Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-20 / 168. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. JÚLIUS 20., SZERDA 3 A MÚK nyilatkozata Veszélyben a sajtószabadság A Magyar Újságírók Közössége megdöbbenéssel utasítja el a de­mokrácia látszatát is megcsúfoló döntéseket, amelyekkel a hatalom­ra került politikai erők — néhány napra — az önkényuralom szelle­mét, hosszabb távra pedig az önkényuralom gyakorlatát honosítják meg a nemzeti médiumokban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban. Példátlan, hogy egy-magát demokratikusnak tartó kormány mi­niszterelnöke a politikai egyeztetések befejezése előtt tegyen javas­latot a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új felső vezetőinek ki­nevezésére. Még példátlanabb, hogy bár a mögötte álló politikai pár­tok ezért bocsánatkérésre kényszerülnek, a kinevezési javaslatokat újra megismétli. Figyelmen kívül hagyja azt az ellenzéki javaslatot, amely a Magyar Televízió élére az MSZP vezetőségi tagját, Kosa Ferencet, a filmrendezőként vitathatatlan szakembert, a rádió élére pedig a korábbi szocialista kormány egyik miniszterét, Glatz Feren­cet kívánja jelölni. A diktatúra bevezetésének világos jele, hogy a megismételt ta­nácskozásról kivonuló ellenzéki politikusok egyértelmű magatartá­sa és véleménye ellenére az Országgyűlés Kulturális Bizottsága megszavazta a Horn Gyula és Pető Iván által beterjesztett jelölteket. A Magyar Újságírók Közösségének tagjait aggodalommal tölti el a médiadiktatúra bevezetésére tett kísérletsorozat, amelynek szomo­rú következményeképp az elhallgatás és a mellébeszélés lehet az úr a médiapolitikában. A szakértőnek kikiáltott politikusok minden eddigi lépése a hatal­mi gőg oinikus fitogtatása volt. Bejelentették, hogy megszüntetik a kormányfelügyeletre vonatkozó 1974-es minisztertanácsi rendele- ;tet, holott ezt nem az Antall-kormány, hanem — a médiatörvény el­fogadásáig — az Alkotmánybíróság hagyta érvényben. Bejelentet- jték azt is, hogy megváltoztatják a Magyar Televízió és a Magyar jPádió költségvetési fejezet-besorolását. Ezt csak a most nyári sza­badságra vonult Országgyűlés tehetné. ] A Magyar Újságírók Közössége riasztónak és félelemkeltőnek t artja ezt a politikai magatartást, mert ahol a kormány nem kénysze- il betartani a demokrácia viselkedésnormáit, ott nem csak a sajtó- szabadságot, de a szabadságot is veszély fenyegeti.-> A Magyar Újságírók ti Közösségének Elnöksége i: Elnapolt rádiósperek A Fővárosi Munkaügyi Bíró­ság kedden elnapolta az elbocsá­tott rádiósok munkaügyi perét. Mint ismert. Bolgár György, Rádai Eszter, Barát József, Freund Judit, Nemes Gábor, Lantos Gabriella és Halász Ist­vánná elbocsátott rádiósok azért fordultak a munkaügyi bí­rósághoz, hogy állapítsa meg el­távolításuk körülményeinek jog­szerűtlenségét. Arányosáé dr. Váradi Erzsébet, az eljáró ta­nács elnöke valamennyi eljárás folytatását azzal az indokkal ha­lasztotta időpont nélkül szep­temberre, hpgy addig várhatóan bírói eljáráson kívül egyezség születik az elbocsátottak és a rá­dió új vezetése között. Ez, mint mondta, mindenkép­pen helyénvaló megoldás lenne. Szükségessé tette az eljárás el­halasztását az is, hogy a kártérí­tés megítélésénél valamennyi ügyben egyénileg kell dönteni, s ehhez konkrét pénzügyi ada­tokra van szüksége a bíróság­nak. A munkaügyi perek folytatá­sát az a tény is befolyásolhatja, hogy a Magyar Rádió új vezeté­se visszavonja-e fellebbezését a munkaügyi bíróságon. A munka­ügyi bíróság ugyanis korábban már kimondta első fokon, hogy a szakszervezeti kifogás jogsze­rű volt. A Fidesz a környezetvédelemről Nem támogatják a kormányprogramot A Fidesz szakértői bírálták a kor­mányprogramot, amiért homályo­san kezeli a környezetvédelem ügyét, és halogatja az azonnali ke­zelést igénylő problémák rendezé­sét. Emelett, mint ez a párt székhá­zában tartott tegnapi sajtótájékozta­tón, kiderült, aggasztónak tartják az új kormány, s azon belül is az MSZP Bős—Nagymaros ügyében képviselt álláspontját. Megyessy Balázs, fiataldemokra­ták környezetvédelmi szakértője úgy értékelte: bár a kormányprog­ram tartalmaz bizonyos irányelve­ket a környezetvédelmet illetően, amelyek egy hatékony környezet­védelmi program alapját képezhet­nék, azonban a dokumentumból hi­ányoznak a konkrét, számonkérhe- tő elemek. Szóvá tette azt is, hogy a kormányprogram szerkezete nem tükrözi a környezeti és gazdasági problémák és válságjelenségek szerkezetét és mélységét. A szakér­tő végezetül leszögezte: a kormány- program környezetvédelmi alapel­veinek jelentős részével egyetérte­nek ugyan, de nem támogatják, mi­vel nem derül ki belőle, hogy való­jában milyen konkrét cselekvési szándék húzódik meg mögötte. Illés Zoltán, a Fidesz alelnöke a Bős—Nagymaros vízlépcső kapcsán felhívta a figyelmet: a kormány, s azon belül is a szocia­listák a dunakiliti víztározó fel­töltésére törekszenek, amely túl a környezeti károkon a nagyma­rosi beruházás megvalósítást ve­títi előre. Bírálta emellett azokat a megjegyzéseket is, amelyek ar­ról tanúskodnak, hogy a kor­mány esetleg visszavonná a há­gai bírósághoz a vízlépcső ügyé­ben benyújtott keresetét. Illés Zoltán külön is hangsúlyozta: fennáll a veszélye annak, hogy a magyar—szlovák kapcsolatok­ban a kisebbségi kérdést összeke­verik a környezetvédelem ügyé­vel. Megjegyezte, hogy a jelek szerint azok az emberek kerül­nek ismét pozíciókba, akik 1990 előtt politikailag kötelezték el magukat Bős—Nagymaros meg­építése mellett. A környezetvédelemmel kap­csolatos kormányzati munka kap­csán Illés Zoltán elmondta, hogy nem tartanák jó megoldásnak a Környezetgazdálkodási Intézet felszámolását, mert ezzel egy fontos háttérintézmény szűnne meg. Sürgette viszont, hogy a perlament mielőbb ratifikálja a riói környezetvédelmi egyez­ményt és ne'keret-, hanem kó­dexszerű környezetvédelmi tör­vényt alkosson. kenötezer pedagógus munka nélkül? ' a » l •a r-t­Ez több, mint kormányváltás , j o. ytatás az 1- oldalról) Ugyanakkor nem lelhető me« az iskolastruktúrát érin- A kormányelképzelés a le- anyagban. Az eddigi el­képzeléseket úgy tűnik, be ,.,'ják fagyasztani. Szin- c ' isszalépésként értékel- - Dobos Krisztina, hogy a Jképzést központosítani 'Irtják. A konzervatív •Hány közvetlenül a vál- Xé^ó, gazdálkodó szer­ek' támogatására számított, ugyanis így nyílott nagyobb íéhetőség a kitanult diákok helyezkedésére; ha ezt '. központi előírásokkal , vánják megoldani, felvető­dné a kérdés, melyik az a tárca, amelyik el tudja dön­teni, mely szakmából hány szakembert képezzenek. Vélhetően a pedagógu­sok körében nyugtalanságot kelt, hogy az új kormány- program helyi tantervek írá­sát látja célszerűnek. Do­bos Krisztina szerint a peda­gógusokat nem lehet erre kényszeríteni. * — Nem tekintem koalíci­ós programnak, kizárólag a szabaddemokraták liberális felfogását tükrözi a kulturá­lis élet újjászervezésének programja — szögezte le Fekete György képviselő. Megítélése szerint ilyen mértékben piaci alapokra helyezni a kultúrát, még soha senki nem merte meg­tenni, bár kétségtelenül az elmúlt évtizedekben kísérle­tet tettek rá. A kormány­programot elemezve, annak első rétegét „fecsegésként" nevezte meg. Általánossá­gokban fogalmaz, amelyek olykor nyelvész szakembe­rek szerint is értelmetlen megfogalmazások. A máso­dik rétegről elmondta, hogy egyfajta „hallgat a mély” szemléletet tükröz. E sze­rint hosszú távon a kultúrát kizárólagosan a fogyasztói igények kielégítésétől ten­nék függővé. Ez teljes kép­telenség, fogalmazott, hi­szen a piaci követelmények­kel szemben a valódi érté­ket alkotó kultúrát védeni kötelesség. A program harmadik ré­szét a „fenyegetések" köré­be utalta. Ügyanis jól kita­pintható, hogy az ellenzék bevonását tulajdonképpen csak a szükséges látszat ér­dekében tervezik. Ez külö­nösen igaz a médiák terüle­tén. Jelen helyzetben alapo­san megnő a köztársasági el­nök felelőssége. Mivel a program összességében álta­lánosságban fogalmaz, ezért Fekete György megál­lapította, hogy ellenó'rzése, ígéreteinek teljesítése sem lesz könnyen nyomon kö­vethető. * A közszolgálati médiák körül fellángolt vitáról ven­dégként fejtette ki vélemé­nyét Zsigmond Attila, az MDF médiaszakértője, kép­viselője. Elmondta, hogy a koalíciós pártoknak a mé­diákkal kapcsolatos állás­pontját nagyon nehéz volt követnie- az ellenzéknek, mert az korántsem volt egy­séges. Ezzel szemben, cáfol­va a miniszterelnök minapi kijelentését, Zsigmond Atti­la leszögezte, hogy az ellen­zéki pártok álláspontja mindvégig egységesnek bi­zonyult. Úgy tűnik tehát, hogy a miniszterelnök urat nemcsak a tárgyalások úgy­mond megszakadásáról tájé­koztatták rosszul. Úgy tűnt, hogy ezeknek a „tájékozta­tóknak” nem volt fontos, hogy hatpárti megállapodás szülessék a rádió és a televí­zió kinevezendő elnökeinek személyéről. Az elmúlt na­pok történései azt bizonyít­ják, hogy a négy ellenzéki pártnak tulajdonképpen a szocialista, SZDSZ-es el­képzelések maradéktalan végrehajtását kellett volna támogatnia. Mindezek a lé­pések késztették arra, az el­lenzéki pártok médiaszakér­tőit — MDF, FKGP, KDNP és Fidesz —, hogy elhagy­ják a hétfó'i bizottsági ülést, tudván tudva, hogy a koalí­ciós szocialista SZDSZ-es többség részvétele elegendő' a bizottsági állásfoglalás meghozatalához. * Mind Zsigmond Attila, mind Fekete György aggo­dalmát osztva Balsai István az alkotmányügyi és jogi kabinet vezetője baljós elő­jelnek nevezte, hogy a kor­mányprogram, szemben az európai gyakorlattal, túlnyo­mórészt magántulajdonon alapuló gazdaságról beszél, noha Európában, miként a konzervatív kormány tevé­kenységének eredménye­ként hazánkban is, kizáróla­gosan magántulajdonon ala­puló, vagyis tőkés rendszer­ről lehet pusztán beszélni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek egyéb tulaj­donosi formák.) Ami a kor­mány jogalkotási tevékeny­ségéből a program szerint kitűnik, az voluntarista, te­hát pusztán a mennyiségre törekvő szemléletet tükröz. Homályos pontként említet­te a miniszterek bizonyos „kettős alárendeltségét", ami az európai joggyakorlat­ban ismeretlen. Mindezek ellenére Balsai István kriti­kai, de egyben konstruktív magatartást tanúsító MDF- et ígért a parlamenti munká­ban. * Dávid Ibolya, ugyancsak ennek a kabinetinek tagja­ként, a Házszabály módosí­tására tett javaslatból ki­emelte, hogy a képviselők egyötödének javaslatára ál­lítható fel a vizsgálóbizott­ság, amely a kormányzat és a kormányzati szervek ellen­őrzésekor ellenzéki irányí­tás alatt áll. Ugyancsak eny- nyi képviselő indítványára kell tartani politikai vitana­pot, amely szintén a kisszá­mú ellenzéki képviselők számára teremt megnyilat­kozási lehetőséget. Németh Zsolt SZDSZ-program: Kovácsoljunk hibánkból erényt! A Szabad Demokraták Szövetségének a kormány- koalíció egyik tagjának, illetőleg a párt vezetői­nek van egy csodálatos tulajdonságuk, s lehet, ez az, amit ma Magyarországon liberalizmusnak ne­veznek. Ez a tulajdonság az, amit a magyar pa­rasztember hajdanán úgy fogalmazott meg, hogy ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes... Szó­val arról van szó, hogy az SZDSZ Országos Taná­csának múlt hét szombati ülése után Petó' Iván és Tamás Gáspár Miklós sajtótájékoztatót tartottak, s azon Petó' Iván megjegyezte, hogy az új koalíció máris többször gyakorolt önkritikát, mint elődje a négy év során. Magam természetesen azon az ál­lásponton vagyok, hogy bár az új parlament és az új kormány mögött még igen kevéske működési idő áll, ám már azért, hogy működésbe kezdtek, elnézést kérhetnének, de hát ne legyünk ennyire kicsinyesek, ne törődjünk most a nyugdíjügyek­kel, ne törődjünk elkapkodott miniszterelnöki alá­írásokkal, ne törődjünk a képviselők jogállásáról szóló dolgokkal, hanem inkább idézzük fel Pető Iván kijelentésével kapcsolatosan a Fidesz politi­kusának, Deutsch Tamásnak az ezzel kapcsolatos észrevételét. Ő az elkapkodott miniszterelnöki alá­írásról így vélekedett a televízió A Hét című műso­rában: „Példátlan eset azért, mert az 1990 óta Ma­gyarországon létező parlamentáris demokráciá­ban ilyesmi még nem fordult elő”. Azaz, ilyen ügy­ben (Pető Iván ezt nyilván nem kísérte figyelem­mel) az elmúlt négy esztendőben, nem is kellett Antall Józsefnek vagy Boross Péternek önkritikát gyakorolnia. Petőék nagy csodája, hogy lám csak hibáikból pillanatokon belül kovácsolnak erényt. Önkritikát gyakorolnak! Minő szép dolog, mélyen meghatja az embert, s tudomásul veszi a Petőt hallgatók sokasága, hogy lám csak, önkritikákkal kezdődik a pártvezetők és a nép érthető, tiszta párbeszéde. Magam jobban szeretném, ha a koalí­ció kevesebb hibát követne el, s kevesebb önkriti­kát gyakorolna. Szeretném, mert mint Deutsch Tamás, én is ehhez szoktam hozzá az elmúlt négy esztendőben. (Vödrös) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom