Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-04 / 154. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JÚLIUS 4.. HÉTFŐ A llamcsínykísérlet Kambodzsában A kormány ura a helyzetnek Korfu után olasz jelölt? Dehaene-nek kicsi az esélye A kambodzsai hatóságok a szombat éjjel történt puccskísérlet két irányító­ja közül az egyiket letar­tóztatták, a másikat — Szi­ltanuk király fiát — azon­nal száműzték. Phnom Penh-i források közölték, hogy Sin Song egykori belügyminiszter háziőrizetben van, Noro­dom Csakrapong herce­get, volt miniszterelnök­helyettest pedig néhány órával később feltették egy Malaysiába induló re­pülőgépre. Csakrapong herceg és Sin Song korábban jelen­tős szerepet játszott a kambodzsai belpolitiká­ban: az egykori kommu­Merész magánvállalkozók két-három hetenként leg­alább negyven tonna fegy­vert és lőszert szállítanak a boszniai mohamedánoknak illegálisan repülőgépen, szlo­véniai és horvátországi repü­lőtereket használva — jelen­tette tegnap a Sunday Exp­ress című brit lap saját tudó­sítói helyszíni megfigyelése alapján. Az ENSZ képtelen útját állni a fegyvercsempészet­nek. — Nem tudjuk kikény­szeríteni az embargót. Ne­héz a helyzet, mert Horvátor­szágra nem vonatkozik a tila­nista kormányban vezető tisztségeket töltöttek be. Az ENSZ által szervezett választásokon tavaly párt­juk, a Kambodzsai Nép­párt csak kis különbség­gel vesztett. Ezután szaka- dár mozgalmat szerveztek Kelet-Kambodzsában, majd annak kudarca után kül­földre menekültek, de ké­sőbb bántatlanul visszatér­hettek. A puccskísérletről beszá­molva a kambodzsai rádió hangsúlyozta, hogy a kor­mány a fegyveres erők és a rendőrség segítségével vé­rontás nélkül ura maradt a helyzetnek, s nyugalomra intette a lakosságot —jelen­tette a Reuter. lom, igaz, nem adhatná to­vább a fegyvereket a bosnyá- koknak. Semmit sem tehe­tünk, csak figyeljük, hogy mi történik — mondta a brit lapnak Paul Risley, az Un- profor szóvivője. Az újság szerint az olasz támaszpontokról felszálló brit és amerikai vadászgé­pek igyekeznek elriasztani a fegyvercsempészeket, de az üzlet olyan jövedelmező, hogy mindig akad vállalko­zó, aki nem törődik a kocká­zattal. A két fő fegyverfor­rás Ukrajna és Irán. A tudó­sítók beszámoltak arról, Olasz sajtóértesülések sze­rint egyre biztosabbnak lát­szik Giuliano Amato volt olasz kormányfő jelölése az Európai Unió Bizottsága év végén megüresedő elnöki tisztére. A torinói La Stam- pa tegnapi cikkében tudni véli, hogy Helmut Kohl né­met kancellár támogatja az olasz poltikust, a római II Messaggero ehhez azt teszi hozzá, hogy Kohl maga kér­te Silvio Berlusconi olasz kormányfőtől Amato hivata­los jelölését. Az EU legutób­bi, korfui csúcstalálkozóján John Major brit miniszterel­nök megakadályozta, hogy Bonn és Párizs közös jelölt­jét, a belga Jean-Luc Dehae- ne-1 válasszák meg Jacques hogy a múlt héten egy 6 mil­lió dollár értékű fegyverszál­lítmány érkezését figyelték meg Krk szigetén. A fegyve­reket egy Iljusin 76TD típu­sú kiszuperált orosz katonai szállítógép hozta egy orosz cég megbízásából. Az orosz cég egy londoni székhelyű brit cégtől vette át a megbí­zatást, miután a brit vállalat­nak inába szállt a bátorsága. A folytatódó fegyver- csempészet nyomán a moha­medán bosnyákok immár sokkal erősebb helyzetben vannak, mint sokan gondol­nák — írta a brit lap. Delors bizottsági elnök utód­jának. Dehaene a brit vétó ellenére hivatalosan jelölt maradt, ám ő maga is elis­meri, hogy győzelmi esélyei minimálisak. Silvio Berlusconi a korfui csúcson a belga jelöltre adta szavazatát, de Róma kezdet­től fogva nyíltan értésre ad­ta, hogy ez az igen nem a személynek szólt, hanem az EU egységének érdekében hangzott el. Major ellensza­vazatát az olasz kormányfő a legteljesebb megértéssel fogadta, Berlusconi azt hangsúlyozta, hogy a siker­telen választást véletlenül sem szabad kudarcként érté­kelni. Giuliano Amato volt Nem akarunk a katonai blo­kád után gazdasági veszteg­zárat — jelentette ki Jász- szer Arafat PFSZ-elnök a gázai övezetbeli Dzsabálija menekülttáborban fogadásá­ra megjelent tömeg előtt, élesen bírálva azokat az or­szágokat, amelyek pénztá­mogatást ígértek a palesztin önállóság megteremtéséhez. A Világbank és az ado­mányozó országok feltétele­ket akartak kikötni a segé­lyek folyósításához — mondta a palesztin vezető, hozzátéve, hogy ő ezeket el­utasította. A „támogatók” olasz miniszterelnököt elő­ször éppen az olasz delegá­ció tagjai említették lehetsé­ges új jelöltként Korfun. A La Stampa értesülése sze­rint Klaus Kinkel német kül­ügyminiszter múlt keddi ró­mai villámlátogatásán tár­gyalt Amato lehetséges jelö­léséről Silvio Berlusconival és Antonio Martino olasz külügyminiszterrel. Martino másnap Londonban Doug­las Hurd brit külügyminisz­terrel vitatta meg ezt a kér­dést. Július elsejétől pedig — miután Németország át­vette az EU soros elnöksé­gét — a német kancellár és a külügyminiszter a többi európai partner véleményét kezdte felmérni Amatóról. konkrét gazdasági projek­tekhez kötik a pénzutaláso­kat, és messzemenő ellenőr­zést akarnak gyakorolni az összegek felhasználása fö­lött, míg a palesztinok a kontrollt minimálisra kíván­ják korlátozni. „Az eddigi ígéretek beváltása helyett most morzsákat adnak ne­künk” — mondta a palesz­tin vezető az intifáda hat és fél évvel ezelőtti kitörésé­nek színhelyén, a Gázai öve­zet legszegényebb pontjá­nak számító menekülttábor­ban szombaton elhangzott beszédében. A nagyvilág hírei * Mint tegnap ismere­tessé vált, az éjszaka Hamburg Sankt Pauli nevű városnegyedében gyújtogatásos merényle­tet követtek el egy török kulturális központ ellen, négyen megsebesültek, egy személy súlyosan. A rendőrség a tettesről azt közölte, hogy „déli típu­sú” férfiről van szó. ^ Nagy erejű pokolgép robbant tegnap az azer- bajdzsáni főváros metró­jában. Hat ember meg­halt, több mint harmin­cán megsebesültek. * Irak hivatalosan cáfol­ta, hogy Szaddám Hú­széin iraki elnök utasítá­sára követték volna el a múlt hónapban Iránban a meshedi mecset elleni merényletet, amely 24 ember életét követelte. Dél- és Észak-Korea képviselői szombaton rög­zítették a július 25 —27. között rendezendő Korea- közi csúcstalálkozó vala­mennyi technikai részlet- kérdését. Tizenhatan meghal­tak, huszonegyen megse­besültek szombaton kora reggel Ruanda fő­városában, Kigaliban, amikor a lázadó Ruan­dái Hazafias Front (RPF) aknavetőiből há­rom lövedék hullott a város népes központi pi­acterére. Virágzó fegyvercsempészet Nem akarunk vesztegzárat VÉLEMÉNY Szólásszabadság és egyebek A rádió és a televízió alkalmazot­tai sajátos, felfokozott hangulat­ban töltik napjaikat. Már tudjuk, hogy kik voltak azok, akik nem is csinálták azt, amit tettek, ismét mások érzékeltetik, hogy mintegy a lelki kényszer hatása alatt lép­tek (lásd a hajdani pártba belépé­seket). Közszolgálati rádiónk leg­újabb meglepetését a Reggeli kró­nika egyik emlékezetes akciója szolgáltatta. A lapszemlékben a bemondók helyesnek tartották kö­zölni, hogy a Pest Megyei Hírlap szemléjét a rádió alelnökének utasítására végzik, miköz­ben más megyei lapra nézve ilyen irányú kötelezettségük nincsen. Érdemes elidőznünk a jelenség felett. Tudjuk, hogy a lelkiismereti késztetés az etikus gondolkodású ember cse­lekedeteinek legfőbb meghatározója. A bemondók felte­hetőleg eléjük tett szöveget olvastak be. Aki nekik a szö­veget adta, nyilvánvalóan a lelkiismeretére hallgatott. Ez a lelkiismeret nem harminc éven át aludt, miként Rip van Winkle az operettben, csupán néhány hónapon át: tudniil­lik a vonatkozó döntés megszületésétől a választási ered­mények közzétételéig. Ekkor felriadt a bűvös álomból, s megmutatta: nem halt még ki a tisztesség, az elvek mellet­ti bátor kiállás a rádió Reggeli krónikájából sem. A moz­galom remélhetően szélesedni fog. A versszavaló művész a legközelebbi versmondásakor — a szavalat elkezdése előtt — a kedves hallgató tudtára fogja adni, hogy nem azonosul Byron, Goethe, Verlaine, vagy a hazai tájról Arany, Vajda, Ady, Kosztolányi versbeli nézeteivel, s csu­pán a műsor szerkesztőjének kívánságára fogja most az esedékes verset elmondani. De a természettudományos is­meretterjesztés esedékes műsora előtt is bízvást remélhet­jük a kimerítő információt: az ismertetésre kerülő csilla­gászati keletkezéselméletet a bemondó csupán a műsor­szerkesztő kifejezett rendelkezésére tekintettel olvassa fel. Ugyanerre a bátor világnézeti kiállásra számíthatunk nemsokára valamelyik színházi előadás közvetítése előtt: meg fogjuk tudni, hogy az adott reszortvezető személyes elhatározásából fogják mondjuk a kaposvári előadást köz­vetíteni, miközben a többi vidéki színház előadásáról nem történt közlésre, bemondásra vonatkozó semmiféle kényszerítés, esetleg liberális horizontszélesítés. Amióta a nagypolitikában megszűnt az egypárt egyed­uralma, bizonyos munkakörökben szereptévesztésnek va­gyunk tanúi. A rádiós, aki esetleg négy évtizeden keresz­tül minden reggel csupán a belső zsebében szorította ököl­be kezét, a diktatúra lelki terrorja elleni tiltakozásul, hirte­len ráébredt a lelkiismeretére, sőt arra a kényszerre is, amelyik őt ország-világ színe előtt színvallásra kényszerí­ti. A szerepet ott téveszti el ez az oroszlánbátorságú gár­da, hogy tőle nem a véleménye kinyilvánítását várják, ha­nem szerkesztést, illetve az eléje tett szöveg beolvasását. Ha negyven éven át nem ütközött az elveivel az akkori szöveg ismertetése, jelenleg viszont igen, .most megtehe­ti, hogy nem olvassa be. A baloldali érzelműeknek olyan széles lehetőség áll rendelkezésükre a hírközlés birodal­mában, hogy nem kell munkanélküli-segélyért senkinek folyamodnia. A jó ízlésnek azonban határa van: az aeso- pusi történetet a haldokló oroszlánról nem kell egy be­mondónak ismernie, de etikailag állhatna azon a szinten, hogy a tulajdon munkaadóját a hasonló ízléstelenségek­kel nem „szerkeszti ki”. A jogállamiságról azt hittük, hogy megszületett, s a ve­reséget szenvedett koalícióval feltehetőleg úgy érezte, hogy ebben a közegben még a jogos önvédelem is tiltva van. Most mindenesetre ízelítőt kaphat a régi vezetés ab­ból, hogy miként kell a liberális jogállamot működtetni. A liberális városatya még március idusán is fontosnak tartotta világgá kiáltani, hogy el a kezekkel a rádiótól, te­levíziótól. Most ugyanez a liberalizmus bejelentette, hogy a rádió és a televízió vezetésében intézkedéseket kí­ván hozni. Ugyanez a fajta törvénytisztelet mutatkozott meg, amikor bejelentették, hogy az MNB élén — miután hatpárti konszenzus szerint 6 évre szól az elnök megbíza­tása — változtatásokat kívánnak végrehajtani. Ha valaki­nek aggálya támad a jogállam működését illetően, vigasz­talódjék: lehet, hogy sérülnek az elvek, de megmarad, pontosabban újból megszületik a monolit hatalom: MNB és pénzügyi tárca most majd harmonikusan konvertál, bármi történjék szegény, jobb sorsa érdemes forintunk­kal. Az Alkotmánybíróságra is sor fog kerülni. Az ezzel kap­csolatos terveket éppúgy homály fedi, mint a koalíciós kor­mányzás ezer kulisszatitkát, aminek sem a magnóteker­csét, sem a jegyzőkönyvét nem csempészték ki egyik érde­kelt párt titkos irattárából. Ilyesmi csak az MDF-fel fordul­hatott elő. Lám-lám, így kell működtetni a liberális pártfe­gyelmet. Ha csoda folytán újból keresztény-nemzeti többség szü­letnék, a hatalomba jutó erőnek újból paktumot kellene köt­nie: meg kellene határozni a játékszabályokat: milyen felté­telekkel maradhat életben a hatalomba becseppent erő azokkal szemben, akik eddig a hatalom minden erődítmé­nyét monopolisztikusan birtokolták. Ilyen paktum veszé­lye ma nem forog fenn, így a politikai dilettánsoknak — akik az Antall-kormány fogyatékosságait nem voltak képe­sek meglátni, de a paktumpolitikát fetisizálva folyvást emi­att szidalmazták a kormányerőt — nem kell a régi nótáju­kat aktualizálni. Most ugyanis nincsen szükség paktumra: a 70 százalékot meghaladó parlamenti többség mellett a két koalíciós párt csupán az eddigi palástolt szövetséget folytatja, a hatalmon kívül rekedtekre pedig nem tartozik az ország sorsa, a vezető pártok politikai elképzelése, hi­szen érdemi parlamentáris ellenállásra képtelenek. Megszületett hát ismét az egyeduralom, parlamentáris já­tékszabályok mellett. A tudatlan tömeg nem tudja, mi törté­nik, s ezután még mi történhet a kontójára. Aki meg ezt át­látja, az elgondolkodhatik az emberi élet változandóságán. Mégis, annyit szükséges megjegyezni: a sopánkodás nem visz semerre. Lépésről lépésre kell feltárni az elköve­tett hibákat, a — akárcsak nem tudásból eredt — mulasztá­sokat, a vert helyzetben is nélkülözhetetlen tennivalókat. Enélkül megszakad a magyar államiságnak az a folytonos­sága, amely ezer éven át mindenféle idegen behatás ellené­re megtartotta az országot, a nemzetet. (Harsányi László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom