Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 22., PÉNTEK 13 Megdöbbenéssel olvastam... Tisztelt Főszerkesztő Úr! Pánd községben a tanácsnál, illetve az önkormányzatnál dolgozom 1985 óta. Rendszeresen fizetjük elő a Pest Megyei Hírlapot, tehát naponta olvasom. Az önök által közöltekkel mélységesen egyetértek, az újság stílusa jó. Megdöbbenéssel olvastam Pest Megye Önkormányzatának közgyűlési határozatát, amely a megye címerének használatát megtiltja lapunknak. Számomra teljesen érthetetlen, hogy Bencze József, a megyei közgyűlés jogi és ügyrendi bizottságának elnöke, a Budapest, V. kerületi Rendőrkapitányság vezetője miért szól bele a megyei címer használatába. Igaz, hogy Pest megyei, farmosi illetőségű, de azért jobb lenne, ha inkább a bűnözőkkel foglalkozna, mint a címerrel. Remélem, hogy ősztől a megyei vezetőket a megyénkért felelősséget érzők váltják fel. Bízom abban is, hogy olyanok kerülnek oda, akik ezt a lapot támogatják és nem ellene intézkednek. Őszinte tisztelettel: Kiss Sándor polgármester Pánd Nyílt levél a megyei önkormányzathoz Tisztelt Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése! Képviselő Hölgyek és Urak! Az önkormányzatokról szóló 1990. LXV. tv. 73. paragrafusa szerint önöket a települési önkormányzati képviselő-testületi tagok által megválasztott küldöttek választják meg. Ennek következtében önök nem az ön- kormányzati képviselők megválasztásához szükséges szavazati joggal bíró választópolgár által közvetlenül lettek megválasztva, hanem közvetve, az önkormányzati képviselők által. Ez az eljárás természetesen nem mentesíti önöket a közgyűlési határozatokban hozott döntéseik felelőssége alól akkor, amikor a következő önkormányzati választási kampány során a választópolgár felé el kell számolniuk a közgyűléseken hozott döntéseikről. A megyei testületek és tisztségviselők munkájáról történő beszámoltatás nemcsak törvényileg kötelező, henem egy tisztességes képviselő számára alapvető etikai követelmény is kell legyen. Önök a 14/1994. (VII. 6.) Pm. sz. rendelettel megfosztották a Pest Megyei Hírlap című megyei napilap fejlécét a hivatalos Pest megyei címer használati jogától. Az ez ellen a határozat ellen az Alkotmánybírósághoz benyújtott felülvizsgálati indítványról az Alkotmánybíróság majd egyszer kifejti véleményét. Ebben a pitiáner, de a mai Magyarországon kialakult médiahelyzetet, valamint a sajtó és a szabad véleménynyilvánítás szabadságát is figyelembe véve rendkívüli jelentőségű és politikai indíttatású döntésben önök vettek részt és vállalták az ezzel járó következményeket. Kíváncsian várom, hogy vállalják-e önök a széles közvélemény előtt a személyi nyilvánosságot, van-e bátorságuk ahhoz, hogy a Pest megyében legnépszerűbb napilapban, a Pest Megyei Hírlapban e felhívásra közzéteszik a nevüket az önök által képviselt önkormányzat és párt feltüntetésével, valamint azt, hogy önök a „címer-ügy” szavazása során miként döntöttek. Tisztelettel: Meleg György Budapest Hol vannak a szakértők? A mai koalíciós kormány pártjai a választások előtt mindent elkövettek, hogy nyerjenek és mindenáron uralomra jussanak. Nem is volt hiány az ígérgetésekben, valamint az Antall-, illetve a Boross-kormány pocskondiázásában. Amit ők tettek a rendszerváltoztatás érdekében, az szerintük mind rossz volt. Propagandájukban elsősorban a szociális juttatások, bérek, fizetések, nyugdíjak stb. emelését ígérték (felelőtlenül), elsősorban vidéken. Propagandájuk másik részében — elsősorban Budapesten és a nagy városainkban hirdették ezt — a gazdaság talpra állítását és virágzásnak indítását ígérték. Minden ígéret végrehajtásának garanciájaként a szakértelmet jelölték meg. Négy éve szakadatlanul mondják, hogy az Antall—Boross-kormány nem rendelkezett megfelelő szakemberekkel és minden rossznak ez volt az oka. Bezzeg ők szakértői kormányt fognak állítani, amely minden országos bajt rendbe fog hozni. Sajnos a választópolgárok nagy része mindezt elhitte, továbbá azt az ostobaságot is, hogy a volt kormány miniszterei gőgösek, nem értenek a nép nyelvén, s nem is szívesen beszélnek az emberekkel stb. Az MSZP és az SZDSZ megalakította kormányát. Nagy figyelemmel kísértem, vajon milyen lesz ez a híres szakértői kormány, amely a „bajokat” szakszerűen orvosolni fogja. HISTÓRIA A honfoglaló magyarok (VIII.) Felhagytak a nomád életmóddal A hagyományos szemlélet szérint a nomád állattartó népek az ekés földművelést csak nehezen, nagy megrázkódtatások árán, s többnyire kényszer hatására tanulják meg. A mezőgazdasági terményeket ahelyett, hogy megtermelnék, a leigázott népektől szerzik meg, vagy távoli vidékekre betörve hadisarcként gyűjtik össze, illetve az onnan elhajtott foglyokat kényszerítik földművelő munkára saját szállásaik körül. Ez az általánosítás így mindenképpen megalapozatlan, hiszen számos történeti és közelmúltbeli példája van annak, hogy az állattartó népek nem rekednek meg a vándorló pásztorkodásnál, hanem fokozatosan tért hódít körükben a földművelés, és ezzel párhuzamosan állandó településekhez kötődnek. Legújabban Bartha Antal dolgozta fel a nomád népek ilyen irányú fejlődésének útját. A folyamat kezdetét az jelenthette, amikor a korábban túlsúlyban levő ló- és juhtar- tás mellett a hirtelen megnövekvő szarvasmarha-állomány — az igényesebb jószág téli ellátása érdekében — parancsoló szükséggé tette a takarmánygazdálkodást. A téli szállások környékén kaszálókat kerítettek el, amelyeket gondoztak, trágyáztak, öntöztek. Az állati takarmány tudatos megtermelése mellett e földek szomszédságában természetszerűen alakult ki az emberi táplálkozást szolgáló növények meghonosítása is. A földre áldozott munka és az abból várható haszon a földterület értékét hallatlanul megnövelte, és a föld maga is — miként a megműveléséhez szükséges szerszámok — fokról fokra közösségi, családi, egyéni tulajdonba került. A föld megművelésével járó tevékenység és a termés betakarítására való várakozás a közösség mind nagyobb részét helyhez kötötte. A letelepüléssel az állattartás módja is megváltozott, a földek megműveléséhez szükséges igásjószágokat a település melletti karámokban, télen földbe mélyített ólakban őrizték, s olyan állatok tartása is lehetségessé vált, amelyek a vándoréletre alkalmatlanok, mint a sertés és baromfi. Az egész évre kihajtott nyájakkal való helyváltoztatás is mind szű- kebb területre korlátozódott, s terelésüket már nem az egész férfinép, hanem pásztorok végezték. Az egykori téli szállás fokozatosan állandó faluvá vált, s a vándorélet otthonainak, a felszedhető jurtáknak a helyét elfoglalta a kezdetleges lakóház. A magyarság régi életmódjának megítéléséhez segítséget nyújt Kazárország gazdasági rendjének ismerete, hiszen ennek az államalakulatnak a magyarság mintegy két évszázadon át tagja volt. A források egyértelműen elárulják, hogy e nagy kiterjedésű ország népei a VIII. század táján korábbi nomád pásztorkodó életmódjukkal felhagytak, állandósuló településeik körül szántóföldi és szőlőművelést, kertgazdálkodást űztek, kialakuló városaikban élénk kézműves- és kereskedelmi élet bontakozott ki. E szolgáltatásokból, vámokból, kereskedőkre kivetett tizedekből, távoli népek adóiból élő kazár birodalom zsoldos hadaival és a gazdagok által kiállított katonaságával Kelet-Európa első, már feudálisnak mondható államalakulata volt, amely a X. században hanyatlani kezdett, s hatalmát végleg az orosz fejedelmek törték meg. A történeti adatokat a régészet eredményei is megerősítik, hiszen e sokfajta népet összefogó birodalom területén számos árnyalatot mutató, de lényegében egységes színezetű kultúra mutatható ki, amely a VIII.-tói a X. századig virágzott. Ezt első jelentős temetőjéről szaltovói, illetve az első nevezetes telep hozzákapcsolásával szaltovó-majácki kultúrának nevezik. A szaltovói kultúra területén gazdag folyóparti településhálózat tárul fel a régészek ásója nyomán. Már eddig 268, részben földsáncokkal kerített települést ismernek. Egy-egy terület központjában gerendavázas sáncokból, mészkőből, téglából épített erődítések, várak állanak, amelyekben a vezető réteg tanyázott és hatalmat gyakorolt népei felett. E településeken levő különféle hajlékok szépen szemléltetik, hogy e népesség fokozatosan mindinkább megtelepedett. Felszíni jurtanyomok, illetve a jurta alaprajzát őrző kerek, földbe ásott hajlékok s mellettük földbe vájt négyszögletes putrik, sőt a föld színén emelt épületek figyelhetők meg, de a közeli nomád múlt emlékeként a tűzhely, akárcsak a jurtában, a kunyhók közepén kapott helyet, s csak később építik az egyik sarokba. E településeken folyó földművelés bizonyságai a vermekben talált búza-, árp- ba-, kölesmagvak, a tavaszi és őszi vetésről árulkodó gyommagvak. Megtalálhatók a nehéfc és könnyű ekék Nagyszerű választ ad erre a kérdésre Debreczeni Józsefnek a Magyar Nemzetben megjelent A „szakértői” kormány című érdekes és értékes tanulmánya. Ez összehasonlítást tesz az An- tall-kormány és a mai kormány minisztereinek szakértelme között. Az eredmény, a mai kormányra, nézve, enyhén szólva lesújtó. Csupán egy rövid példát említek az írásból: „Az An- tall-kormányban volt két akadémikus, hat egyetemi tanár, három egyetemi docens. Kiemelkedők voltak a műszaki fejlesztésben (Pungor), a tudománypolitika terén (Mádl). Továbbá tudományos munkatársak, kutatók, külföldi egyetemek vendégtanárai, nemzetközi tudományos intézetek tisztségviselői. A Hom-kor- mányban ezzel szemben egy darab címzetes egyetemi tanár (Békési), egy darab docens (Vastagh) és egy darab tanársegéd (Fodor)” van. A tanulmány kiemeli továbbá, hogy az új kormánynak igazán kiváló, országos hírű szakértője egy van, nevezetesen Békési László. Ezek után megállapítható, hogy az új kormány tagjainak többsége „kirendelt és kinevezett szakértő”, mesz- sze az országos hírnévtől. Debreczeni mondatával zárom levelemet: „a szakértői kormány blöff... Mindez nem sok jót ígér a továbbiakra nézve”. Dr. Eglesz Dezső Budapest / Értünk és a városért ‘y&f Gondolom, sokak '(Jfe? egyetértésével talál- k°zott városunkban a helyi önkormányzat döntése, amely szerint az idei egyéni Pro Urbe-díjat Rusvay Tibor nyugalmazott nyelvtanárnak ítéli. A kitüntetett közismert szerénységét tiszteletben tartva, ezúttal mellőzöm a szu- perlatívuszokat... Annyit azonban ki kell mondani: ennél jobb döntés nem születhetett volna. Rusvay Tibor a szép magyar beszédért kifejtett fáradozásaiért részesült néhány éve Déry Tibor-díjban. Lelkes és értő lokálpatrióta, a Váci Múzeum Egyesület titkára (valójában: motorja, szervezője, irányítója!). Az 1956-os forradalmi események tevékeny részese, bukás után pedig sok méltatlan üldözés szenvedő alanya volt. A jó Isten adjon neki még sikeres, tevékeny éveket, erőt és jó egészséget! Az iskolapadban .— sajnos — nem lehettem, „csak” az életben voltam, vagyok (méltatlan) tanítványa... Brezovich Károly Vác vasrészei, valamint a földművelés, szőlőtermelés és házkörüli jószágtartás mindenféle eszközanyaga. Ezekkel az eszközökkel és más kézművestermékekkel méreteikben és rendezettségükben már városnak mondható települések mesteremberei, az ott élő kovácsok, ötvösök, fazekasok látták el e települések környékét. (Folytatjuk) Dienes István A nándorfehérvári győzelem A magyar történelem egyik legfényesebb diadala a nándorfehérvári győzelem, a török megállítása 1456. július 22-én. A vár parancsnoka Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora volt. Mintegy ötezer emberével várta a 70-100 ezerre becsült török hadat. A támadás a vár ellen július 4-én kezdődött Hunyadi az ostrom kezdete után érkezett, 14-én vakmerőén áttörte a török blokádot és vízi úton bejutott a várba. A török július 21-én indította meg a döntőnek szánt rohamot, de a védők hősiessége — köztük Dugovics Tituszé — visszaverte az ostromot. Másnap megkezdődött az ellentámadás, a keresztesek kitörtek a várból. A küzdelem éjfélig tartott, Hunyadi gondolni sem merte, hogy már győztek. Pedig ez történt. Mire felvirradt, a török sereg már messze járt. A győzelemben kiemelkedő szerepe volt Kapisztrán Jánosnak. Rendületlenül mozgósította még az ostrom előtt az országot, hogy a mindenre kész keresztesek végül elindultak, neki köszönhető. Amikor Kapisztrán pár hónappal az ostromot követően Újlakon meghalt, híre járt, hogy' sírjánáj csodák történnek. Százak és ezrek zarándokoltak Újlakra az egész országból. A szentté avatáshoz szükséges iratok tanúsága szerint Pest megye területéről is felkeresték Kapisztrán János sírját. Csepel szigetéről, Szentmárton- ról Albert bíró zarándokolt el, Pilisborosjenóről — mely „Buda felett egy mérfóldnyire fekszik”— név szerint nem ismert hívő remélt meghallgatást a szentnek tekintett szerzetestől. (Hivatalosan csak 1690-ben kanonizálta az egyház.) Pogány György
