Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-09 / 185. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 9., KEDD 5 Iskolai lovasoktatási program kezdődik Minősítették az első tizenegyet Tanítás előtti iskolavita Ideiglenes igazgató Érden Tavasszal jött létre a Magyar Lovas Kör és a Magyar Lovas Szövetség kezdeményezésére az expó-lo- vardaprogram, amely most minősítettlovarda-pfogram- má alakult át. A kezdeményezés, amely az idegenforgalom fellendítését, a lovasoktatás szakmai feltételeinek javítását és a lótartási kultúra színvonalának emelését tűzte ki célul, messze túlmutat az expó hatáskörén. Az országban egyre-más- ra alakulnak a lovas-vendégfogadók, lovastanyák, lovasudvarok. Ezek az új intézmények csak jelentős szakmai segítséggel erősödhetnek meg és maradhatnak talpon. Ebben, illetve az iskolai lovasoktatás elterjesztésében segít a minő- sítettlovarda-program szakmailag jól kidolgozott tervezete. A szakértői testület tavaszszal meghirdetett kezdeményezésére eddig 153 lovardatulajdonos jelentkezett. A minősítés lehetővé teszi, hogy a lovardák, akárcsak a szállodák, egy egytől ötcsillagosig terjedő minősítési rendszerben vegyenek részt. A testület első mostani, értékelő ülésére tizenkét lovarda adta be a szolgáltatásaival kapcsolatos adatokat tartalmazó tízoldalas kérdőívet, illetve az előminősítési kérelmet. Ugyancsak fontosnak tartja a bizottság az iskolai oktatás keretében sorra kerülő lovaglásoktatás lehetőségét is. Ehhez azonban az kell, hogy Magyarországon kialakuljon egy potenciális igény és kereslet a lovassportok iránt, mert ezzel a belföldi kereslettel együtt megnövekedhet a lovak iránt hazánkba látogató külföldiek száma is. W. B. Az érdi Széchenyi István Általános Iskola igazgatói munkakörére két pályázat érkezett. Az intézmény nevelőtestülete megoszlott az állásfoglalásban: a pályázó Kovács Károlyra 23, Le- zsák Ferencre pedig 22 szavazat érkezett. A kulturális bizottság egyhangú szavazással a 31 éves, szakmai gyakorlattal rendelkező Kovács Károlyra tett javaslatot, míg a megye főjegyző munkatársától kapott vélemény a pályázat alapján Lezsák Ferencet részesítette előnyben. A képviselő-testület szavazata alapján egyik pályázó sem nyerte el a megbízáshoz szükséges minősített többséget. Harmat Béla polgármester meglepő előterjesztéssel fordult múlt héten a testülethez, melynek lényege, hogy az új pályázatok elbírálásáig Litz Jenó'né, az iskola volt igazgatója vezesse az intézményt. Ä polgár- mester elmondta, hogy a kialakult helyzetben nem látja célszerűnek egyik pályázó megbízását sem, mivel nem tartja biztosítottnak az iskolai nyugalom megteremtését, és az iskolában fennálló feszültségek további torlódáshoz vezethetnek. Litz Jenőné többéves vezetői tapasztalattal rendelkezik, szakmai tudása elismert az iskolában is. Az érintett jelezte, az új pályázaton nem kívánt részt venni, de elvállalja a rendkívül nehéz megbízatást. Személye garancia lehet arra, hogy a jelenleg fennálló „ellentáborok” munkáját az iskola pedagógiai tevékenysége érdekében összehangolja. Harmat Béla polgármester véleménye szerint a kulturális . bizottság felelőtlenül, hozzá nem értően bírálta el a két pályázatot. V. Cs. Tervezés kanadai segítséggel Föltérképeztük a községet A Kis-Duna Ráckevénél Vimola Károly felvétele Várhatóan a jövő esztendő végén fejeződne be az a kétéves műszaki segély- program, amelynek keretében a kanadai állam külügyminisztériuma támogatja a Ráckevei (Sorok- sári)-Duna-ágra vonatkozó környezetvédelmi terv kialakítását, a szakemberek tapasztalatszerzését. A Kanadai Urbanisztikai Intézet magyar intézményekkel közösen e projekten belül segítséget nyújt egy olyan önkormányzati gazdálkodási rendszer kialakításához, amely rehabilitálni tudja a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág ökorégiót. E terület a főváros déli részén, a Kis-Duna mintegy hatvan kilométeres szakaszán lévő térséget öleli föl. Huszonegy település, erdők, egykori kedvelt kirándulóhelyek találhatók itt, amelyek jelenleg számos, elsősorban környezetvédelmi gondokkal küszködnek: hulladékelhelyezés, csatornahiány. Ráadásul e terület jelentősége azért is nagy, mert Budapest innen nyeri ivóvizének jó részét. A Kanadai Urbanisztikai Intézet koordinációs irodájának két munkatársával, Egressy Júliával és Báthy Gáborral a tervezés folyamatáról, az eddigi eredményekről beszélgettünk. — Idén alakult meg a projekt magyar szakemberekből álló tanácsadó testületé, amely felügyeli a munkálatokat — mondotta Egressy Júlia. — Aminek alapja, hogy megkeressük a településeket, megvitatjuk a helyi gondokat, a fejlesztés lehetőségeit. Az így nyert adatok feldolgozása után áll össze a regionális terv. Ugyancsak ebben az évben alakult meg a két munkacsoportunk, amelyek közül az egyik a stratégiai, a másik a környezetvédelmi, műszaki tervezést végzi. Van egy csereprogram is, keretében kanadai szakemberek utaznak ide, illetve magyarok a tengerentúlra. Egyébként, a magyar delegáció a napokban indul. — Hány megyei önkormányzatot kerestek már meg, s hogyan fogadták elképzeléseiket? — Lényegében már mindegyiket megkerestük vagy levélben, felhívásban — amire e hónap végéig várjuk a válaszokat —, illetve személyesen, ha kérték. Az általános tapasztalat, hogy örömmel fogadtak minket, kezdeményezésünket. Csak a nyár nem kedvez — a szabadságok miatt — a helyi találkozók, műhelyfoglalkozások szervezésében. Ilyenkor minél több emberrel szeretnénk beszélgetni, hogy a lakosság szinte minden rétegének megismerhessük a véleményét. Nagyon sok múlik az ön- kormányzatokon, a munka jórészt az övék, mi az anyíg összeállításában segítünk, módszereinkkel, szakmai hátterünkkel. Végül is a polgármesterek, képviselők ismerik legjobban az adott község és közösség értékeit, meglévő problémáit. — Elkészült már egy település terve? — Befejeztük Szigetbecse stratégiai tervét. A kiadványban — amit a már vázolt módszerrel, a lakosság bevonásával, az önkormányzattal közösen állítottunk össze — feltérképeztük a község jelenlegi állapotát, azt, mit kívánnak továbbra is megőrizni — itt például a falusias jelleget —, valamint vázoltuk, milyen fejlesztéseket kellene megvalósítani. Hozzáteszem, ez egy fillérjébe nem kerül a településeknek, a költségeket álljuk. — Hogyan használhatják föl a községek az anyagot? — Egyrészt úgy — vette át a szót Báthy Gábor —, van ezzel az önkormányzatok kezében egy dokumentum, amivel továbbléphetnek. Felhasználhatják a költségvetés tervezésénél, kölcsön vagy hitel felvételénél, alapot nyújthat pályázatok beadásánál. Arról nem is szólva, hogy így legalább összegyűjthetők azok a jó ötletek, amelyek máskülönben feledésbe mennének. — Mi lesz a tervezés befejezése után? — Szeretnénk még legalább két évig figyelemmel kísérni a projekt megvalósítását — válaszolta Egressy Júlia. — Az első időszakban tervezési, köz- igazgatási módszereket honosítanánk meg, a későbbiekben szakembereket hoznánk Kanadából, akik segítenék e munkát, például olyan vizsgálatok elvégzésével, amelyekre af, ön- kormányzatoknak akkor sem lesz fedezete, hiszen elég költségesek. — A lényeg talán mégis az — mondotta Báthy Gábor —, hogy lesz egy olyan terv, amely más ön- kormányzatoknak ötleteket, módszereket adhat hasonló célok esetén. Egy tény, vannak olyan feladatok, amelyeket az önkormányzatok egyedül nem tudnak megoldani, szükségük van egy magasabb szintű koordinációra. S mi ebben kívánunk segíteni, az adatok összerendezése, a fejlesztési lehetőségek felvázolása mellett. J. Sz. I. „Resti”a fák alatt Megint le lehet ülni a gödöllői Szabadság téri HEV-állomás épülete melletti udvarba a fák alá, meginni ott egy pohár sört, enni egy pár falatot. Mikor majd’ 20 (pontosan 19) évvel ezelőtt Gödöllőre leköltözni készültem, s „lakásügyben” jártam ki Pestről, jó támaszpontnak bizonyult ez a hely, olyannak, ahol pihenni lehet, várakozni, erőre kapni. A vasúti vendéglőknek, a „restinek” — mint Krúdy Gyulától is tudhatjuk — különös varázsuk van. Az átutazók számára szolgálnak, az érkezőnek és az indulóknak. A vendégek ismerik a menetrendet, s ha mégsem ismernék, megtapasztálhatják az asztalnál ültükből, mikor jön és mikor megy vonat. A HÉV-állomás vendéglője mellé becsattog a „zöld hernyó”, áll egy kicsit, aztán elhúz. Hamarosan nyomába lép a következő szerelvény — így mérik az időt. Hosszú-hosszú évek óta üres volt a HEV-állo- másudvar, meg azok a helyiségek, ahol korábban — költözés idején még — vendéglő működött. Közben a szomszédságban a tér megszépült, a lángossütő és italmérő bódékat elbontották, a temetőből elhozták, a tér sarkában felállították az I. világháborús emlékművet, méltó környezetet is alakítva ki számára. Meg is feledkezhettünk az udvarról, az üres, lezárt helyiségekről. Lám, és most fölébredtek álmukból, újra vendégeket fogadnak. Készségesek, sürögnek-forognak a kissé még lámpalázas alkalmazottak, a sör hidegen habzik, a pizza ízes és meleg, az árak bírhatóak. Egy kedves, hangulatos hely létesült Gödöllőn. (nádudvari) A vasúti „restinek” különös hangulata van — talán azért, mert többet láttak az időből, mint az asztaloknál felüdülő és megpihenő utasok Balázs Gusztáv felvétele Sajátos lakásgazdálkodás Monoron Vagyont veszt az önkormányzat (Folytatás a 1. oldalról) A gond ott van, hogy jóval a piaci ár alatt kívánják kiárusítani a szolgálati célra épített otthonokat. A vevők személye is elgondolkodtató. Nyolcvan százalékban a város jól kereső orvosai, akik igazán nem szorulnak rá arra, hogy potom összegért — nem egy esetben a második — lakáshoz jussanak. A vásárlás feltételei persze nagyon csábítóak lennének, ha sikerülne „átverni” a képviselő-testületen a rendeletet —- folytatta.. -— Ha egy összegben fizetnék ki a vételárat, a becsült értéknek csak a harminc százalékát szükséges letenni az asztalra. Ha részletre szerződnek, előlegként tíz százalékot kell kifizetni, negyven százalékot pedig huszonöt év alatt törleszthetnek a leendő tulajdonosok. Az értékbecslésről pedig csak annyit: tudok olyan szintén belvárosi lakásról, amelynek valós értéke meghaladja a másfél millió forintot, s ki tudja miért, a becslés során csupán nyolcszázezret tüntettek fel. Több kérdés is felmerül a monori lakásügy kapcsán. Vajon miért jó az önkormányzatnak, ha úgy ad túl ezeken, hogy nem származik belőle nyeresége, csak vagyont veszt? Ha eladják az összes szolgálati lakást, s megüresedik egy orvosi állás, honnan biztosítanak mondjuk egy fővárosi pályázónak ilyet, aki nem tudja vállalni az utazást? Miért nem tájékoztatták a lakosságot az elidegenítés szándékáról? Mert ugye azzal egyetért mindenki, hogy nem nevezhető kimerítő információnak az a fél mondat, amely a monori önkormányzat havi lapjában, a Monori Strázsa augusztusi számában jelent meg, s így szól: „Lakásügyekben születtek döntések...” (klug)
