Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-28 / 175. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK 5 A karsztkincs nem Csáki szalmája Öreghegyi vízgondok Őszintén bevallom, első hallásra olyan bagatellnek tűnt a dolog, amivel nem érdemes foglalkozni. Baán Lajos ceglédi olvasónk azzal keresett meg, hogy valaki vagy valakik elterelték a kertjük aljában folydogáló patakot. Nem Cegléden, hanem a sóskúti Öreghegyen, ahol jó másfél évtizede vásárolt a Baán házaspár zártkertet, építettek rá egy faházat, s tavasztól őszig ide járnak ki pihenni, dolgozni. A hölgy főz, pepecsel, az öregúr fésteget. Mint elmondta — s a képei is igazolják —, a Cegléd környéki tanyavilág után a sóskúti dimbes- dombos táj a kedvenc témája. Többszöri győzködés után végre kötélnek álltam, elsőnek a sóskúti polgármestert hívtam fel. Kummer János elmondta, tud a dologról, tavaly az egyik telektulajdonos valóban elterelte az öreghegyi patak vizét, amiért szabálysértési .eljárást indítottak ellene. Ha kívánom, szívesen megmutatja az aktákat és körülvezet a környéken. Mint kiderült — már a helyszínen —, nem csupán a patakkal van probléma, az Öreghegyen komoly gondok vannak a vízellátással, mely egyenes következménye a viszonylag kis területen gombamód elszaporodott zártkertnek, hétvégi teleknek. Mindezt egy geodéta-geológus házaspár támasztja alá szakmai érvekkel, s ezt látszik igazolni Reiner Ferenc mezőőr visz- szaemlékezése is. Mint elmondta, egykor mindössze néhányan osztoztak az Öreghegyen, s a szőlő- és gyümölcstermesztés nem igényelt vizet. Ezzel szemben az 1965-ben elkezdődött parcellázás, és telekkiárusítás következtében rövid idő alatt 200 tulajdonos lett, ma viszont már 1200 van, akiknek a nagy többsége kertészkedik, jelentős mennyiségű vizet használ öntözés céljára. A szóban forgó patak, illetve annak forrása a Budavári család telkén van. A műemléknek is beillő ház — egykor a sóskúti plébános tulajdona volt — 1827-ben épült, s 1925-ben vásárolta meg Szi- mandl Imre, Budavári Mártonná apja. A forrás jelenlegi kialakítása — sziklából épített támfal, alatta kikövezett vén, hogy a csermely medre már közterületen halad át. De miként értelmezendő a víz kisajátítása, ha közvetlen a forrásból történik? Bejáró utam során, melyre a polgár- mester és a mezőőr is elkísért, azt tapasztaltam, hogy a medencében egy búvárszivattyú üzemelt, ami az egyik szomszédos kertbe továbbította a vizet öntözés céljára. Az engedélyt nyilván Budaváriék adták, de van-e joguk kent az utóbbi években,.ám ez nem függ össze az aszály- lyal. Oka a kútfúrásokban keresendő, melyeket többnyire illegálisan végeztettek a kerttulajdonosok. Itt újabb jogi kérdés merül fel. A kútfúrást végző vállalkozók felmérték-e a térség altalaji víztartalékát, s történt-e egyeztetés a vízügyi hatóságokkal? Másrészt van ennek a dolognak egy szociológiai árnyoldala is. A tehetősebb telektulajdonosok megengedhetik maguknak a kútfúrás luxusát — méterenként 3000 forint, s van ahol 50 méterre kell lemenni, amíg vizet találnak — míg másoknak nem telik erre, s csupán a csermelyre hagyatkozhatnak a vízszegény környéken. Függetlenül a törvényektől, a forrásvíz elvezetése s a forrás vízhozamának kutakkal való csökkentése egyaránt etikátlan. Arról már nem is beszélve -— szakértők szerint nem kizárt —, hogy a folyamatos és mértéktelen öntözés idővel kimeríti az altalaj víztartalékait. Az ide vonatkozó törvények szerint — ezt jó tudni — a kútlétesítési szándékot mindenkor be kell jelenteni az illetékes önkormányzat jegyzőjénél, majd az így kapott bizonylat alapján létesítési engedélyt kell kérni a vízügyi hatóságoktól. Ezt sokan elmulasztották megtenni a sóskúti Öreghegyen, amiért is Kummer János ígéretet tett, hogy utólag utánanéz a dolognak. Mert — és ebben tökéletesen igaza van Baán Lajosnak — természetes kincseink, köztük a víz is, nem a Csáki szalmája. Rendeltetését illetően mindenekelőtt az ember létfontosságú életfeltételeit kell hogy szolgálja. Matula Gy. Oszkár A forrás medencéjéből cső vezet ki, innen indul útjára a csermely. Valamikor ömlött, ma épp csak csordogál. Fölötte jól látszik a gumislag, melyen át a szomszédos telekre távozik a közös tulajdont képező karsztvíz A szerző felvétele medence — Szimandl Imre munkája. Az viszont más kérdés, hogy maga a víz — karsztvíz, tehát altalaji kincs — kinek a tulajdonát képezi. Elfolyását pataknak aligha lehet nevezni, legfeljebb csermely. Á vízhozam jó ha van 100 liter percenként. A talaj adottsága miatt e vékony erecskét elterelni csak úgy lehet, ha tömlővel felfogják a vízfolyást. Ezt tette H. A. is, ezért marasztalták el a szabálysértési eljárás során, léaz efféle nagylelkűségre? Arról is személyesen győződtem meg, hogy az alsóbb régiókban — a Baánék által sérelmezett területen — már valóban nem folyik víz a csermely medrében, illetve annyira elenyésző a vízhozam, amit edénnyel nem lehet felfogni. Magyarán, ide már az iváshoz, főzéshez szükséges vízmennyiség sem jut el. Az is tény, hogy a forrás vízhozama drasztikusan csökKözösen a környezetvédelemért Milliós károk az erdőkben Évről évre egyre nagyobb összegeket emésztenek fel azok a munkálatok, amelyekkel a vandál pusztítás, a környezetszennyezés és a figyelmetlenségekből adódó károk nyomait tüntetik el és hozzák helyre újból az ezreknek felüdülést, szórakozást, sportolási lehetőséget jelentő erdőt. Bakon Gábor a Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészetének vezetője elmondta, hogy szomorú módon az értelmetlen pusztítás idén is milliós károkat okozott a város tüdejét jelentő Budapesti és a környékbéli erdőkben. A turistaútvonalak és pihenőhelyek mellett lévő fajátékokat, padokat, asztalokat gyakorta megrongálják, összetörik. Bár az egyes területek látogatottságától függően hetente, sőt naponta szedik össze a szemetet, mégis számtalanszor akad a kirándulók útjába egy-egy autóroncs, hűtő- szekrény, akkumulátor és egyéb hulladék, amelyek elszállítására kevés a rendelkezésre álló nyolcmillió forint. A tűzgyújtási tilalmat is számtalanszor figyelmen kívül hagyják. Az ebből eredő tüzeseteknek több hektár erdő esett áldozatul tavaly és idén is. Mivel óriási területek tartoznak az erdészet kezelésébe, megfelelő mennnyiségű pénz és ember hiányában képtelenség felügyelni minden útvonalat, tisztást. Ahhoz, hogy az évek óta növekvő vandalizmusnak gátat lehessen szabni és a fi- • gyelmetlenségekből, gondolatlanságból adódó természeti károk ne tegyék tönkre a mára amúgy is szűkös főváros környéki zöld részeket, a látogatóknak, a kirándulóknak illenék nagyobb körültekintéssel viselkedniük. A lopott kocsik roncsai szinte nap mint nap gyarapítják az erdőben lévő szemetet. Ez ellen aligha lehet tenni valamit. De sokat tehetnek azok a kirándulók, akik szemetüket a kijelölt lerakóhelyekre teszik, akik egy bográcsgulyás kedvéért nem veszélyeztetik az erdőt, és akik a játékokat rendeltetésszerűen használják és erre nevelik gyermekeiket is. A meglévő utak karbantartása, az ágak nyesése, a parkok tisztán tartása temérdek pénzt emészt fel. Ezért kevés jut a megrongált erdei bútorok felújítására. Számuk sajnos egyre csökken. Az erdő közkincs. Védelme, szépségének megőrzése mindenki érdeke. Nyár lévén sokan járják az erdei utakat, de ahhoz, hogy évek múltán is örömet jelentsen itt kirándulni, óvni kell a környezetet. ✓ / Uj pályázat Erden Ki álljon a Széchenyi élén? (Folytatás az 1■ oldalról) Leszák Ferencről megtudhattuk, hogy tizenhárom éve dolgozik a tanári pályán. Négyéven keresztül a diákönkormányzatot vezette, s kétéves igazgatóhelyettesi gyakorlattal rendelkezik. Az ő javaslatára vette fel az iskola a jelenlegi nevét. Véleménye szerint célprémiumi rendszert kell kidolgozni az iskolában, mely emelné az oktatás színvonalát. Kovács Károly elmondta, hogy harminc éve tanít Érden. Szerinte legfontosabb az oktató-nevelő munka és a diákok fegyelmi magatartásának emelése. Hangsúlyozta, hogy a tanárnak az alapmunkáját kell jobban megfizetni, s ráadásként kaphatnának prémiumot is. A pest megyei jegyző véleményében Leszák Ferencet részesítette előnyben. A képviselő-testület úgy döntött, újabb pályázatot írnak ki. V. Cs. Tovább tart a révészvita? Nyílt levél a százhalombattai képviselő-testület tagjaihoz és mindazokhoz, akik Százhalombatta és Tököl között komppal utaznak 1990. május 11-től ’94 április 1 -ig üzemeltettem a kompot mindenféle anyagi és erkölcsi támogatás nélkül. ’94-ben a polgármesteri hivatal pályázatot íratott ki a révátkelés üzemeltetésére, s azt meg is nyerte a gazdagréti Suli Bt. égy 20 tonnás komppal. (Az én tulajdonom 45 tonnás). A nyertes pályázó aláírta a szerződést három évre, s lön csoda, két hónap múlva otthagyta a révállomást. Ez alatt a két hónap alatt majdnem sikerült háromszor elsüllyeszteni a kompot, amit saját szememmel láttam, mert a rámpa felett pár méterre állomásozom saját járműveimmel. Itt a révátkelés forgalma olyan, hogy éves viszonylatban meg lehet belőle élni. Hétköznap a nehézgépkocsik, hét végén pedig a személyautók utaznak komppal, de csak akkor jönnek rendszeresen errefelé, ha biztonságosan fel tudnak menni és le is tudnak hajtani a járműről. Az utaztatást olyan embereknek kell bonyolítaniuk, akik értenek a kompozáshoz. Csodálom a polgármester urat, hogy szó nélkül hagyja fennállni a mostani állapotot, hiszen Batta és Tököl két jó viszonyban lévő település, sokaknak rokonai élnek itt, vagy a túloldalon, és akinek nincs autója, annak igencsak körülményes a tököli oldalra átjutni. Tömegközlekedési eszközzel az út körülbelül három óra és fejenként 300 forint. Azért is csodálom a polgármester urat, mert tudja, hogy itt állomásozom a Duna-parton és tudnék forgalmazni, s úgy látom, nem viseli gondját az ófalusi lakosoknak. Kérem az önkormányzati testület tagjait, hogy szíveskedjenek már értesíteni arról, hogy munkába állhatok vagy sem. Én hiába kerestem a polgármestert, a jegyzőt, a műszaki osztály vezetőjét vagy más illetékest, soha nem tudtam beszélni velük, úgy érzem, hogy nem akarnak velem szóba állni. Szeretném tudni végre, hogy mi a szándékuk. Várom válaszukat: Mátyás György volt százhalombattai . révész * * * Tisztelt Mátyás Úr! Néhány hónappal ezelőtt, amikor eldőlt a komp üzemeltetésére kiírt pályázatunk eredménye, úgy gondoltam, hogy közös megpróbáltatásaink véget értek. Sajnos tévedtem. Nyílt leveléből az derül ki, hogy újra szembesülni kényszerülök az Ön nem mindig valós állításaival. Úgy hiszem, nem a véletlen műve volt az, hogy a komp üzemeltetési jogát nem Ön nyerte el ’94. április 1-je után. A vízügyi hatóságokkal több hiábavaló tárgyalást kellett lefolytatnunk, mert Ön nem szerezte meg időben az üzemeltetéshez szükséges engedélyeket. Amikor még Ön volt a komp üzemeltetője, városunk nevét több hónapon keresztül negatív előjellel közölte az Utinform és más rádió- és tv-műsorok azért, mert Ön folyamatos kérésünk ellenére sem tett eleget szerződéses kötelezettségének. Miután tudomásunkra jutott, hogy a komp új üzemeltetője nem tudja tovább folytatni munkáját, azonnal cselekedtünk. Vagyis nem hagyjuk szó nélkül a kialakult helyzetet. A komp üzemeltetésének kérdése a július 28-án tartandó ülésünk egyik fontos napirendi pontja lesz. Itt kívánom megemlíteni, hogy ez az ügy nem csupán Százhalombatta gondja, mivel a kompot Tököl Önkormányzatával együtt működteti városunk. Tisztelt Uram! Ön egy időben valóban többször látogatta a Polgármesteri Hivatalunkat, de ez arra az időszakra esett, amikor az Ön engedélyezési ügyeihez kellett a mi segítségünk. A pályázat elbírálása óta — melyet az élőbb említett okok következtében nem Ön nyert el — egyszer sem láthattuk itt Önt. Levelében leírtakkal ellentétben sem engem, sem a jegyző urat, sem a hivatalunkat semmilyen formában nem kereste azóta! Levelében leírja, hogy semmilyen erkölcsi és anyagi támogatásban nem részesült városunktól. Az üzemeltetési engedélye megszerzése érdekében történt közreműködésünket illetve azt a tényt, hogy a révházat bérleti díj nélkül bocsátottuk rendelkezésére, ezek szerint Ön nem tartja segítségnek! A komp jövőjével foglalkozó testületi ülésünkön természetesen a fentiek ellenére szívesen látjuk. Üdvözlettel: Vezér Mihály polgármester (szűcs)
