Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-04 / 154. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. JÚUUS 4., HÉTFŐ 3 Csendorpertu? Kedves Köztársasági Nagypapa! Hazafiúi, belügyes melegség öntötte el a szívem, amikor a Híradóban megláttam, hogy rendszerváltozott hazánkban a végzős rendőrakadémikusok nyilvános oroszlánudvaros ünnepségen vehették át oklevelüket, mostantól hagyományteremtősen. Kedvesen hangzottak szavai amikor figyelmeztetni teccett a végzett frissdiplomásokat, hogy nehogy már olyanok legyenek, mint a volt csendőrség, kicsinyeket elnyomó tagjai. Negyven-egynéhány év csendőrellenes vörös propagandája elegendő volt ahhoz, hogy Országos Nagypapa óva intse a végzett hallgatókat. Nyilván teccett látni a tévében sugárzott dokumentumfeldolgozást e testületről, s megmaradt valami ebből kedves nagypapában is: a csendőrpertu. Az oroszlánudvaros díszünnepség utáni múzeumi fogadáson kerek perec le teccett tegezni a frissdiplomás rendőrtisztnőket és rendőrtiszteket. A személyes beszélgetésben ők is visszategezték a nagypapát? Úgy vélem, hogy a polgárbarát rendőrség ezennel a nagypapai oldalról megvalósulni láccik. Remélem azonban, hogy a köznapi érintkezésben azért megmarad a tiszteletteljes önözési forma. A part mindkét oldalán, vica verzja. Szeretettel köszönti Köztársasági Unokája: Felsmann József Budakeszi Világkongresszusi előkészületek Finnugor népek kalákája A finnugor népek élnek, s meg is fognak maradni, mert ápolják nyelvüket, kultúrájukat. Kulturális együttműködésük mellett szükség van politikai együttműködésükre is, ám ez a nehezebb feladat. A három, saját államiságé országnak — Finnországnak, Észtországnak és Magyarországnak — segítenie kell a kisebbségben élő népeket mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyeket ezek az országok a modem gazdaság, a nyitottság révén szereztek — mondta Göncz Árpád tegnap Csong- rádon, a Finnugor Népek Világkongresszusa Konzultatív Bizottságának ülésén. A köztársasági elnök kifejtette: szeretné, ha a finnugor népek az expón együtt mutatkozhatnának be kultúrájukkal. A szombaton kezdődött tanácskozáson a világban élő 20 finnugor nép képviselteti magát, hogy megtárgyalják második világkongresszusuk előkészületeit. A finnugor népek világ- kongresszusát első ízben 1992-ben az oroszországi Komiban tartották. A következőre 1996-ban kerül sor, s miután hazánk ebben az esztendőben ünnepli a honfoglalás 1100. évfordulóját, a világtalálkozó magyar szervezete javasolta, hogy a kongresszus megnyitójának színhelye az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, az Árpád-emlékmű legyen. További javaslatai: minden tagországban alakuljanak nemzeti és szakmai bizottságok, amelyek vállalják a találkozó szervezését. A civil parlament a közélet tisztaságáról Őszinteség, nyíltság, példamutatás A közélet tisztaságának időszerű kérdéseivel foglalkozott szombaton Budapesten tartott ülésén a civil parlament. A vitaindítót Kukorel- li István alkotmányjogász, Bihari István közgazdász és Schmidt Péter alkotmányjogász tartotta. Kukorelli István a politikai erkölcs hiteléről beszélt. Kifejtette, a választók a választások alkalmával erkölcsi értékítéletet alkotnak, amelyeket már jóval a szavazás időpontja előtt megfogalmaznak. A tiszta közélet fel1 tétele a közjogi legitimáció, a részvételi demokrácia folyamatossága — mondta az alkotmányjogász. Ugyanígy elengedhetetlen részei a demokratikus politizálásnak, az intézményes garanciák, közöttük az összeférhetetlenséget szabályozó törvények, a parlamenti fegyelmi jog és a társadalom megfelelő szervezettsége. Bihari István, a Menedzserek Országos Szövetségének elnöke a közerkölcs, a közélet tisztasága és a demokrácia kapcsolatáról beszélt. Kifejtette: a közerkölcsöt nem lehet csak a választások idején és csak a politikai vezetőktől számonkénti. A közerkölcsnek jelen kell lennie a legkisebb közösségben is. Schmidt Péter alkotmány- jogász a privatizációs folyamat által felvetett problémák kapcsán azt hangsúlyozta: az állam társadalmi szerepének tisztázásához szabályozni kell a képviseleti rendszer és a közélet tisztaságának kérdését. A jognak kell megfogalmaznia azt, hogy mit nem tehet az állam. Meg kell határozni a hivatali, a gazdasági és a közéleti összeférhetetlenség fogalmát. Kifejtette: a végrehajtó hatalom ne vegyen részt a törvényhozásban. Ugyanakkor létezik a viszonylagos összeférhetetlenség is, jelen esetben a polgármesterek ügyében. Véleménye szerint a polgármesterekre az összeférhetetlenség akkor vonatkozik, ha saját területük képviselőiként vesznek részt a törvényhozásban. A vitaindítók után Kemény László, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács társelnöke ismertette azt a négy legfontosabb szempontot, amelyek alapján a civil parlament résztvevői elkészítik állásfoglalásukat, s azt eljuttatják az ország politikai vezetőihez. Mint külön kiemelte: véleményük szerint a választásokat követő időszakban — a közélet tisztaságát illetően — a legfontosabb a társadalommal szemben vállalt őszinteség, a nyíltság, a példamutatás és a felelősség kérdésének tisztázása. A civil parlament napirendjén szerepelt a Civil Megfigyelőcsoportok Országos Központjának értékelése a választások tapasztalatairól és javaslataik az önkormányzati választások előkészületeire, a választójogi törvény módosítására. Eladósodott MDF Levonták a tanulságokat (Folytatás az L oldalról) Az önkormányzati választások előkészítésével foglalkozó bizottság az országgyűlési képviselő-választások negatív tapasztalatait értékelve, elemezve egy új, hathatós kampánystratégiát dolgoz majd ki az ősszel esedékes választásokig. Az alapszabály-teremtő bizottság nevében Ferenc Csaba szólalt föl a sajtótájékoztatón, s elmondta, hogy a nyolcadik országos gyűlés első két napja szeptember 10—11-én lesz, a harmadik, zárónap időpontját az országos gyűlés határozza meg. (A gyűlésen kerül majd sor a — feltehetően — csökkentett létszámú, új elnökség fölállítására is!) Ferenc Csaba az általa vezetett bizottság munkájáról szólva még azt is elmondta, hogy teljes és átfogó elemzést készítettek, melynek része a Magyarország belső helyzetéről, a legutóbbi hat évről, a jobbközép általános állapotáról s az MDF aktivitásáról szóló jelentés. Zsigmond Attila az „arculatcsoport” munkáját értékelvén kijelentette, hogy az egyik legfőbb kérdés a társadalommal kialakítandó, működő kapcsolat feltételeinek átgondolása volt. Ezen túlmenően a klasszikus ellenzéki arculat alapvetéseinek megfogalmazását is elvégezték, ennek alapján olyan szerepre törekednek — mint Zsigmond Attila kifejtette — , melyben az ellenzéknek, azon belül is az MDF-nek mindig lesz pozitív alternatívája, amit az elutasított vagy kifogásolt kormány- párti tervezetek ellenében fölmutathat. A szakszerűség és a nyugodt hangnem megteremtése is kötelező, hiszen csak így válhat a Magyar Demokrata Fórum a következő választás kormányzatképes pártjává. Mindemellett elengedhetetlen a jobbközép pártok együttműködésének a.koordinációja, s ezt a feladatot a fórum fölvállalja — fejezte be tájékoztatását Zsigmond Attila. N. V. Első ízben avatták a nyilvánosság előtt szombaton a Rendőrtiszti Főiskola hallgatóit. A diplomát kapott fiatalok Hadtörténeti Múzeum épületétől indult menete zeneszóra végigvonult a Várnegyeden, hogy azután a Budavári Palota Oroszlánudvarában, ünnepélyes körülmények között letegye az esküt MTl-felvétel Emlékezés a mártírokra (Folytatás az I. oldalról) Az utódoknak is kötelessége az emlékezés, a gyász, még ha nem is éltek abban a dicstelen korban, „a sötét napok, és a sötét tettek” idején. A túlélők és az áldozatok felé „történelmi bocsánatkéréssel tartozunk”, de a gyász óráiban mégis az életet, az élethez való jogot kell hirdetnünk. Olyan országot, olyan világot kell teremteni, ahol a másság nem üldözendő bűn, ahol a kisebbségi lét nem kirekesztő körülmény, s ahol soha többé nem fordulhat elő az efféle okok miatti népirtás. N. V. * Horn Gyula, aki személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, Keller Lászlóhoz, az Emanuel Alapítvány elnökéhez írt levelet, amelyet a megemlékezésen felolvastak. Az MSZP elnöke, miniszterelnök-jelölt levélben arra utalt, hogy ötven év történelmi tapasztalata talán elég erős ahhoz, hogy a magyarság végre bátran és a őszintén szembenézzen önmagával. Emlékeztetett arra, hogy a Magyarországot mindig hazájuknak tekintő zsidók kirekesztése, üldözése nem a német csapatok bevonulásával kezdődött, hanem a különítményesek gyilkosságaival, a gyalázatos jog- tipró zsidótörvényekkel. Hóm Gyula levelében megfogalmazta: egyértelműen ki kell tehát mondani, hogy történelmi bocsánatkéréssel tartozunk 60 ezer elpusztított és több tízezer elhurcolt és meggyötört honfitársunk miatt... Hóm Gyula a továbbiakban emlékeztetett a választás eredményére, amely bizonyítja, hogy a magyar népre nem hatottak a kirekesztő szólamok, a történelemhamisító megnyilvánulások, s ez adhat erkölcsi erőt, hogy egyértelműen kimondjuk a bocsánatkérő szót. Én Petőfim, te Petőfid? Ma egy hete, hogy a Magyar Újságírók Közösségének székházában harmadik ízben kaptak Petőfi Sándor-sajtószabadságdí- jat azok, kiket erre a testület elnöksége méltónak tartott. A sajtószabadságdíjakat a MŰK — mint az az alapítóokmányban is szerepel — minden esztendőben a szovjet hadsereg kivonulásának évfordulóján adja át. Ilyen díjat vehetett át kollégánk, Deregán Gábor, lapunk főszerkesztő-helyettese is. Tán éz is indokolja, hogy nagyobb figyelemmel olvastam Lányi András Nyílt levél vagy mi című, a Magyar Hírlapban megjelent, publicisztikának alig nevezhető írását. Nos, a „Nyílt levél vagy mi” alaposan nekimegy — természetesen végig szem előtt tartva a Tégy a gyűlölet ellen szellemét — a Petőfi Sándor-sajtósza- badságdíjnak, s miután a szerző indulatos, hatalmasat akar ütni. Fogalmazványa végén leírja ezt a mondatot: .Jelentsék ki, hogy egy fikarcnyi Petőfi sem jár a jobboldali hírlapíróknak, már csak azért sem, mert ez a lábánál fogva idecitált fiatalember meggyőződéses baloldali volt. Vagy jelentsék ki — és mi el fogjuk hinni —, hogy az a Petőfi Sándor, akiről díjukat elnevezték, nem a Nemzeti dal szerzőjével azonos, hanem a barguzini sírlakóval.” Magam nem merészkedem odáig, hogy a Nemzeti dal szerzőjét ilyen vagy olyan oldalinak minősítem, s valószínűnek tartom, hogy a lánglelkű Lányi Andrásnak eme megjegyzésével kapcsolatosan mondana egy-két olyan dolgot az őt beskatulyázó „liberális” toliforgatónak, amit az nem tenne ki az ablakba. Ám, ha már Petőfit emlegetjük, s nem a barguzinit, hanem a költőt, aki nem biztos, hogv azonos húrokat pengetett azzal a ma élő legnagyobb magyar „költővel”, aki a Szabad Demokraták Szövetségének báját és keliemét igyekszik veretes mondatokba plántálni, azaz Konrád György- gyel, amit bizonyítanak ezek a sorok: „Vesd meg, kik egy jobb falatért / Eladják magokat. / »Koldusbot és függetlenség« / Ez légyen jelszavad.” Csupán azért tartom érdemesnek e négy sor újragondolását ajánlani a most hatalomra került kisebb párt mögé fölsorakozó lányi andrásoknak, mert tán megértik belőle, hogy a mi Petőfink mégiscsak az a Petőfi, aki szerzője a Nemzeti dalnak. A Magyar Újságírók Közössége bizonyítani fogja a következő négy évben, hogy tökéletesen érti azt a Petőfit, aki az idézett versben így kiált fel: „Koldusbot és függetlenség!”. Lányi András sosem lesz független, s a koldusbotot sem fogja megismerni, hiszen van neki George Sorosa. (Vödrös)
