Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-17 / 192. szám
Vpest i jfUTA D MEG YE I HIM\JLl/A± XXXVIII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM Ára Telemagazinnal: 19,50 forint 1994. AUGUSZTUS 17., SZERDA Tíz forint Volt zeneiskola, Kismaros Boszniáért nincs zeneiskola erdélyi Sinkovits Péter írása Játéktábor Gödöllőn rokonsága (2. oldal) (7. oldal) (7. oldal) Ki lesz Nagyboldogasszony napja Wörner utódja? Brüsszelben egyre több név kerül előtérbe a szombaton elhunyt NATO-főtitkár lehetséges utódaként. Legnagyobb esélye a jelek szerint a norvég Thorvald Stolten- bergnek van a megüresedett poszt elnyerésére —- mutatott rá tegnapi elemzésében a Der Standaard, fla- mand nyelvű belga napilap. A hagyományok szerint európai politikust választanak erre a posztra, mivel a NATO katonai főparancsnoki tisztségeit amerikai tábornokok töltik be. Sokáig Johan Jorgen Holst norvég külügyminiszter volt a legesélyesebb, ám ő tavaly elhunyt. A NATO tagállamai most minden jel szerint igyekeznek elkerülni azt, hogy hasonló vita alakuljon ki a szervezeten belül, mint amilyen megosztotta a nyugati országokat Delors EU- bizottsági elnök utódlása ügyében — vélekedett a Der Standaard. A fatimai Szűz Vácott A szokásosnál is jelesebb körülmények között ünnepelhették Vác katolikus hívei Nagyboldogasszony napját. A hagy ományos szentmisesorozaton éppen Mária napjától, az egyházmegyei központ „vendége” a híres fatimai kegyszobor, amely a Szűzanyát ábrázolja. Felvételünkön a tegnapi, a Székesegyházból kiindult körmenet tagjai emelték vállukra a világhírű Mária-szobrot Talum Attila felvétele A KDNP küldöttségének pozsonyi látogatása Alapszerződés Bős nélkül A szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom meghívására Pozsonyban tett egynapos látogatást hétfőn a KDNP küldöttsége, Surján László elnök és Latorcai János alelnök. bet főtitkárral is. Első ízben került sor magyar szintű kapcsolatfelvételre a Magyar Polgári Párttal, találkoztak A. Nagy László elnökkel és Vörös Péter elnökségi taggal, majd megbeszéléseket folytattak a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével, Ján CarnogurskyvaL (Folytatás a 3. oldalon) Apajon valami nincs rendben Hová tűntek a százmilliók? Augusztus 31-én lezárják a régi vízszolgáltató rendszert Apajon. Ezzel mintegy 120 család marad víz nélkül. Az érintett lakosok a közkutak teljes hiánya miatt még az utcáról sem fognak tudni vízhez jutni. A mostani, újból központi kérdéssé lett vízprobléma egy régóta gyűrűző, megoldhatatlannak látszó, tökéletes káosz része, amely a helyi infrastrukturális viszonyokat jellemzi. vül magas munkanélküliség mellett a zavaros, áttekinthetetlen jogi szerződések és a vélhetően szerteágazó érdekszövetségek keserítik meg a lakosok életét. A közelmúltban kirobbant gáz- és villanybotrány után most ismét egy létfontosságú szolgáltatás, a vízellátás körül alakultak ki bonyodalmak. (Folytatás a 4. oldalon) Dabas-Sáriban Zöld Út a katolikusoknak Minősített többségi szavazati aránnyal döntött Da- bas város képviselő-testüle- te legutóbbi ülésén több olyan témában, amely a Dabas-Sáriban működő, nemrégiben újraalakult Szent János Katolikus Általános Iskolát érinti — tudtuk meg Pásztor Győző plébánostól, aki meghívottként vett részt a tanácskozáson. Lapunk kérdésére válaszolva elmondotta: ötmillió forintot hagytak jóvá az iskola számára, mely ösz- szeget az 1994/95-ös tanévben használhatja majd fel az oktatási intézmény Az önkormányzat tudomásul vette és tulajdonosi beleegyzését adta a tanintézet bővítéséhez. Ennek során egy kémia—fizika előadótermet, szertárat, tanári szobát, gazdasági és igazgatói irodát alakítanak ki. (Folytatás az 5. oldalon) Világkiállítást a magyarságnak! A világkiállítások mindig egy-egy nemzet tehetségére, eredményeire irányítják a földkerekség nemzeteinek, és így nyugodtan mondhatjuk: az emberiségnek a figyelmét. Az a nemzet, amelynek országában világkiállítást rendeznek, földünk minden országában ismertté válhat. Több tízmillió ember megy el a világkiállításra, ám sokkal nagyobb azok száma, akik a hírközlés, tehát az újságok, rádiók, televíziók révén tájékozódhatnak. Nem tíz- vagy százmilliókról, hanem ma már milliárdnyi emberről van szó, ennyien ismerhetik meg azt az országot, ahol a kiállítást megrendezik. Kell-e magyarázni, mit jelenthetne ez olyan körülmények között, amikor hazánk történelméről, kultúrájáról, életéről a világ számtalan országában semmit nem tanítanak, vagy ami még rosszabb, valótlanságokat, olykor közönséges rágalmakat terjesztenek. Szabad-e nekünk ezt a lehetőséget elvetnünk? Mi vagyunk talán a világ leggazdagabb, mindenütt ismert országa, akivel minden nép keresi a kapcsolatot, a barátságot, az együttműködési lehetőséget kereskedelmi és ipari téren? Tudják-e a világ népei, mivel, miben, mire lehet ipari, kereskedelmi együttműködést alapozni hazánkban? Ma már minden tájékozottabb magyar állampolgár tud arról, hogy több mint 150 éve milyen előre kitervelt és hazug hírverést folytattak a környező országok bizonyos körei hazánk és nemzetünk jó hírének, tisztességének lerombolására. Milliárdokat áldoztak (és sajnos, mai példák is sorolhatók lennének), hogy minden eredményünket letagadják, hogy aztán a több mint ezeréves ország példátlan fóldarabolása után annak műemlékeit, várait, épületeit, intézményeit saját népeik tehetségéből, történelméből, kultúrájából, végső soron államszervező képességéből eredeztessék, megcsúfolva ezzel az igazságot, megrabolva a magyar nemzetet. Talán annyi a barátunk a világban, hogy — nem élve a kivételes alkalommal — lemondhatunk újabbak szerzéséről?! Mondjunk le egy, a valóban legszélesebb nyilvánosság előtt folytatandó, hagyományainkból fakadó európai stílusú pozitív kampányról, mely kampány keretében többek közt azt is megtudhatnák, hogy említett sérelmei, elgázolt forradalmai, két vesztett világháború dacára hol tart államunk, nemzetünk e térségben?! Szégyen lenne talán, ha — szigorúan ragaszkodva a tényékhez, dátumokhoz —„adminisztrálnánk” az elmúlt néhány esztendőnket is? „Csöndes forradalmunkat”, vasfüggöny-szaggatásunkat, melyek következtében mint megnyílt zsilipkamrán a víz, szakadt a szabadság másokra is, egyben lehetővé téve a világ egyik legerősebb nemzete számára az ismét egy államban való kiteljesedést? Baj az, ha a világ jön el hozzánk (saját útiköltségén!), s ha neki legvonzóbb oldalunkról mutatkozunk?! Baj, hogy kitehetjük elé legjobb kulturális, gazdasági, népművészeti termékeinket, nemzeti értékeinket? Baj lenne, ha ez az esemény (honfoglalásunk közelgő 1100. évfordulójának vonzásában is) egyben az összmagyarságot tudatában, tartásában, akaratában, életerejében, gazdasági lehetőségeiben is szervezné?! (S ekkor nem szóltunk még a számtalan létesülő munkahelyről, a kiállítás után az ország tulajdonában maradó épületekről, egyéb infrastruktúráról.) Már csak ezek a szempontok is köteleznek, hogy vállaljuk a világkiállítást. A népek igazi arcunkról kell hogy megismerjenek bennünket. Azok, akik a világkiállítás megrendezésének jogát határon túlra kívánják átjátszani, alkalmatlanok közéleti feladatok ellátására, hiszen a nemzet érdekei ellen tesznek. A magyar nép nem egy vagy két párt. A nemzet gazdasági és szellemi érdekei megkövetelik, hogy ezzel a világ országai által nekünk és javunkra fölkínált lehetőséggel — mely hosszú évtizedek óta első jele az irántunk ébredező rokonszenvnek — éljünk a magunk, a világ magyarságának javára. Cselekedjünk! Magyar Szellemi Védegylet Latorcai János lapunknak elmondotta: találkoztak a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőivel, többek között Bugár Béla elnökkel és Csáki Pál frakcióvezetővel. Az alkalmat felhasználták arra, hogy megbeszéléseket folytassanak az Együttélés Pozsonyban tartózkodó vezetőivel, Duka Zólyomi Árpád alelnökkel, Kvarda József alelnökkel és Dolník ErzséSzomorú módon szinte minden héten hallat magáról Apaj, ez a kiskunsági település, amelynek fejlődésére, úgy tűnik, végérvényesen rányomta bélyegét az elmúlt 40 év. A helyi állami gazdaság cselédlakásaiból községgé cseperedett településen a rendkí-
