Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-16 / 165. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 16., SZOMBAT 5 Közalapítvány a Galga mentéért Polgármesterek a múzeumban A képviseló'-testületi döntéseknek megfelelően az alapító önkormányzatok lakosságará­nyos pénzügyi hozzájárulással segítik a közalapítvány céljainak megvalósítását. Képün­kön balról jobbra Jamrik László bagi és Dudás János vácegresi polgármester, Bajnóczi András zsámboki alpolgármester, Tóth Tibor hévízgyörki polgármester és Gál Tibor, az Aszódi Polgármesteri Hivatal művelődési osztályvezetője, az alapítvány kuratóriumának tagja Ceglédi vállalkozó a Tisza partján Tivadar várja a kempingezőket Manapság egyre kevesebb család engedheti meg magá­nak, hogy külföldön nyaralhasson. Fel kell fedezni tehát a hazai turizmusban rejlő értékeket. Hazánk bővelkedik szép tájegységekben, kultúrtörténeti emlékhelyekben, s e vidékek feltérképezése is emlékezetes élményt nyújthat az odalátogatóknak. Nem utolsó szempont az sem, hogy a pénzünket itthon vagy külföldön költjük el. Nyáron az emberek többsége vízpartra vágyik. Nos, részt venni egy vízi túrán vagy táborozni egy folyóparton nem csak egész­séges' és szép, de tanulságos dolog is. Horváth Tiborné ceglédi vállalkozó is ezeket a szempontokat vette figye­lembe, amikor elhatározta, hogy a felső-Tisza-parti Tiva­dar községben létrehoz egy kempinget. Kedvező fordulat történt tegnap Aszódon abban a kezdeményezésben, amely a Galga menti tele­pülések önkormányzatai­nak összefogását szorgal­mazza mintegy két eszten­deje a világkiállítás nyújtot­ta lehetőségek kiaknázásá­ra. Mint korábban hírül ad­tuk, huszonegy település részvételével — a Galga nógrádi forrásvidékétől az alföldi torkolatáig — köz- alapítványt kívánnak létre­hozni a szervezők a vidék kulturális és idegenforgal­mi. értékeinek megőrzése és fejlesztése céljából. A Petőfi Múzeumban — ez az intézmény ad majd otthont az alapítvány irodá­jának — tizenhat település képviselői találkoztak, s meghallgatták Gádor And­rás dányi polgármester ku­ratóriumi elnök tájékoztató­ját, továbbá Oláh Lajos dá­Amennyiben minden az el­képzeléseknek megfelelően alakul, s az önkormányzat­nak sikerül mielőbb előte­remtenie — pályázati úton — a beruházáshoz szüksé­ges pénzösszeget, Páneuró­pai Többcélú Sportcsarnok elnevezéssel, a sport mel­lett kulturális célokat is szolgáló létesítmény épül a közeli jövőben Nagymaro­son, a Fő téren található s ál­laga miatt lebontásra ítélt művelődési ház helyén — tudtuk meg Zoltai Mihály- tól, a település alpolgármes­terétől. — A majdani létesít­nyi jegyző kiegészítését. Az alapítvány cégbírósági bejegyzése számos követel­ményt támaszt, melyek jó részének már eleget tettek, s amennyiben a félmillió forintos induló tőke az ala­pító önkormányzatok hoz­zájárulásaiból összegyűlik, nem lesz már akadálya az aktusnak. A képviselő-testületi döntéseknek megfelelően a polgármesterek egy része már a pénzt is magával hoz­ta, s remélhetően a jövő hétre hiánytalanul meglesz a szükséges összeg. Nemcsak az alapítvány kuratóriuma őrizte meg te­hát bizalmát a budapesti vi­lágkiállítás és a hozzá kap­csolódó rendezvények meg­valósulásában, hanem a te­lepülések felelős vezetői is, akik kézjegyükkel látták el az alapító okiratot. Orosz Katalin, a galgahé- vízi népfőiskola vezetője ar­mény tervei, ha ideiglenes formában is, de készen van­nak, a megbízott tervező, Horváth Z. Kálmán építész olyan épületet álmodott meg, amely az önkormány­zat kérésének megfelelően nem fogja jelentősen meg­változtatni a Fő tér mostani, hagyományos arculatát —- mondotta Zoltai Mihály. Megtudtuk tőle azt is, hogy a tervezett létesítmény olyan komplex kulturális és sportcentrum lesz, ahol a fő „attrakció”, a nagy alapterü­letű tornacsarnok mellett el­fér majd a jelenleg más­más helyen lévő helytörté­A szerző felvétele ról tájékoztatta az egybe­gyűlteket — akiknek Aszta­los István múzeumigazgató, megyei tanácsnok volt a há­zigazdája —, hogy a téli hó­napokban 80 órás tanfolya­mot kívánnak indítani a fa­lusi turizmus ismereteiből. A megbeszélés végén a polgármesterek, Manda Kál­mán (Becske), Madarász István (Iklad), Urbátn Imre (Kartal), Tóth Tibor (Hévíz- györk), Bajnóczi András al­polgármester (Zsámbok), Csibi József (Verseg), Ko­vács Sándor (Vácszentlász- ló), Hornok Sándor (Galga- guta), Bagyin József (Aszód), Jamrik László (Bag), Gódor András (Dány), valamint Dudás Já­nos (Vácegres) — aki a gal- gamácsai és a váekisújfalui kollégáját is képviselte — településeik időszerű kérdé­seiről folytatták a beszélge­tést. B. G. neti gyűjtemény, könyvtár, valamint zeneiskola is, s ahol állandó próba- és fellé­pési lehetőséget lehet bizto­sítani a község különböző művészeti együtteseinek: a fúvószenekarnak, az amatőr színjátszó körnek, az ország­szerte ismert, kilencven­éves múltra visszatekintő férfikarnak. — Az önkormányzat tá­mogatást remél a többcélú sportcsarnok megvalósításá­hoz minden olyan hazai és külföldi magánszemélytől, szervezettől, aki magáénak vallja a páneurópai gondola­tot. (ribáry) — Miért pont Tivadart vá­lasztotta? — Mert abban a faluban születtem, s ott helyismerettel rendelkezem. És mert szeret­ném, ha minél többen megis­merkednének azzal a tájegy­séggel. Tivadarnál csodálato­san tiszta még a folyó, és gyö­nyörű a Tisza-part, páratlan a homokpadja. A parton egyéb­ként már korábban felbukkan­tak a vadkempingezők, a terü­leten ugyanis százéves diófák árnyékában pihenhet az odalá­togató. A legforróbb kánikulá­ban is kellemes a klíma, az ár­nyékot adó lombok tövében a sátrak nem hevülnek fel. Van kijelölt fürdőhely, forró ho­mok, s reggelenként szívet be­töltő madárfütty ébreszti a tá- borozókat. Mivel a Tisza ép­pen Tivadarnál szelídül meg — ahol egy nagy kanyart vág, s lerakja a hordalékát —, még a kisgyermekes családoknak is merem ajánlani a fürdőzést. * Éjszakai műszak helyett — A kempinget mikor alakí­tották ki? — 1989-ben. A területet ak­kor vettem bérbe a tarpai ta­nácstól, Tivadar ugyanis ak­kor még oda tartozott. A hiva­talos papírok beszerzése so­rán lépten-nyomon találkoz­tam olyanokkal, akik megle­pődtek az elhatározásomon. A Tisza-parton akkor még semmi nem volt, mára azon­ban már kialakítottuk a vécét, a zuhanyozót és a konyhát is, a portaépületben pedig egy jól működő büfé üzemel. A vállalkozói kölcsönt három év alatt fizettem vissza. — Mi adta a bátorságot, hogy belevágjon ebbe a vállal­kozásba? — Szeretem a szülőfalu­mat. Eredeti végzettségemet tekintve mezőgazdász — ál­lattenyésztő — vagyok. Mi­után a gyermekeim megszület­tek, elvégeztem egy kiegészí­tő szakot a közgazdasági egyetemen s átpártoltam az oktatás területére. A csepere­dő kicsik mellett ugyanis nem tudtam volna éjszakai munkát is vállalni a szarvasmarha-te­lepen, ahol korábban dolgoz­tam. Most a ceglédi 203-as Számú Bem József Műszaki Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet munka- és személyügyi elő­adója vagyok. Mivel az embe­rekkel való foglalkozás terén már szereztem rutint, csak egy kis fantázia kellett ahhoz, hogy a kempinget megálmod­jam. Bár nem vagyok pedagó­gus, az iskolai szünidőből adódó hosszú nyári vakációt én is élvezem, s kapok még fi­zetés nélküli szabadságot is. így az egész nyarat Tivadar­ban tölthetem. Házikoszt vagy halvacsora — Egyedül birkózik meg a tennivalókkal? — Nem, mert a családom mindenben támogat. A fér­jem — aki állatorvos —, s a kamasz gyermekeim is Tiva­darban töltik a szabadságu­kat, illetve a szünidőt már évek óta. De vannak munka­társak és barátok is, akik nya­ralás fejében szívesen segíte­nek. Van ám tennivaló, gon­doskodni kell például a szennyvíz elvezetéséről, a sze­métszállításról, a fűnyírásról és akad villany-, illetve víz­szerelési munka is. A tavalyi hatalmas árvíz után — mely­re 1976 óta nem volt példa — rengeteg kár keletkezett, de a hibákat mára már kijavítottuk. — A kempingezők hol ét­kezhetnek? — Édesanyám a faluban la­kik, az étkezést részben az ő segítségével oldjuk meg. Tiva­darban egyébként virágzik a falusi turizmus, magánházak­nál is lehet szállást, továbbá ebédet és vacsorát kapni, s a kempingezők is megkóstolhat­ják az ízletes, olcsó, tájjellegű ételeket. Bogrács is van a kemping­ben, ha valakinek horgászni támad kedve, estére elkészít­heti a halvacsorát. — Hány férőhelyes a kem­ping és mennyibe kerül a szál­lás? — A terület 250 sátorozó befogadására alkalmas. Bár sok vendégünk van, szabad hely azért mindig akad. A diá­kok, a pedagógusok, a nagy- családosok, a kisnyugdíjasok, illetve azok, akik a nemzetkö­zi vagy a magyar kemping- és karavánklub tagjai, 10 szá­zalék kedvezményben része­sülnek az amúgy is olcsó árak­ból. Családonként öt-hatszáz forintba kerül a szállás napon­ként. Ebben benne van a tisz­tálkodási lehetőség, a tévé, il­letve a sporteszközök haszná­lata, valamint az autóparkolá­si díj is. Egy kétszemélyes sá­torhely ára például 150 forint. Kutyát is lehet hozni a kem­pingbe, állatbarátok vagyunk. — Vannak visszatérő láto­gatók is? — Igen, többen már évek óta itt töltik a szabadságukat. Vannak külföldi vendégeink is, tavaly hollandok, németek és franciák érkeztek. Pest me­gyéből is szép számmal elláto­gatnak Tivadarba, Vácról, Szokolyáról például több csa­lád tér vissza rendszeresen. Érdekes, hogy a Dunától a Ti­szához jönnek nyaralni. — A festői szépségű táj gazdag irodalmi emlékhelyek­ben. .. — A kirándulók mintegy harminc kilométeres körzet­ben igen sok nevezetes helyet felkereshetnek. Ellátogathat­nak például Tiszacsécsére, Móricz szülőfalujába, vagy Szatmárcsekén megtekinthe­tik a Kö/csey-emlékházat és a csolnak alakú kopjafás teme­tőt. Nagyar Petőfi-f&yáról ne­vezetes, Túristvándiban pe­dig az ipartörténeti ritkaság­nak számító vízimalmot cso­dálhatják meg az érdeklődők. Csaroda fatomyos, román kori templomáról híres. Vásá­rosnaményben a Beregi Múze­umban pedig mindazokat az összegyűjtött népművészeti értékeket látni lehet, amelyek e táj jellegzetességei. Kenuval is megközelíthető — Milyen útvonalon közelíthe­tő meg a kemping? — Közúton a 3-as és a 4-es főútvonalon Nyíregyházáig, onnan Vásárosnamény felé a 42-es útra kell térni. A falvak így következnek egymás után: Jánd, Guides és Tiva­dar. A kemping a Tiszán ke­nuval is megközelíthető, a 704-es folyam-kilométerkő­nél kell kiszállni a csónakból. Aki levélben jelentkezik, a bo­rítékra feltétlenül írja rá: Di­ós-kemping, Tisza-part. — Önnek szívügye ez a kemping. Mire a legbüszkébb? — Úgy érzem, hogy amit teszek, az szolgálat is, s nem törekszem tisztességtelen ha­szonra. A tisztaságra valóban büszke vagyok. A kemping­ben naponta kétszer fertőtlení­tünk. A legnagyobb bókot ez­zel kapcsolatban egy angol úr­tól kaptam, aki kézcsókkal kö­szönt el, s távozóban megje­gyezte: ilyen tiszta kemping­gel még Éurópában sem talál­kozott. T. Á. A páneurópai gondolat jegyében tervezték Kulturális és sportcentrum épül Nagymaroson? A Tisza Tivadarnál, ahol még nincs homokpad

Next

/
Oldalképek
Tartalom