Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-25 / 172. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JÚLIUS 25., HÉTFŐ Keleti György Pozsonyban tárgyalt Közel azonos vélemények Kinkel a mostari romok között Tudjman ellen tüntettek Szlovák kollégájával, Pa- vol Kanissziú tárgyalt szombaton Keleti György honvédelmi miniszter. Keletit fogadta Ivan Simko, a szlovák kormány alelnö- ke is. A pozsonyi látogatás az új magyar kormány honvédelmi miniszterének első külföldi útja volt. Ezt Ivan Simko és Pavol Ka- nis egyaránt nagyra értékelték. Simko a megbeszélésen úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi szlovák kormány megközelítése jóvoltából javult a két ország, illetve a szlovák kormány és a magyar kisebbség viszonya. A két védelmitárca-ve- zető a megbeszélést követő sajtótájékoztatón az MTI kérdéseire válaszolt. „A mai találkozó két szempontból volt rendkívül fontos. Az egyik az, hogy a katonai-szakmai kérdésekben sikerült tető alá hozni egy máig nyitott problémát jelentő légvédelmi megállapodást. Ez tisztázza azt, hogy Kassa térségében a szlovák, Nagyoroszinál pedig a magyar katonai gyakorlógépek időnként — zömmel időjárási viszonyok miatt — megsértik a másik ország légterét. Az ilyen esetleges kényszerűségeket a jelzett pontokon a jövőben egyikünk sem tekinti majd a légtér megsértésének” — mondta Keleti György. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélés során kiderült: „a két ország biztonságpolitikai felfogásai közel azonosak. A legfontosabb: egyetértünk abban, hogy itt, Kelet-Kö- zép-Európában elsősorban nemzetközi, külpolitikai eszközökkel kell a biztonságunkat szavatolni.” A magyar honvédelmi miniszter nagy jelentőséget tulajdonított annak a szombati megállapodásnak, hogy a magyar és a szlovák védelmi tárca kicseréli egymással a „Partnerség a békéért” program keretében a NATO-hoz .eljuttatott magyar, illetve szlovák ajánlásokat. Pavol Kanis elmondta: kinevezése után jómaga is először Magyarországra utazott és örül annak, hogy ily módon mindketten kinyilvánították: a maguk területén igyekeznek némi nyugalmat vinni a magyar—szlovák kapcsolatokba. A romokban heverő Mostarban tárgyalt egymással szombaton a horVát elnök és a német külügyminiszter. Franjo Tudjman és Klaus Kinkel — aki a Közös Piac miniszteri tanácsának elnökeként volt jelen a közösségi adminisztráció bevezetése alkalmából — a horvát hírügynökség beszámolója szerint „a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekről” folytatott eszmecserét. Tudjman kijelentette: Horvátország minKolumbiai gerillatámadás Kolumbiában szombaton baloldali gerillák rátámadtak a Bogotától északnyugatra fekvő Antioquia tartomány autópályájának helyreállítási munkáinál felügyelő katonákra. Az összecsapás következtében tíz katona meghalt, hatan megsebesültek, egy katonatisztet elraboltak — jelentette hivatalos forrásokra hivatkozva az AFP. A támadók — a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű szervezet tagjai — közül többen szintén életüket vesztették. dent megtesz annak érdekében, hogy a város EU-köz- igazgatása működésbe léphessen. A Reuter beszámol arról is, hogy Tudjman — az EU-küldöttség kíséretében — gyalogtúrát tett a közös piaci irányítás alá került Mostar muzulmán negyedében, ahol a helyi lakosság hangos ellenszenve fogadta. A spontán tüntetések résztvevői gyilkosnak és fasisztának bélyegezték a horvát államfőt. A politikus A közép-amerikai országok — Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Salvador — elnökei beleegyeztek a Haitiről menekülők „ideiglenes befogadásának elősegítésébe”. Mint az AFP és a Reuter jelentette, a salvadori és a hondurasi fővárosban szombaton nyilvánosságra hozott közös közleményében az öt elnök bejelentette döntését: ideiglenesen befogadnák a haiti menekülteket, de a befogadás feltételeit, időtartaazon a hevenyészett fahí- don kelt át a keleti városrészbe, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepelt, ám a horvát tüzérség által novemberben lerombolt, világhírű középkori kőhíd helyén emeltek. Kinkel más EU-tisztség- viselőkkel együtt ugyancsak szombaton találkozott az Alija Izetbegovic vezette boszniai küldöttséggel. A megbeszélésekre zárt ajtók mögött került sor — jelentette a HINA. mát, akárcsak a befoga- dandók számát országaik külön-külön határozzák meg, sőt némelyikük képtelennek is bizonyulhat e szállásadásra, mert a béketárgyalások alakulása vagy belső fegyveres konfliktusok maradványai meggátolják őket ebben. A fogadóképes kormányok ellátják majd a menekülőket az alapvető szolgáltatásokkal, így orvosi és műszaki felszerelésekkel — állt a közleményben. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei k Alekszandr Szolzse- nyicin szerint Oroszországnak nincsenek érdekei a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Meggyőződése, hogy Oroszországnak csak a szláv államokkal és Kazahsztánnal kell kapcsolatait tovább fejleszteni. ♦ Borisz Jelcin orosz elnök szombaton Julij Vo- roncovot kinevezte Oroszország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének az Egyesült Államokban. Voroncov előzőleg Oroszország állandó képviselőjeként tevékenykedett az Egyesült Nemzetek Szerveztében. k A Buenos Airesben elkövetett zsidóellenes merénylet halálos áldozatainak száma ötvenhatra nőtt, miután a hétfő óta dolgozó mentőosztagok szombaton hét holttestet emeltek ki az izraeli— argentin segélyegylet (AMIA) épületének romjai közül. Mint a DPA hírügynökség a Radio Rivadavia közlése alapján jelentette, még mindig 53 eltűntet tartanak számon. A templom megépült Mindig voltak, falán lesznek is, akik kishitűségből vagy egyéb más alantosabb indulatból nem akarják a jót cselekedni; a népet, azaz a rájuk bízottakat szolgálni. Semmi kincsért nem óhajtok valami valóságtól mesterségesen elszakító prédikációba fogni, de az igazságot, még ha mostanában szokatlanabb az írásbeli forma, szükséges világosan, mindenki számára érthetően kifejezni. Elő- rebocsájtom, az 1996-beli leendő világkiállításról akarok írni. A honfoglalásunk (márhogy a mások által is jóváhagyott Duna, Tisza, Maros, Dráva és többi folyók mentére való megtelepedésünk) 1100. évfordulóját készülünk megünnepelni. Szeretnénk magunkat megmutatni másoknak; milyenek is vagyunk, hogyan élünk, értékeink meg- állják-e helyüket a világ más nemzeteinek közkincseihez viszonyítottan? Nem hivalkodni szeretnénk, mindössze az szorongat bennünket: ismerik-e lényegünket? Képesek leszünk-e bemutatni az alkatunkból, tehetségünkből, a megtanultakból született alkotásainkat, ezzel egyetemben önmagunkat, hogy a hamis kép és ítélet — mely pusztában, gulyásban, már csak legendákban létező futballban tett felületesen ismertté bennünket — alapjaiban megváltozzék. Nem vagyunk különbek, sem vétkesebbek másoknál. Kétségtelen, mások vagyunk, de a világ népeinek színskálájába a mi változatunk is beilleszkedik. Történelmünk nem volt feltűnést kereső, lármás, zajos inkább szenvedésekkel bőségesen rakott. Ebben viszont ne a mások felelősségét keresők legyünk, a magunk hibáit szükséges önmagunkban és nekünk valóan megkeresni és tisztázni, ami kifejezetten a saját dolgunk, ügyünk. Természetesen, amikor az ember kirakatot készít, nem azt rakja a polcra, ami nem kívánatos. Márpedig a kiállítás bemutatkozás, díszvilágítással, megtalált harmonikus és természetes fényekkel, amelyek az értékekre kell vessék sugarainkat, hogy látva láttassunk, hiszen a nagyok sorában óhajtjuk szerény helyünket tisztességgel felvillantani. Idegen földön már házat készítettünk, mások és a magunk örömére, meg is csodálták milliók, nos, akkor itthon a magunk földjén mire leszünk képesek? Kezdjük a lehetőségek kutatását a legfontosabb kérdéssel: akarjuk-e őszintén és tiszta szívből a világkiállítást? A felelet egyértelmű, a többség szeretné, kívánja, akarja, de a kezdetek kezdetétől ott lappanganak a kerékkötők, a hátramozdítók, s ennek egyetlen magyarázata: nem az ő üzletük. Nem ők találták ki, tehát az ötletért már nem kérhettek pénzt maguknak. Másrészt nem tartják kívánatosnak, hogy mi, magyarok, a világ előtt, saját otthonunkban megmutatkozzunk. Harmadszor, mi az az 1100 esztendő, mit kérkedünk ennyivel, másoknak sokkal régibb a múltjuk, kultúrájuk, és egyáltalán mit kell itt felhajtást csinálni „jelentéktelen évfordulókból”? Elszomorító, hogy éppen a magukat liberális világnézetűek- nek valló, tehát a hatalom jelenlegi birtokosai a főszószólók, élükön a főváros hivatalos vezetőinek egy rétegével, akik — ahogyan kiderült — képtelenek voltak megbirkózni a nagy hangon vállalt feladatokkal, s ennek bizonyítására egyetlen tényt említek: ilyen gazdátlan, elhanyagolt, összekuszált irányítású a bolsevik időkben sem volt Budapest, mint most, ma, a liberális irányítás óta. Eddigi impotens, csak a saját hasznát leső, anarchikus vezetési stílusokba nem illik bele egy ilyen nagyszabású vállalkozás, amely egyértelműen történelmi lehetőség. Egy évszázadban egyszer adott, és a magyar népnek szerezne elismerést. Bizonyság lenne Európa előtt, hogy 45 esztendős súlyos megszállás után, amikor nemzeti létünk került végveszélybe, hogyan is eszmélünk, mit jelentettek a szabadulás első évei, hogyan tudtunk nagy erőfeszítésekkel kiemelkedni a megalázottságból? Milyen értékek megalkotására voltunk képesek a sztálinizmus népsorvasztó kegyetlenségei ellenére? A világ és földrészünk bizonyságot vár tőlünk. Megfelelhetünk-e a jóindulattal, másrészt sanda szándékkal figyelő jóakaróinknak, illetve irigyeinknek? Az utóbbiak szép számmal sorakoznak. Az elkeserítő mégis, amikor „az erőt rágja belső féreg”. A nemzetek, a világ előtt való bemutatkozás csak szív és lélek közös akaratából születhet meg, úgy ahogy Siklódon, a Kisküküllő mentén templom épült: 56 lejből. Ez a pénz egy karaj kenyér ára. Ennyi volt néhány esztendővel ezelőtt, óesztendő utolsó napján az eklézsia pénztárában, amikor Incze nagytiszteletű úr elkészítette a számadást, és akkor elhatározták: templomot építenek. A falu megfogyatkozott ugyan, 476 lélek lakja, de az öreg Isten-házát be kellett zárni, életveszélyessé aggott. Gyülekezet templom nélkül? Olyan árvaságban, amilyen a székely falvakra szakadt? Ha a léleknek nincs vigasztalódá- sa, az élet siralmassá válik. Elkezdtek gyűjteni, segítséget keresni. Megtalálták. Első és legfontosabb volt a maguk áldozata, amelyben Jézus Krisztus példázata a szegény asszony két fillérjéről újra elevenedett, amikor az özvegyasszony udvarából, az utolsó, az egyszem tyúkot készítette el a templomépítőknek. Ha tíz emberre volt szükség az építkezéshez, húszán jelentkeztek, ha kétszer annyit, húsz segítséget kért a munka, ötvenen voltak. És a templomot felépítették! Amikor az új számadást készítette a nagytiszteletű úr, úgy összegződött a végső sum- mázás: 146 millió lej értékű anyag, munka rakódott a falakba, tetőkbe. És külön érdekességképpen 176 festett kazetta díszíti a mennyezetet, amely Isten fiának csodatételeiről szóló bizonyság, hazai festőművész, festőművészek alkotása nyomán. Az új templom hívja haza a szétszóródottakat. Már akadnak, akik megtalálták az új megélhetés lehetőségét. Az új templom építőművészed érték egyben, hiszen tervét-rajzát Kós Károly készítette, így Erdély egyik nagy polihisztorának életművét már élete fogyta után is őrzi a templom. Siklód körül a Ceausescu-féle, falvakat pusztító politika községeket temetett hullámsírba. Bözödújfalunak épületei beleomlottak vagy most enyésznek a mesterséges tóba. A fenyegető esztelenség Siklódot is kerülgette. De ahol új templom áll, ott új élet támad: szívből, hitből. Ilyen lélekre volna szükség a nemzeti évfordulóra, annak ünnepére készülő világkiállításra, de ekkor az első lépést az eddig ellenkezőknek kell megtenni. A megbékélés nyitja, hogy akik nem próbálták, képesek legyenek nemzetben gondolkodni és cselekedni. Akkor és így megvalósulhat a világkiállítás. Az eleven példa, egy kis székely falu cselekedete bizonyítja: még a hatalom rosszallása el- lenére is elkészülhet az Isten-háza, ha a lélek óhajtja; az akarat és tett létrehozzák. Nem szégyen a kicsiktől tanulni példát és hitet, mert a kettő harmóniájából előteremtődnek az anyagiak is. (Fábián Gyula) Ideiglenes befogadás
