Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-09 / 159. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 9.. SZOMBAT A XI. any any elv-oktatási napok programjából A cselekvő tanulás módszerei Anyanyelvi nevelés — embernevelés. Ezzel a címmel rendezték meg az idén július 4—7-ig Egerben az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskolán a XI. anyanyelvoktatási napokat. A konferencián, melynek célja, hogy a nyelvműveléssel foglalkozó szakemberek kicseréljék az oktatás és kutatás során szerzett tapasztalataikat, a részt vevő száz- nyolcvan magyar nyelv és irodalom szakos tanár, egyetemi-főiskolai oktató, valamint nyelvész között Pest megyei pedagógusok is képviseltették magukat. A drámapedagógia mint az anyanyelvi nevelés segítője című szekcióülésen előadást tartott Debreczeni Tibor, a Nagykőrösi Református Tanítóképző oktatója, és Péter Etelka, a. gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola tanára. . Debreczeni Tibor előadásának A drámapedagógia és a kommunikáció címet adta. Megállapította, hogy a drámapedagógia mint reformpedagógia rokon más reformpedagógiai törekvésekkel, megegyeznek abban, hogy személyiség- és nevelésközpontúak, elvetik a teljesítményközpontúságot. A tanárok és a diákok a nálunk meghonosodott porosz — majd szovjet — típusú iskolában úgy állnak szemben egymással, mint az ellenségek. Eredményesebb lehetne az oktatás a „szemtől szemben” helyett az „egymás mellett” elv alkalmazásával, azzal, hogy a diákokkal beláttassuk: nekik fontos, amit meg kell tanulniuk. Ehhez szükséges a csoportlégkör megalkotása, melynek eszköze lehet a drámapedagógia. A drámapedagógia mint módszer arra épít, hogy a gyerekek cselekvőén vegyenek részt a tanóra munkájában. Ha helyzeteket képzelünk el számukra, szerepeket osztunk ki nekik, már nem kényszer számukra a jelenlét. Ha felismerik, hogy kül más, nem ugyanaz lenne a foglalkozás, akkor tudatosul bennük, hogy fontos tagjai a közösségnek, s a válaszadás, szereplés, véleményalkotás elől nem kitérni akarnak majd, ellenkezőleg, vállalkozni rá, hogy hozzájárulnak vele a közös munka sikeréhez. Péter Etelka arról számolt be, hogy a gyakorlatban, általános iskolások körében hogyan alkalmazza a drámapedagógiát — hogyan építi be az oktatás folyamatába a drámajátékot, melynek során a gyerekek úgy tanulhatnak, hogy azt hiszik, játszottak. Drámajáték minden olyan játékos emberi megnyilvánulás, melyben a dra- matikus folyamat jellegzetes elemei megtalálhatók, így nyelvi játék, keretjáték, szituációs játék. Szervezéssel, a tárgyi feltételek megteremtésével biztosítani kell, hogy kivétel nélkül minden tanuló részt vegyen a játékban. Legjobb, ha maguk alakítják ki kisebb csoportjaikat, melyekben a feladatokat megoldják. Módja lehet a nyelvtani gyakorlásnak, a nyelvi tudás megszilárdításának a szócsaládok kialakítása, a szónyújtózta- tás — vagyis szavak toldalékolása, majd velük mondatok kialakítása —, a szópárbaj. Fontos, hogy a tanár is résztvevője legyen a játéknak, és az is, hogy folyamatosan értékelje a gyerekek teljesítményét. Az irodalom is eredményesebben tanítható az irodalmi művek játékos feldolgozásával, mint a hagyományos módszerekkel. Felismertethetjük a tanulókkal, hogy többféle hangon, stílusban olvasható egy-egy mű. Jobban megértik a művekben szereplő személyeket — tárgyakat —, ha megszólaltatják őket vagy beszélnek róluk, például elképzelik, hogy „Ludas Matyi szomszédja voltam”, vagy a Mikszáth Kálmán „A néhai bárány” című elbeszélésében történteket követő bírósági tárgyalást. A nyolcadik osztályosok körében már fejleszthető az „alkalmi beszéd”, azzal, hogy feladatul adjuk: magyarázzon el valamit egy hatévesnek, egy tizennégy évesnek, egy idős néninek... Jó alap kommunikációs helyzetgyakorlatokra Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című műve: a gyerekek a főhős, Nyilas Misi helyébe képzelve magukat a legkülönbözőbb körülmények közötti viselkedést próbálhatja ki. Ugyancsak alkalmas a drámapedagógia a kommunikációs figyelem és fegyelem fejlesztésére. Általa a gyerekek megtanulhatják hallgatni a másikat, megtanulhatnak kulturáltan vitatkozni, érvelni és cáfolni — fejezte be előadását Péter Etelka. (nádudvari) az ő közreműködésük nélKéthetes franciaországi vendégszereplésre indul ma a Gödöllői Agrártudományi Egyetem népitáncegyüttese. Régi kapcsolataikat ápolva elsősorban a Loire vidékén mutatják be műsorukat. Képünk a já- kotpusztai napokon készült Balázs Gusztáv felvétele Hanglemezeimet hallgatom „Uram, irgalmazz nékünk” Erdélyi Zsuzsanna nagy jelentőségű könyvéről, a „Hegyet hágék, lőtőt lépék, Archaikus népi imádságok” című kiadványról írta Juhász Ferenc: „Én népköltészetünk legfénylőbb rétegéhez hasonlónak mondom ezeket az imákat, amikben a nép élt, s amik századokon át népünkben éltek titokban. És szépségük és erejük nemcsak tartalmaikban van, de nyelvükben is, mert hallván őket, oly erővel ráz meg népem beszélt nyelvének gyönyörűsége, bátorsága, tisztasága és látomásossága, hogy költőszívemben ámuldozva és szégyenkezve csak édesdeden mosolyogni és könnyezni tudok, mint Bartók Béla zeneörvényeiben, lángoló látomásaiban.” Ebből a rejtett világból emel ki néhány kincses darabot az erdélyi Pávai István által szerkesztett — és Kallós Zoltán gyűjtéséből válogatott — hanglemez, amely Moldvai magyar szentes énekek és imádságok alcímet viseli, s amely nemrég jelent meg Romániában, de amelyet már Magyarországon is forgalmaznak. Magamról is írhatom: a lemez hallgatása közben muzsikus szívemben ámuldozva és szégyenkezve ismertem föl egy eleddig rejtett világ lelki örvényeit, lángoló hitű vallomásait, a magába forduló ember végtelen finomságú belső rezdüléseit. Hiszen ezek az imák, fohászok szigorúan belső rendeltetésűek. Nem hangzanak fel a liturgia keretében, legfeljebb képzeletben társulnak hozzá. Nem váltak hivatalosan elfogadottá, terjesztetté. Megmaradtak a lélek, a lelkek legbenső titkaivá mindmáig-, íme, a 47 éves Demeter Antalné Janó Anna, lészpe- di énekes, 19/3-ban rögzített imája. „Én lefekszem én ágyamban, /mind a test a koporsóba. / Ingem álom meg ne nyomjon, / csalár ingem meg ne csajon, / ördög tőlem távol járjon, / Jézus maga velem legyen!” Egy népzenefelvételt kétféleképpen lehet hallgatni; a gyűjtő örömével, a felizzó művészi pillanatok keresésével, felfedezésével. Én magam nagyon szeretnék egy lemezt ezzel a valóban nagyszerű művészettel, ösztönös belső átéléssel előadó Jánó Annától, sok felvétellel 1963-ból, 1973-ból és a most 68 éves előadótól. Önéletrajz lenne népdalokban, imádságokban „elbeszélve”, és egyben művészportré a javából. A népzenének nemcsak adatközlői, de rendkívüli művészei is vannak. Terényi Ede (Kolozsvár) A megó'rzött múlt üzenetei Látogatóban a félegyházai Kiskun Múzeumban Kiskunfélegyháza múzeumi kultúrája országos értékrendet képvisel. A Kiskun Múzeum barátságos emeleti termeiben a nemrég megnyílt állandó kiállítás tartalma és látványos kivitelezése méltán reprezentálja a város példás hagyományőrző, történeti' értékeket bemutató törekvéseit. A 13. sz.-tól Félegyházát kun szállásterületek vették körül, így Bugac, Cengele, Csólyos, Kígyós és Ferenc- szállás. Félegyháza akkor még nem volt kun település. A Kiskunság, Félegyháza XVIII—XIX. századi történetének, népéletének jellegzetes emlékanyagát őrzik a múzeumba mentett pásztoreszközök, faragások. A régi Félegyháza a nevét templomáról kaphatta. Nem fogadható el az a névmagyarázat, amely kun eredetet igyekezett bizonyítani, az sem, amelyik a török pusztítás következményeihez, a „Félen maradott templom”-hoz vonatkoztatta a helynév eredetét. 1753-ban Mária Terézia Kiskunhalasról Kiskunfélegyházára helyezte a Kiskun Kapitányságot és annak rabítélő székét, 1774-ben pedig mezővárosi jogot kapott. A kiállítás leglátványosabb szakasza a kismesterségek hagyományos munkaeszközeit, termékeit, élethelyzeteiket bemutató tárlók. Bemutatásra kerül egy pásztoréletkép — Juhász a cserénynél címmel. A pász- torcserény volt az állatokat a pusztában legeltető pásztorok pihenőhelye. A hordozható, vesszőfonású táblákból összeállított cserényt az állatok nyári állásánál állították fel.’Fölszerelése csak a legszükségesebbekre szorítkozott. Itt tartotta a pásztor a gúnyáját, tarisznyáját, edényeit s az állattartás eszközeit. Ide állította a pásztor tűzhelyét is. A bográcsot szolgavas tartotta, s hozzá gyalogszékre telepedett a pásztor. A cserény közelében volt az eleséges taliga, melyen az élelmet szállították a pásztornak. Figyelemre méltó a bemutatón a félegyházi parasztszoba részlete a karácsonyi böjti asztallal. Az alföldi parasztház asztalának kitüntetett szerepe van. A néphit szerint: „az asztal helye olyan szent a házban, mint az oltár a templomban, mert az asztal körül van az imádság és az áldás a házban”. A kiállítás a város rendkívül gazdag irodalmi hagyományait is plasztikusan ábrázolja. Megtudjuk, miszerint Petrovics István, Petőfi Sándor édesapja 1824-ben költözött Félegyházára, 1824—30-ig bérelte a kocsma és mészárszéknek épített hattyúházat. 1825-ben a ferencszállási csárda bérletével is gyarapította jövedelmét. Közeli rokona, Petrovics Borbála segítette a letelepedés, a bérlet előkészítésében. De már 1822-ben hagyományos tisztelettel fogadhatta és vendégül láthatta a gyermekük születését váró rokonait. A Petőfi születéséről tartó évszázados vita egyik újabb érve e feltevéshez kapcsolódik. A kiállítás anyaga nem vállalja a szülőhelyvita folytatását, felújítását, de nem tartja megkerülhetőnek a félegyházi születés lehetőségét mérlegelő, bizonyító kutatók eredményeit. Nem feledkezik meg Petőfi jól ismert versvallomásáról sem. így a Petrovics-relikviákkal párhuzamosan bemutatják a szülőhelyvita néhány dokumentumát is. A kiskőrösi keresztelési anyakönyvi beírás valóságosan a kiskőrösi keresztelés tényét mutatja. Petőfi István Pásztor Ferenc félegyházi Petőfi-kuta- tóhoz írt levele pedig nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bátyja vizitben látta meg a napvilágot. A s.zülő- helyvita friss tudományos értékelését Fekete Sándor Petőfi-biográfiájában találjuk. A demokratikus hagyományok, a függetlenségi politika erősödését jelezte a ’80-as években Kossuth díszpolgárrá és Holló Lajos képviselővé választása. A századvég, a XX. század elejének városfejlődését fotók bemutatásával követik. Az első világháború megszakította a városépítő törekvéseket. A katonák eskütételét még lelkes érdeklődés, bizakodó ünneplés követte 1914-ben, de már az első évtől voltak ellenzői a háborús politikának. A humanista elkötelezettségű író, Móra Ferenc kezdettől a bírálók közé tartozott. Móra Ferenc író, muzeológus félegyházi életét a szülőházában lévő kiállítás tekinti át. Itt olyan Móra- emlékekkel, tárgyakkal találkozik a látogató, amelyek jellegük, funkciójuk miatt nem kaptak teret a szülőházban, illetve melyeket a múzeum 1979 óta gyűjtött. A kiállítás minden érdeklődő számára értékes élményeket tartogat. Elismerés illeti a tárlat létrehozóit, mert megjelenítése kiemelkedő szakmai felkészültséget, igaz magyarságtudatot tükröz. Domonkos János
