Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-09 / 159. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MÚLTIDÉZŐ 1994. JULIUS 9.. SZOMBAT Magyarok részvétele a világkiállításokon I. Londontól Párizsig Hazánk szereplése a világtárlatokon, az elért magyar sikerek mindenkor összefüggtek mezőgazdaságunk, iparunk, kultúránk, a művészeti irányzatok honi fejlődésével, azok mindenkori állapotával és Magyarország történelmi sorsfordulóival. Az 1867-es kiegyezés után, a 19. század második felében megindult iparfejlődés, a századforduló táján az európai színvonalhoz közelítésünk, az egyes világkiállításokon elért sikerek (például: London, 1862; Párizs, 1867; Bécs, 1873; Párizs, 1878; Párizs, 1900) bizonyították a magyar alkotó- készséget az Osztrák—Magyar Monarchia keretei között. Az első világháború, az 1920-as trianoni békeszerződés, az 1929—30-as világválság, gazdaságunk időszakos, nehéz helyzete ellenére századunk első felében is voltak magyar eredmények a világkiállításokon (például: Milánó, 1906; Párizs, 1937). A második világháború utáni legkiemelkedőbb magyar sikert az 1958-as brüsszeli világkiállítás és az 1971 -es Budapesti Vadászati Világkiállítás jelentette. A következőkben csak a fontosabb világkiállításokról és a magyar sikerekről esik szó. Az 1851-es londoni világkiállításon, az első „nagy kiállításon” „minden nemzetek ipari vívmányait” mutatták be. A „világ csodája”, az 564x124x40 méter nagyságú Kristály Palota hét hónap alatt épült meg. Magyarország önálló kiállítóként nem szerepelt, csupán 20 magyar résztvevő jelent meg termékeivel. Közülük például a herendi Fischer- gyár és Kossuch János üvegy- gyárának termékei kaptak díjérmet. Viktória királynő, a csodálatos porcelánokat megtekintve, megrendelt egy lep- kés-virágos mintájú herendi étkészletet, melyet azóta is „Viktória” néven emlegetnek. A világtárlat záróünnepségén, az angol himnusz után, a közönség Viktória királynőt és az éppen Londonban tartózkodó Kossuth Lajost éltette. A magyarok hiányos szereplését befolyásolhatta az is, hogy a bécsi központi bizottmány csak késve küldte meg a magyar műiparosok névsorát és kiállítási tárgyaik jegyzékét. Az 1855-ös párizsi világkiállításon az Osztrák—Magyar Monarchia anyagán belül már önálló magyar osztály is volt. A látogató meggyőződhetett arról, hogy juhtenyésztésünk, -nemesítésünk, gyapjúfeldolgozásunk, vasércbányászatunk, a Ganz-öntvények tisztasága, a kéregöntésű vasúti kerekek kopásállósága, Jedlik Ányos „galvanicus battériája” elismerésre méltó. A herendi Fischer-gyár porcelánjait díjéremmel jutalmazták, s különösen a kínaiporcelán-utánzatok arattak nagy sikert. A világtárlatról Simonyi Antal „Tanulmányok az egyetemes világipar templomából” című, 1856-ban Pesten megjelent könyvében számol be. A világkiállítás után, a magyar eredmények alapján a „birodalmi eszméjű- ék” megnyugtatónak ítélték részvételünket, az „önálló nemzeti létezésben gondolkodók elkeseredetten meditáltak”. Az 1862-es londoni világkiállításon már 188 kiállító képviselte Magyarországot, akik 87 díjérem- és 82 oklevél-kitüntetést kaptak. Ezen díjak már valóban „oroszláni darabot” jelentettek hazánk számára. Díjérmet kaptak például a törökbecsei Fehér testvérek búzáért, a budai Werther Frigyes, mezőgazdasági termékeiért, a József Hengermalom és a debreceni István-gőzmalom kiváló lisztjéért, a Molnár— Török cég tokaji boráért, Vi- dacs István és Gubicz András ekékért, Birnbau Jakab kenderért, a Goldberger textilgyár, az iglói bányatársaság, Ganz Abrahám öntödéje a kopásálló vasúti kerékért, a DDG óbudai hajógyára, a pesti Králik Sámuel csillagászati órájáért, Posner Lajos könyvnyomdász- ■ litográfus díszes albumáért, valamint Egger Dávid aranyműves és a herendi Fischer-porce- lángyár. Bemutatták a Petzval József-féle, még 1840-ben feltalált, a világ első fényerős portréobjektívjének egyik változatát, mely a fotográfusok, a „fényírászok” többperces expozíciós idejét másodpercekre csökkentette. A Petzval-féle lencsét kivitelező és kiállító A Kristály Palota a londoni világtárlaton (1851) 'ms&SÉ A párizsi világkiállítás nagy csarnoka (1867) A Kristály Palota központi csarnoka belülről (1851) FESTÉK; ’ ZÁRZETZKV JÍJZS (iYiV»A K K. E r ív . FABRIK <kíJOSEPH 2',ül<tW«tr»tS ZAR2ETZKYÜÍPF.ST A pesti Zarnetzky Gyufagyár látképe színes gyufákból (Párizs, 1867) Voigtländer bécsi optikus díjérmet kapott. Oklevéllel díjazták például a nagycenki Bokor Nándor ekéjét, a gácsi posztógyárat, a Zarzetzky „gyúszer"-, illetve gyufagyárat, Tiedge pesti fotográfus színezett képeit, Brandl Károly hegedűjét és a pozsonyi Bányászati és Erdészeti Akadémiát. A londoni világtárlaton járt magyar küldöttség jövőre vonatkozó főbb tapasztalatai a következők voltak: — Csak előzsűrizett, legkiválóbb magyar termékek kerüljenek bemutatásra világkiállításokon. — Azokat egy csoportban mutassuk be. — A világtárlatokon történő részvételünk az eladást, a kereskedelmet szolgáljaAz 1867-es párizsi világkiállításon, a tematikus nemzetközi bemutatók világtárlatán Magyarországot 343 kiállító képviselte, akik „össze voltak zárva” az osztrák birodalom más képviselőivel. A magyarok közül aranyérmet kapott például a hazai „gyapjúkiállítás collektíve”, Jálits borkereskedő', öt magyar gőzmalom (például József Hengermalom, a debreceni lstván-malom). Ezüstéremmel díjazták például Birnbaum Jakab kenderjét, a herendi Fischer-porcelángyárat, Vidacs István ekéjét, az Óbudai Hajógyár kollekcióját és Emich Gusztáv akadémiai nyomdászt. Bronzérmet kapott a többi között a Ganz- gyár kéregöntésű vasúti kereke, Gubicz András ekéje, a zlatnói üveggyár, Beregszászy Lajos zongorakészítő, Králik Sámuel faliórája és Posner Lajos könyvnyomdász díszes albuma. A Ganz-öntöde bemutatta vagonkerék-célfúró gépét és faipari fogazó („cinkelő”) marógépét. A pesti Zarz.etzky- féle gyufagyár színes fejű gyufákból kirakott látképét sok látogató megcsodálta. (E gyufakép jelenleg is az Országos Műszaki Múzeum tulajdona.) Az 1867-es párizsi világtárlat egyik érdekessége volt egy magyar gyártású, 6 LE-s gőzhajó, a „Hableány”, melyet a Szajna vizén tekinthetett meg a látogató. A 18,3 méter hosz- szú és 2,1 méter széles gőzhajó 40 nap alatt jutott el vízi úton Pestről Párizsba a Dunán, más folyókon és csatornákon a kiállítás helyszínére. A francia „Zongorászok Híradója” című újság szerint zenében Magyarország győzött, s „babérágat vívott ki” 12 fős zenekarával. Közzéteszi: Paizs Tibor (Folytatás a keddi számunkban)
