Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-26 / 173. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 26., KEDD 5 ✓ Újabb fegyelmi vizsgálat Pécelen Kavicson is el lehet csúszni (Folytatás az 1■ oldalról) A zúzott kő tizenhat utca kátyúit volt hivatva betölteni; ami viszont igen különös: a Pindaros a megrendelést követő 48 órán belül már be is nyújtotta a számlát 237 tonna kavicsért, majd folyamatosan további számlák érkeztek, az utolsó 1994. április 20-án. Ami úgyszintén érthetetlen: noha a Pindaros pótmegrendelést nem kapott, összesen 1871 tonna kavicsot szállított — papíron ennyi szerepel —, melynek összértéke 2,115 millió forint. Az ön- kormányzat jelenlegi vezetésének jogos a kérdése, ki bátorította fel a Pin- darost arra, hogy az alaprendelés hatszorosát szállítsa, volt-e jogviszonya Telekinek ahhoz, hogy a képviselők hozzájárulása nélkül, önhatalmúlag rendeljen? Mellesleg a Pindaros elnöke maga is képviselő, sőt szoros baráti szálak fűzik Teleki Gyulához... Márkus Jánosnak a számlán szereplő és a valóságban leszállított kőmennyiséggel kapcsolatban is fenntartásai vannak. Mint elmondta az 1871 tonna kő 2800 köbméternek felel meg. Véleménye szerint ennyi követ nem igényelt a szóban forgó utcák kátyútala- nítása, de ettől eltekintve, összeférhetetlennek tartja a köz- és magánérdek összefonódását, ami visszaélésekre adhat alkalmat. A július 22-én megtartott testületi ülés döntése alapján Teleki Gyula ellen újabb fegyelmi vizsgálat indul. Egy ad hoc-bizott- ság vizsgálja felül a megrendelés és a szállítás körülményeit, valamint helyszíni mérésekkel ellenőrzik a felhasznált kő valós mennyiségét. (matula) Természetbarát-tábor Szigetújfalun Fakrokodil az óvodásoknak A szülők jó részének a nyári három hónap nem kevés fejtörést okoz: mi is legyen a gyerekekkel? E gondot kívánják orvosolni sok helyütt az iskolák, táborok szervezésével. Ami nem könnyű, hiszen a diákok jogos igénye, hogy évről évre más programokkal várják őket, mert számukra az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat. Ezt az elvárást sikerült teljesítenie a szigetújfalui általános iskolának, idei természetbarát-táboruk — amely a közelmúltban ért véget — számos élményt kínált. Az első héten a fafaragással ismerkedtek meg a gyerekek, a foglalkozásokat Nemes Ferenc népművész irányította. Nemcsak személyes emlékeket vihettek haza az ifjú fafaragók, közös alkotásuk — egy kétméteres krokodil — megörvendeztette a helyi óvodásokat is. Azóta is az udvaron áll, az apróságok új játékaként. Meglátogatták a táborozok Cs. Kiss Ernái művészt Tatán, a német nyelvi foglalkozások sem hiányoztak a programból. A Vízügyi Igazgatóság III. szakaszmérnökségén a Csepel-sziget kialakulásának történetével ismerkedhettek meg a gyerekek; a Fővárosi Vízművek telepén pedig vízminőségi vizsgálatban is részt vehettek. Az ártéri erdő fái között védett növényeket kerestek, s rögzítették a környezeti károk nyomait. Kirándultak a Dunakanyarba, izgalmas napot töltöttek a Nimród Vadász- társaság vendégeként: volt hajnali vadles, és persze az elmaradhatatlan vaddisznópörkölt. A község múltját feltáró munkával folytatódott a tábor programja. A gyerekek házról házra jártak, s gyűjtötték a helyi labdarúgás, postagalambászat, cserkészet, tűzoltóság és más egyéb emlékeit. Az egybegyűlt anyag egy falutörténeti kiállítás alapja is lehet. A táborozás egy Párád —Szilvásvárad—Aggtelek— Eger útvonalú kirándulás volt, amibe bekapcsolódtak a szülők, nagyszülők is. (szi) Betakarítási helyzetkép Nincs igény a szalmára (Folytatás az T oldalról) Mint Tunyogi András elmondta, a gabonafélék tárolásával és értékesítésével nincs gond, viszont a szalma iránt alig van kereslet, amiből a vártnál jóval több van, különösen rozsszalmából. A betakarítási munkálatokkal kapcsolatban azt is megtudtuk, hogy a földművelésügyi hivatal vállalta a kombájnok koordinálását. Folyamatosan nyilvántartják, hol van szabad gépi kapacitás és hol mutatkozik hiány, majd ennek alapján végzik az átirányítást. Úgyszintén jó hír, hogy az utóbbi napokban jelentős mennyiségű felújított Ferbu- son típusú kombájn érkezett az USA-ból. Ezek kis teljesítményű, de rendkívül fürge és strapabíró gépek, amelyek bármilyen terepviszonyok mellett bevethetők. Beszerzésükkel kapcsolatban a megyei földművelésügyi hivatal további információkat ad. (gyé) Megérett a szilva a nagykőrösi határban. Diákokat szerződtetett egy-egy magán-kft., h°gy jó minőségű gyümölcsöt válogassanak a konzervgyáraknak. Képünkön a fagyasztásra szánt szilvát osztályozva rekeszelik a diákok Erdősi Agnes felvétele Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye címerének kalandjai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye címere Kezdetben Pest és Pilis két külön megye volt, melyek egyesülése Buda török kézre kerülése után ment végbe. Ezt a folyamatot zárta le Miksa király III. decretuma, az 1569. évi 52. te-je, mely Pest-Pilis megyéhez csatolta Solt megyét. Solt megye már a török hódítás előtt Fejér megye Duna—Tisza közi széke lévén az önálló megyévé fejlődés útját járta, mert nehézkes volt azt Fejérvárról igazgatni. A magyar állam Vármegyéinek általános gyakorlata szerint, ha a megye oklevelet kiadományozott, akkor arra a négy szolgabíró, közülük az egyik alispán is, címeres magánpecsétjét nyomták. I. Ferdinánd 1550. évi 62. te-je megengedte a megyéknek a saját címeres pecsét használatát. PPS vármegye közgyűlése csak 1659-ben adott utasítást nádori Bene János alispánnak és Pápay János szolgabírónak, mint a megye ország- gyűlési követeinek, hogy hiteles és a törvénycikkek közé felvendő megyepecsétet eszközöljenek ki az uralkodónál. Ennek az akciónak a végeredményeként nyerte el PPS megye azt a címerpecsétet, amelynek címerképét a „rendek” előre kívánságképpen megállapítottak. A közgyűlés elfogadta, hogy „egy szikla hegynek tetején kiterjesztett hátsó lábakon álló, az első jobb lábbal koronát, a bal lábbal pedig aranyai- mát tartó kettős farkú oroszlán” legyen. Wesselényi Ferenc nádor közbenjárásával az 1659. évi 76. te. rendelkezett PPS vármegye címeréről az előre eltervezett címerkép jóváhagyásával. El is készült a megye aranytipáriu- ma, melynek köriratába felkerült Wesselényi Ferenc neve is, amely később elég bonyodalmat okozott. A nádornak a megyepecsét használatának elnyeréséért 20 hízott ökröt küldtek ajándékba a rendek. A korabeli felfogás szerint az oroszlán az erő és bátorság, a korona a királyhoz való ragaszkodás, az állam központjához való közelség földrajzi és politikai értelemben, jelképe. Az alma, bár nem az országalma, mégis diszkréten arra utal. Összességében ezek a jelképek az ország legközpontibb megyéjét szimbolizálják, mint gondolat, már itt megjelenik a reformkori és az 1848—49-es szabadságharc idei „vezérmegye” díszítő jelző előzménye. PPS vm. hatósága a török hódítás utolsó évtizedeiben Fülek várában tartózkodott, mely 1682. szept. 10-én Ibrahim budai pasa kéthetes ostromának következtében megadta magát Thököly kuruc csapatainak. Az ostrom alatt részben elégett a megye levéltára, az arany megyepecsétet pedig Csörgői Ferenc perceptor mentette ki a várból kockázatos módon. Csor- gál özvegye 1691-ben kérvényezte, hogy a megye pénztára tekintse kiegyenlítettnek elhunyt félje tartozását. Ezzel kapcsolatban maga a nádor-főispán, Esterházy Pál írta: „... legh kívál képpen meg holt előbbeni Urának Néhai Csorgály Ferencznek hiv és hasznos szolgálatainak (:kiket ezen kegyelmetek Nemes Vármegyéinek praestált:) tekintettibül, minthogy az Füleki nagy vesze- delembülis, mindenit ott el hagyván, ez Nemes Vármegye arany pecséttyét, a ki nem utolsó kincse az Vármegyének, ki hozta és savalta, méltán tekintetbe vehetni ins- tantiaját.” El is engedte a megye néhai Csorgál Ferenc számvevő tartozását a megye számára. Mágocsy Mihály elnöklő első alispán az 1732. nov. 7-i közgyűlésen felvetette Habsburg-hűségének bizonyítására, hogy a megye méltóságával összeegyeztethetetlen az „összeesküvő” Wesselényinek a neve a megyepecsét köriratában. Felkérték Lotharingiai Ferenc herceget, királyi helytartót és a megye főispánját, hogy új pecsétre kiváltságot eszközöljön ki. A herceg-főispán ekkor, 1733. jan. 8-án a kétfejű sast javasolta az oroszlán helyett a megye címerébe. Végül is a régi címerkép megtartása mellett döntött a megye közgyűlése és Wesselényi nevét elhagyták. Az új pecsét ugyancsak aranylapra készült és 1733. június 1.—1837. június 7-ig volt a megye használatában. A Wesselényi-féle arany pecsétnyomó sorsára nézve nem rendelkezünk adatokkal. Az is lehet, hogy még manapság is lappang valahol egy páncélszekrény mélyén. A reformkor, a magyar nyelv általános elismertetésének és hivatalossá tételének folyamata késztette PPS vármegyét arra legelsőként, hogy 1836. szeptember 1-jén kérje V. Ferdinándtól a magyar nyelvű megyepecsét engedélyezését, amit rövidesen meg is kapott. Az addigiak ugyanis mind latin köriratúak voltak. A régi pecsétet érvénytelenítés után a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. A magyar nyelvű új pecsét is megjárta az MNM-t, 1849 őszétől az 1860. október 20-i diploma kihirdetéséig ott őrizték, majd ismét használatba vették a megye újjászervezésekor. Az 1876. évi 33. törvény végleg felszámolta a kunok és jászok ősi kiváltságainak még a maradványait is. A Kiskunságot Dorozsma község kivételével PPS vármegyéhez csatolta, így jött létre Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSKk) vármegye, mely a Duna—Tisza köze hatalmas területeire terjedt ki és átnyúlt a Dunántúlra is. Ekkor a megye eddigi címerét egyesítették a Kiskunság címerével, melyben kék mentés, piros csákós és nad- rágos, sárga csizmás vitéz felemelt jobb kezében szablyát tart. Az egyesítést úgy hajtották végre, hogy a kék mezőben zöld halmon álló, jobb lábával koronát, bal lábával most már országalmát tartó aranyoroszlánt felemelték és a zöld halom kontúrja alá állították a zöld talajon álló kiskun vitézt az ovális pajzsban. A mai Pest megye 1950. január 1-jén alakult ki központi döntés alapján úgy, hogy 23 peremvárost és községet Budapesthez csatoltak, a Hont megyéből az államhatár megvonása után megmaradt részt szobi járásként beszervezték Pest megyébe. Egy nyugat—kelet irányú vonallal a Duna—Tisza közén kettéosztották PPSKk vármegyét, a déli részből pedig megalakították Bács-Kis- kun megyét. A „tanácsrendszer” bevezetése, behozatala után semmilyen funkcióban és alkalomkor nem használták a megyék címereit és címerpecsétjeit egészen a mostani rendszerváltozásig. Horváth Lajos
