Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-25 / 198. szám

_* PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK 7 MOZAIK Szabályozott fű Igaz, hogy a futball-labda gömbölyű, de nem mindegyik pálya fii­vén gumi ugyanolyan messzire. Ez okozott nagy gondot a futball­világbajnokság szervezőinek, ugyanis még soha nem rendeztek vi­lágbajnokságot egymástól ennyire távoli színhelyeken. Az USÁ me­leg déli részén levő futtballpályák rövidre vágott fiivén sokkal ki­sebb ellenállást kell legyőznie a labdának, mint 1000 km-rel észa­kabbra Kentucky-ban. A szervezők két fűszakértőnek megbízást adtak, találjanak meg­oldást arra, hogy a játékosoknak mindegyik pályán összehasonlítha­tó „labdaérzésük” legyen. A két fűspecialista kigondolt egy 45 fo­kos hajlásszögű rámpát. Azt mérték és hasonlították össze, hogy a rámpáról legurított futball-labda mekkorákat ugrálva és milyen mesz- sze gumi el. A döntő színhelyéül szolgáló pasadenai pályát normá­nak véve, a többi pálya fiivét ennek megfelelően kaszálják és henge­relik. Megfejtették a legbiztosabb kódot A matematikusoknak sikerült megfejteni a világ legbiztosabb­nak tartott titkosírási kódját. Ez azért nagyon fontos, mert ezt az RSA jelzésű kódolási módszert kormányzatok és föltehetőleg tit­kosszolgálatok is alkalmazzák. Ez a kód két kulcsot alkalmaz a titkos üzenetek továbbítására. Az ún. személyes kulcs két igen nagy prímszám, amiket csak az üzenet fogadója ismer. A másik, ún. nyilvános kulcshoz, amely ennek a két prímszámnak a szorzata, bárki hozzáférhet. Minden­ki képes üzenetet rejtjelezni, aki a nyilvános kulcsot ismeri, vi­szont csak a személyes kulcs birtokában tudja megfejteni. A száznál több számjegyű nyilvános kulcsot persze rendkívül nehéz két prímszámra bontani, és éppen ez adja ennek a kódolá­si eljárásnak a biztonságát. Most azonban kiderült, hogy mindazok tévedtek, akik azt hit­ték, hogy egy 129 jegyű számnál ez a feladat meghaladja a mai számítógép-kapacitást. Egy matematikai algoritmus segítségével nyolc hónap alatt ezt a kódot is sikerült feltörni. Persze azért szükség volt hozzá 25 országból 600 önkéntes segítőre, akik az egész világra kiterjedő „Internet” kutatóhálózat segítségével a részletproblémák megoldását vállalták. A matematikusok az RSA esetleges alkalmazóinak hosszabb kulcsot javasolnak, bár azt is rögtön hozzáteszik, hogy igyekez­nek majd az eddiginél is hatékonyabb algoritmust kidolgozni a titkosírás megfejtésére. Több áldozat, nagyobb károk Az áradások, forgószelek, földrengések és aszálykatasztrófák ál­tal elpusztított, illetve lakóhelyükről elűzött emberek száma 1963 óta évente hat százalékkal nő — állapította meg az ENSZ egyik tanulmánya. A több emberáldozatnak és a nagyobb anyagi károknak elsősorban az az oka, hogy a katasztrófáktól fe­nyegetett területeken nőtt a lakosság száma. így például egyre többen vándorolnak Banglades áradástól fenyegetett, alacsonyan fekvő területeire. Az aszályos területeken éhen haltak teszik ki a katasztrófák áldozatainak 33 százalékát, míg az összes anyagi kár 32 százalékát az áradások okozzák. Sajnos éppen a legfenye­getettebb területeken, Ázsiában, Afrika déli részén, Közép- és Dél-Amerikában van a legkevesebb anyagi lehetőség a katasztró­fák megelőzésére. Figyelik a kisbolygókat is Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA bejelentette: bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy térképezze fel és katalogizál­ja mindazokat az egy kilométer átmérőjűnél nagyobb üstökösö­ket, meteorokat és kisbolygókat (aszteroidákat), amelyek pályája az elkövetkezendő tíz évben keresztezheti a Föld pályáját. A tes­tület élére a NASA Augene Shoemaker csillagászt nevezte ki. Ta­valy egyik kollégájával ő fedezte fel azt az üstököst, amely júli­us végén több darabra szakadva csapódott be a Jupiter bolygóba. A NASA és az amerikai törvényhozás néhány tagja a Shoe­maker—Levy üstökös és a Jupiter ütközése nyomán jutott arra a véleményre, hogy üstökös-, kisbolygó- és meteorfrgyelő szolgá­latot kellene létesíteni, nehogy esetleg Földünket is hasonló koz­mikus szerencsétlenség étje, amelynek beláthatatlan következ­ményei lennének. A kongresszus ezért a NASA-nál indítványoz­ta a nyolctagú bizottság létrehozását, és azt, hogy a csillagászok adatai alapján a védelmi minisztérium még időben semmisítse meg a Föld felé esetleg vészesen közelítő idegen égitestet. Bár a kozmikus ütközések meglehetősen ritkák, Földünket már érte több becsapódás is. Feltételezhetően egy ilyen kozmi­kus katasztrófa következtében pusztultak ki hirtelenszerűen 65 millió éve a bolygónkat 70 millió évig uraló dinoszauruszok, de 1908-ban is hatalmas méretű bolygóközi törmelékdarab csapó­dott be Szibéria egyik lakatlan területére. A Tunguz névre- keresz­telt meteor 40 kilométeres körzetben teljesen letarolta az őser­dőt, és hatására 600 kilométerrel a becsapódás helyszínétől is há­zak dőltek össze. XX. honismereti kerékpártúra Táj közelítőben Palócföldön A jubileumi túra részvevői eljutottak Fülekre is, amely történelme során sokáig volt a törökök kezén. Kesernyés humorát feléjük célozta Petőfi, aki 1845-ben utazott át a városon: „Ha napokig abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a korcsmá­ban ittam, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek.” Képünkön Kálniczky Gyula 1869-ben készült rajza a füleki várról Késő délután érkezik a kerék­pártúra népes tábora a szlová­kiai oldalon levő kicsiny falu­ba, neve Tajti. Sátrainkat a reflektorokkal megvilágítha­tó labdarúgópályán verjük fel. Finom babgulyást készí­tettek számunkra a helybeli­ek, egyébként is majálisos a hangulat, vártak ránk, készül­tek, művelődési egyesületük tagjai alkalmi műsorral ked­veskednek, némi idő eltelté­vel már együtt énekelünk s a táncba is bevonnak bennün­ket. Közben előadás is el­hangzik a palóc nyelvjárás­ról, hiszen csak hajításnyira az a néhány település, ame­lyeket Belitzky János neves kutató is említ, mondván, hogy „a Medves-hegység vi­dékén kell a Palócföld mag- vát keresni, ott, ahol a néphit szerint Somoskőújfalunál, Pé- terfalván vagy Maconkán van a világ közepe, valahol itt van az égig érő fa is...” Idén nyáron a honismereti kerékpártúra a Medvesalja falvait járta be, valamint érin­tette Borsod, Gömör, Kis­hont, Heves és Nógrád me­gyék területét. A Losonc mel­letti Kalonda volt a gyüleke­zőhely, onnan indultak a kere- kezők, hogy 35 fokos hőség­ben napi 70—81 kilométert megtéve bejárják a környék településeit, megtekintsék a múzeumokat, emlékhelyeket, templomokat, s hogy elbe­szélgessenek az ottani embe­rekkel. Az utolsó táborhely a Rimaszombat közelében levő Serkén volt, itt intettek egy­másnak búcsút a résztvevőik, mintegy százötvenen, és me­gint csak ezt mondták egy­másnak: jövőre ismét találko­zunk. A túra immár 20 éves múlt­ra tekint vissza, Szlováki­ában a magyar diákmozga­lom hívta életre, éppen abban az időszakban, amikor a hata­lomtartók gátolták a klubok tevékenységét. Honismereti jellegét a kezdetektől fogva megtartotta és ápolta, az át­gondolt útitervek révén az ér­deklődők keresztül-kasul be­járták Szlovákiát és a környe­ző országokba is eljutottak. Az évenként ismétlődő, ha­gyományossá vált túrához so­kan csatlakoztak Magyaror­szágról is, elsősorban a buda­pestiek és a szentendreiek. Az idei túraterv megvalósulá- sát, a Rákóczi Szövetség, a HÓD Honismereti Túraegy­let és a Mocsáry Lajos Alapít­vány támogatta. A kerek év­forduló alkalmat kínált a visz- szatekintésre, a losonci Viga­dó nagytermében megtartott ünnepségen a csapat újabb tagjai megismerkedhettek az indulás körülményeivel, a „régiek” pedig felidézhették a megannyi kedves történetet. Tábortüzek fénye, ének­szó, barátságok. Történelmi előadás a hegytetőn magaso­dó várrom falai között, pohár­nyi hideg sör egy árnyas fa alatt másfél órányi kemény kerekezés után. Templomok hűvös csendje, múzeumok ki- állítótermei, . szobrok, terek. Emberek. Kerékpárjavítás és sátorállítás. Borotválkozás a térdig érő patakban, aztán ka­paszkodó felfelé a hegyi ös­vényeken. Majd ismét a tá­bortűz mellett. Beszélgetések. Jövőre tehát megint talál­kozunk. .. Sinkovits Péter Iszik-e a béka vizet? Légy ezerszer okosabb E napokban kerül a könyvpiacra a tudomány-ismeretterjesz­tő irodalom egyik legérdekesebb s egyben legtanulságosabb kiadványa, a Miértek és hogyanok című kötet, amely a tudo­mányok határvonalán haladva fölöttébb izgalmas szellemi kalandba vonja be olvasóját Kétszáz foga volt Tudósok egy olyan dinosza­urusz maradványaira buk­kantak, amelynek pelikán­hoz kellett hasonlítania. En­nek az eddig ismeretlen ős­hüllőnek csontjait Cuenca spanyol tartományban talál­ták meg. Az érdekes lelet­ről a Nature című brit tudo­mányos folyóirat legújabb száma (6488. szám, 363. ol­dal) számol be. A szóban forgó állat az ornithomimidek (madár­utánzók) osztályába tarto­zik, amelyek 65-100 millió évvel ezelőtt, a krétakor­ban éltek. Az Egyesült Álla­mokban és Kelet-Ázsiában már találtak hasonló állati maradványokat. Ezeknek a három és fél méter hosszú, két méter magas hüllőknek kis koponyájuk, hosszú S alakú nyakuk és erőteljes lábaik voltak. Feltehetően nagyon hasonlítottak a mai struccokhoz. Utánzataikat láthattuk Spielberg filmjé­ben, a Jurassic Parkban. A most Spanyolország­ban talált lelet alapján tudó­sok arra a következtetésre jutottak, hogy az állat ugyan az ornithomimidek osztályába tartozott, külső­re azonban inkább pelikán­ra és nem struccra hasonlít­hatott — számolt be a mad­ridi egyetem Bernandino Pez-Moreno paleontológus vezette tudóscsoportja. A tu­dósok nem kis meglepetésé­re az állatnak — ellentét­ben a többi „madárhoz ha­sonló hüllőhöz” — több mint kétszáz foga volt a cső­rében és már 100-135 mil­lió évvel ezelőtt kellett él­nie. Ha hinni lehet a keresztény kultúra ősi könyvének, a Szent­írásnak, az emberiség történe­te a kíváncsisággal, közvetle­nül egy kérdéssel vette kezde­tét: Milyen lehet annak a fának a gyümölcse, amelynek ízlelé­sét a teremtő tilalma úja elő? Az első emberpár evett a til­tott fa, a tudás fájának gyümöl­cséből, s hogy e tette miatt el­veszítette jogát a boldog-önfe­ledt paradicsomi létre, kezde­tét vette hosszú és küzdelmes menetelése a tudás és a megis­merés útján, amelyen csak úgy haladhat előre, ha nyugha­tatlan kíváncsisággal újabb és újabb kérdéseket tesz fel s vá­laszol meg. A világ csak a kérdések ré­vén s ezek mentén halad előre, állítja korunk egyik legna­gyobb tudósa, a magyar szár­mazású Teller Ede. S valóban, a kérdések formájában meg­nyilvánuló érdeklődés az em­beri természet lényegévé vált. Gyermekeink már első esz- mélésüket követően kérdések özönével árasztják el — s gyakran riasztják meg — szü­leiket, s az életkor előrehalad­tával ezek mennyiségükben s tartalmukban egyaránt csak gyarapodnak. Ez a folyamat soha nem szakad meg, mert minden válasz újabb és újabb kérdésekre ösztönzi a kíváncsi elmét, amely így élesedvén, egyre nagyobb szeletet vág ki magának a tudás mérhetetle­nül nagy almájából. A kötet összegyűjtött kérdé­seit túlnyomórészt a bennün­ket körülvevő természeti, kör­nyezeti, a természettudomá­nyok köréből válogatták. A szerzők tudván azt, hogy együgyű kérdésekre csak együgyű válaszok adhatók, kérdéseiket úgy fogalmazták meg, hogy minél menteseb­bek legyenek a szokványostól, a sematikustól. így aztán e kö­tet egyszerre tanulságos és szó­rakoztató, szakszerű, egyszers­mind mentes a szaktudomá­nyok merevségétől. Olvasója szinte észrevétlenül gyarapítja általa tudását, gazdagítja isme­reti tárházát. A Miértek és hogyanok című kötet úgy közvetíti a kor­szerű alapműveltséget, hogy közben egyetlen pillanatra sem válik nagy képűvé. Tudós, de nem tudálékos. Egyaránt al­kalmas elmélyülésre, akárcsak társasági játékként, pontozá­sos vetélkedők megszervezésé­re. Érdeklődő figyelmébe ajánljuk kis és nagy diákok­nak, szülőknek és oktatóknak. Paizs Tibor Mertek és ho<>yuiiok

Next

/
Oldalképek
Tartalom