Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-09 / 159. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 9., SZOMBAT Rendelés a Vajdaságból / Éltetni a gyilkos lángot Olykor heteknek, sőt hóna­poknak is el kell múlniuk ahhoz, hogy a délszláv kö­rülmények között egy-egy zárt körű megbeszélésről kiszivárogjanak a hírek és a háttéradatok. Nemrégen az egyik belgrádi ellenzéki lap beszámolt arról, ho­gyan is zajlott le a Herce­govina (északnyugat-bosz­niai) politikai és katonai vezetésének a Vajdaság­ban élő nemzettársaik pro­minens (értsd: vezető állás­ban levő) képviselőivel. Tudni kell egyébként, hogy a hercegovinál had­test vette zárlat alá és ágyúzta szinte porrá Go- razsdét, a muzulmánok egyik fontos támaszpontját. Nos, a • „felszabadítók” igyekeztek minél hatéko­nyabban folytatni a tárgya­lásokat, a jó előre elkészí­tett listával érkeztek. A hozzávetőleg 30 000 har­cos számára, saját számítá­sunk szerint egy hónapos időtávban nem kevesebb, mint félmillió kilogramm élelemre van szükségük. Például 60 tonna készételt, 50 tonna húst, 30 tonna te­jet, stb. követeltek. A meg­beszélésen nyomatékosan hangsúlyozták, hogy „csak a gyors segítség az igazi se­gítség”, tehát az átadott lis­tán szereplő élelmet mind­össze néhány napos határ­időn belül kérték leszállíta­ni. A tüzes beszédeket köve­tő frenetikus taps mellett bizonyos disszonáns han­gok is hallatszódtak egyes vállalatvezetők részéről. A helyzetet sokoldalúbban elemzők ugyanis felvetet­ték, hogy egy ilyen meny- nyiség összegyűjtése eset­leg a munkások elégedet­lenségét válthatja ki, s az esetleges munkabeszünteté­seknek politikai következ­ményei lehetnek. A csak a fegyverek erejét és az erő­szak hatalmát ismerő tábor­nok és ezredesei azonban „megnyugtatták” az aggá- lyoskodókat, hogy a „mun­kások így is, úgy is sztráj­kolni fognak”, tehát gya­korlatilag mindegy, hogy Vajdaságból néhány nap alatt elszállítanak-e, vagy sem 500 tonna, a rónasá- gon is egyre nélkülözhetet­lenebb élelmet? A megbeszélésen ki tud­ja, milyen csellel részt vevő riporter igyekezett minél élethűbb képet feste­ni a párbeszédről, s ebből könnyű volt megállapítani, hogy a hegyekből érkező hadurakat egy pillanatig sem érdekelte a „hon­nan?”, hanem csak az „ad­jatok”. A maguk szempont­jából lehet, hogy igazuk is van, hiszen a gyilkos lán­gokat elsősorban fegyver­rel és élelemmel lehet és kell éltetni. A harci eszkö­zök utánpótlása az elmúlt három év alatt egy pillana­tig sem volt kérdéses, hi­szen Szerbiából olykor va­lóságos konvojok szállítot­ták a lőszert és az egyéb gyilkoló szerszámok soka­ságát. Az ennivaló azon­ban nem terem meg a bér­ces Balkán nagy részén, te­hát csak a Vajdaságból le­het kiszipolyozni a még fellelhető maradékot. És végeredményben ez folya­matosan meg is történik. A II. világháború után betele­pített hegyi lakók arányta­lanul nagy része vezető ál­lásban van, s a szavuk egy­re inkább meghatározó. A pórnéppel pedig ki törődik! (b. m.) N yoma sincs a nyári uborkaszezonnak, egymást érik a belpolitika fontosabbnál fontosabb esemé­nyei, koalíciós tárgyalások, kinevezések, felmen­tések, egyeztetések, követni is nehéz a történteket. Hogy a hőség mennyire nyomja rá bélyegét a döntések­re, kutatás tárgya lehetne, a tendenciák azonban hőmé­rő nélkül is egyre érezhetőbbek. Az államfő aláír, a kijelölt kormányfő leendő kormá­nyát alakítja, az új törvényhozás pedig törvényeket mó­dosít. Mindenki teszi a dolgát. Göncz Árpád a héten nagy nehezen aláírta a rádió- és tv-alelnökök felmentéséről szóló előterjesztést. Nagy nehezen, mondom, mert e szignálás érdekében nyüzs- gött mindenki napokon át. Az élesszemű államfő ugyan­is rögtön észrevette, hogy az ügyvezető miniszterelnök hiányos, formai hibáktól hemzsegő előterjesztésben kér­te a médiumalelnökök felmentését. Ahhoz képest, hogy a sajtó kilencven százaléka két éve mást se várt, óhaj­tott, követelt, mint az alelnökök felmentését, nem ér­tem, miért hemzsegett formai hibáktól az előterjesztés. Két éve, más urak esetében hiánytalan, sőt formailag tö­kéletes kérvényt kapott, ám akkor államelnökünk lelki- ismereti okokra hivatkozva tagadta meg az aláírást. Az elmúlt ősszel is sürgősebbnek tűnt a dolog, levelet írt a kölni betegágyhoz, legnagyobb írónk pedig a haldokló kormányfőhöz intézett baráti levelet a két vezető levél­váltása ügyében. Azóta sok, nagyon is sok minden meg­változott, csak az államfői hozzáállás konstans: most sem akarta aláírni azt az átkozott papírt. Lett is erre nagy sürgés-forgás, a miniszterelnök négyszemközti ta­lálkozót kért, az új koalíció vezetői levelet intéztek hoz­zá, szakmabeliek serege látogatta meg. Szerencsére Kolozsvár csatát nyert Iliescu: „nem valódi” probléma Fél órg alatt több mint háromezer ember gyűlt össze a főté­ren csütörtökön (Folytatás az 1. oldalról) A román kormány közle­ményének kézhezvétele után — amelyet az RMDSZ-ben általában így értékeltek, hogy ha nem is jelenti „a há­ború” megnyerését, minden­esetre csatanyerés — az RMDSZ ügyvezető elnöksé­gének kolozsvári székházá­ban délután újabb tanácsko­zás kezdődött. Mint Magyari Nándor László — az RMDSZ ügyve­zető alelnöke, önkormányza­ti felelős — elmondta az MTI tudósítójának: a figyelő- szolgálatot és ügyeletet a fő­téren ezután is fenntartják, amíg a konfliktust kirobban­tó helyi hatóságok magatartá­sa világossá nem válik és a helyzet nem nyugszik meg teljesen. Az RMDSZ vezetői köré­ben, mivel új feszültségkeltő próbálkozások lehetőségét sohasem lehet kizárni, óva­tosságra intenek — de elége­detten állapítják meg, hogy Kolozsvár lakosságának, ma­gyarságának, az RMDSZ szervezeteinek, politikusai­nak páratlan mozgósításával sikerült meghiúsítani a pol­gármester és a mögötte álló erők provokációját. A csatát megnyertük, de a háborúnak még nincs vége — fogalma­zott egy kolozsvári RMDSZ-vezető. Tegnap reggel viszonylag nyugodt volt a helyzet Ko­lozsvár főterén, ahol csütör­tökön az erdélyi történelmi múzeum igazgatója csendő­rök védelmében tett sikerte­len kísérletet a teret felboly­gató és potenciálisan — mint arra az RMDSZ felhív­ta a figyelmet — a Mátyás­szobor eltávolításával fenye­gető ásatások megkezdésére, Funar polgármester és Lidiu Medrea, a megyét pillanat­nyilag irányító alprefektus tá­mogatásával. A kolozsvári régészeti ása­tások ürügyén keltett „mes­terséges feszültséggel” kap­csolatban a román államfő pénteken nyugalomra, meg­fontoltságra és bölcsességre hívta fel a vita és a megmoz­dulások résztvevőit. Érthetetlen az, hogy a fe­lek a kizárólagosan tudomá­nyos jellegű kérdésnek politi­kai értelmezést adtak — hangzott el a szokásos sajtó- tájékoztatón, amelyen Tra- ian Chebeleu nagykövet, Ili­escu elnök szóvivője ismer­tette az államfő álláspontját.-— Sajnálatos az, hogy egyes politikusok, politikai erők a tudományos ásatáso­kat politikai tőke kovácsolá­sára használják — véleke­dett hivatalos közleményben Ion Iliescu, aki egyben arra kérte a feleket, hogy tartóz­kodjanak az ilyen megnyilvá­nulásoktól. Sajnálatos és nemkívána­tos tény az, hogy az RMDSZ a nemzetközi intéz­ményeket értesítette erről a „nem valódi” problémáról. E lépés következményeként kérdőjelek merülnek fel az­zal kapcsolatban, hogy me­lyek is a kolozsvári régészeti ásatások körül keltett nyugta­lanság valós -céljai — állapí­totta meg a román államfő. Iliescu közleményében hang­súlyozta, hogy a kolozsvári múzeum már tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy a régészeti ásatások egyáltalán nem érintik a város központ­jában lévő műemlékeket. A Rompres hírügynökség munkatársának kérdésére, mely szerint Csépe Béla KNDP-s képviselő Budapes­ten felvetette, hogy kezdemé­nyezzék a Mátyás-szobornak az ENSZ védnöksége alá he­lyezését, Traian Chebeleu el­nöki szóvivő hangsúlyozta: Romániában léteznek a nem­zeti vagyon és örökség meg­védésével foglalkozó szerve­zetek és senkinek nem lehet­nek kétségei afelől, hogy Cor­vin Mátyás szobra a román nemzeti örökség része. így a magyar törvényhozásban ez­zel kapcsolatban elhangzott ál­lásfoglalások szükségtelenek. A nagyvilág hírei * Hágában megnyílt az Országos Idegenforgal­mi Hivatal új képvisele­te, amely a jövőben a Beneluxországokban fej­ti majd ki tevékenységét. Bugár Béla, a magyar kereszténydemokraták ve­zetője nem tartja kizárt­nak, hogy a magyar pár­tok koalíciója — ameny- nyiben az őszi parlamen­ti választásokon jó ered­ményt ér el — beléphet majd az új szlovák kor­mányba. ¥ Miközben a lengyel minisztertanács épületé­ben csütörtökön tíz or­szág külügyminiszterei tartották csúcstalálko­zójukat, az épület előtt négy órán át mintegy ezer kohász tüntetett jelszavakat kiabálva, si­sakjaikkal ütemesen verve az utca kövét. íí Az Egyesült Államok megerősítette készségét, hogy békekötés esetén szárazföldi csapatokat küld Boszniába. Haris Si- lajdzic boszniai miniszter- elnök a Reuter szerint azt mondta, hogy Warren Christopher amerikai kül­ügyminiszter tett neki erre vonatkozó ígéretet. * Li Peng kínai minisz­terelnök csütörtökön este az egyik mellékbe­járaton lépett be a mün­cheni Residenzbe — a bajor uralkodók egyko­ri székhelyére —, s meg­lepte Edmund Stoiber bajor kormányfőt, aki a főbejáratnál várta. Li Peng azért választotta a hátsó bejáratot, mert a bajor fővárosban is tün­tettek Kína emberi jogi politikája miatt. EGY HÉT nem volt hiábavaló a sok fáradozás, az elnök végül alá­írta a felmentéseket. Hogy pótolták-e a hiányosságokat, javítottak-e a formai hibákon (amelyekről tudvalevő, csak úgy hemzsegtek) — nem tudni, lényeg, hogy ezzel a kézjeggyel lezárult a médiaháborúnak nevezett évek óta tartó szánalmas cirkusz újabb fejezete. Zsúfolt a programja a leendő miniszterelnöknek is. A koalíciós pártok elfogadták a kormányprogramot, a kije­lölt miniszterek parlamenti meghallgattatásukra készül­nek. Hogy a szakértelem kerüljön a hatalomra — olvas­hattuk a választási plakátokon. Hát most megadatott, a többit majd meglátjuk. A fontos személyi döntéseken túl az új kabinet a kormányülések tematikáját is megvál­toztatja. A kormányzat tehermentesítésére kabinetrend­szert vezetnek be, a tervek szerint a gazdasági kabinet nagy hatalommal rendelkező egyeztető és egyben dön­téshozó testület lesz. Ésszerűnek tűnik ez a javaslat, hi­szen a munka hatékonyságát csak növeli, hogy az alap­vető adatok és tények egybevetése nem a kormányülés drága perceit terheli. Mielőtt tapsikolnék örömömben, fennakadok a Horn-interjú további mondatain: „A kor­mány így nem fog belefulladni a részkérdésekbe. Ez ne­kem is lehetővé teszi, hogy többet legyek az emberek közt: akár lakossági fórumokon, akár a Lehel piacon.” Örvendetes ez a stílusváltás, az új kormány nem kíván­ja folytatni elődje gőgös, a népet lenéző politikáját. Bár a néhai miniszterelnök munkabírása közismerten nagy volt, nem tudok róla, hogy a napi 14-16 óra munka mel­lett járt volna a Lehel piacon. Nem tudom azt sem, hogy egy kormányfő munkaköri kötelességei között sze­repel-e a lakossági fórumokon való részvétel, nincs már kampányidőszak, mégis kíváncsian, várom ezek eredmé­nyességét. Az is Horn Gyula mellett szól, hogy Thatcher asszonynak is tetszett a magyar piac, igaz ő nem a Lehe­len, hanem a Nagyvásárcsarnokban vásárolt. Kánikula ide vagy oda, az új Országgyűlés is hozzálá­tott az érdemi munkához, sebtében két törvénymódosí­tást is elfogadtak a honatyák. Ezen nem is kell csodál­kozni, hiszen nem kisebb személyek, mint Horn Gyula és Kuncze Gábor voltak a módosítások előterjesztői. Ne legyen összeférhetetlenség — bumm, nincsen. Szűn­jön meg egy minisztérium — bumm megszűnt. Egysze­rű ez. Hogy e döntések indoklásai egy-, illetve három­mondatos formában kerültek a T. Ház elé (netán hiányo­san és formai hibáktól hemzsegve), az nem érdekes. Hogy nem alkotmányjogi, illetve ésszerű gazdasági dön­tés született, hanem politikai, az is egyértelmű. Minden­esetre megismerkedhettünk a törvényhozás új mechaniz­musával. Hiába az ellenzék, hiába az ellenérvek, a sza­vazati arányok önmagukért beszélnek. A választások első fordulója után mondta egy fide- szes, hogy körzetében, ha a szocialisták Draku- lát indították volna, bejutott volna a parlament­be. Ez a hátborzongató szellemesség most azzal fokoz­ható, ha egy kormánypárti képviselő a Kuril-szigeteket javasolná elfoglalni, 'd szavazógépezet áldását adná, már csak reflexből is. És félek, nemcsak kánikulában. Székely Adám Kánikulai nagyüzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom