Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-26 / 199. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 26., PENTEK Eltemették a zentai Tegnap délután nagy részvét mellett szülővárosában, Magyarkanizsán vettek búcsút Bús András zentai katolikus plébánostól, akit kedden hajnalban mindeddig ismeretlen tettes, vagy tettesek megöltek. Amint lapunk tegnapi számában már beszámoltunk, a vajdasági Zentán, a Szent Ferenc- templom paplakába kedden hajnalban betörtek és szó szerint agyonverték Bús atyát. Továbbra is tartja magát a feltételezés, miszerint a gyilkosok rablási szándékkal feszítették fel a parókia ajtaját. Ugyanis a hívők körében ismeretes volt, hogy az atya nemrégen 12 000 márka segélyt kapott Németországból azzal a céllal, hogy elvégeztesse a templom tatarozását. Arról is beszéltek, hogy a zentai pap nemrégen 30 000 márkáért eladta kanizsai családi házát, de erről kiderült, hogy csak álhír. Tény azonban, hogy a fiatalok és idősek kömeggyilkolt papot rében igen népszerű Bús atya jelentősebb összeggel rendelkezett, de amint a nyomozó szervek megállapították, a tetteseknek nem sikerült megtalálni a pénzt. Csupán mindössze 200 dinár (13 000 forint) perselypénz volt a zsákmányuk. A megdöbbentő esetnek egyesek politikai színezetet szerettek volna adni, az első megállapítások azonban erre rácáfoltak, hiszen eléggé egyértelmű, hogy rablógyilkosságról van szó. Minden bizonnyal éppen a politikai vetületet elkerülendő, a belgrádi központi szervek vették kezükbe az ügyet, de mindeddig semmilyen közleményben nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Azt is el kell mondani, hogy a belgrádi sajtó viszonylag nagy teret szentelt a zentai gyilkosságnak, s nincs olyan napilap, amely elhallgatta volna a dolgot. (b. m.) Kiadták a terroristákat A montevideói hatóságok átadták spanyol kollégiák- nak az ETA baszk terrorszervezet három feltételezett tagját, akiknek kiadatása miatt előzőleg véres ösz- szecsapásokba torkolló tömegtüntetésre került sor Uruguay fővárosában. A két éve Montevideóban őrizetben tartott baszkokat a Carrasco repülőtérre szállították, ahonnan a spanyol légierő egyik mentőrepülőgépével utaznak tovább, tekintettel a kéthetes éhségsztrájktól megromlott egészségi állapotukra. Az életösztön ágaskodásának és a nyomorúságot szülő tájékozatlanságnak a példája lesz e nyár felidézője emlékezetemben. Sok hasonló esetet vethetnék papírra, de a történet, amit alább elmondandó vagyok, számomra elemi erővel példázza meghittségével és eredendő esettségével, hogy a magyar élet, Ady szavával, élni akar, de ez az élet menthetetlen messzeség lemaradásra kárhoztatott. Történt, hogy a legforróbb kánikulai napok egyikén a divatos Bala- ton-parti üdülővároska utcáján feltűnt egy szőlőárus. A gyümölcsöt Zsigulijából árulta, de hasztalan. Mindenkit riasztott a képtelen olcsóság. Akkor kért ötven forintot kilójáért, amikor a kereskedők standjain kétszáz forint fölött szikráztak a számok. Lophatta, gondolták kimondatlanul a tanácstalanul álldogáló vevőjelöltek. Mígnem a patinás fürdőhely arra járó polgármester-helyettese szóba elegyedett a már kétségbe esett emberrel. Kiderült, hogy Szekszárd mellől érkezett, és kárpótlás útján jutott a szőlőhöz. Az idei az első szürete, azért adja áron alul, mert nem akaija, hogy rajta maradjon. Nos, barátom lett az első vevője, és ezt követően, mintegy garanciát nyert áruként, hamarost elkelt a gyümölcs. Engem pedig azóta sem hagy nyugodni a gondolat: ki ennek a történetnek a „bolondja”, miért futott kis híján zsákutcába a kereskedésnek eme ősien egyszerű formája. Mert a szőlősgazda logikája vitathatatlanul tiszta. Kell a pénz, visz- szakapta az ősi jusst, odaviszi a termést, ahol biztos a piaca, ,jó árat” kap érte, legalábbis annyit biztosan, mint amennyit a felvásárló a zsebéből előkotor, de így legalább nem kell vesződnie, kapva kapnak a „szegény emberek” minőségi áruján. Csakhogy a Balaton-part egy másik Magyarország. Itt többszörösen leláncolt kerékpárok sorjáznak az üzletek előtt, mert lopják ezeket. De még így is, hiszen a minap a kerítésen kaput vágva vittek el három lelakatolt biciklicsodát egy villa udvaráról. Itt a tolvaj az alvó emberek párnája alá nyúl, egy éjszaka több házat végigjárva, de előtte, mivel Újabb kubai menekülthullám Újólag kizárólag az Egyesült Államokra próbálta hárítani a felelősséget a napról napra növekvő exodusért Fidel Castro kubai állam- és kormányfő a havannai tv szerdai esti műsorában. Helyi újságírók egy csoportja előtt elmondott, csaknem kétórás monológjában elismerte, hogy első ízben hozott a washingtoni kormány a kubaiak illegális emigrálá- sát gátló, nem pedig ösztönző intézkedést. Castro Clinton elnöknek arra a döntésére utalt, amelynek értelmében a guantána- mói haditengerészeti bázisra szállítják a nyílt tengeren elfogott kubai menekülőket, s többé nem kapnak automatikusan tartózkodási engedélyt. Ugyanakkor kijelentette, hogy e változtatás „tovább bonyolítja a problémát”, mert a kubai területen lévő támaszpont menekült- táborként való felhasználása sérti a nemzetközi jogot es Kuba szuverenitását. * Norberto Fuentes kubai író negyedik hete éhségsztrájkot folytat azért, hogy legálisan elhagyhassa Kubát, és részt vehessen az amerikai írószövetség „Emest Hemingway öröksége” című szemináriumán. Fuentes „Hemingway Kubában” című könyvével lett híres, amelynek előszavát a No- bel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez írta. Benazir Bhutto meglátogatja Arafatot Ki az úr Gázában? Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök a Gázában székelő Jasszer Arafat palesztin vezető meglátogatására készül, amit Izraelben a Jeruzsálem irányában történő fokozatos pakisztáni közeledésként értékelnek. Tegnap lapzártáig még nem volt biztos, hogy megérkezik-e Gáza városába Benazir Bhutto asz- szony, pakisztáni miniszterelnök. Joszi Beilin izraeli külügyminiszter-helyettes a hírrel kapcsolatban tegnap a jeruzsálemi rádió héber nyelvű adásában azt mondta, hogy Bhutto csak Izrael beleegyezésével, illetve az izraeli határállomáson keresztül látogathatja meg Jasszer Arafatot a nemrég létrehozott palesztin önkormányzati terület székhelyén. Beilin kiemelte, hogy Iszlámábádból eddig még nem érkezett Bhutto látogatásával kapcsolatban kérelem Izraelbe. Jeruzsálemben örömmel fogadnák, ha a pakisztáni kormányfő tervezett gázai útját összekapcsolná egy izraeli villám- látogatással. Csakhogy az iszlám, valamint a palesztin-ügy támogatása terén Pakisztán a fönnállása óta (1947) élénk tevékenységet fejt ki, s ezért is nem volt hajlandó eddig érintkezésbe lépni a zsidó állammal. Benazir Bhutto a palesztin nép iránti rokonszenvét az apjától, a néhai Ali Bhutto elnöktől kapta örökségbe, s most, a palesztin autonómia létrehozása után személyes látogatásával is szeretné kifejezni együttérzését Jasszer Ara- fattal. Izraeli hírmagyarázók a pakisztáni miniszterelnök mostani látogatását azzal magyarázzák, hogy az apjánál, Ali Bhuttonál jóval nyitottabb és pragmatikusad) Benazir Bhutto Gázán keresztül végül is, egy későbbi időpontban a nagy amerikai gazdasági és politikai' befolyással bíró Jeruzsálembe kíván eljutni. Hering József A nagyvilág hírei Nem volt magyar utasa a Sally Star brit kompnak, amely tegnap hajnalban kigyulladt a Doveri-szoros- ban, tíz kilométerre úti céljától, a délkelet-angliai Ramsgate-tói. tfc Olaszországban a környezetvédelmi miniszter menesztését követelik a Zöldek, men engedélyezni akarja a vadászatot a védett övezetekben is. * Valamelyest csökkent a feszültség a hét közepén Cse- csenföldön, miután szerda este Ruszlan Haszbulatov, az egykori orosz Legfelsőbb Tanács elnöke lefújta a Groznijban tegnapra tervezett ellenzéki tüntetést Haszbulatov — aki mind aktívabb ellenzéki szerepet játszik szülőföldjén — ugyanakkor bejelentette, hogy a nagygyűlést a csecsen főváros közelében tartják meg. 4k Tibet fővárosában, Utászában letartóztattak három szerzetest, mert megrongáltak egy tibeti zászlót és a terület függetlenségét követelő jelmondatokat kiabáltak. ★ Megkezdődött tegnap az amerikai katonák kivonulása a zaire-i Goma körzetéből — jelentette be az Európába telepített amerikai erők stuttgarti főhadiszállásának egyik szóvivője. A 330 amerikai katona közül csupán 90-100 főt hagynak a helyszínen, hogy továbbra is közreműködhessenek a Zaire-ba menekült ruandai- ak megmentésében és ellátásában. VÉLEMÉNY Drágáim, szeretem életetek rossz álmú a magyar, altatógázt ereszt közéjük. Itt a „másod- osztályú frissesség” (Bulgakov) dívik, eladhatatlan termék nincsen. Reklamáció sincsen. Egy, a jellemző üzletpolitikából. A strand melletti falatozó tulajdonosa mindenkinél jobban felsrófolja az árat. Annyira, hogy csak a jobb módú német turista állja a számlát. Vele ugyanis nincs gond. Megfizeti a konkurenciánál vitathatatlanul kielégítőbb minőséget, ütemesen eszik, megissza rá egy-két sörét és sietősen átadja helyét a soron következőnek. A tulajnak, bár egyébként semmi baja nincs a magyarokkal, kitüntető udvariatlansággal veszi elejét annak, hogy nála szabaduljanak meg forintjaiktól. Egyszerűen elege van a gyanakvó kérdéseikből, reklamációs hajlandóságukból, és abból, hogy csak sörözni akarnak. Apropó a strand. Az egykor úri fürdőhely egyik gyöngyszeme ukrán kézbe került. (Maffia?) Azóta több váltásban járőröző védőkáeftések vigyázzák a fürdőzők nyugalmát. A szerencsétlen figurák talpig felfegyverkezve róják a félmeztelen tömeg között a köröket, bár senki nem tartja többre őket egy leanderbokomál. Ezzel szemben eseményszámba megy az ukránok alkalmazásában álló bolgár táncoslányok érkezése. Jó házasságban élő, rátarti férjek hunyászkodnak meg a látványtól és különöset gondolnak ideig-óráig magukban. Mert ezek a lányok a parttalan éjszakáké, amelyekben csak rövid időre úr a mégoly vastag pénztárca. Ejtsünk néhány szót a fiatalok éjszakájáról. A másodosztályú frissesség itt, ezen a nyáron egy állítólag távol-keleti eredetű játék képében jelent meg. Hadüzenet akarna ez lenni a diszkók nemtelenné vált masszavilágának, ahol már nem volt fiú a fiú és leány a leány, programozott aktus lett az érintkezés. Nos, az új játékban zenei étlapról lehet kiválasztani egy-egy, hangsúlyozottan, világslágert, teljes hangerővel felcsattan a dallam, megjelenik a képernyőn a kísérőfilm, benne a világsztár, aki viszont most nem énekel. A mikrofont a sokaságból kivált fiatal kapja kezébe, és énekelni kezd. Lehet ez hamis vagy tiszta, jó vagy csapnivaló an- golságú, félszeg vagy magamutogató előadásé, a siker nem marad el. Megtörtént az önmegvalósítás. A bátorságért kijár a taps. Aztán monotonná válik a játék. Van, akit zavarni kezd a másik tehetségtelensége, ugyanazok a hangok sajátítják ki a mikrofont. Lassan kezd kiürülni a terem. És ekkor, ebben a világban, megjelenik a Szekszárd mellől jött ember, aki élni akar és túl olcsó szőlőt kínál. Vele szemben áll a másik magyar, most mindegy, hogy fogyasztója vagy termelője a másodosztályú életnek, de ő is élni akar, és nagyon bizalmatlan. A nyelvük ugyan egy, és mégsem értik egymást. Viselheti-e, vállalhatja-e bárki is a felelősséget a kényszerpályára szorított életösztönért? A tragikusan kettéhasadt néplélekért? Az alulinformáltság és a jólin- formáltság egyazon kórképét mutató vergődőiért? De lehet, fölösleges is az aggodalom, hiszen akadt most is valaki, aki hidat tudott verni közénk. Szabadságom drágán mért idején, nap nap után megtalálom azt a kerthelyiséget, virágos teraszt, ahol tegnapról mára rám ismernek, és a Hogy vagy-ot őszintén kérdezik. És fordultak felém lányok, akik ajkán könnyű szalagként ívelt a mosoly. És hinnem kell B. szemének villanásában, amely korholt, simogatott és bíztatott, de nem engedte, hogy minden terhemet hátrahagyva belecsodálkozzam. Okosan tartott vissza az a szempár a megfutamodástól. Efféle dolgokról diskuráltunk az egyik alkonyi délutánon a szálloda fehér teraszán egy kőhajításnyira a tótól. Mellettem újdonsült ismerősöm, az amerikás magyar, kinek gyermek korú fia és leánya nem beszéli apja nyelvét. Ezért néha szégyenkezik, és magyarul szól hozzájuk. Válaszra nyílik a száj, megfeszül a nyelv, de nem megy. Talán, ha máskor is, ha többször, nem csak így bemutatóra. Átnézek a hegyek koszo- rúzta túlpartra, egész el Badacsonyig. Poharam a mondatermő hegy tetővonaláig emelem, és koccintásként morzsolom a szavakat: Drágáim, mindegyőtök életét szeretem, de kihordha- tunk-e még itt egyszer magyar életet? (Németh Zsolt)
