Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-02 / 179. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 2.. KEDD A szerbiai ellenzek es a beketerv Hurrá, jöhet a háború?! Úgy tűnik, kénytelen lesz a világ előbb-utóbb rádöbben­ni arra, hogy a balkáni gon­dolkodásmód merőben eltér minden normális emberi észjárásától. Kis-Jugoszlávi­át egyre jobban nyomaszt­ják a nemzetközi gazdasági zárlat következményei, s az öthatalmi összekötő csoport által felkínált békejavaslat­ra Szlobodán Milosevics szerb elnök csupán egy bi­zonytalan „el kellene fogad- ni”-val igyekezett látszóla­gos nyomást gyakorolni a boszniai bábállam vezetői­re. Ő, mármint Milosevics legalább látszatból a béke mellett foglalt állást. Vele szemben a szerbiai ellenzék köntörfalazás nélkül ki­mondta, hogy igenis helye­sen döntött a pálei önkine­vezett „parlament”, amikor kisezer feltételhez kötötte a terv elfogadását. A nemzet­közi közösség zsarolásának is nevezhető feltételek kö­zött szerepel Szarajevó a szerb igények szerinti fel­osztása, számukra kijárat a tengerre, a Kis-Jugoszláviát sújtó embargó megszünteté­se és a bosznniai szerb ál­lam nemzetközi elismerése. Talán mondani sem kell, hogy a felsoroltak nagyobb részéről szó sem lehet, s en­nek minden bizonnyal a szerb ellenzék is tudatában van. A szerbiai politikai színtéren nem sok vizet za­varó oppozíció vezérei kivé­tel nélkül helyeslik a terv el­utasítását, a várható követ­kezményeket azonban csak Vojiszláv Seselj, a Szerb Ra­dikális Párt elnöke fogal­mazta meg egyértelműen. Kijelentette, hogy ezek után az egész szerb népnek az egész világ elleni háború­ra kell készülnie. Ilyen állás­pontja közlésekor mintha a hangjából némi elégedett­ség is sugárzott volna! Nem csoda hát, hogy a balkáni térségben államellenségnek számító békeharcosok ha- mar-gyorsan leszögezték: így normális ember nem be­szélhet. (b. m.) Boszniai nyilatkozat A boszniai szerbek tegnap nyilatkozatban közölték, hogy azonnal folytatni akar­ják a béketárgyalásokat a nagyhatalmakkal — jelen­tette a Reuter. A nyilatkozat szerint tár­gyalni akarnak Bosznia terü­letének az összekötő cso­port béketervében meghatá­rozott felosztásáról, amely a terv központi kérdését al­kotja. — A Boszniai Szerb Köz­társaság azonnal tárgyaláso­kat szándékozik kezdeni az összekötő csoporttal a java­solt terv bizonyos vonatko­zásairól annak érdekében, hogy Bosznia területének felosztása teljesen megfelel­jen a szerb félnek — olvas­ható a nyilatkozatban. — Ha sikerül megálla­podni a terven végzendő változtatásokban és az alkot­mányos berendezkedésben — amely biztosítaná a Boszniai Szerb Köztársaság önrendelkezését —-, akkor a szerbek készek elfogadni a tervet. A kolozsvári rendőrség erélyes figyelmeztetése Vízágyút is készek bevetni? Erélyes figyelmeztetést tett közzé tegnap a kolozsvári rendőrség, miután az Erdé­lyi Nemzeti Múzeum vezeté­se azt kérte a rendfenntartók­tól, hogy szavatolják dolgo­zóik épségét a tervezett ása­tások mai megkezdésének színhelyén. A városi rendőrparancs­nok rendelete szerint vasár­nap óta a helyi tévé és rádió nyugalomra és higgadtságra hívja fel a város lakóit, arra, hogy ne vegyenek részt sem­milyen provokatív akcióban. Virgil Ardelean rendőrpa­rancsnok a kommünikében nyomatékosan leszögezte: a törvény által előírt és megen­gedett leghatározottabb in­tézkedésekhez folyamodik, a rendelkezésére álló összes eszközt beveti a rendőrség, ha törvényellenes cselekede­teket kezdeményeznek és visznek véghez. A közle­mény szelleméből kitűnik, hogy a helyi rendőrség elha­tározta, nem tűr el, nem en­gedélyez olyan megmozdulá­sokat, mint amilyenek július 7—8-kán történtek Kolozs­várott, amikor a helyiek az RMDSZ kezdeményezésére elfoglalták a teret és nem en­gedték a régészeti ásatások megkezdését. Sajtóértesülések szerint a kolozsvári rendőrség kész akár könnygázt és vízágyú­kat is bevetni az esetleges tö­meges akciók szétoszlatásá- ra. Kolozs megye prefektusa, Grigore Zanc, az Óra című lapban hétfőn kijelentette, hogy „az akciót (ásatásokat) véghez kell vinni, és tűrhetet­len, hogy az RMDSZ enge­délyétől függjön a szabad mozgás a város főterén. Az RMDSZ hagyomá­nyos román politikai szövet­ségesei, az ellenzéki Demok­ratikus Konvenció (CD) tö­mörülés pártjai is kezdenek eltávolodni a magyar szerve­zet álláspontjától a kolozsvá­ri ásatásokkal kapcsolatban — állapítja meg a Tineretul Liber című napilap. Ennek magyarázata: azóta, hogy a kulturális minisztérium rend­kívüli bizottsága beleegye­zett a törvény előírta engedé­lyekhez kötött ásatások meg­kezdésébe, a CD-pártok is egyetértenek a régészeti munkálatok szükségességé­vel. A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség kolozsvá­ri szervezete viszont törvény- ellenesnek tartja az ásatások megkezdését mindaddig, amíg az általuk az ásatások­kal kapcsolatban kezdemé­nyezett bírósági per nem zaj­lott le, nincsenek meg az ösz- szes szükséges engedélyek. Göncz—Kucan találkozó A Szlovéniában tartózkodó Göncz Árpád köztársasági elnököt vasárnap a Dráva men­ti Ptuj városkában fogadta Milan Kucan szlovén elnök. A két államfő megbeszélé­seiről semmit sem hoztak nyilvánosságra. Az MTI magyar diplomáciai forrásból úgy értesült, hogy a köztársasági elnök egy korábbi megállapodás alapján tölti évi ren­des szabadságának egy részét Szlovéniá­ban. Az államfő választásában része volt a szlovén elnökkel kialakult rendkívül jó sze­mélyes kapcsolatának is. Göncz Árpád kife­jezett kérésére a sajtót előzetesen nem tájé­koztatták a hangsúlyozottan magán jellegű látogatásról. A magyar államfő szándékai ellenére va­sárnap Ptujban nyilvános és rendkívül ba­rátságos fogadtatásban részesült. Fogadta őt Milan Kucan, majd kulturális műsort mu­tattak be tiszteletére. II. János Pál üzenete Az Európa területén létrejövő összes nem­zeti állam teljes egyenjogúságának garantá­lását sürgette a pápa tegnap annak érdeké­ben, hogy megvalósuljon a népek békés együttműködése a kontinensen. II. János Pál,.a varsói felkelés 50. évfor­dulója kapcsán kiadott üzenetében beszélt erről. A pápa szerint a varsói felkelés „kulcsje­lentőségű volt egész Európa számára a XX. század második felében”, s bizonyos mérté­kig annak a folyamatnak a kezdetét jelentet­te, amely 1989, a kommunista totalitariz­mus bukása után teljesedett ki a közép-ke- let-európai független államok, „s nemcsak a valóban szuverén Lengyelország, hanem .Litvánia, Lettország, Észtország, Fehér­oroszország, Ukrajna, s délebbre Csehor­szág, Szlovákia és Magyarország létrejötté­vel”. A nagyvilág hírei % Európa különböző' or­szágaiból érkezett mű­vészek vasárnap este koncertet adtak a Cas- tel Gandolfó-i pápai nyaraló belső' udvarán, melyen II. János Pál is részt vett. A szombathe­lyi Pannónia szimfoni­kus zenekar szólistái és a nyíregyházi Bárdos Lajos kórus Bach h-moll miséjéből a Cre- dót és a Magnificatot adták elő, Kurt Redel vezényletével. Az ENSZ Gyermek­alapjának (UNICEF) adatai szerint több mint 50 ezerre emelkedett a za- ire-i táborokban meghalt ruandai menekültek szá­ma. Az áldozatok többsé­ge asszony és gyerek. * Folytatódik Clinton elnök népszerűségének csökkenése az amerikai­ak körében. A vasár­nap este Washington­ban közreadott leg­újabb közvélemény-ku­tatási eredmények azt mutatják, hogy a fel­nőtt lakosság 40 százalé­ka elégedett az elnök te­vékenységével, míg 59 százalékuk csupán tűr- hetőnek vagy rossznak minősíti azt. ¥ Természeti katasztró­fák és egyéb, országos méretű vészhelyzetek ide­jén vetik be a jövőben azt a három Boeing—747-es óriásgépet, amelyek egye­dülálló fejlettségű távköz­lési berendezéseik révé az amerikai hadsereg és a kormányzat vezetőinek légi harcálláspontjaként szolgáltak volna nemzet­közi nukleáris konfliktus esetén. Két keréken Bártfától Szarvaskőig A hatvanas években, a politikai légkör enyhülése foly­tán, a szlovákiai magyar fiatalok, főleg azok, akik egyetemekre jártak, keresték a módját annak, hogy megis­merjék egymást és közösen váltsanak szót, vitatkozzanak el helyzetünkről és kilátásainkról. így született meg a nyá­ri Ifjúsági táborozások gondolata. Több ízben sikerült a zöld-fehér sávos, fecskét ábrázoló zászlót ünnepélyesen felvonni és néhanapján több mint ötszázan vettek részt e nyári együttléteken, amelyek kitörölhetetlen emlékeket hagytak a résztvevőkben. Egy életre szóló barátságok szü­lettek így meg. A hatalomnak természetesen nem volt ínyére ez a voltaképpen ellenzéki összejövetel, s így a hu- sáki konszolidáció első éveiben igyekezett adminisztratív akadályokat támasztani. A hetvenes évek közepén már nem engedélyezték a NYIT-eket. Ez a kényszerhelyzet szülte a prágai Ady Endre Diák­kör felhívását, hogy „vonuló tábort” szervezzünk. Ugyan­is az egy helyben való táborozás engedélyhez volt kötve, a mindig változó helyszínű nem. Az előző túra résztvevői, ilyen előzmények után, 1975. augusztus 8-án gyülekeztek Pozsonyperjesen. A túra a Csallóközben zajlott és augusztus 12-én ért véget Muzs- lán. Ismerkedtünk a tájjal, beszélgettünk és poharazgat- tunk az emberekkel, sokat fürödtünk és esténként a tábor­tűznél beszélgettünk közös gondjainkról és jövőnkről. így kezdődött a túrák sora, mely egy évre rá nyerte el mindmáig használatos nevét: kerékpártúra. A másodikat Rákóczi tiszteletére tartottuk Borsitól Rozsnyóig. Az évek során egyre gyarapodott a túrázók száma, egyre töb­ben jöttek Magyarországról, Erdélyből, de a világ más tá­jairól is. Túráink életképességén felbuzdulva, az erdélyi fiatalok Mikes-kerékpánúrákat kezdtek szervezni, de azo­kat néhány év múlva betiltották. E két évtized bebizonyí­totta, hogy a kényszer szülte ötlet messze felülmúlta a hozzá fűződő reményeket. Ezalatt bejártuk már szinte egész Szlovákiát. Eleinte a magyaroklakta területeket. majd később megismerkedhettünk úgy a bányavárosok­kal, mint Bánfával vagy Eperjessé és ma már a túrák a ha­tárok légiesítését is szolgálják, hiszen egy-egy alkalom­mal sikerül megnyitni az évtizedekig zárva tartott átkelő­ket és a túrázók átrándulnak Eszak-Magyarország terüle­tére is. A szervezők, akik között szerepel úgy a Csema- dok, mint a Rákóczi Szövetség is, eleinte magánszemé­lyek voltak és rajtuk múlott a hagyomány folyamatossá­ga. A második kerékpártúrától kezdődően előadók, törté­nészek, közéleti emberek és művészek is tartanak előadá­sokat, adnak műsort a résztvevők számára. Szúnyogcsípések, csipkés-vörösre leégett hát és izza- dás, vagy éppen izomláz és sajgó hátsó teszi maradandó­vá az élményeket. Sokan gondoltunk Horváth Mihály tör­ténészre, aki évekkel ezelőtt egy hajnalon felült motorke­rékpárjára és pillanatok alatt átmotorozott az örökkévaló­ságba. .. Nem hinném, hogy az elején valaki is arra gondolt vol­na: történelmet csináltunk. De most a „két ixedik” túra al­kalmával, mely Balassi Bálint jegyében zajlott, már szem­be kellett nézni a ténnyel, hogy a túráknak történetük van és ezeket a tapasztalatokat közzétenni kötelesség. Az idők folyamán számtalan cikk született. Mihályi Molnár László, a túrák egyik szervezője összefoglalta azok törté­netét is. Most Puntigán József készül egy kötettel, mely reményeink szerint nemsokára megjelenik. Az idei túrázók Kalondán gyülekeztek, úgy mint 1977-ben, és július 24-én a losonci Vigadóban tekintették meg a jubileumi műsort. Jártak Füleken, Egerben és Put- nokon. Meglátogatták Kékkő várát és Szarvaskőt, s estén­ként a tábortüzeknél énekeltek és beszélgettek. Volt dia­vetítés a régi táborokról és a telihold egyre kíváncsiabban kúszott föl az égre, hogy megcsodálja ezt a vidám társasá­got. Ami külön öröm, hogy a fiatalokat vonzza ez a ro­mantikus, ám csöppet sem könnyű formája a nyári értel­mes időtöltésnek. Most már itt az ideje, ahogy az egyik tá­bortűznél el is hangzott, hogy az „öreg” kerekezők átad­ják a szervezést a fiatalabbaknak. Voltak, akik nosztalgiáztak a régi túrák hangulata után. Lehet, hogy igazuk van, de szerintem a mostaniak­nak is megvolt az a megismételhetetlen atmoszférája, már csak azért is, mert rég nem látott arcokat pillant meg az ember, és egy pohár bor mellett mindarról beszélni le­het, ami velünk történt és történik. S közben a „küllőpari­pák” jóvoltából olyan helyeken járhatunk, amelyeket amúgy nem látogatnánk meg, s a helyi személyiségek ka­lauzolásával ismerhetjük meg a táj nagyjait, azok életmű­vét, miközben a Nap ontja sugarait és jólesik megfürödni az Ipolyban, a lekarikázott kilométerek után. A tréfa és jó­kedély kellemesen fűszerezi az együttlétet, s az ember észre sem veszi, vége a túrának, következik 51 hét, amely arra adatik, hogy a következőre fel lehessen készül­ni. E z alkalommal is megálltak a túrázók Mocsáry Lajos kurtányi emlékművénél, aki messze felülmúlva korát, máig érvényes véleményeket tett közzé írásaiban. Búcsúz­zunk egy évre a túráktól az ő gondolataival: „Reánk néz­ve életkérdés a nemzetiségi kérdés. S az általa előidézett nehéz helyzeten csak úgy uralkodhatunk, ha őszintén be­valljuk, hogy hazánk nem kompakt, hanem polyglott or­szág ... ha minden hátsó gondolat és rejtett célzatok nél­kül, becsületesen engedünk szabad fejlődést e hon min­den polgárának.” A címzett nem azonos a korabelivel, de a gondolat semmit sem veszített érvényességéből. Balassa Zoltán Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom