölés már nem eredetjelző, hanem egy erősen komlózott sörfajta, melynek receptúrá- ját más országok is átvették. A fentiek mellé nem árt tudni, hogy a nem iparsze- rűen űzött sörkészítés mindenkor a női kötelességek közé tartozott. A skandináv országokban, vidéken, még ma is az a szokás, hogy a menyasszony az esküvő napjának reggelén saját főzésű sörrel kedveskedik jövendő férjének. A hazai sörgyártás történetéről egy másik írásban számolunk be olvasóinknak. (matula) A rendőrségi törvényre várva... Felügyelt őrzők, védők Reagálni szeretnék (ga. j.) közelmúltban megjelent cikkére, melyben az „őrző-védő kft.-kel” kapcsolatban vet fel néhány gondolatot. Dicsérnivaló a cikkező éleslátása, amint észreveszi, hogy hellyel-köz- zel problémák vannak a vagyonvédelmi vállalkozások működési feltételei körül. A kérdés az, a kialakult helyzet mire vezethető vissza. Úgy vélem, vitathatatlan, az állami tulajdon átalakulásával, a magántulajdon térhódításával a tulajdonosi gondolkodás egyik elsődleges szempontja lett a megszerzett vagyon őrzésének igénye. Tény az is, hogy a kialakult helyzet és igények megoldása, illetve kielégítése részben nem a rendőrség feladata, részben közismert okok folytán nem is képes maradéktalanul megoldani. A vagyonvédelem államilag megoldhatatlan problémáit világszerte biztonsági szolgálatok oldják meg. A magyarországi vállalkozások visszás helyzetét megítélésem szerint törvényi okokra vezethetjük visz- sza, melyet remélhetőleg az életbe l%)ő rendőrségi törvény megold. Nap mint nap hallhatunk arról, visz- szaélések történnek egyes cégeknél a megbízó kárára. Szomorúnak tartom azonban, hogy az előző cikk általánosságban fekete képet fest a hasonló vállalkozásokról. Magyarországon több mint tízezer vagyonvédelemmel kapcsolatos vállalkozás működik. Érdemes lenne százalékos kimutatást készíteni a vagyonvédelmi vállalkozásoknál, illetve a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél — összehasonlítva t— mennyi visszaélés történik. Valószínűleg nem tapasztalnánk kiugró különbséget! Egyébiránt könnyelmű kijelentésnek tartom, hogy Magyarországon nincs hagyománya a szakmának. Kíváncsi lennék pl. az Őrmester Kft. véleményére — amely immár negyedik éve az egyik legdinamikusabban fejlődő vállalkozás, komoly szakmai és műszaki háttérrel —, számukra elfogadható- ak-e mindezek. Talán igen sok vagyonvédelmi és biztonságtechnikai vállalkozás véleményét kifejezi, ha azt mondom, minden cég szívesen fogja venni a rendőrség segítségét, bár jelenleg kissé mellőzve érezhetik magukat. Csak javasolni tudom, hogy mielőtt — mint megbízó — igénybe kíván venni egy hasonló szolgáltatást, informálódni kell, referenciát kérni. Ez a mértékadó ma minden szolgáltatás tekintetében. Végezetül: a problémák megnyugtató megoldásában bizonyára a jövőbeli felügyeleti szervek olyan mértékű segítséget tudnak nyújtani, mely után kevesebb alkalom nyílik elmarasztalásra. Molnár László (az M — Pol Kft. biztonsági vezetője) Hátrányos helyzetű gyerekek tábora Budakeszin az érdekellentét az úr Nyomornegyed a főváros tüdejében Idei, immár harmadik táborát szervezi a Magyar—Román Humanitás Alapítvány, amely a hátrányos helyzetű, nagycsaládokban élő tehetséges gyermekek felzárkóztatását, lelki gondozását tűzte céljául. Az augusztus 15-én induló tábornak ezúttal a zánkai gyermekváros lesz a színhelye. A költségek nagy részét a közelmúltban megkötött megállapodás értelmében a Magyar Árpád- házi Szent Erzsébet Szeretetszolgálat fedezi. A táborozásban, a kialakult hagyományok szerint Pest, Nógrád, Szolnok megyei gyerekek mellett Romániából, Bulgáriából érkezők is részt vesznek. Minden tábor egy-egy téma köré szerveződik, amit a gyermekek többféle módon is feldolgozhatnak. Az ismeretszerzésen túl, vetélkedők, játékok, szerepjátszás és csoportfoglalkozások keretében. Eddig a honfoglalás, Mátyás király uralkodásának időszakát járták körül ily módon, most az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményei kerülnek terítékre. Természetesen ezenkívül lesznek más programok is: hajókirándulás, gyalogtúra, karatebemutató és más sportfoglalkozások. A cél az, hogy a gye-, rekek jól érezzék magukat, barátságok szövődjenek e tíz nap során. (szí) Bár az építési tilalmat feloldották a Budakeszihez tartozó, az 1980-as évek elején üdülőterületté nyilvánított nagyszénászugi és má- riamakkosi részen, az ingatlantulajdonosok egy része mégis elégedetlen. Ennek az az oka, hogy az országos építési szabályzat előírása szerint a külterületi telkeknek csupán három százaléka építhető be. Az érintettek szerint ezzel azt érik el a rendelet megalkotói, hogy gombamód szaporodnak majd el a kicsi, szerszámoskamrá- nak felhúzott, azonban nem erre a célra használt „házacskák”, amelyek egy nyomornegyed látványát nyújtják az odatévedt vagy a környéket felkereső kirándulóknak. Budakeszi lakosainak és a fővárosból érkező, itt pihenni vágyó polgároknak ellenkezők az érdekei. Ez derült ki abból a beszélgetésből, melyet Tátrai Györggyel, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának helyettes vezetőjével folytattunk abból az apropóból, hogy a képviselő- testület a közelmúltban tárgyalta meg Nagyszénászug és Máriamakkos rendezési tervét. Úgy döntöttek, hogy Nagyszénászug és Máriamakkos egy részét külterületként, másik részét pedig lakó- és üdülőterületként kezelik a jövőben. — A Budai-hegység kétségkívül a főváros tüdeje — szögezte le Tátrai György. — Az agglomerációba tartozó községek szép helyen fekszenek, igazi kikapcsolódást nyújtanak a kirándulóhelyek. Éppen ezért az elmúlt évtizedekben sokan vásároltak Budakeszin is telket. Mivel ezek zártkertek voltak, csak korlátozottan lehetett szó építkezésről. Időközben Nagyszénászugban és Máriamakkoson a kertbarátkörök szervezésében bekötötték a villanyt, sőt Máriamakkoson vízvezeték is megvalósult. Az üdülők száma egyre gyarapodott, köszönhetően Budapest közelségének. Budakeszi pedig pénz hiányában nem tudott lépést tartani a megnövekedett igényekkel. A település túlzsúfolttá vált, nem jutott elegendő anyagi- fedezet az infrastruktúra fejlesztésére, a szolgáltatások színvonala is megrekedt. Nem csoda, hogy a Budakeszin lakók, mivel úgy érzik, hogy érdekeik háttérbe szorulnak a fővárosiakkal szemben, nem nézik jó szemmel mindezt — folytatta Tátrai György. — Nem maradt más hátra, mint az, hogy megfelelő mederbe tereljük ezt a már károsnak számító folyamatot. Megoldásnak kínálkozott az, hogy az építési tilalom feloldása után csak három százaléka hasznosítható a külterületeknek. Nem valamiféle bosszúállásról van szó, mint ahogy azt egyesek vélik. A korlátozásra szükség van, mert ha itt családi házak nőnének ki a földből tíz éven belül, Nagyszénászug és Máriamakkos is sűrűn lakott területté válna. Ez pedig a jelenlegi helyzetben megoldhatatlan gondok elé állítaná az önkormányzatot. Miért? A válasz kézenfekvő. A mostani körülmények csak pihenésre adnak lehetőséget. A telkek rendkívül picik, egy-egy nagyobb épületet csak úgy lehetne felépíteni, ha két-há- rom telket összevonnának. Csakhogy ehhez a tulajdonosok beleegyezése kell. Azonban ismerve az embereket, az ilyen megegyezésekre nincs sok esély. Ezek az egyezkedések általában vitával végződnek. A két üdülőterületen a közművek szinte egyáltalán nem valósultak meg. A csatornázás és a csapadékvíz elvezetése is várat magára. Nem beszélve arról, hogy mivel az utak szű- kek, ezek kiszélesítését is el kell végezni. Mindez rengeteg pénzt emészt fel. A kérdés csupán az: vajon a tulajdonosok vállalják-e a költségeket? — Az emberek elkeseredését megértem — zárja mondandóját Tátrai György —, azonban belátható az is, hogy a lehetőségek korlátozottak. Budakeszi már valóban nem bír el több terhelést. (klug)
