Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-13 / 162. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 13., SZERDA 5 Diákok a világ körül Új oktatási rendszer Budaörsön Képzeljük el, ahogy ott állnak fiúk és lányok vegyesen; magyar diákok egy közel-keleti keresztény hajdani lovagvár tövében, s a tanár mesél: a mórokról, a keresztes hadjáratokról, az antiochiai keresztes államról, Jeruzsálem kifosztásáról, a lovagrendekről, a szent lándzsáról és a lovagi fegyverzetről, középkori várostromokról, kővető gépekről és ostromművekről — a tanítványok pedig nem tanítványok többé, hanem részesei a letűnt kornak: lovagok, mór hercegnők, a középkori kultúra átérzői. A budaörsi kolumbuszos diákok „arab viseletben” a Szíriái Palmyra nevű oázisváros római romjai között Aztán autóbuszra szállnak az ifjak, s utaznak tovább a történelem egy újabb állomása felé, hogy átéljék a több száz, olykor ezeréves kultúrák hétköznapjait, hogy könnyedén megtanulják mindazt, amit hasonló korú társaik csak otthon, a kopár tantermek unalmában nehézkesen, sokszor vért izzadva, száraz tankönyvek szövegeiből sajátíthatnak el. Vízió ez, netán álom? Utópisztikus tanregény? Nem, mindez valóság! Tíz- tizenkét esztendővel korábban még csak álom volt ugyan, de Kopcsik István és elkötelezett elvbarátai jóvoltából mára megszületett a nagy „mű", ami nem más, mint egy világjáró gimnázium. Egy olyan oktatási-gazdasági egység, mely a mai magyar tanstruktúrában egyedülálló, de mindenképp nagyszerű kezdeményezés. Ám beszéljen inkább a legautentikusabb személy, maga Kopcsik úr, a budaörsi Kolumbusz Kristóf Humángimnázium igazgatója. A helyszínen tanulva — Hajdan történelem— földrajz—filozófia szakos tanárként dolgoztam egy gimnáziumban, s éreztemtudtam már akkor is, hogy főleg az első két tantárgyat nagyon nehéz könyvből, történelmi és földrajzi atlaszból tanítani, mi több, a történelmet, a földrajzot és a filozófiát igazából csak egységesen lehet jól elsajátítani. Járhatóbb út az, mikor a diák egy-egy történelmi kor tanulmányozásakor nemcsak históriai ismereteket szerez, hanem földrajzi tudást is (képes megtalálni a letűnt kultúrák és csaták helyét, a hadjáratok irányát, a híres városokat az atlaszban); hozzá tudja kötni az adott korhoz a népek kultúráját, művészetét, szellemtudományát. Tehát a komplex gondolkodás kialakítása a cél. A másik vezérelv, amely motivált az iskola beindításakor — a helyszíni gyakorlatok fontossága. Egyetemi éveim alatt keresztül-kasul jártam a világban, s saját bőrömön tapasztaltam, amit tanáraim is gyakorta hangoztattak: a személyes tapasztalatok, a megélt élmények által gyorsabban, hatékonyabban tanul az ember, ráadásul a különböző kultúrákkal való közvetlen találkozás (ha a diák előtte fölkészíttetett a népek szokásaiból) toleráns szemléletet alakít ki, növeli a tűrőképességet, az empatikus gondolkodást, s csökkenti az előítéletességet. — Ez mind nagyszerű gondolat, de két alapvető kérdést feltételez: az átlagnál képzettebb tanárok kellenek az efféle komplex tanításhoz, s a gyermekektől, pontosabban szüleiktől pedig jelentős anyagi javakat követel meg a taníttatás és az utaztatás. — így is van. A tanárok harmada egyetemi tanár, s a többi kolléga is minimum két-három diplomás középiskolai tanár, hiszen csak átfogó tudással valósítható meg az az interdiszciplináris szemlélet, melyet alapul véve tanítunk. Egyébként tantárgyaink sem szokványosak, ám elsajátításuk révén a diák egy magasabb szintű gondolkodás fokára juthat el, sőt, ismeret- és tudásanyaga is több és szerteágazóbb lesz, mint a közönséges gimnáziumokba járó tanulóké. „Tantárgyaink” például: a magyar nyelv és kommunikáció, melyen belül íráskészség-fejlesztés, beszédtechnika, retorika is szerepel; vagy a helyünk az univerzumban témakör, melyben a fizika, a kémia, a biológia, a természeti földrajz alapvetései vizsgálhatók komplexen. Utóbbi tárgykörben, ha a tanórán az anyag fogalmáról esik szó, akkor a kémiai, a fizikai, a filozófiai anyagfelfogásokkal egyaránt megismerkedhet a diák. A művészeti ismeretek órablokkon belül egy-egy motívum, például a halál és a szerelem zenei, irodalmi festészeti leképezéseivel, megfogalmazásaival szembesülhet a „hallgató”. A testkultúra- órán az anatómia elsajátítása mellett az ifjúság sportolhat is (lovaglás, íjászat, labdajátékok). De van még (a teljesség igénye nélkül sorolom) közélettannal, világ- problémákkal, néprajzzal, egészséges életmóddal és etikettel foglalkozó óra is. A második évfolyamtól gimnazistáink választhatnak általános tantervi órákat emelt óraszámban is, attól függően, hogy milyen irányban akarnak tovább tanulni, illetve a középiskolai versenyekre való fölkészülés végett. Negyedik évfolyamon érettségit és felvételi előkészítőt is szervezünk. Fontos szerepet tulajdonítunk a nyelvtanulásnak is. A választott nyelvből (spanyol, német, angol, olasz, esetleg japán és orosz) a második év végére, a harmadik év elejére a középfokú nyelvvizsgát kell teljesíteniük a tanulóknak. E szigor természetes is, hiszen nyelvtudás nélkül az utazások jóval kevesebb élménnyel szolgálnak, s talán a világjárás lehetősége is motiváló tényező lehet a jobb eredmények elérésében. Gimnáziumunk üzleti vállalkozás Második kérdésére válaszolva — az éves tandíjat épp most emeljük 230 ezer forintra. Talán soknak tűnik az összeg, ám körülbelül az egy főre jutó költségek negyedét fedezi csak. Az évenkénti, egy hónapos, külföldi tanulmányút is többe kerül. Vannak szülők. akik könnyedén kifizetik a pénzt, van, aki OTP- kölcsönt vett föl gyermeke taníttatására, s van két tan- díjmentesen tanulónk is, de ők a legjobbak. Hosszabb távon (három-négy év múlva) szeretnénk majd eltörölni a tandíjat, mi több, bevezetnénk az ösztöndíjrendszert. Ám jelenleg még szükség van erre a pénzforrásra, hiszen az állami fejkvóta-támogatásra nem számíthatunk; közel hat és fél millió forinttal tartozik egyelőre az állam, igaz, mindez a tartozás féléves bérleti díja lenne az épületnek, melyben a tanítás folyik, s ahol egyre szűkösebben vagyunk az évfolyamok bővültével. Ám mégsem beszélhetek teljes pénzhiányról, hiszen folyamatosan kapjuk a magyar és a külföldi befektetők, szponzorok juttatásait, de a gimnázium maga is üzleti vállalkozás, mert tanáraink tankönyveket, segédkönyveket írnak és értékesítenek, ősszel pedig beindítjuk kedvezményes árakon működő, de remélhetőleg jelentős profitot termelő idegenforgalmi irodánkat, mely az olcsó kultúrturiz- must szolgálja majd. De a tanulmányútjainkról készült „Ötperces utazások” című videokazettát is értékesítésre szánjuk. A vállalkozások körét pedig kibő- vítjük, mihelyt megvesszük azt az etyeki, volt orosz laktanyát, ahol az iskolakomplexumot akarjuk elhelyezni a fölújítás után. Ám gimnáziumunk és szakközépiskolánk fönnmaradása a beruházások megvalósításától függ, ehhez pedig kedvezményes bankhitelekre lesz szükségünk. Sajnos a mai magyar gazdasági valóság nem kedvez a vállalkozásunknak, s a miénkhez hasonló más törekvéseknek sem, sőt negatív diszkriminációban van részünk, mely a nonprofit törvény hiányában, az állami normatívák elmaradásában nyilvánul meg. Mindenesetre a négy szakaszban renoválandó és kibővítendő etyeki épületegyüttesben, ha megkapjuk a kellő mértékű anyagi támogatást, szállodát, panziót, sportpályákat, konferenciatermet, színházat, kutatóintézeteket és videostúdiót is szeretnénk építeni, melyek önmagukban is kitűnő anyagi források. Itt bukni is lehet — S kik lesznek, azok a szerencsések, akik itt tanulhatnak, s jelenleg kik a gimnázium és a közgazdasági szakközépiskola hallgatói? — Bárki bekerülhet, aki a tandíjat állni tudja, és az írásbeli intelligenciatesztet, a matematikai és nyelvi készségfelmérőt átlagon felül megírja, s a szóbeli beszélgetésen is megfelel. Nekünk az általános iskolai bizonyítvány nem számít. Az első évfolyamra hatvanhét jelentkezőből harmincegy gyermeket, a másodikra kétszáznegyvenötből negyvenötöt, s a mostani, ősszel induló harmadik évfolyamra hatszáznegyven főből huszonnégyet tudtunk fölvenni. Elsősorban a helyhiány miatt csökkent a fölvettek létszáma. Ha beköltözhetnénk új helyünkre, az össz- tanulói létszám ott sem fogja meghaladni a százhatvan főt, mert elsődleges célunk a minőségi, kiscsoportos oktatás, a közösségi nevelés, a családias hangulat, melyet tömegeknek lehetetlen biztosítani. Jelenleg tizenöt kollégistánk van, ám kollégium híján drága panziókban szállásoltuk el őket. Budaörsről és a környék településeiről a diákok egyhar- mada származik, a többiek az ország legkülönzőbb részeiről (Vácról, Szegedről, Tatabányáról) érkeztek. Egy német tanulónk is van, de ha majd Etyekre költözünk, német nemzetiségi tagozatot is indítunk, s terveink között szerepel két ja pán gyermek felvétele, valamint két-két szerb, szlovák, román diák kitaníttatása. Mellesleg, aki hozzánk bekerül, az nem érezheti biztonságban magát a pénze révén, mert gimnáziumunk nem tároló, alapítványi iskola, ahol a tandíj fejében el lehet evickélni kegyelemkettesekkel az érettségiig, s azt könnyűszerrel meg is lehet szerezni, hanem ha kemény követelményrendszerünknek nem felel meg a nebuló, akkor pótvizsgára utaljuk, s ha ott is gyengének találtatik, eltanácsoljuk az intézményből. — Hová, a világ mely tájaira juthatnak el a diákok a négy év során? — Az első évfolyam Bulgárián, Görög- és Törökországon. Szírián, Libanonon, Izraelen át Egyiptomig jut el a tanulmányút keretében; a második évfolyam Ausztriát, Olasz-, Francia- és Spanyolországot láthatja; a harmadikosok Nagy-Britanniá- ig kalandoznak, az utolsó évfolyam pedig Lengyel- és Németországon át a skandináv államokba, végcélként pedig az Urál vidékéig barangol. De Magyarországon is szervezünk szakmai kör- utakat. S fontos az is, hogy nem egyszerű kirándulásokról, hanem olyan ismeret- szerző utakról van szó, ahol dolgozatokban, feleletek formájában számolnak be diákjaink szerzett tudásukról. A legjobb tanulóink tudományos expedíciókon is részt vehetnek kiterjedt kapcsolataink révén. (Egyébként körülbelül egy hónap múlva megtekinthető az a félórás útifilm a Magyar Televízióban, amely az első évfolyam szakmai kirándulását dolgozza föl.) Novák Valentin Könnyebb a tanulás a múlt emlékei között: a bossrai (Szíria) római amfiteátrumban Történelemóra egy háromezer éves hettita város, Hattu- sas kötőanyag nélkül épített falain ülve