Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-03 / 180. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 3., SZERDA 5 Cikkünk nyomán Erkölcstant mindenki tanul Kevés fiatal ismeri a hazát? Valóban így lenne? Ez ugyanis a Pest Megyei Honismereti Egyesület elnöke nyilatkozatának alapgondolata. (PMH. július 18-ai szám.) Egy­ben egyetértünk. Valóban: a hazát több fiatal alaposabban ismerhetné. De ez nem azt jelen­ti, hogy nem él az ifjúságban az érdeklődés a honismeret tudománya iránt. Szerencsére éppen a fiatal pedagógusjelöl­tekben sikerült élő, mély érdeklődést felkelte­nünk a zsámbéki tanítóképző főiskolán. Sze­rencsére ebben az érdeklődésben nemcsak a zsámbéki tanítóképzős fiatalok osztoztak. 1986 óta nyolc alkalommak hívtuk össze a honismereti szakkörvezetők képző-továbbkép­ző táborát. Hatvan-hetVen fiatalnál sohasem volt kevesebb résztvevőnk. Egy egyszerű érte­sítés nyomán az ország számos felsőoktatási intézményéből gyűltek össze a fiatalok, és ese­tenként 10 napon át tanulták a helytörténet, honismeret, a régészet, néprajz alapvető isme­reteit. Az eddig megrendezett főiskolás-egyete­mista táborokon legalább 500 fiatal vett részt. Vannak visszatérő táborozóink Erdélyből, Felvidékről, akik azt állítják, lelki feltöltődés kedvéért jönnek nyaranként Zsámbékra. Igaz, „tanáraink” is olyan személyiségek, mint a nemrég elhunyt kiváló történész, Benda Kál­mán — akinek zengő szavait itta az ijfúság. 1986 nyarán kimondotta: Gyerekek, harminc évvel ezelőtt egységes volt ez az ország. Sza­vait mindenki megértettei Andrásfalvy Berta­lan ismételten járt a fiatalok között, és azt ta­nította az összegyűlteknek, hogy a kisgyer­mek megnyugszik az anya melegségét érez­ve, úgy kell „hozzábújnunk” első számú édes­anyánkhoz, a hazához, mindig van számunkra mondanivalója. Tanulnak a fiatalok korongozást, kosárkö­tést, fafaragást, és népdaléneklésben olyan ta­nárunk segít, mint Buday Ilona. Mindig a tel­jes haza néprajzát,, helytörténetét tanulják ezek a zsámbéki és zsámbékivá váló fiatalok a felejthetetlen 10 nap, két hét alatt. A tábor végén vagy több táboron részt véve okkal-jog- gal kapnak szakkörvezetői igazolványt. Tudja ezt a nyilatkozó is, hiszen néhány tá­borunkban ő is beszélt a helytörténet könyv­tárban művelhető kutatásáról érzékletes, ha­zát szerető előadásaiban. Nemcsak egyetlen tábor a megoldás. 1988 óta vállalkozó fiataloknak a Bálint Sándor Honismereti Szakkollégiumban 240 órában ta­nítjuk Zsámbékon a helytörténet, honismeret, régészet és néprajz tudományát. A tantárgy oktatását úgy mélyítjük el, hogy egy-egy tan­év végén országjárásra indulunk, és a régé­szet gyakorlati ismereteit, a műemlékvédel­met, várakat, templomokat megcsodálva mé­lyítjük el. A zsámbéki katolikus tanítóképző­ben már megvalósítottuk, hogy szabadon vál­lalkozó fiatalok három tanéven át, elfogadott tanterv alapján 400 órában ismerkednek e szí­vet átmelegítő tudománnyal. Ebben segít a három éve ugyancsak műkö­dő Ifjú Honismereti Szakkörvezetők Egyesü­lete. Ennek tagjai a mostani főiskolások, és az egykori táborozok közül mindaz, aki igényli, hogy folyamatos képzést, továbbképzést kap­jon főiskolai évei után is. Mintegy húszán ott voltak a XXII. váci országos honismereti Aka­démián is, és a néhány éve tanító fiatalok leg­többjének volt saját, működő iskolai szakkö­re, honismereti csoportja. Úgy hisszük, ez a lényeg. A honismeretet meg kell élni, és tovább kell adni. Erre vállal­kozunk néhányan, az alakulóban levő honis­mereti tanszék oktatói, Paulovits Teréz, Wal­ter Ilona, Kondor Endre és mások, Zsámbé­kon és szerte a hazában. Zsámbékon rendsze­res honismereti oktatás folyik a katolikus taní­tóképző főiskolán. Zsámbék központtal rend­szeres honismereti szakkörvezető-képzést folytatunk az összmagyarságnak. Legalább 500 fiatal találkozott az elmúlt években a honismeret eszméivel. És hiszünk abban, amit Kanyar József, a honismereti Szövetség tudós és örök fiatal elnöke tanít tá­borzáró előadásában évek óta: Zsámbékot nem lehet abbahagyni! Gondoljunk arra, ha csak a Zsámbékon végzettek egyharmada, fele vezet szakköröket szerte a hazában, ak­kor a következő tanévben is legalább 3000—5000 kisdiák honismeretet tanul szak­körökben, iskolához kötődő néprajzi foglalko­zásokon, falujuk, városuk múltját gyűjtve, vizsgálva. Ők a jó földbe hulló mag! Í995 nyarán újra összegyülekezik a honismeret iránt érdeklődő fiatalság Zsámbékon, hogy legyen nem kevés fiatal, aki megismeri és szereti ezt a hazát. 1995-ben újra országos honismereti szakkör- vezető-képző tábort nyitunk Zsámbékon a nyár elején. Meghívjuk újra előadónak Mánd- li Gyulát is, ismertesse saját honismereti ta­pasztalatait. Hiszünk abban, hogy ismét sok fiatal ismeri meg a hazát! Kovács József László főiskolai tanár Nagy siker volt... Vácnak szüksége van a Világi vigalomra —Bár nem " összesítés a készült néző­W) számról, a város veze- NNNj'/ tésének egyöntetű vé­leménye szerint rendkívül ked­vező volt a második váci Vilá­gi vigalom fogadtatása — nyi­latkozta lapunknak a hét végén sorra került rendezvényről Harmati Ferenc, Vác város al­polgármestere. — Hangsúlyoz­va, hogy ez csak hozzávetőle­ges adat, megítélésem szerint összességében mintegy 10 ezer helybéli polgár, illetve ha­zai és külföldi vendég tekintet­te meg a háromnapos rendez­vénysorozat különböző prog­ramjait, művészeti bemutatóit, melyek közül természetesen a fő műsorszám Tolcsvay—Mül­ler: Mária evangéliuma című rockoperájának Konstantin téri előadása vonzotta a legtöbb» ér­deklődőt — tette hozzá. — Milyen céllal rendezte meg az önkormányzat, a tava­lyi első próbálkozás után már másodszor, a vigalmat? — Csakúgy, mint tavaly, a cél egyrészt a „város megmoz- dítása” volt, másrészt pedig az, hogy a vigalomra ide látogató hazai és külföldi vendégek ked­vező benyomást szerezzenek Vácról, s élményekkel gazda­godva térjenek haza. Vélemé­nyem szerint mindkét célt sike­rült megvalósítani, amiért nagy-nagy köszönet illeti a közreműködőket: helybéli és az ország más településeiről, il­letve külföldről (Komáromból, Székelyudvarhelyről, Donaues- chingenből) érkezett művésze­ket, művészeti csoportokat. — Ha már a közreműködők­nél tartunk: mintha az idei vi­galom egyöntetűbben támoga­tásra talált volna a város mű­vésztársadalmában, mint a ta­valyi... — Ez kétségtelenül igaz: ta­valy, amikor a barokk szó is szerepelt a vigalom címében, féreértésből eredően számos helybéli képzőművész elzárkó­zott a közreműködéstől, azt hí­vén, hogy az általa képviselt irányzat nem fér bele a rendez­vény keretébe. Hangsúlyo­zom, ez félreértés volt, amit jól bizonyít, hogy az idei, a szó címből való elhagyása elle­nére a barokk jegyében rende­zett vigalom programjában egy, a Váci Szalon Képzőmű­vészeti Csoport által szervezett művésztalálkozó is szerepelt. — A településeiket képvise­lő művészeti csoportok kísére­tében két testvérváros, Donau- eschingen, illetve Székelyud­varhely egy-egy vezetője — előbbi esetében a főpolgármes­ter, utóbbiéban pedig a jegyző — is Vácott vendégeskedett a vigalom idején. Hogy érezték magukat? — Kitűnően. Mindketten el­ismeréssel szóltak a vigalom­ról, illetve a közreműködő helybéli művészekről, művé­szeti csoportokról, s magáról a városról is. — Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan tovább? Lesz harmadik (negyedik, ötödik...) váci Világi vigalom is? — Bízom benne, hogy lesz. A vigalom egy olyan politiká­tól független kulturális rendez­vény, amelyre feltétlenül szük­sége van a városnak. Ribáry Zoltán Nem előny, ha valaki katolikus A diákok még javában élvezik a nyár örömeit, a ' A'V vakációt, s valószínűleg egyikük sem gondol ar- jtv,yj ra: hamarosan új tanév kezdődik. Messze még a szeptember! — gondolják. Petrányi Ferencet, a ceglédi Mészáros Lőrinc Katolikus Általános Iskola igaz­gatóját (és helyetteseit) azonban e legforróbb kánikulai napokon is az iskola körüli teendők foglalkoztatják. Ezekben a hetekben ugyanis az egész intézményt „felfor­gató” átalakítások, felújítások zajlanak, és nemcsak a Pesti úti épületekben, de az iskola udvarán is. A tönkrement ablakszár­nyakat ki kell cserélni, az emeleti ablakokra biztonsá­gi rács kerül, a folyosók fa­lait is újra festik, az udvar eddigi kavicsos, homokos része pedig aszfaltozásra vár. Akad dolguk a vízveze­ték-, valamint a villanysze­relőknek is. — Az iskola rendbetétele már a múlt nyáron elkezdő­dött, amikor a katolikus egy­ház visszakapta az ingátlant — mondja Petrányi Fe­renc, miközben végigvezet az épületen. Mutatja, hogy milyen munkálatok vannak még hátra, illetve mit végez­tek már el a kivitelezők. — Tavaly az osztálytermeket kellett újrafesteni és a lerob­bant ajtókat helyrehozni. Első dolgunk volt az is, hogy gondoskodjunk kerék­pártárólókról, a gyerekek ugyanis azelőtt többnyire az utcán vagy az udvaron, a falnak támasztva hagyták a bicikliket. Még tavaly elké­szült az egészségügyi szo­ba, és két orvossal szerző­dést kötöttünk a tanulók rendszeres egészségügyi ki­vizsgálására. Az intézmény vezetője ar­ról is beszámolt, hogy kiala­kítottak a tanároknak egy külön WC-t, továbbá levá­lasztottak egy külön helyisé­get a veszélyes tisztítósze­rek tárolására, és létrehoz­tak egy gépírószobát, vala­mint egy iskolai irattárat. — Egy ekkora intéz­ményben szükség van ezek­re a helyiségekre — véleke­dik az igazgató. Az udva­ron felépítettek egy szép kis büfét — meséli —, ahol már 16 forintért lehet „beté­tes” szalámis zsemlét kap­ni. Fontos, hogy a gyerekek tudjanak tízóraizni, hiszen nem mindegyikük hoz ott­honról elemózsiát. — Az első évben több mint 4 millió forintot költöt­tünk felújításra, és ennek már szemmel látható jelei vannak — állítja Petrényi Ferenc. — Miben nyilvánul meg, hogy az iskola katolikus lett? Közelező-e a hittan, és felvesznek-e más vallásúa- kat is? — Már a legelején közöl­tem a szülőkkel illetve a pe­dagógusokkal, hogy nem le­szek vallásilag türelmetlen. Nem előny, ha valaki katoli­kus, és nem hátrány, ha nem az. Csak az érdekel, hogy ki hogyan végzi a munkáját. Nem agitáljuk a gyerekeket és nem kötelez­zük őket arra, hogy hittant tanuljanak. Az új oktatási törvény azonban előírja, hogy valamilyen etikát min­denkinek választania kell, vannak tehát olyanok, akik polgári erkölcstanra járnak. Az iskolánkban tanuló refor­mátusok természetesen re­formátus hittant hallgathat­nak. Egyébként bármelyik más önkormányzati iskolá­ban is van lehetőség hitokta­tásra. —- Felvetődik ekkor a kérdés: mi értelme annak. hogy az iskola nevébe beke­rült a katolikus jelző? — Van értelme, hiszen azok a szülők, akik feleke­zeti iskolába akarják járatni a gyermeküket, bátrabban mernek megnyilatkozni. Egy kérdőívet kellett kitölte­niük, s otthon dönthették el: mit választanak. Nem indí­tottunk propagandát a hitok­tatás melett, azt azonban fontosnak tartjuk, hogy már tavaly évközben huszonki­lenccel nőtt a hittanra jelent­kezők száma. A szülők te­hát nem bizalmatlanok az is­kolával szemben, sőt az el­múlt évben városszerte nőtt a tekintélyünk. Azt is fon­tosnak tartom megjegyezni, hogy bár az iskola 1079 ta­nulójából tavaly évközben tizenhatan eltávoztak, tizen­kilenc diák viszont nálunk folytatta máshol megkez­dett tanulmányait. — Hány új osztály indul az elsős évfolyamban az idén ? — Öt elsős osztályunk lesz, 127 gyermekkel. Töb­bet nem is tudnánk felven­ni, mivel osztályonként nemigen lehet több huszon­öt gyereknél. — Milyen tagozatra le­het beiratkozni? — Két nyelvi tagozatunk van, s már az elsősök is ta­nulhatnak németül illetve angolul. Berendeztünk ta­valy egy nyelvi labort. Egyébként a torna tagozat iránt mutatkozott a legna­gyobb érdeklődés. Mivel az iskola elsősorban testneve­lés tagozatos, a tavalyi Mé­száros-napokat „stílusosan” egy tomaünnepéllyel zár­tuk. Nagy erőpróba volt ez a tantestületnek, ám min­denki becsületesen kivette a részét a felkészülésből. Az idei tervek között egy szá­mítástechnikai terem beren­dezése szerepel, már megvá­sároltuk a hozzá szükséges gépeket.Az ötödik és hete­dik évfolyamban — techni­kaóra keretében — taníta­nánk ezt az ismeretet. — Milyen a diákélet az iskolában? — A diáksportkörben tíz sportcsoport működik, a gyerekekre jellemző az ak­tív mozgásigény. Rendsze­resen indulnak megyei, terü­leti, illetve országos verse­nyeken, az idén is megnyer­ték például Dunaújváros­ban az Országos Kenguru Olimpiát. Még tavaly, év elején hirdettük meg a „jó tanuló, jó sportoló” ver­senyt, amelyen Zsigmond Nikoletta és Orosz Zoltán értek el kimagasló ered­ményt. Zsigmond Nikoletta a városi sporttörténeti bi­zottság — idén először oda­ítélt — díját is elnyerte. A kimagasló eredményeket el­érő tanulók nevét egyéb­ként rendszeresen beolvas­suk az iskolarádióban, és a Ceglédi Hírmondóban is közzétesszük. De van suli­sajtó is, a gyerekek szer­kesztik. Sokféle szakkör, fa­kultáció működik az iskolá­ban, ám a háztartási szak­kör iránt mutatkozik a legé­lénkebb érdeklődés. — Mit tart a legfonto­sabb eredménynek az el­múlt évet tekintve? — Elsősorban azt, hogy javult a morál, a gyerekek megtanultak köszönni. Ha találkozunk, az utcán is üd­vözölnek. Fontos az is, hogy szeretettel vegyük őket körül, érezzék, hogy nem csak ismereteket és fe­gyelmezést, de szeretetet is kapnak a tanáraiktól. Szeret­ném azt is megjegyezni: lé­nyegesnek tartom, hogy ná­lunk kötelező az úszásokta­tás. Az idén májusban 109 gyermeket tanítottunk meg úszni. Úgy gondoltuk, hogy ez a legfontosabb, amit nyár előtt a gyerekekért te­hetünk! Ha csak egyetlen gyermeknek is az menti meg az életét, hogy itt ta- ,nult meg úszni, már megér­te! T. Á. Az iskolában egyelőre még nem tanítás, hanem felújítá­si munkák folynak Vimola Károly felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom