Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-06 / 156. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 6., SZERDA Fegyverdörgéstől hangos Öldöklő- harc a hegyekben Tüzérségi párbaj tört ki tegnap hajnalban az északboszniai Ozren-hegység- ben a boszniai muzulmánok és szerbek között. Az ENSZ-békefenntar- tók jelentése szerint a legsúlyosabb harcok a hegység déli részén dúltak, ahol az utóbbi tíz napban előbb a muzulmánok, majd a szerbek indítottak támadást. A kéksisakosok szóvivőjét, Eric Chaperon őrnagyot idéző AFP szerint a térségben tartózkodó békefenntartók Gracanica közelében 191, Ribnicá- ban pedig 180 tüzérségi lövedék becsapódását hallották. Chaperon azt is hozzátette, hogy a tüzérségi összecsapást nem követte gyalogsági harc. Az Ozren nyugati részén, ahol a muzulmánok korábban megpróbálták áttörni a szerbek védelmi vonalait, viszonylagos nyugalom uralkodik, a békefenntartók csak 16 lövedék becsapódását hallották. Chaperon azt is elmondta, hogy érezhetően nő a feszültség a kelet-boszniai Gorazde térségében. A kéksisakosok beszámolói szerint egymást követik a szerbek és muzulmánok közötti kisebb összecsapások. Chaperon szerint az ENSZ gorazdei megfigyelő állásait is célba vették a szemben álló felek: az egyik szerb állásból mintegy kétszáz lövedéket lőttek ki a kéksisakosok felé. Szarajevóban általában nyugalom uralkodik, azonban hétfőn egy orvlövész megsebesített egy polgári személyt. Az író ugyan 1514-ről írta le először: olyan volt az ország mint egy nagy temető. Hajtóvadászat folyt teljes Magyarországon a szökött parasztok után, akik a keresztet magukra festették, a nagy forradalom első jelképét. Jó egy évtized múltán megérkezett a török. S a kivéreztetett országban nem volt elég fegyverre fogható, hogy megvédje a nemzetet és Mohácson „nagy temetést rendezett, Kanizsai Dorottya”. A hajtóvadászatot a nemzeti erők után most a török rendezte, Budától Esztergomig ömlött a vér, pusztult az erő, veszett a magyar. A Zápolyák, Csák Máték, s a többiek egyszer már a hatalom közelében, sőt a gazdasági hatalom birtokában osztották-parcel- lázták-szabdalták az országot százfelé, iszonyatosabb volt a züllés, mint a mongol-tatár hordák után, amikor mégis volt IV. Béla. Mohács után beteljesedett a végveszély, amely három részre szakadáshoz vezetett, s az Európában nagy hatalmúnak számító Magyarország nem volt többé. Pedig a török még tizenöt esztendőt hagyott, hogy összeszedjük magunkat, hiszen 1541-ig, Buda eles- téig még önsorsán fordíthatott volna a nemzet. Ha! Ilyen, s hasonló gondolatok foglalkoztatnak, nyugtalanítanak, s tartanak szinte megkötözve, mert a nemzet erejének züllése most következhet be igazán. A valóság elképesztő. Az egykori államadósság-előállítók, a moszkvai porta-kiszolgálók, akik a gazdasági hatalmat egyetlen pillanatra sem adták ki a kezükből, a politikai hatalmat is visszaszerezték. Az első négy év már a kezükben van. Nem kell ehhez sok bizonyíték; némelyek megszámlálták: az új Országgyűlés honatyái közül hetvenen a régi pártállamban nagy hatalmú párttitkárok voltak. (Mások kilencvenet tartanak számon.) Buda eleste előtt tizenöt esztendő lett volna nemzeti újraszerveződésre. Önzés, nagyravágyás, a hatalomkolera rettenetes nyavalyájának elterjedése szétaprózta és szétforgácsolta Magyarország erejét. Minden fontosabb volt, mint a nép- és országérdek, száz vár, száz birtok, száz úr és az ország végelgyön- gülésbe hanyatlott. A mostani első négy hatalmi esztendő kilátásaira tekintve a következő rémlátások szorongatják az embert. 1945 után a híres-neves felszabadulás első ígéretei így summá- zódtak: Urak országából — nép országa. Milyen tetszetősen hangzott millióknak, mert való igaz, 1920-tól 1945-ig a népet egy új nagy mohácsi tragédia után — Trianon — kevéssé vette emberszámba a hatalom. Csahogy, 1945 után az új hatalom azt mondta: most az igazságtevésnek kell először elkövetkezni. Bekövetkezett. Bűnös-bűnte- len, bűnhődött. Rákosi és különítményesei úgy határoztak Moszkvával egyetértésben: a magyar egyvégtében bűnös nép, tehát különleges bánásmódot érdemel. Népirtás, törvénytelen akasztások, személyi bosszú végeláthatatlan Palesztina fővárosa: Jeruzsálem Elesett az ádeni reptér Az észak-jemeni haderő tegnap elfoglalta Aden repülőterét — jelentette be az északiak kormányának szóvivője. A szanai kormány illetékese szerint az északi hadsereg egységei, a déli szakadárok által ellenőrzött nagyváros központja felé haladnak. Az AFP értesülései szerint a déliek másik nagyvárosa, Mukalla is az északiak kezére került. A francia hírügynökség Mukallá- ban élő, független rádióamatőrök jelentésére hivatkozva számoltak be a tartományi központ elfoglalásáról. A négy évvel ezelőtt egyesült két jemeni országrész közötti ellentétek néhány hónapja éleződtek ki, s május elején robbantak ki a fegyveres összecsapások. A palesztinok tartják magukat az Izraellel kötött megállapodásokhoz, és ugyanezt váljak el a másik féltől — mondta Jasszer Arafat PFSZ-elnök tegnap Jerikóban, a ciszjordániai autonóm városban, amelyet ezen a napon látogatott meg első ízben azóta, hogy 27 éve első palesztin földön teendő útjára a múlt pénteken Gázába érkezett. Az oázisváros központi terén összegyűlt többezres tömeg előtt beszédet mondó Arafat türelmet kért honfitársaitól a független paleszin állam létrehozásáig, és ígérte, hogy annak fővárosa Jeruzsálem lesz. Ugyancsak türelmet kért addig, amíg el nem éri a még izraeli börtönben lévő összes palesztin fogoly szabadon engedését. Ezúttal is, mint már annyiszor látogatása során, név szerint említette Ahmed Jászín sejket, az Izraellel létrejött megállapodásokat ellenző Hamász iszlám mozgalom alapítóját. Nagy hangsúllyal szólt a nemzeti egység fontosságáról. Arafat szemére vetette az izraeli hatóságoknak, hogy több helyütt megakadályozták a ciszjordániai arab települések lakóit Jerikó felkeresésében. Ezt nyomban a beszéd elhangzása után cáfolta a hadsereg és a kormány szóvivője, mondván, hogy a katonaság mindent elkövetett az utak szabad használhatósága érdekében. Azt elismerték, hogy egyes pontokon izraeli telepesek akadályokat állítottak, de ezeket — mondta a hadsereg szóvivője — a katonák, esetenként erőhöz folyamodva — lebontották. A nagyvilág hírei Öt százalékkal több finn támogatja országa csatlakozását az Európai Unióhoz most, mint három hónappal ezelőtt — derült ki a legfrissebb közvélemény-kutatásból. JkA „November 17.” nevű baloldali gerillaszervezet tegnap bejelentette, hogy az ő fegyveresei gyilkolták meg hétfőn Athénban Omer Haluk Sipahlogiut, a török követség diplomatáját. * A korrupció gyökeres kiirtásától vezérelve, ismét kivégeztek Kínában két vállalati vezetőt, további kettőt pedig börtönre ítéltek — jelentette a Reuter. 'b Hat ember meghalt és legalább húszán megsebesültek hétfőn Hondurasban, egy buszállomáson elkövetett merényletben. A halálos áldozatok egyetlen család tagjai közül kerültek ki. VÉLEMÉNY Mohács után sora, börtönök, hadifogságra ítélése minden fegyveres szolgálat nélkül, jóvátételbe adott és hurcolt emberezrek egy idegen országnak és minden nemzeti jellegű szerveződés erőszakos felszámolása a legkörmönfontabb kiagyalás alapján. Törjenek meg! Megfogyatkoztunk, meg- erőtlenedtünk, de meg nem törtünk. Negyvenöt gyilkos esztendő, benne egy halvány parasztmegmozdulással (1953, első Nagy Imre-kormány, kolhozok, tsz-ek első felbomlása) s benne a proletár-világdiktatúrát megrendítő 1956-os forradalommal, vér és életáldozatok százezres tömegeivel (elesettek, elítéltek, kivégzettek, kivándoroltak), — akik itt hagyták a megsebzett, megcsonkult családokat —, és bőrünkbe, idegeinkbe beütött félelemmel, mert azzal virradt, azzal szunnyadt az egész nemzet. A nemzet java. Igaz, a gyilkosok is csak később merték igazán „élvezni” művüket, eleinte maguk is szorongtak. A legrettenetesebb bosszút mégis azok agyalták ki, akik idők múltán úgy határoztak: el kell altatni, el kell feledtetni minden sérelmet. Csak a nacionalizmusnak, a fasizmusnak vannak áldozatai. Minden mást el kell feledni. A szocializmus, az új világ építésének voltak, természetesen elenyészően kevesen, áldozatai, de nem ez a lényeg. Lényeg a proletárdiktatúra világméretű győzelme. (Amikor meghirdették az ideológusok, már akkor sem gondolták komolyan.) A hitetők, az altatók — s ebből a táborból seregnyit gyűjtött maga köré a Kádár—Aczél kettős — megszállták a sajtót, az iskolát-egyetemeket és „formálták a közvéleményt”, minden módon, minden eszközzel. Ekkor ránk nézve váratlanul és készületlenül összeomlott a szovjet birodalom. Nosza, a hitetők és altatók szinte parancsra nyilatkozatáradattal öntötték el az országot: mi tudtuk, mi készítettük elő, mi már régen a reform szellemében tettük a dolgunkat és előkészítettük, hogy minden megrázkódtatás nélkül menjen végbe. Rajtunk kívül nincs felkészült vezetőréteg, mi közgazdászok vagyunk, a világgazdaság alakulásának figyelembevételével irányítjuk az országot. És akkor csoda történt. A nép nem hitt a hitetőknek. Elég volt belőletek! A csoda három napig tartott. Egyetlen ülésre még telt a nép erejéből, aztán az új hatalom, a demokrácia törvényének szellemében cselekvők hagyták, hogy a hitetők és a hazudozók maradjanak szabadon, és az ősi hatalomkolera ragályát a szellem megfertőzésével terjesszék akár mesterséges úton is, hiszen ez a valóban felszabadult, feleszmélt nép nem hagyja magát többé félrevezetni. Ezért az öncsalásért és csalatásért kell keservesen bűnhődnie minden felelősnek. Mert kik is a mai szakértők, az új hatalom tegnapi várományosai? A lenini—sztálini szalámitaktika kipróbált mesterei. Még nem jutottak hatalomra, de a tisztogatást megkezdték. Még nem hirdettek programot, de már megmásították ígéreteiket. Még nincsenek döntési jogokkal felruházva, de az önkormányzati választásokat már előre kívánják hozni, hiszen most minden a malmukra hajtja a vizet az ítéletét elvesztett tömeg szavaz újra, mint addig tette, a kommunista sejtek megszervezett alapszövetségeseiből irányítottan. Teqedőben a félelem is, a régi hatalom újjárendeződé- sének legfontosabb eszköze. Új törvények, új határozatok szükségesek, azokat rögtön meghozzák. Ha nem elég az alkotmányos, demokratikus jogok egyszerű megváltoztatása, azt többségi alapon azonnal meg lehet hozni, mert fel lehet oszlatni akár az Alkotmánybíróságot is. Felmentenek, eltapácsolnak, súgnak, üzennek, régen is így tettek. Minden, ami ez ideig történt hamis, helytelen, rossz, majd ők! Mint egykor! És mit fedez fel az ember? Az új kormányprogramban áldozatkészséget és áldozatvállalást kémek a néptől. Mintha az Antall-kormány programja is így kezdődött volna. Lehet csak úgy átemelni? Lehet. Nekik mindent. Mohács tanulságaival kezdtem. Muhi, Mohács, Maj- tény, Világos, Trianon, Teherán, végül Párizs. Az előző négy saját nemzettestünk legszomorúbb békekötése, az utóbbi hármat fejünk fölött átnyúlva hajtották végre. Most, hogy újrarendeződik a világ egy nagy összeomlás után, a békét magunknak, magunkkal kellett volna megkötni. 1990-ben sikerült. Volt hozzá erő, ész, akarat. Négy esztendő után a türelmet vesztett nép, a megzavart, az összekuszált, az értelmiség szomorú cserbenhagyása után „önként vette nyakába a jármot”. Papjaink, tanítóink, értelmiségünk bűnei, melynek magunk vagyunk hordozói, milyen retteneteket eredményeznek? Szemünk láttára, fülünk hallatára lesz médiatörvény, lesz előrehozott választás. Elhallgatják egyszer s mindenkorra az ügynöktörvényt, az átvilágításokat és mindenkit elhallgattatnak minden eszközzel. Előbb még demokratikus módszereket hazudnak, később egyszerűen csönd, hallgass, kuss! így fokozták ezt Rákosiék, Kádárék is. Akiket busás pénzekkel végkielégítettek, most majd visszatérnek, mert úgymond, törvénytelen volt az eltávolításuk. A pénzt persze azóta „beruházták”. így „szolgálták meg” Rákosiék alatt a törvénytelenül elkobzott úri nyaralókat, amiket párthűségükért megkaptak az író, újságíró elvtársak annak idején. Mit mondhat az ember e befejezhetetlen nem víziós, nem jóslatok, hanem az ésszerű mérlegelés utolsó szavaként: ments meg Uram minket, ezt a népet, az eljövendő Dobzse László-s világtól, mely Mohács közvetlen előzménye volt. Támadjon fel még egyszer ész, erő és akarat, különben jaj nekünk, jövendőt tékozló országnak. (Fábián Gyula)
