Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-05 / 155. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. JULIUS 5., KEDD Istentisztelet a kolozsvári Mátyás-szoborért Többezres, a Mátyás-szobor előtti szabad teret teljesen megtöltő, Kolozsvár román és magyar polgárait egy­aránt magában foglaló sokaság tiltakozott június 24-én — amint arról a világ sajtója már több ízben beszámolt — az erdélyi történelmi egyházak, az RMDSZ és a ro­mán demokratikus szervezetek által meghirdetett, illet­ve támogatott ökumenikus istentiszteleten. A megmozdu­lással tiltakoztak a Gheorghe Funar vezette városháza és a mögötte álló erők által szőtt tervek ellen, amelyek a szoborkompozíció eltávolítására és a főtér feldúlására vonatkoznak. (Felvételünk a szobor előtti istentiszteleten készült) A bor 10 parancsolata Aki a konyhaművészet ter­mékeinek kitűnő ízeit ki­emelni, a felszolgált ételek finomságát és az azokat kí­sérő borok zamatát alátá­masztani kívánja, az gondol­jon arra, hogy étel és bor kö­zött ízbéli összhang legyen, hogy egymás jeles tulajdon­ságait kölcsönösen érzékel­hetőbbé tegyék. A francia ínyencek (ők vezetnek e téren a világ- ranglistán) megalkották a maguk tízparancsolatát, melyhez azonban rögtön száz felmentést is csatoltak. Nem árt ezeket az előírá­sokat felidézni, mivel min­den korlát támaszt is jelent. Annyit szeretnénk csupán megjegyezni, hogy a fran­cia étkezésben általában a vörös borok vannak túlsúly­ban, ami a hazai borviszo­nyoknak eleve nem felel meg. így számos olyan étel­lel kell fehér bort fogyaszta­nunk, melyeknél az ortodox francia borivó ezt faragat- lanságnak tartaná. A szabá­lyokat azonban a jó ízlés hozta létre, ezért minden­képpen eligazító szerepük lehet. Az étkezés során te­hát: A vékony borok megelő­zik a testeseket, a száraz bo­rok az édesebbeket; a szá­raz fehérek a vörösöket, a vörösök az édes fehéreket; a pincehőmérsékletű borok a szobahőmérsékletűeket. Szentségtörés az édes cse­megeborokat aperitifnek fel­szolgálni, ezeket az étkezés végén adjuk fel. Izlésficam a száraz pezs­gőt az étkezés végére hagy­ni, ez az előételhez illik. Az étkezés végére esetleg fél­édes és édes pezsgő való. A borokat a minőségi fo­kozás sorrendjében szolgál­juk fel. Különféle borok megízle­lése között fogyasszunk egy-egy korty vizet (vágó korty), mely az előző bor ízét eltörli, és a következő élvezetét teljesebbé teszi. Lehetőleg ne csak egy nagy bor szerepeljen az ét­renden, jó bort csak jó bor után lehet helyesen értékel­ni. Ne adjunk kiváló édes bo­rokat húshoz és vadhoz, sem minőségi vörös boro­kat ikrához, húshoz és hal­hoz. Az ételek és a borok társí­tása azonban nem kizáróla­gos, ne gondoljuk, hogy egy bizonyos étel szabály­szerűen vagy csak fehér, vagy csak vörös borral fo­gyasztható. A művészetben csak szabály létezhet, dog­ma sohasem. Csávossy György A kézműves csipke dicsérete Egy gyönyörű ruhabeállítás, a hírek szerint több száz éves csipke felhasználásával Csipke alul-fölül, kívül-be- lül, fent és lent. Gallérként, ruhaujjként, díszítmény­ként vagy teljes ruházat­ként. Csipke blúz, csipke alj, csipke vállkendő, csipke melltartó-, csipke köntös, csipke fejdísz. Csipkés nagykabát, csipkés fehér- és feketenemű, csipkés ing­ván, csipkés kisködmön. Nem, nem a szavakkal játszunk. Csupán a nyári di­vat néhány jellegzetességét soroltuk fel, amikor is min­dent elural a csipke. A füg­gönyrojt, a szekrénycsík, a nagymama csipkegallérja, meg az újonnan asztalterítő­ből, függönyanyagból sza­bott-varrt, tekert-csavart fel­ső és alsó holmik egymást próbálják túlharsogni. Fe­hérben, ekrüben, ivoárban, homokszínben. Meg színes­ben, a szivárvány minden színében. Ám amikor a butikok te­lis-tele vannak műanyag­csipkés holmikkal, amikor mindenki beszerezte már magának — ócskapiacról, rongyoszsákból, lakástextil­boltból — a könnyen kezel­hető csipkecsodákat, akkor közbeszólnak a divatdiktá­torok. Netovább. Csipkéből csak a legszívesebbet, a kézzel horgolt, vert, vagy évszázados, míves „cérna ékszereket”, azaz a kézmű­ves csipkét ildomos horda­ni. így a verdikt. És a világ nagy divatházainak kifutó­in megjelentek a csillagá­szati árat közelítő hajszálfi- nom vagy éppen ellenkező­leg vastag szálú, de minden­képpen kézműves csipkék. Gallérnak, bolerónak, blúz­nak, belépőnek vagy hófe­hér tiszta selymeken, krep- deskineken díszítménynek, rátétnek, betétnek. Előkeresték a több évszá­zados csipkemaradványo­kat. És ezeket restaurálták vagy korabeli anyagokat imitálva lekoppintották. Tudnivalók, az előbbi mé­regdrága, csak a legfelső körökben megfizethető. Az imitáció sem olcsó. Ele­gáns szalonok kínálatában különösképpen nem. S mi marad nekünk, közönséges halandóknak? Nos, nekünk is itt van a rongyoszsák, a nagymama csipkekendője, a bolhapiacok kínálata. Vagy a felfrissített avagy újkeletűen megszerzett hor­golás, csipkeverés tudomá­nya. Ez utóbbinak nálunk is nagy hagyományai van­nak. Á halasi csipkét az aranynál is értékesebbnek tartják. Lehet tehát újat venni, ré­git kibányászni, egy a lé­nyeg: a csipkemíves, kézmí­ves legyen. (kádár) Élet 300 emeleten Ezerméteres felhőkarcoló A japán építésügyi minisz­ter szuper-felhőkarcoló épí­tésének tanulmányozására hoz létre e hónap elején szakértői csoportot. A szi­getország vezető építőipari cégeit, tervezőit tömörítik, hogy öt éven át tanulmá­nyozzák, lehet-e, érde­mes-e 300 emeletes torony- épületek felépítésén gon­dolkodni. Két évet arra szánná­nak, hogy az ezer méter magas, mintegy 1 millió négyzetméternyi hasznos alapterületű és 100 ezer embernek otthont nyújtó épület — hivatali, lakó és szórakoztató funkciókat el­látó monstrum — gazdasá­gi feltételeivel, környezeti hatásával foglalkozzanak. A rá következő éveket technikai gondok megoldá­sára fordítanák. Különle­ges anyagokra, földren­gés- és tűzbiztosításra, a liftaknákban a légnyomás ellenőrzésére van szükség többek között az ilyen ma­gas épület felhúzásánál. Csak mindezek tisztázása után építhetnék meg úgy a 2010 körüli években az első „űrkarcolót”. Egressy Béni emlékére Nótaolimpiai eló'döntó' Jó hangulat, népes közön­ség jellemezte a nemrég le­zajlott nótaolimpia elődöntő­jét. A nóták ilyen szintű, a szinte valamennyi szerzőt, neves előadót felvonultató versenyére legutóbb hatvan­egy éve került sor. Most, e régi szokást azért élesztet­ték föl a szervezők — a Ma­gyar Nótaszerzők és Éneke­sek Országos Egyesülete, va­lamint az Egressy Béni Ze­nebarát Kör —, mivel idén ünnepelhetjük a nagy nóta­szerző, a magyar opera­nyelv létrehozója, a Szózat zeneszerzője, Égressy Béni születésének 180. évforduló­ját. Vörösmarty Mihály im­már szinte imádsággá lett versét, Egressy zenéjével 1843. május 10-én mutatták be. Ezért az sem véletlen, hogy a nótaolimpiát éppen ebben az időszakban rendez­ték meg. A kiírt pályázatra össze­sen 174 dal érkezett, ami­ből 68 került az elődöntőbe. A neves előadók tolmácso­lásában ezeket hallgathatta meg a fővárosi Pataky Ist­ván Művelődési Ház közön­sége. Előreláthatóan ez év őszén tartják majd meg a verseny döntőjét. A nótaolimpia célja ter­mészetesen az, hogy új da­lok szülessenek, s ismertté váljanak szerzők, énekesek. S ebbe belefér az is, hogy a pályázat kiírása, az a kihí­vás, amit ez jelentett, pezsdí- tően hasson az alkotókedv­re. Amit, igazolni látszik a pályázatok száma is... Talán, a szinte karnyúj­tásnyira lévő következő év­századra hátrahagyhatunk néhány olyan dalt, ami a mi életünkről, érzéseinkről, az akkor már múlttá lett idő­szakról szól. Mert a jó nóta átnyúlik az időn, hiszen mindenkié, aki érti, érzi a zenét. (szí) A gonoszságáért díjazták Lisi ördöggé vált „Imádtam, hogy gonosz le­hettem!” — Vima Lisi nyi­latkozta ezt a boldogság első pillanataiban, miután a cannes-i fiimvesztiválon ki­hirdették: a zsűri úgy dön­tött, hogy a legjobb női ala­kítás díját neki adja, Medi­ci Katalin szerepének meg­formálásáért a Margó ki­rályné című filmben. Ho­gyan lesz egy bájos, vidám természetű és közvetlen, a légynek sem ártó asszony­ból minden emberi gonosz­sággal megvert anyakirály­né? íme a művésznő mű­helytitka: „A forgatás min­den reggel azzal kezdődött, hogy három és fél órás munkába vettek a maszk­mesterek, hogy a szerepnek megfelelően öreggé, durvá­vá és csúnyává változtassa- annak. De ez persze még csak a külsőségeket jelen­tette. Nekem azonban a jel­lem szerint is gonosznak, epésnek kellett lennem. Az átváltozás önmagában sem volt könnyű, ám különösen nehézzé tette, hogy pihenés­re, kikapcsolódásra egyálta­lán nem volt mód. Egy ilyen asszony szerepét ját­szani, a bőrébe bújni egy ennyire gonosz, kegyetlen és negatív személyiségnek, fizikai és szellemi megpró­báltatást jelentett, és ami ez­zel járt: rettenetes idegfe­szültséget. És mindehhez te­gyék hozzá, hogy Medici Katalin nem szeretett sen­kit, őt sem kedvelte senki sem. Kivéve engem. Mert én szívesen éltem és játszot­tam ennek a temperamentu­mos asszonynak a szere­pét.” Vima Lisi színészi átala­kulása nyilván a hazai mo­zirajongók számára is él­ményt jelent majd. Katasztrófaelhárítás Néhány hónappal ezelőtt egy hozzánk viszonylag kö­zel elhaladó kisbolygó ürü­gyén riasztó találgatások lát­tak napvilágot a világsajtó­ban. Mi történne, ha egy ilyen aszteroida becsapód­na Földünkbe? „Világvé­ge”, az élőlények sok faja kipusztulna — riogatta a sajtó a nagyközönséget. De reálisabb vélemények is hangot kaptak. Szinte ké­zenfekvőnek látszott az öt­let, hogy atombombát kelle­ne felröpíteni, és felrobban­tani a közelében. Ez azon­ban egyes vélemények sze­rint — érthető okokból — nem igazán vonzó megol­dás. Ezért aztán született egy alternatív javaslat is. A Nature című tekintélyes amerikai tudományos folyó­iratban olvastuk az orosz és amerikai kutatók szellemes javaslatát: rakétával a Föld körüli pályára juttatott és ott szétnyíló hatalmas tükör­rel kellene a fókuszált nap­sugarakat a Földünk felé kö­zeledő kisbolygóra irányíta­ni. Ennek hatására a kis égi­test felszínének egy része el­párologna... Carl Sagan, a Cornell Egyetem professzora azon­ban egy veszélyre is felhív­ja a figyelmet. Szerinte ez a módszer arra is lehetőséget nyújt, hogy egy ilyen égi jö­vevényt gonosz szándékok­tól vezérelt őrültek éppen Földünk felé térítsenek el, és ezzel itt óriási pusztítást okoznának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom