Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-07 / 131. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚNIUS 7., KEDD 13 Német zenészek Vecsésen A vecsési fúvószenekar 1992-ben részt vett a heis- tetteni fúvószenekar 100 éves jubileumi ünnepségén. Akkor négynapos ünnepségen szerepeltünk Nyugat-Európa 19 zenekarával együtt, igen sikeresen. így került sor az idén ennek a partnerkapcsolatnak a további ápolására. A Vecsési Fúvószenekari Alapítvány vezetői még az év elején meghívták a rheistet- ten-neuburgweieri fúvószenekart vendégségbe és egy közös hangversenyre. A kölcsönös levélváltás eredménye volt, hogy 1994. május második felében a vendégek eljöttek hozzánk. Ezt megelőzte az a felelősségteljes szervezőmunka, amivel a vendégekről készült névsor alapján a házaspárokat, a zenészpárokat kellett nálunk elhelyezni, mivel Vecsésen szállodával vagy panzióval nem rendelkezünk. A vendég- szerető vecsési zenebarátoknál sikerült ezt megoldani. A szép időben, szombaton délelőtt a művelődési ház udvarán a vecsési fúvószenekar fél tíztől már indulókat játszott. Tíz óra után néhány perccel begördült a vendégek autóbusza. A viszontlátás örömétől könnyes szemeket láttam azoknak a rheistetten-neu- burgweieri vendégeknek a szemében, akiket két év után köszönthettünk. Zenekarunk a „Wen ich kom, wen ich kom” zenéjét játszotta, miközben a vendégek szerény művelődési otthonunkba bevonultak. Itt tepertős pogácsával, krumpliszirommal és üdítő italokkal vártuk őket. A zeneiskola növendékei, a harmonikaegyüttes és a rézfúvós növendékek műsort adtak a vendégek tiszteletére. Ezt követően ismertettük a vendégfogadók névsorát, akikhez a vendégeket sikerült elhelyezni. Ekkor Ha- nyec László cukrász zenebarátunk a Karamell cukrászdából egy kis kocsi finom fagylaltot küldött a vendégek és vendégfogadók tiszteletére, ezzel is kifejezve vendégszeretetét. Ezután minden vendégfogadó belekarolt vendégébe és elvitte ebédre. Délután szabadprogram volt. Meg lehetett tekinteni egy hagyományos sváb lakodalmat a faluban, ami nagy sikert aratott. Vasárnap reggel a falusi templomban Schubert-misét játszott a vendégzenekar, utána a templom előtt adtak rövid térzenét, amit a hallgatóság nagy tapssal köszönt meg. Délután négy óra előtt a Jókai Szabadtéri Színpadon helyet foglaltak a rheistetten-neuburgweie- ri zenészek (34-en) a színpad bal oldalán, jobb oldalt pedig a vecsési fúvósok (35-en), előttük a fehér selyem lobogó, egyiken a vecsési címer, a másikon a fúvószenekar címere. Ennek a közös hangversenynek még az időjárás is kedvezett. Négy órakor üdvözöltem a vendégeket. Ezután a vendégzenekar nyolc, a helyiek hat számot adtak elő. Közben a véndégzenekari egyesület elnöke. Neu Adolf úr egy kedves ajándékot adott át alapítványunk kuratóriumi elnökének: a Kék Duna és az Arany-ezüst keringő partitúráját. Majd Abonyi Ferenc kuratóriumi elnök átadta zöld selyembe hímzett zenekari címerünk lobogóját. Igen nagy sikere volt a közösen eljátszott Alte Kamaraden című műnek, amit a vendégzenekar karmestere, Peter Bresch vezényelt, s nem különben sikere volt az id. Fazekas József által vezényelt és közösen játszott Bajor-indulónak is. A hallgatóság nagy tapssal köszönte meg a másfél órás hangversenyt. Ezután közös vacsorán vettünk részt a művelődési házban. A vacsorát az oktatási intézmények központi konyhájának dolgozói készítették. Az igen ízletes borjúpörköltet a 3. Számú Nyugdíjas Klub tagjai tálalták fel. Ezután a vecsési fúvószenekar tánczenével szórakoztatta a jelenlévőket, 11 óráig. Másnap reggel hét órakor kezdődött a gyülekezés a Szent István téren, a községháza előtt. A jól sikerült vendéglátás után sok-sok könnyező szemet láttam a búcsú órájában. A búcsúzó beszédek után a felszálláskor még szerényen megajándékoztuk a vendégeket. A vecsésiek zenéje közepette gördült ki a vendégek autóbusza a térről. A Vecsési Fúvószenekar Alapítvány és a magunk neHISTÓRIA Gazda József Nem süt a nap sugára (Dani Gergely) n „Osztán édesanyám . nem jött el, hanem ott maradt ülve. Ment egy másik, kérdezte, mit keres a néni. Mondta, hogy jöttem a Gergely ügyiben. Igen, azt mondja, a Daniéban? Akkor jelentette a püspök úrnak, keresi Daninak az édesanyja. A püspök úr szólott: a komaasszonyt engedje bé! — mert komaasszonya volt édesanyám a püspök úrnak, a huszadik gyermeket ő kereszteltette Fekete esperes úrral Gelencén... Akkor osztán visszament, s addig kínlódott a tanulással, mert le vót maradva mindenféleképpen, hogy eljutott a felszentelésig.” „Ilyen óriási energia volt nagyanyámban is. Öregasszony volt már, de elindult, ment Gyulafehérvárra, s addig nem jött el, amíg el nem intézte, hogy a fiát visszavegyék.” Dani Gergelyrié Hollan- da Mária akaraterejét növelte a benne lakozó hit. Imád- ságos asszony volt, aki hitt az isteni segítő akaratban. A jóság, a-szeretet, az egymás terhét hordozás isteni rendeltetésében. Ez adott neki erőt arra, hogy csodákat műveljen. Hogy húsz gyermeket tudjon kihordani, világra hozni, a holtakat eltemetni, az élőket felnevelni, szeretni és gondjaiba venni egész családját. Hogy tudjon embert nevelni a gyermekeiből, egész embert. Papok, tanítók, tanárok, tisztviselők, óvónők kerültek ki közülük, ki-ki képessége, törekvése szerint, de a család, a szülők egyetértésével és támogatásával, s mind becsületesebben éltek és végezték a munkájukat. S az édesanyának gondja volt rájuk még felnőtt korukban is, szemmel tartotta életüket, sorsuk alakulását. „Hite csodálatra méltó erőt adott neki, hisz a húszas, harmincas, negyvenes években nem lehetett könnyű dolog húsz gyermeknek életet adni, az egyiket pelenkázni, a másikat a frontra készíteni. Sose panaszkodott, örökké imádkozott, s mindig végezte a dolgát. Mindegyikre nagy gondja volt, hogy mindegyiknek legyen meg mindene.” „A legnagyobb közülünk 13-ban született, de előtte születtek ikrek, azok meghaltak. A legkisebb testvérem, azt hiszem, valamikor úgy 40-ben. Le- ánka. Akkor még azok közül két fiú halt meg, s akkor egy halva született. Öt meghalt a húsz közül.” Nem kisebb szerep hárult idős Dani Gergelyre, az apára. A régi székely családok szokáshagyománya szerint: ő parancsolt, rendelkezett, döntött. „Szigorú vót, erélyes, határozott. Ugye, sokan vótunk... Édesanyám mindent megcsinált bent, édesapám rendezte kint a dolgokat, s a mindenféle beszerzést.” Szervezte, irányította a „családi üzemet”, a tizenkilenc hold föld művelését, és végezte maga is a munka oroszlánrészét. Amikor az ismert történelmi sorsfordulatok után kezdték az embereket kollektív gazdaságokba terelni, az idősb Dani ellenállt. Lemhényben már 1948-ban megalakult az első közös gazdaság, de ő makacsul elutasította a belépést. „Majd csak 62-ben, az utolsó bemenetnél vették el a földjeinket. Édesapám nem írt alá, pedig nagy erőszakkal jöttek reá. Azt mondta: ha a lónak a nyakába teszik a kötelet, oda megyen, ahova akar, de ha a féket is a szájába teszik, arra megyen, amerre húzzák... Azt hiszem, utoljára édesanya írta volt alá. Édesapám meghalt 60-ban, s 62-ben vették be az utolsó embereket, akkor — utolsók közt — lépett be édesanya.” Dani Gergely, a család pappá lett fia, kettős szolgálatot vállalt. Isten szolgálatát s a nemzetéét. Abban a korban, amelyben ő élt, mind a kettő bűnnek számított, s az elnyomó hatalom szemfüles erőszakszerve, a szekuritáté már a kezdet kezdetén felfigyelt az erélyes, akaraterős, gondolatait mindig kimondó papra. Feltették „listájukra”. Egykori gyergyószentmiklósi paptársa, a ma már nyugdíjas plébános, Bodó Péter így idézi fel küzdelmeit, meg-megismétlődő meghurcoltatásait: „Tizenegy évig, 1957-től 1968-ig együtt paposkod- tunk Gyergyószentmikló- son. Ő már pappá szentelése után idekerült káplánnak. A tizenegy év alatt körülbelül háromszor hívatták kihallgatásra, többször volt házkutatás nála. Először 1958. december 6-án kellett jelentkeznie Csíkszeredában. Ezt a dátumot azért tudom ilyen pontosan, mert éppen a búcsú napja volt, és Molnár Lázár csíkszentimrei plébános helyettesítette. A nagymise után, mielőtt az asztalhoz ültünk ebédelni. Molnár Lázár felsóhajtott: Én Istenem, hozd haza Gergelyt! S alig fogtunk hozzá az ünnepi ebédhez, hát meg is érkezett. Én úgy tudom, hogy akkor a letartóztatásban levő Sánta Antallal kapcsolatosan hallgatták ki. Másodszor ’64-ben vagy ’65-ben. Éjszaka jöttek. Emlékszem, itt volt az édesanyja is akkor. Először hozzám kopogtattak be, azt hitték, hogy ő lakik ott. Meglepődtek, hogy én nyitottam ajtót, de akkor utasítottak, hogy öltözzem fel, s menjek velük. így én is jelen voltam a házkutatásnál s Gergely elvitelénél. Nem mondták, mit keresnek, azt sem, hogy őt az éjszaka kellős közepén mért viszik el. Pár napig, talán egy hétig ott tartották. Nekem Gergely nem nyilatkozott, miután hazaengedték, hogy miért vitték el, vagy hogy ott mit csináltak vele. A harmadik eset 1966. március 25-e körül volt. Ezt onnan tudom, hogy akkor Gergely Háromszéken volt a Hollan- da nagybácsi temetésén, s vében hálás köszönetünket fejezzük ki mindenkinek a rheistetten-neuburgweieri fúvószenekar vendéglátása során nyújtott közreműködésért. A közreműködők és kedves családtagjaik szíves vendégszeretete igen nagy mértékben járult hozzá vendégfogadásunk sikeréhez és biztosította vendégeink jó hangulatát. További együttműködésüket remélve, ezúton is megköszönjük segítségüket és fáradozásukat. (Nevük a vecsési polgármesteri hivatal faliújságán olvasható.) Brunner Antal alapítványkezelő Vecsés Hárommillió koldus országa? Most, a választások után hasznos volna, ha a vezető pártok összeülnének és megpróbálnának kompromisszumot kötni, főként az ország lakosságát közvetlenül érintő dolgokban. Ezt az állampolgárok örömmel vennék. Mint 83 éves öregember, több rendszert megértem. Mint közalkalmazott, adóvonalon kezdtem az életpályámat, és 43 éves — becsületes — szolgálat után innen is mentem nyugdíjba. A fizetésekben ma óriásiak az eltérések. A nagy fizetések mellett végkielégítések, prémiumok, jutalmak, néha milliókban kifejezve, azaz kifizetve. Hogy érinti ez a szegényebb rétegeket? A becsületes vállalkozások szükségesek, de akadnak tisztességtelenek is. Több vagyonszerzést felül kell vizsgálni, az átmentett vagyonok esetében is elszámoltatásra volna szükség. Ilyen ügyekben kellene közvélemény-kutatást végezni a kis- és középjö- vedelműek körében. Kár volna, ha szeretett hazánkból ismét a hárommillió koldus országa lenne. A most leköszönő kormány és a parlamenti képviselő-testület az elmúlt négy év alatt nem tudta, de nem is tudhatta az országot kivezetni a nagyon nehéz, örökségül kapott helyzetből. Érzésem szerint a most megalakuló kormány és Országgyűlés sem fogja tudni rövid idő alatt. Zanathy Endre Cegléd az ő hagyatékából hozott nekem pár könyvet, amelybe én beírtam a dátumot. Tehát ő nem volt itthon, Jakab Antal püspök úr azelőtt szabadult a börtönből, ő volt itt, s ő tartotta az esti misét. Mise után a plébániát meglepte a szekuritáté. Akkor este alapos házkutatást tartottak Gergelynél, másnap nálam. Berendeltek mindkettőnket Marosvásárhelyre. Virágva- sámap előtt közölték, hogy hétfőn reggel jelentkezzünk. Három napig tartott a kihallgatás. Gergelyt állítólag azért faggatták, mert a szószékről abortuszellenesen szólt, s mert elítélte a nőnapi mulatozásokat, erkölcsi kilengéseket, mivel március 8-a a nagyböjt idejére esett. Nálam a Székelyföld leírása egy példányát találták házkutatáskor: ez volt az ok, amiért kihallgattak. Sohasem lehetett tudni, pontosan mit akarnak, szerintem ürügyet kerestek, hogy zaklathassanak.” S ha kerestek, találták. A misén ott ültek a megbízottak, a jelentéstevők. S ő mégsem válogatta meg a szavait. Mondta, ami a lelkében volt. (Folytatjuk) Tanítói állások Pilis községben Pilis községbe a 18. század elején nagy számban telepedtek szlovákok, akik, többségükben, evangélikus vallásúak voltak. 1724-ben nyílt meg a faluban az első evangélikus iskola, ahol a tanítás szlovákul folyt. Századunk elején az iskola már 7 tantermes voít — tudjuk meg Farkas Péter forrásközléséből. 1909. június 7-én az evangélikus egyház pályázatot hirdetett az egyik megüresedett tanítói állás betöltésére. Kötelessége: „egy osztály önálló vezetése s a kántori teendőknek magyar—tót nyelven, a többi hat tanítóval felváltva való végzése”— olvasható a kiírásban. Teendőiért évi 1000 korona készpénzt és 200 korona lakáspénzt ígért az egyház. Ez a fizetés valamivel magasabb volt, mint amit a helyettes tanító kapott a községben. Az előző évben, 1908-ban alkalmazott helyettes ugyanis havi 70 koronát, vagyis évi 840-et kapott, lakáspénz helyett pedig szolgálati lakást: bútorozott szobát, fűtéssel. Az alacsonyabb fizetést feltehetően kárpótolta a lehetőség — legalábbis átmenetileg —. hogy a „helyettes” állásból „rendes” válhat a következő évben. Az idősebb tanítók ennél az összegnél többet kaptak. Pilis község egyik tanítója, Hraskó lMjos 1909-ben vonult nyugdíjba — feltehetően az ő állására írták ki a pályázatot —, és 1400 korona évi nyugdíjat kapott. Volt aki még ennél is magasabb nyugellátást élvezett: az Örkényi tanító, Greskovics Ferenc részére I960 koronát utalt ki a minisztérium. Pogány György
