Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-31 / 203. szám

É PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 31.. SZERDA 3 Átlagbér Most fogom elsírni magam. A szegény képviselők alig keresnek a semminél valamivel többet. Pedig „szinte a hét minden napját munkával töltik”— nyi­latkozza Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Egy- egy bizottsági tagság tiszteletdíját is beszámítva, ösz- szesen bruttó 98 ezer forintot tesznek zsebre az „átla­gos” honatyák. „A vidékieknek ehhez hozzájön még a lakás bérköltsége, amelyet az állam fizet” azaz ter­mészetesen mi, adózó polgárok. Ez — a mai pesti árakat ismerve — a legkevesebb havi 30 ezer forint lehet, s így már jóval száz fölött kerekedik ki az ösz- szeg. S akkor még nem szóltunk — Gál Zoltán is hallgat erről — az esetleges bizottsági elnöki, alelnö­ki és más mellékesekről. Azt mondja Gál Zoltán, hogy ha a honatyák „ösz- szes munkával eltöltött idejét összeadjuk, teljesen át­lagos órabér jön ki jövedelemként”. Így mondja, szó szerint: teljesen átlagos órabér! Az. Országgyűlés je­lenlegi elnöke ugyancsak tisztában lehet honi viszo­nyainkkal. Biztosan naponta jár például a nagykőrö­si konzervgyár munkásai, a dányi gobelinező asszo­nyok vagy akár a gödöllői agráregyetem tanárai kö­zött, ha ilyen pontosan tudja, mennyi az órabérük. Sőt, járhat ő másfelé is, mert az előbbi bölcsességek­re rátesz. még egy lapáttal. Azt nyilatkozza ugyanis a továbbiakban, hogy „hasonlóan kvalifikált munkát végzők a közigazgatásban... legalább annyit keres­nek, de inkább jóval többet...”Márpedig ha ez így igaz, akkor Pest megye 183 településének község- és városházáin vagy nem „annyira”kvalifikáltak a dol­gozók, vagy hónap elején rendre letagadják otthon az asszonynak a fizetésük felét. Aggódom tehát a többségében szocialista és libe­rális képviselőinkért, s nem utolsósorban azért is, mert hirtelen, szinte egyik napról a másikra fordult rosszabbra a soruk. Mégy esztendeig ugyanis szinte egyebet sem harsogott a szociálliberáíis tömegkom­munikáció, sikerrel ingerelvén a valóban nehéz kö­rülmények között élő választópolgárt, mint hogy a képviselők degeszre keresik magukat. Most meg tes­sék, száraz kenyérre is alig marad nekik valami. Igaz., akkor többségében konzervatív, nemzeti, ke­resztény elkötelezettségű képviselőik ültek a padso­rokban... Hogy két éve — mert, mint mondja Gál Zoltán, azóta nem volt képviselőéknél fizetésemelés — jóval többet ért ez a pénz.? Lehet. Csakhogy a bruttó száz- valahányezer ma is százvalahányezer, amiből azért még most is el lehet tengődni valahogy. Deregán Gábor Vezetőváltások Az MTI értesülése szerint szeptembertől több főosztály- vezetői szintű vezetőváltás lesz a Főpolgármesteri Hiva­talban. Honti Mária helyett, aki a művelődési tárca köz- igazgatási államtitkára lesz, Czimmer Lászlót bízzák meg az oktatási ügyosztály irányí­tásával. A közellátási és ke­reskedelmi terület élére Reke­di Györgyöt, az eddig megbí­zott vezetőt nevezik ki. A ve­zetői beosztásáról lemondó Mohácsi Piroska helyett pe­dig Bihari László veszi át a jogi ügyek irányítását. Tiba Zsolt főjegyző, a hiva­tali munkáltatói jogosítvá­nyok gyakorlója az MTI ér­deklődésére sajnálattal állapí­totta meg, hogy a köztisztvi­selőkre vonatkozó szigorú mellékfoglalkozási szabá­lyok, illetve a köztisztviselői bértábla színvonala miatt kénytelen volt tudomásul ven­ni a jogi főosztályvezető távo­zását. Mohácsi Piroska egyéb­ként ügyintézőként továbbra is a főosztályon marad. Bizonytalan a nyugdíj A kormányzat szerint megva­lósíthatatlan a Nyugdíjbiztosí­tási Önkormányzat közgyűlé­sének azon javaslata, misze­rint a nyugdíjasok még az idén 8 százalékos, januárig visszamenőleges hatályú nyugdíjemelésben részesülje­nek. A nyugdíjbiztosító el­nöksége viszont kitart elkép­zelése mellett és legfeljebb technikai jellegű eredményre hajlandó — nyilatkozta az MTl-nek Szeremi Lászlóné. a Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat alelnöke az elnök­ség keddi ülését követően. Parlamenti napló Terítéken a házszabály A képviselőcsoportok ve­zérszónokainak felszólalá­sával az Országgyűlés foly­tatta az új házszabályra vo­natkozó előterjesztés általá­nos vitáját. Bihari Mihály, a szocialis­ták vezérszónokaként azt hangsúlyozta, hogy a házsza­bálynak kettős feladata van: egyfelől a racionális döntés- hozatalt. másfelől a parla­menti demokrácia érvénye­sülését kell segítenie. A ház­szabály új elemeit összegez­ve a szocialista politikus kü­lönösen fontosnak tartotta, hogy a kisebbségi, azaz az ellenzéki vélemény hangsú­lyos szerepet kapjon a parla­menti döntéshozatalban. A szabaddemokrata vezér­szónok, Szigethy István szin­tén azon a véleményen volt, hogy hatékonyabbá és éssze­rűbbé válhat a.jövőben a tör­vényalkotói munka az új házszabály segítségével. így különösen lényegesnek ne­vezte azt. hogy a plenáris tárgyalás mellett nagyobb te­ret kap a bizottsági tevé­kenység, sőt — a kifejezet­ten szakmai előterjesztések esetében — a bizottsági munkára kerül a hangsúly. Dávid Ibolya, az MDF ve­zérszónoka emlékeztetett ar­ra, hogy az előző parlamenti ciklus során az Órszággyű- lés többször is módosította a házszabályt. A törvényalko­tói munka felgyorsítása, ész- szerűsítése szempontjából je­lentősnek ítélte a kivételes eljárásban történő tárgyalás intézményének bevezetését. Ugyancsak fontos elem­ként említette a politikai vi­tanapot, amely — mint mon­dotta — nem új, ám újon­Eltűnt a szolidaritás Országnyi közöny mérgez Hétfői napirend előtti fölszólalásában Torgyán József, az FKGP elnöke megdöbbenésének adott hangot az er­délyi Vass-Kiss Előd öngyilkossága körüli tisztázatlan­ságok miatt. Követelte a belügyminisztertől, Kuncze Gábortól az ügy részletes kivizsgálását. Lapunk Csa- pody Miklós, a parlament külügyi bizottsága tagjának álláspontjáról érdeklődött. — Nem kívánok kom­mentárt fűzni a Tor­gyán—Kuncze szópárbaj­hoz. Szomorúan kell azon­ban emlékezetbe idéz­nem. hogy sok ehhez ha­sonló tragédia történt a hú­szas-harmincas évek Ma­gyarországán. Trianon is­mert következményeként az akkori Menekültügyi Hivatal jelentése szerint 200 ezer magyar hagyta el Erdélyt s érkezett egy gazdaságilag és morálisan megnyomorított országba. A korabeli sajtó szenzáci­óként tálalta ezeket az egyéni tragédiákat. Mi­ként ma is. A lényeges kérdés pedig itt nem' az, hogy öngyilkosság volt-e vagy sem. Sütő Andrással egybehangzóan úgy lá­tom, arról van szó, hogy ez a tragédia nem követke­zett volna be, ha Vass­Kiss Előd nem jön el a szülőföldjéről. Ha otthon marad. Az otthon, a csa­lád, a közösség megtartó ereje életre serkentette volna. O azonban azt hit­te. hogy Magyarország az ígéret földje. Sokkal na­gyobb lehetőségei lesz­nek, mint Romániában. Sajnos, tévedett. Ez a té­vedés, az ebből fakadó iszonyú csalódás lehetett az indoka végzetes tetté­nek. Mást várt az anyaor­szágtól. Rá kellett azon­ban döbbennie, hogy nincs lehetősége a kitörés­re. De nem hallgatható el äz a lelki teher sem, ami minden erdélyi magyart meggyötör. Nevezetesen: románnak nevezik őket, miközben magyarok. — Óhatatlanul fölvető­dik azonban a felelősség kérdése. Ón szerint mégis ki a felelős, vagy senki sem hibáztatható? — Hogy ki a felelős? Nem hiszem, hogy bármi­lyen rangú rendőr vagy maga a belügyminiszter, esetleg valamelyik kor­mánytisztviselő. Úgy vé­lem, az okokat a társada­lom közönyében kell ke­resni. A kisebbségből hoz­zánk érkezőt a társadalom túlnyomó többsége nem testvérként fogadja, de el­lenszenvvel és kenyérfél­téssel. Fel kellene tárni azokat az okokat, amelyek ide vezettek. Választ arra a kérdésre, miért nincs iga­zán tartós szolidaritás ben­nünk? Mert az igaz ugyan, hogy vannak hihetetlen meleg, tevékeny, lélekeme­lő aktusok, emlékezzünk csak az erdélyi falvakért tartott több százezres tün­tetésre, a "89-es romániai fordulat egész országot lázba hozó adakozására, vagy a karácsonyi gyűjtés­re. gyógyszerakcióra a vaj­dasági magyarok számára, ám ezek idővel kihuny­nak. és nem vagyunk képe­sek tartósan táplálni ma­nan intézményesített a ház­szabályban. Torgyán József, a Függet­len Kisgazdapárt vezérszóno­ka úgy vélékedett: elsősorban az ellenzék konstruktivitásá- nak köszönhető, hogy az új házsszabály hatpárti konszen­zussal került az Országgyűlés elé. A házszabályba új pont­ként beiktatott, úgynevezett azonnali kérdések órájáról szólva annak a nézetének adott hangot, hogy az nem fe­lel meg eredeti funkciójának, mivel a kérdéseket már egy órával korábban írásban be kell nyújtani. A KDNP vezérszónoka, Gáspár Miklós elsősorban az új házszabályban az ellenzék­nek biztosított jogosítványo­kat értékelte, s azon az állás­ponton volt, hogy az előter­jesztés korrekt módon szabá­lyozza a parlamenti többség és a kisebbség viszonyát, sőt több helyen pozitív diszkrimi­nációt alkalmaz. Úgy vélte azonban, hogy az új doku­mentumban túlzottan erős a képviselői kezdeményezési jog korlátozása. Ezt azért is nehezményezte, mert — mint rámutatott — a törvénykezde­ményezési jog az országgyű­lési képviselő legfontosabb szuverén joga. Trombitás Zoltán, a Fidesz vezérszónoka szintén az ellen­zéknek biztosított garanciák­kal foglalkozott felszólalásá­ban, kiemelve a parlamenti vizsgálóbizottság felállításá­nak lehetőségét. Fontosnak tartotta azt is, hogy a kivéte­les eljárásban történő tárgya­láshoz az eddigi kétharmados támogatás helyett a jövőben négyötödös szavazati arány szükséges. Demeter Ervin MDF-es képviselő az ipari tárca veze­tőjéhez interpellált' kedden délután, s azt feszegette, hogy milyen vélemények figyelem- bevételével döntött a kor­mány az expó elmaradásáról. Az MDF-es képviselő szerint a kabinet előkészítő munkája minden gondosságot nélkülö­zött, és felszínes, szubjektív állításokra támaszkodott. De­meter Ervin véleménye sze­rint nem volt tárcaegyeztetés, nem kérték ki sem az expófő­biztos, sem pedig a világkiállí­tási szervezetek véleményét. A távol lévő ipari minisz­ter válaszát Soós Károly Atti­la államtitkár olvasta fel. Pál László utalt arra: a parlament által is elfogadott kormány­program kötelezte a kabine­tet, hogy a helyzet ismereté­ben sürgősen foglaljon állást az expóról. A miniszter-vála­szában felsorolta azokat a szervezeteket, így a Világkiál­lítási Programirodát, a társa­dalmi tanácsot, valamint az expóirodát, amelyek vélemé­nyét az előterjesztés elkészíté­se előtt kikérte, s azt is leírta, hogy személyes konzultációt folytatott Barsiné Pataky Etel­ka főbiztossal, a főpolgármes­terrel és a tárcavezetőkkel. A közigazgatási államtitkárok értekezletére a kormányülés előtt szintén meghívták az ex- pófőbiztost. Demeter Ervin a választ nem fogadta el. mert megítélé­se szerint az valótlan tényeket tartalmaz, s Pál László — a képviselő szavai szerint — már hétfőn félretájékoztatta a parlamentet. A Ház a minisz­teri választ 201 szavazattal. 62 ellenszavazat és 6 tartózko­dás mellett elfogadta. gunkban a szolidaritást. S nem anyagi okoknál fogva elsősorban. Barátom, Szörényi Lász­ló, aki jelenleg római nagykövet, egyik tanulmá­nya jut hirtelem eszembe, amelyben úgy fogalmaz, hogy Magyarországot az utóbbi évtizedekben nem a nemzet, hanem a lakos­ság alkotta. A lakosság pe­dig a múlt tradícióinak bir­tokában nem képes megfo­galmazni még a nemzeti minimumot sem, tehát a társadalom jövőjének pers­pektíváit. Kizárólag csak a jelenre gondol. Saját jövő­je sem érdekli, nemhogy még a nemzeté. A kiváló szociológus Tőkéczki Lász­ló szerint a társadalom egy részének olyan a men­talitása, mint a római pro­letáré, akit csak a cirkusz és a kenyér bűvölete tar­tott fogságban. Ezzel kel­lett szembesülnie Vass- Kiss Elődnek, s meggyőző­désem. nem volt elég ereje hozzá, hogy magáramara- dottságában más utat vá­lasszon. Banos János Késett az MTI? Az Ifjúsági Demokrata Fórum tüntetést szervezett az expó megtartása érdekében. A Vörösmarty té­ren kezdó'dő, s a Parlamentnél befejezett demonst­rációról a rádió esti hírműsora megfeledkezett. Mára megtudhattuk, hogy mindez azért következ­hetett be. mert a Magyar Távirati Iroda késve adta ki a jelentést. Ez minden bizonnyal megtörténhe­tett, ám ne nagyon, csak egy picit erőltessük meg emlékezetünket, s gondoljunk arra, hogy ha az el­múlt négy esztendóljen az ellenzék bármilyen tünte­tést szervezett, akkor a Magyar Rádió várt-e a Ma­gyar Távirati Iroda híranyagára. Jól tudjuk: a De­mokratikus Charta az expó megtartásánál sokkal jelentéktelenebb mocorgásaira riporterek tömege vonult ki, s azt ügy adták elő, mintha a chartások világrengető ügyekben szólaltak volna meg. Termé­szetesen akkor a kormány rátelepedett a hírközlő szervekre, amelyek a rátelepedés ellenére, lám csak, akkoriban sokkal rugalmasabbak voltak, mint most, amikor várakoznak az MTI-re. A vára­kozás természetesen érthető, hiszen esett az eső, és ilyenkor nincs rádiós, aki szívesen mozdul ki a stú­dió fedele alól, amiről — mármint az esőről — hála Istennek a demonstrálok másképpen vélekedtek. No de, azért éppen a chartások még úgynevezett esernyős tüntetést is tartottak a Vérmezőn, s akkor derék rádiósainkra korántsem volt oly bénító hatás­sal az égi áldás. Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy a rátelepedésnél maradva, most, mint ez a pél­da is mutatja, a média igyekszik visszatelepedni a közéletre. Arról meg szót is kár ejteni, hogy mit rendezett volna az ellenzéki sajtó, ha egy petíciót Szabad György házeinök helyett Icuka, a gépírónó vesz át. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom