Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-20 / 168. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 20.. SZERDA Az USA támogatja az európai egységet Németország kapjon vezető' szerepet a világpolitikában A németek sokat, nagyon sokat köszönhetnek Amerikának. Ezt a tényt, még a német baloldal is elismeri, akik pedig ellenzik a mind nagyobb tért hódító amerikanizmust. A Marshall- terv milliárdjai nélkül a mai Németország nem létezhetne, de az akkori segítség azóta meghozta kamatjait, hiszen az amerikaiak legjobb és legmegbízhatóbb kereskedelmi partnere kétségtelenül az NSZK volt, és minden remény adva van, hogy az egyesült „nagy” Németország hűséges Amerika-partner marad. Nem véletlen tehát Clinton elnök bonni és berlini látogatása. Az amerikai elnök már az első rövid beszédében annak a kívánságának adott kifejezést, miszerint Németországnak erősebb vezetőszerepet kell vállalnia a világpolitikában. Az amerikaiak teljes mértékben támogatják az európai egységre való törekvést, mondotta az elnök, és hozzátette, hogy az egyesült Európa megteremtése német vezérlet nélkül elképzelhetetlen. Kohl kancellár és Clinton elnök részletesen beszéltek a kelet-európai reformtörekvésekről, az orosz helyzetről, és a volt Jugoszláviában még el nem rendezett kérdésekről... Miért érdekes ez a látogatás? — kérdezhetik sokan. Nos, a dollár napról napra veszít értékéből, ami világos jele annak, hogy Amerikában a dolgok nem mennek a legsimábban. Az elnök népszerűsége otthon inkább gyengül, mint erősödik (főleg a külpolitikáját bírálják). Amerika ma már világpolitikai, de világgazdasági vezető szerepét sem tudja egyedül vállalni, és ehhez keres erős, megbízható partnert. A volt „szövetségesek”, mint az angolok és franciák, erre a szerepre nem alkalmasak. Legalábbis ezt mutatja a gyakorlat, mely szerint az amerikai—német kapcsolat igen pozitívan felfelé törekszik... A többi európai „nagyhatalmak” irigykedve és kissé mérgesen tekintenek Bonn felé, de az eseményeket nem tudják leállítani. — Mi, magyarok gyorsan levonhatjuk a megfelelő következtetést, és habozás nélkül kell döntenünk, milyen irányban kereshetjük azt a partnert, akitől támogatást is várhatunk, de akinek cserébe nem kell nemzeti függetlenségünket és népi-nemzeti sajátosságunkat kockáztatni... Hollai Hehs Ottó „A XX. század és az újkor vége” címen jelent meg Amerikában élő hazánkfia, Lukács János legújabb könyve. 1988 óta ez már a negyedik kötete. Művei nem egyszeri olvasmányok: gondolatokat tartalmaznak, eredeti gondolatokat, sokszor meghökkentőket. Tehát műveit újra és újra kézbe kell venni, s továbbgondolni a szerző állításait. Lássunk néhány példát! Azt, hogy a XX. század 1914-ben kezdődött és 1989-ben fejeződött be, könnyű elfogadni; hogy az Amerika fölfedezésével kezdődő újkornak is vége, azzal is egyet lehet érteni, hiszen a középkort követő időszak a (gyarmat és egyéb) birodalmak kora volt, s ma már mind elenyésztek. (Az Amerikai Egyesült Államok speciális államalakulat, de ennek XXI. századi jellege is más lesz, mint amilyen eddig volt.) De nem minden Lukács-tétel ilyen könnyen elfogadható. Magyarország sorsát századunkban három birodalom határozta meg. Eredendően a Habsburg Birodalom, pontosabban annak megszűnése. Az Osztrák—Magyar Monarchia ugyanis maga alá temette a történelmi Magyarországot. Pedig egyedül a magyar miniszterelnök ellenezte 1914-ben a szerb hadüzenetet. A második világháborúba is érdekeink és jórészt akaratunk ellenére sodródtunk bele, lelkes részvételről itt már szó sem lehetett. A hitleri Német Birodalom megint csak maga alá temetett, s a romok alól csupán akkor tudtunk előmászni, amikor a Szovjet Birodalom, mely 1945 után hazánk sorsát meghatározó módon Németország helyébe lépett, már végnapjait élte. Negyven évig romok alatt vegetáltunk. Ez a körülmény meghatározó hatással volt az ország, a társadalom és az egyes ember fejlődésére. Nyilvánvaló, hogy csak torz fejlődésről (sok területen visszafejlődésről) beszélhetünk. De most ne erről szóljunk, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy az európai körülmények szükségszerűen alakultak-e úgy, ahogy, vagy más út is elképzelhető lett volna. Egy újságcikk keretében nincs lehetőség arra, hogy mindhárom birodalom hatását elemezzük, ezért csupán egy kérdést emelünk ki. Az már közhely, hogy Hitler sikeArgentínai merénylet: huszonhat halálos áldozat Legalább huszonhat halálos áldozata van a Buenos Aires-i zsidó érdekképviselet elleni hétfői merényletnek, a sebesültek száma pedig 127 — közölte újságírókkal helyi idő szerint hétfőn késő este Alberto Iribarne argentin belügyminiszter-helyettes. Alberto Mázzá egészségügyi miniszter, aki a robbantás helyszínén járt, azt a tájékoztatást adta, hogy a sebesültek 80 százalékának állapota válságos. Carlos Menem argentin elnök bejelentése szerint ugyancsak hétfőn este a brazil határ közelében fekvő Paso de Los Libresben letartóztattak egy iraki férfit. A férfinál egy lejárt brazil útlevélén kívül nem volt más okmány. A férfit a Paso de Los Libres-i bíróságon hallgatták ki — mondta egy tévéinterjúban az argentin államfő. A hírügynökségi jelentések szerint a merénylet helyszínén tegnapra virradóra egész éjszaka folyt a kutatás az esetleges túlélők után. Izraelből tegnap reggel egy katonai repülőgép fedélzetén ötvenfős mentőalakulat indult útnak a dél-amerikai ország felé. A mentők egy olyan elektronikus berendezést vittek magukkal, amely alkalmas a romok alatt rekedt emberek felkutatására. Hasonló szerkezetet alkalmaztak akkor is, amikor 1992. március 17-én robbantásos merényletet hajtottak végre Izrael Buenos Aires-i nagykövetsége ellen. Annak a merényletnek 29 halottja és több mint 200 sebesültje volt. Simon Perez izraeli külügyminiszter hétfő esti tv-nyilatkozatában a két merénylet hasonlóságára hívta fel a figyelmet. „Tudjuk, hogy kik támadnak fiainkra” — tette hozzá. Kiterjed a háború Boszniában? Beiktatták Kucsmát Az Ukrán Köztársaság újonnan választott elnöke, Le- onyid Kucsma tegnap a kijevi parlament előtt letette hivatali esküjét. Beiktatásán többek között jelen volt Jurij Mes- kov, az Ukrajnához tartozó Krími Köztársaság elnöke is. Mint a dpa emlékeztet rá, az egykori szovjet tagköztársaság második elnöke július 10-én, a választások második fordulójában szerezte meg a győzelmet a korábbi államfő, Leonyid Kravcsuk ellen. Az 55 esztendős Kucsma fölényes választási győzelmét annak köszönheti, hogy hatékonyabb gazdasági reformokat, és az orosz—ukrán kapcsolatok szorosabbra fűzését ígérte programjában. Tegnapi brit lapértesülések szerint meglehet, kivonják az ENSZ-erőket Boszniából, ha a legújabb genfi béketerv is kudarcba fullad, ám a nyugati katonai beavatkozás nem csökken, sőt, éppenséggel növekedhet. A The Daily Telegraph idézi Sir Michael Rose tábornokot, a boszniai ENSZ-erők brit parancsnokát, aki így beszélt: — Megvan a határa annak, mire képesek a békefenntartó erők. Eljöhet az idő, amikor azt mondom: innen már valaki másnak, például a NATO-nak kell átvennie a stafétabotot, ha tovább haladunk a béke kikényszerítése felé. Rose tábornok azt is mondta, hogy 50 ezres NA- TO-hadseregnek kellene bevonulnia, a szerbekkel való háborút is kockáztatva. Ilyen NATO-tervről ugyan a brit lapok nem tudtak tegnap, ám a Clinton-kormányzat belátja, hogy bármi lesz a béketerv sorsa, az amerikai hadseregre nagyobb szerep vár, akár békefenntartóként, akár a NATO kijelölte biztonsági övezetek védelmezőjeként. A Financial Timesidézi William Herry amerikai védelmi minisztert, aki azt mondta, hogy az Egyesült Államok jelentős számú katonát küld Boszniába, ha a béketervet elfogadják, de Washington akkor is szélesebb katonai szerepet vállal, ha a harcok kiújulnak. A nagyvilág hírei-fc Régóta vajúdó kérdés Kárpátalján a sztálinizmus áldozatai szolyvai emlékparkjának az építése. Az 1944 őszén lágerekbe elhurcolt — főként magyar nemzetiségű — több ezer áldozat földi maradványait rejtő területén níár néhány éve lerakták a leendő emlékmű alapkövét, de azóta sem jutottak tovább a földmunkálatok elvégzésénél, a területrendezésnél, a parkot övező kerítés építésénél. A kellő anyagi fedezet híján ugyanis a kivitelező vállalat időről időre kénytelen leállni a munkálatokkal. % Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter elnökletével tegnap folytatták tanácskozásukat a kollektív biztonsági szerződést aláíró kilenc FÁK-tagország védelmi miniszterei. Moldova, ’ Türkmenisztán és Ukrajna j képviselői megfigyelőként vesznek részt a tanácskozáson. * Ma helyezik örök nyu galomba Kim ír Szent, a 11 nappal ezelőtt elhuny i észak-koreai vezetőt. A j külföldi megfigyelők elsó sorban arra kíváncsiak hogy az állami temetési b; zottság 273 tagja milyen protokollrendben fogk majd helyet a szertárt, son, ebből igyekeznek kö- i vetkeztetéseket levonni ;• ról, milyen összetételű lesz majd az új vezetés. VÉLEMÉNY A XX. század vége reinek forrásai valahol Versailles tájain találhatók, mint ahogy a megcsonkított Magyarország lehetőségeit is Trianon határozta meg. Az Osztrák—Magyar Monarchiát azért verték szét, hogy az utódállamok létrejöhessenek. Ezek feladata lett volna a német vagy orosz (szovjet) terjeszkedés megállítása. Mondanunk sem kell, hogy egyik elvárásnak sem feleltek meg. Magyarországot pedig már a harmincas évek közepén odadobták Hitlernek a nyugati hatalmak. (Angol diplomáciai iratok bizonyítják ezt!) S a náci vezért hagyták annyira megerősödni, hogy végül csak Sztálin segítségével tudták legyőzni. Churchill világosan látta ezt már 1940-ben. „Két lehetőség van: vagy Németország uralja egész Európát, vagy Oroszország uralja Európa keleti felét (pontosabban egy- harmadát), márpedig inkább maradjon fél Európa, mintsem vesszen az egész” — írja Lukács János. Barcza Györgynek, a távozó londoni magyar követnek a brit miniszterelnök kijelentette, hogy Hitler legyőzése érdekében „ha kell — fél Európát bolsevizáljuk”. Hát ez bekövetkezett. De felmerül a kérdés: csak így lehetett megszabadulni Hitlertől? Tavaly nagy port vert föl Nyugaton John Charmley „The End of Glory” (A dicsőség vége) című könyve, melyben az Amerikában élő szerző megkérdőjelezi Churchill merev náciellenes politikáját. Szerinte 1940-ben el kellett volna fogadni Hitler békeajánlatát, ami azt jelentette volna, hogy a nácik uralják egész Európát, kivéve a brit szigeteket. Churchill a másik lehetőséget választotta: Európa nyugati felének megmentését azon az áron, hogy a másik fele bolsevik uralom alá kerül. Charmleynak nyilván nincs igaza, de... Amikor kialakult a náciellenes koalíció, akkor a Szovjetunió a teljes kiszolgáltatottság állapotában volt. 1941 végén még a különbéke gondolatával is foglalkozott Sztálin. Ebből az állapotból hagyták, sőt segítették úgy megerősödni, hogy a győzelem után az általa meghódított országokban szemrebbenés nélkül felrúghatta a koalíciós megállapodásokat: valóban bolsevizálta fél Európát. Hogy ez a néhány szó milliók halálát, tízmilliók rabságát, százmilliók emberi megalázását, az európai szellem eltiprását jelen' te? Európa boldogabbik felét ez nem izgatta. Mi vezetett ide? Casablanca. 1943 elején Rooseve’t Churchill Casablancában megfogalmazta a „feltétel neú. megadás” követelését. E követelés deklarálásával a szövetségesek egy akolba terelték az egész németséget, márpedig ennek az akolnak a számadója akkoriban Hitler volt. Pedig ismertek voltak az SS és a Wehrmacht közötti ellentétes a német nép sem állt egy emberként a Führer mögen 1938-ban még azt vallotta Churchill, hogy a náci rezsimé „belső erőknek kell megbuktatniuk”. A feltétel nélküli megadás követelését Roosevelt javasolta (nem lehetetlen, hogy Sztálin sugallatára, hiszen azóta tudjuk, az amerikai elnök környezetében sok beépített kommunista dolgozott), Churchill meg elfogadta, s ezzel lemondott az ellenfél megosztásának lehetőségéről. Az „úgyis mindegy” hangulat Hitler malmára hajtotta a vizet. A lappangó ellentétek táplálása a háború korábbi befejezésének lehetőségét, százezrek életének megmentését és jelentős anyagi értékek megmaradását eredményezte volna. S ami a legfontosabb: a szovjet hadsereg a Szovjetunió határai között fejezte volna be a háborút. Ha egy háborúnak nem az ellenfél legyőzése, hanem az eltiprása, a megsemmisítése a célja, akkor ott a béke is csak embertelen lehet. Ezt kapta Európa keleti fele. De ne azonosítsuk a jólétet a humánummal! Á nyugati jóléti társadalom, ahol minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere, egyre mélyebb válságba süllyed. Ez a válság erkölcsinek látszik, pedig nem csak az. Jelenti a természet veszélyeztetését a gazdasági növekedés erőltetésével, és a pénz hatalmának a fetisizálását. Mindez a búcsúzó újkor hagyatéka. Valóban új korra van szükség, hogy az emberiség ki tudjon mászni a XX. század omladékai alól, sőt el is tudja takarítani a romokat. 'M (Török Bálint)
