Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-16 / 165. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 16., SZOMBAT Mozgalom a magyar művelődésért Játékkal honismeretünk gyarapításáért Az országjárás mesterei címmel hosszú évek óta szervez közös játékot a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület és a Magyar Televízió művelődési műsorokat készítő egysége. Hosz- szú együttműködésük nyomán többéves játéksorozat keretében egyre több játékos kutatja a történelem, a művelődéstörténet, a tudománytörténet érdekességeit, a magyar tájak kincseit. A Széchenyi-év, 1991 óta évről évre hirdetnek közös akciókat — mondotta Lovas György, az MTV művelődési műsorainak helyettes vezetője sajtótájékoztatójukon. A Tévémagiszter műsorban meghirdetett játékok selejtezőit a TKM szervezi s a legkiválóbb szakemberek segítik a felkészülést műsorsorozatokkal. A televíziós fordulók pedig játékos formában igyekeznek kedvet csinálni a nézők számára is az országos kalandozásra. Széchenyi-év, Baross Gábor és kora, A barokk éve és 1994—95-ben a Teremtő fél évszázad című játék segítségével sokan gyarapíthatják honismeretüket. Vajda Ferencné a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesületének választmányi tagja a tizenhét évvel ezelőtt létrejött mozgalom népszerűségéről szólva, elmondta: a módszer kidolgozóinak sikerült megtalálniuk az utat az ember két alapvető vonásának — a játékosság és a kíváncsiság — megjelenítéséhez. Ez ösztönözte a mozgalomhoz csatlakozókat az ország különböző tájainak bejárására, múzeumok, műemlékek, természetvédelmi területek látogatására. A több mint 9 ezer tagot számláló önálló egyesület, mely mára már az egész országot „behálózta”, arra is ösztönzi tagjait, hogy ne csak a kirándulóhelyek agyonreklámozott kínálatát látogassák, hanem keressék fel a kultúr- história egy-egy értékes darabját őrző, kisebb településeket is, hogy a hátrányos helyzetű vidékek fiataljai, a családok kimozduljanak lakóhelyükről és igényesen tájékozódjanak a világban. A mozgalom 1989-ben a Barangolás hazai tájakon címmel hirdetett játékot — mintegy 5 ezer résztvevővel. A rá következő évben pedig Széchenyi István születésének 200. évfordulója kapcsán meghirdették a Kortársunk Széchenyi, valamint a. Széchenyi öröksége című pályázatot, melyeket a rádió és televízió is közvetített. 1992-ben Barangolás a barokk emlékek nyomában címmel indítottak „Az állam- alapítástól napjainkig” címmel. A folyamat nem tört meg, idén új játék szerepel a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület tevékenységében Teremtő fél évszázad — a magyar polgárosodás fénykora 1844—1894 címmel, amelynek célja, hogy a reformkor feldolgozása után módot adjon az érdeklődőknek a magyar államiság, a magyar polgári fejlődés, a modem Magyarország megismerésére. ) (r. b. a.) Három művész egy tárlaton Selyemképektől a kisplasztikákig be semmilyen stílusirányzatba. Pontosabban, igyekezett kitalálni egy saját hangot: mivel tetszettek neki Modigliani munkái, grafikái, megpróbálta e nyújtott figurákat átvinni a szobrászatba. Groteszk kisplasztikái pedig lehetőséget kínálnak az élet humoros oldalainak kidomborítására, a kedves csipkelődésre. Nehezen válik meg műveitől. Talán ezért is született meg az ötlet, hogy Zsámbé- kon — ahol nemrégiben vett egy házat, s ami jelenleg a műterme — létrehozzon egy galériát a régi istálló felújításával. Ha elkészül e munkával, úgy e hangulatos megyei település érdekes látnivalóval gazdagodhat. Szenczy Zoltán Szatmárnémetiben született, ott is végezte el a főiskolán a grafika szakot. Szülővárosában, s a Korunk Galériában voltak tárlatai. Hat éve él Magyarországon, ez a negyedik kiállítása. Nagy tervei vannak, szeretne az élvonalba kerülni. Igaz, soha nem lesz egyik „izmus” képviselője sem, számára a festés kaland, ahol a győztes csakis ő lehet. A játékosság, a szélsőségek keresése jellemzi alkotásait. Az a mondás, hogy a , járt utat a járatlanért el ne hagyd” számára egyenlő lenne az elmúlással. O keres, feszegeti a határokat, korlátokat. A XXI. századra készül, jelezni akaija azt a kort, s a modem technikát. Ez utóbbiak amolyan ürügyként szolgálnak — a számítógép, a szintetizátor, a video —, mert a cél az, hogy mindenből „Szenczyt” lehessen csinálni. Vagyis létre akar hozni egy saját világot, ami rá jellemző ugyan, de másokhoz is szól. Érdekes ez a kiállítás, a három stílus, gondolatiság megmutatkozása. A hónap végéig megtekinthető — pontosabban július 24-éig —, a képzőművészetek kedvelőinek érdemes felkeresniük. J. Szabó Irén Zsombori Erzsébet „Füvek között” című selyemképe egyike hangulatos csendéleteinek kozott a szobrászattal. Szervá- tius Jenőnél, Benczédy Sándornál tanult — mindkettőjüket tanítómesterének tekinti. Benczédy Sándort különösen, a groteszk kisplasztikákat — aminek Deák Balázs is értő „művelője” — ő tudta, érezte, mindenkinél jobban. Első magyarországi bemutatkozása ez a tárlat. Néhány évig ugyanis Németországban élt, ahol négy kiállítása volt, s Párizsban is bemutatkozhatott. Itt a Krisztus szobrát a francia kritikusok a legjobb külföldi alkotásként emlegették. A szabadságvágy hajtotta el a szülőföldről: amikor nem engedték át Romániából egy magyarországi kiállítására, úgy döntött, nem marad ott tovább. Pedig az Ateiert 11 művészeti kör alapítója, titkára volt, s vagy harminchat tárlaton láthatta szobrait, plasztikáit a közönség. Ez az általa létrehívott művészeti csoport ma is létezik, tagjai ragaszkodnak most is saját véleményükhöz. Deák Balázs művei nem sorolhatóak Három képzőművész, Zsombori Erzsébet, Deák Balázs és Szenczy Zoltán kiállítása nyílt meg a napokban a fővárosban, a Dísz tér 4—5. szám alatt. Különböző világok tárulnak föl a látogatók előtt; a festmények, „.-szobrok, kisplasztikák más-más üzenetet hordoznak. A három alkotóban ugyanis csupán egyvalami közös: a szülőföld, Erdély, ahonnan néhány esztendeje jöttek át Magyarországra. S ha nem is szerencsét próbálni, mint a népmesékben, de azért igen, hogy szabadon alkothassanak. Zsombori Erzsébet selyemképeinek harmóniája, egyszerű szépsége magával ragadó. Bár nem ömagáért való az a szépség, amit láttatni akar: Olyan világot mutat, amely része mindennapjainknak, de nem vesszük észre e pillanatokban a szépet, a békét, a belső nyugalmat. Műveivel ő ezekre irányítja rá figyelmünket — hiszen egy tájképben, egy mosolyban vagy mozdulatban annyi minden benne van. Csupán meg kell találnunk, fel kell fedeznünk. Zsombori Erzsébet már ismert selyemképeiről; e sajátos „eszközt” találta meg gondolatai, érzései kifejezéséhez. Illik csendes, finom egyéniségéhez. Bonchidán született, Kolozsváron, majd Zilahon élt. Áttelepülése után tagja lett a Szőnyi István Alkotóközösségnek. Rendszeresen bemutatkozik különböző tárlatokon, s bár a műfaját már megtalálta — a selymet —, mindig van valami új a képein. Deák Balázs elég későn — harmincöt évesen — találDeák Balázs egyik nyújtott figurájú faszobra, a „Portré” is megtekinthető' a kiállításon A Kolozsvári operabemutató Szentendrén Mind így tesznek a nők Mozart Cosí fan tutte című operájával muatkozott be a hét végén a kolozsvári Állami Operaház társulata Szentendre főterén. A Demény Attila által rendezett és dirigált operát 1988-ban a Szamos-parti városban már bemutatták. A Szentendrei Teátrum ’94 nyári rendezvénysorozatába illeszkedő előadás — melyet július 16-án és 17-én 20.30-kor mutatnak be újra — felújítása a hat évvel ezelőtt színre vitt operaváltozatnak: egzisztenciális dráma, vígjátéki keretben — ahogy a darab rendezője kérdésünkre válaszolva elmondta. Mozart meséje tipikusan vígjátéki kellékeket felvonultató bohózat. Élt Nápolyban két ifjú, szép és előkelő leány: Fiordiligi (Kirkósa Júlia) és Dorabella (Geor- gescu Maria). A két lánytestvér szerelmi „eltévelyedéséről”, esküszegéséről szól a mese, akik álarc mögé bújtatott „új szerelmesekkel” cserélték fel egy nap leforgása alatt „régi”, hadba vonult kedveseiket, akiknek természetesen örök hűséget esküdtek. Az intrikus Don Alfonso (Fried Péter budapesti művész alakítása), akit a nápolyi társaságban vén filozófusként emlegetnek, bírja rá a két ifjút, hogy szerelmeseik hűségét ekként tegyék próbára, mi több, állhatatlanságukról (Mind így tesznek a nők) bizonyságot szerezzenek. Fondorlatos módon, a komoma (Székely Zsejke) bevonásával viszik „sikerre” kísérletüket. Valóban, a rendezői koncepció által megjelenített kísérleti szituációban amorális helyzet teremtődik, hisz a cselekmény során minden viszony tönkremegy. A budapestivel közös kolozsvári produkció mindvégig sugallja e drámaiságot. Ami igazán megejtő és magával ragadó az az a hallatlan tudatossággal alkalmazott mozarti muzsika zenei eszközeinek atmoszférát teremtő, megjelenítő erejében rejlik, a darabbéli jellemek, hangulatok érzelmek é.s drámai helyzetek ilyetén ábrázolásában. Aranyossy György korabeli, stilizált barokk díszletei között és korhű jelmezeiben felcsendülő magyar nyelvű előadást Derecskéi Zsolt tenorja, Kirkósa Júlia, Fried Péter, Georgescu Maria gyönyörű énekhangja, Demény Attila rendezői ihletettsége emelte a legmagasabb rendű szépség birodalmába. (r. b. a.) Könyvespolc Hátradőlve a semmibe „Mit akar itt ez az egy ember?” — teszi föl, és hagyja megválaszolatlanul, hiszen titok, a lét egyik alapkérdését, amely mindvégig a sorok közötti tér feszültségében vallatja önmaga felől az olvasót. Az egzisztencia magányossága alapélménye ennek a tiszta szavú kötetnek, amelynek címadó verse, akár a kötet zöme, megrendítő létállapot-metafora. Költői jelentés a kívülrekedtség- ről, a fájdalomról, az idegen- ségről. A kőleves népmeséi vándormotívum. Ä mesebeli vándor kőlevest főz magá- nak, mert az a legolcsóbb: ingyen van. Mindössze zöldségfélét, sót meg más hasonló dolgokat kell a vízben fővő kövek mellé kérni. Szikra János magányos vándora nem kap melléjük semmit. Embere jön valahonnan, megy valahova, célja nincs (higgyük el), tengerre vágyik talán, és csúcsokhoz közelít: a magára maradt emberség), aki-amely „Messziről jött, nem hívták, / s már indul is tovább”. A haláláig népszerű, azóta valamiért elfeledett Ladányi Mihályt, akit holtában plebejusnak kiáltott ki kommunistának maradt irigye, s ekként züllesztené magához, hogy mint nyársra, zászló- rúdjára tűzhesse, szintén ezek az érzetek gyötörték. Szikra éppen húsz évvel fiatalabb, és anélkül, hogy ugyanazt a levegőt szívnák, egyazon nyelvi világossággal, gyakorta rokon képalkotással ábrázolja a megmaradt világ szülte érzéseit, és fogalmazza meg a kérdést, hogy vajon vállalnák-e utókorukat, az ’56-os pesti srácok, „a Beatles-fiúk ős-őse- ként / davajgitárt-pengető vagányok, / a benzinespalackkal randevúzó / verébcsontú, sanzoncsókú lányok” (Térd- árnyékban). Megrendítően szép létállapot-jelentés a Hátradőlsz a semmibe, vagy a vele rokon, formájában majdnem pedáns, képeiben festői két impresszionista verse a Tanyák és a didergő, vagy a negyvenedik születésnapja felé közelítve írott Er- leánder Dómján Edit sírhalmára. Költészete megérett. Ezért úgy van vele, hogy itt az ideje abbahagyni, mert nincs csúcs, amiről fölfelé is vezetne út. Bármennyire igaz ez, fönt maradni is feladat. (Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994.) Szitányi György
