Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-15 / 190. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ Elhunyt Manfred Wörner Főtitkár nélkül a NATO A The Times című brit lap hét végi tudósítása szerint a brit rendőrség egy fegyveres osztaga őrizetbe vett egy magyar diplomatát, aki londoni otthona közelében pisztollyal fenyegetett túl zajosan dolgozó építőmunkásokat. A 49 éves magyar diplomatát várhatóan a hétvégén repülőre ültetik és elutazik Nagy-Britanniából — írta a brit lap. A londoni magyar nagy- követségen nem kommentálták az eseményt, és egy szóvivő megtagadta a diplomata nevének és rangjának közlését is. A magyar nagy- követségen azt mondták, hogy ha a brit rendőrség nem tesz további intézkedéseket, akkor a férfi elhagyja az országot — írta a The Times. A diplomata egy éjszakát az egyik londoni belvárosi rendőrőrsön töltött. A rendőrség diplomáciai mentességét vizsgálta, mielőtt esetleges vádemelésről döntenek. A Scotland Yard szóvivője megerősítette, hogy pisztolyt találtak nála. Külföldi diplomaták nem hordhatnak fegyvert Nagy-Britanniában, és akinél fegyvert találnak, azt általában azonnal kiutasítják — tette hozzá a brit lap. Rendőrségi források azt is megerősítették, hogy egy kést és egy gázpisztolyt ugyancsak találtak a tizedik emeleti lakásban, ahonnan jó kilátás nyílik a Buckingam palota kertjére. A rendőrség sürgeti a férfi gyors hazautazását. Elhunyt Manfred Wörner NATO-főtitkár. Ezt Brüsszelben jelentette be szombaton az észak-atlanti szövetség szóvivője. A volt német védelmi miniszter, aki 1988-ban Lord Carringtont követte a NATO főtitkárának tisztségében, már hosszú ideje bélrákban szenvedett. Wörner hivatali ideje 1996. június 30-án járt volna le. Manfred Wörner hozzáértéssel és határozottan irányította az észak-atlanti szövetség átalakulását a hidegháborús szembenállás korszakából a jelenlegi, az együttműködés és a partnerség jellemezte időszakban — mutatott rá a NATO szóvivője Brüsszelben a főtitkár halálhírét hivatalosan is bejelentő közleményben. Wörner eljuttatta a szabadság üzenetét Közép- és Ke- let-Európa országaihoz. Főtitkári megbízatása idején mentek végbe olyan történelmi változások, mint a Berlini Fal leomlása és Németország újraegyesítése. Wörner kezdeményezte a NATO átalakítását annak érdekében, hogy a szervezet szembe tudjon nézni az új kihívásokkal és új megbízatásokat vállaljon fel. Ennek az új politikának a példái közé sorolandó a szövetség nyitása kelet felé, az Észak-atlanti Együttműködési Tanács létrehozása, a Partnerség a békéért program meghirdetése, csakúgy, mint a NATO és az ENSZ szorcs együttműködése. Wörner támogatta az erős transzatlanti kapcsolatok kiépítését és a NATO-n belül az európai pillér megerősítését. A közlemény megemlíti, hogy a NATO főtitkáraként végzett tevékenységéért Németország és több más ország is a legmagasabb kitüntetéseit adományozta Manfred Wömemek. A NATO legfelső döntéshozó testületé, az észak-atlanti tanács kellő időben ülést fog tartani és megválasztja Manfred Wörner utódját — mondta tegnap Brüsszelben az MTI érdeklődésére a NATO egyik illetékes forrása. A neve elhallgatását kérő tisztviselő szerint a szövetségnek egyelőre nincs hivatalos jelöltje. Egy folyamat veszi kezdetét, amely időt igényel. A nagyvilág hírei ¥ Megállapodást _. kötött a hét végén Észak- Korea és az Egyesült Államok, s ezzel enyhülhet a „nukleáris feszültség” a koreai félszigeten. A két ország közös közleménye alapján az Egyesült Államok segít Észak-Ko- rea atomiparát biztonságosabb technológiával ellátni. * Franjo Tudjman hor- vát elnök Brioni szigetén fogadta több ország — Németország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína — nagyköveteit és Giulio Einaudi pápai nunciust. VÉLEMÉNY Ma még polgárháború X. Y. ’’a nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges forradalmunk alatt példamutatóan helytállt, fogadja ezért a magyar nemzet köszönetét. — Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság Elnöke.” 1994. augusztus 12-én, az este 8 órai TV-híradóban Frei Tamás műsorvezető közölte, miszerint dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész fölvetette annak lehetőségét, hogy az a folyamat, mely 1956. október 23-tól egyelőre meghatározatlan határnapig Magyarországon végbement, polgárháborúnak minősíthető. Amennyiben ennek minősül, arra nem érvényesek a nemzetközi jognak a háborús bűnökre vonatkozó szabályai. Következésképpen a derék tömeggyilkosok, akik 1956 decemberében fegyvertelen, mit sem sejtő, ártatlan embereket mészároltak le, nem vonhatók felelősségre. A bejelentés után a műsorvezető nem a legfőbb ügyészt, hanem dr. Kahler Frigyest kérte kamera elé, aki régebbi határozott álláspontja helyett most ötölt-hatolt, hítnezett-hámozott, és végül is annyit nyögött ki, hogy minden egyes esetet külön-külön kell elbírálni. Vagyis a salgótarjáni sortűz, mondjuk, polgárháborús cselekménynek minősül, a mosonmagyaróvári viszont minden kétséget kizáróan polgárháborúsnak, szemben az egri sortűz- zel, amely polgárháború epizódja volt. Mindazoknak, akik 1950-nél nem régebben születtek, ki-ki azt mondhat, amit akar, attól függően, vajon a sortü- zet elrendelők és végrehajtók elvtársai vannak-e kormányon vagy sem. Ám azoknak, akik már önálló ítélőképességet mondhattak magukénak 1956 decemberében, meglehetősen meglepő újdonságnak számít, hogy akkor polgárháború dúlt volna Magyarországon. Akiknek akkor már önálló ítélőképességük volt, világosan emlékeznek arra, hogy az októberi napok harcaiban magyarok nem kerültek szembe magyarokkal, hiszen a „néphadsereg” részben eloszlott egy szempillantás alatt, részben — a légierő — bombázással fenyegette (csak fenyegette) a szovjet harckocsioszlopokat. A Kossuth téren sem álltak szemben ama csütörtöki napon, hiszen a fegyvertelenek hátulról kapták a tüzet, orvul, háztetőről. Ezzel szemben harcok folytak magyar diákok és más felkelők részéről egyik oldalon, szovjet páncélosok részéről a másik oldalon. November első napjaiban már nem voltak harcok, a szovjet katonai hatóságok a Budapestről való kivonulásról tárgyaltak. Akkor már mindenütt boldog béke honolt, a sztrájkot lefújták, az üzletek kinyitottak, az üzemek már készültek a másnapi — november 4-i — munkakezdésre, a Nagy Imre-kormány minisztertanácsa ülésezett. November 4-én reggel a szovjet páncélosok betörtek Budapestre és brutálisan végiglövöldözték az Üllői utat, amelynek lakásaiban békés polgárok hajnali álmukból rettentek föl. A szovjet nácizmus hadat üzent a magyar népnek, elfoglalta az Országházat, Lidicének vagy Ora- dournak tekintette Budapestet. Grebennyik tábornok győztes hadsereg parancsnokaként rendelt el kijárási tilalmat, hadiállapot körülményei között (a falragaszokkal már aznap tele volt a város). Ehhez képest teljesen egyre megy, hogy Kádár János, Marosán György és még néhány, sebtiben összeverődött magyar állampolgár behív- ta-e a külföldi fegyveres erőt vagy sem, hiszen ez a külföldi fegyveres erő agressziót követett el a törvényes magyar kormány és a magyar nép ellen, ha behívta valamely illetéktelen személy, ha nem. Azóta kiderült, hogy nem hívta be, ezzel szemben a szovjet kormány hívta ki és utasította, hogy vállalja el, miszerint a szovjet hadsereget ő hívta be. Vállalta. Ez az egész semmiben nem különbözik attól, ahogyan a hitleri Wermacht „megvédte Hollandia semlegességét”. Az a cselekmény agresszió volt Hollandia ellen, ez a cselekmény agresszió volt Magyarország ellen. Ez bizony testvérek között is kövér nemzetközi háborús bűn. Akkor is az, ha kacsingatós játék folyt Moszkva és Washington között, miszerint az utóbbi az erkölcsi felháborodáson és a szemeknek látószervi izomzatot próbára, tevő forgatásán kívül véletlenül sem tesz semmit, hi' szén „your business is your business and my business is mine”. Továbbá az is bizonyossággá lön azóta, hogy a menetrendszerű sortüzek ötlete és átalakulása ukázzá, prikázzá vagy rendelkezés jelentésű más orosz fogalommá a szovjet katonai adminisztrációban született és ment végbe, mely november negyediké óta hadban állt a magyar néppel. Átminősítheti-e polgárháborúvá a decemberi barbár és náci típusú sortüzeket az a tény, hogy a közvetlen parancsot a végrehajtóknak csicskás alázatú, magyar anyanyelvű stréber adta ki és hogy a végrehajtók papíron magyarként nyilvántartott senkifiai voltak? A szovjet páncélosok mögött bújó adminisztráció, amely magát „forradalmi munkás-paraszt kormány”-nak nevezte (ilyen erővel hirdethette volna magát akár „baltimore-i baseball- klub”-nak is), semmiféle törvényes megbízással nem rendelkezett a magyar nép részéről. Igaz, hogy a Nagy Imre-kormány sem demokratikus választás alapján állt fel, ezzel szemben az egész világ elismerte azt a közfelkiáltást, amely ezt a kormányt, legalábbis ideiglenesen, a tervbe vett demokratikus választásig, legitimálta. A Kádár-adminisztráció, ugyanekkor, a szovjet hatalom kizárólag engedelmességre feljogosított szolgaszemélyzete volt. Történelmileg és jogilag egy szinten a Szálasi-admi- nisztrációval (ez, mint az 1956. decemberi kommandók előképe, Dunába lövöldözött magyar állampolgárokat), amely a megszálló náci hatalomnak volt szolgaszemélyzete. (Csak háttéradatként: Szálasit és segédeit kivégezték.) Ebből következőleg a decemberi megtorló és terrorisz- tikus sortűzsorozat közönséges háborús bűncselekmény volt. Analógia és precedens: Babij-Jar. Az ukrán zsidók lemészárlását a háború alatt ukrán nemzetiségű és német szolgálatban álló fegyveresek hajtották végre. Ez mégis háborús bűntettnek minősült, hiszen háborús cselekmények következménye volt, és az agresszor szolgálatában állók az agresszor parancsára követték el. Sohasem volt vita arról, hogy a zsidók tömeges legyil- kolásának bűntette elévülhet-e vagy sem. Természetesen, nem évülhet el. Ezzel szemben az elmúlt négy évben hosszadalmas viták folytak arról, hogy nem zsidó vallású magyarok tömeges legyilkolásának bűntette elévülhet-e. Akik szerint elévülhet, nyilván úgy gondolják, hogy keresztyén egyházakhoz tartozó magyarok alacso- nyabbrendű emberek, akikért nem kár. Ez azonban emberiségveszélyeztető, alantas hitlerizmus, rasszista métely, és állítólag a rasszizmust nem tűri az Alkotmány Magyar- országon, kivéve, ha olyan Nagyméltóságú Személyiségek képviselik, akik egyenlőbbek a többinél (Orwell: Animal Farm). Mindazonáltal, amikor el kellett fogadni, hogy az 1956. decemberi sortüzek háborús bűntettek voltak, az elévülést nem lehetett tovább védeni. Csakhogy azóta volt egy választás, és a magyar választók tekintélyes többsége visszaszavazta a hatalomba annak a pártnak az utódját, amely ártatlan magyar emberek holttestein építette újjá magát, az álmarxizmus-cinizmus ideológiai alapjain. Ä választók ezt a pártot nem azonosították azzal a párttal, hanem makacsul abban hittek, hogy a kockába tett bűvös kereszttel holnapra megforgatják az egész világot és a szocializmus előnyeit egyesítik a kapitalizmus előnyeivel, ezzel szemben eltüntetik ennek is, amannak is a hátrányait. Az így kapott hatalom birtokában Horn Gyula miniszterelnök úr fölkereste dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész urat és elbeszélgetett vele. Ezután a miniszterelnök úr elment szabadságra, a legfőbb ügyész úr pedig megnyilatkozott. Megnyilatkozott, mégpedig a sortüzeknek mint bűn- cselekményeknek elévülése érdekében. Akinek van füle a hallásra, hallja. Akinek van szeme a látásra, lássa. (Karinthy: „A marha férj”) A magyar pedig csak néz, mint akit főbe kólintották. Nem elég, hogy sehol a háromhatvanas kenyér (sőt), hanem még 1956 is polgárháború volt. Jól teszik a történészek, ha jegyeznek: hetvenkét százalékos parlamenti többség nem tréfa. A Sonda-Ipsos múlhatatlan népszerűségi sztárja, a köztársasági elnök úr (milyen szorgalmasan doglozott a Gyűjtőben, a rabfoglalkoztató fordítóirodán!), bizony ő sem tudta, mire jön haza a kék Adriáról. Vélhetőleg emez új fordulaton nem fog annyit töprengeni, mint a tv- és rádióelnökök elbocsátásán, és iziben aláírja (ha nem akar Orbán Viktor sorsára jutni és kegyvesztett lenni a Sonda-Ipsos-nál). Lehet, hogy ez csak az első lépés. Ha ilyen dinamikusan haladunk, lesz még abból az ötvenhatból újra ellen- forradalom is-. Ha Isten előbb magához nem szólítja, lesz még e sorok írójából újra politikai fogoly is. Csak annyi a reménye, hogy hajói viselkedik, a csupaszív Göncz Árpád köztársasági elnök úr fog megkegyelmezni neki. A / (Sándor András) Magyar diplomata pisztollyal Várhatóan kiutasítják
