Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 1., SZERDA S - . Abel az országban Örök magányosok a képernyőn Ábel tehát országjárása során is megmutatkozott előttünk a maga teljes testi mivoltában, fanyar, bölcs ábrázatával — Tamási Áron regénytrilógiájának első kötete, az Abel a rengetegben televíziós feldolgozása után a múlt héten két estén, két részben láthattuk a második kötet alapján készült Ábel az országban című tévéfilmet is. Rendezője ugyancsak Mi- hályfy Sándor, főszereplője Ily és Levente volt. Ábel leszállt a hegyről és útnak indult, tapasztalatait immár nem magányának kéretlen-hívatlan megzavarói, hanem az útjába kerülő országlakók gazdagítják. Hosz- szabb-rövidebb ismeretségei, úgy tűnik, esetlegesek, ám mégis következetesek, a következetesség abban rejlik: nem zárkózni el senki és semmi elől. Mindenki érdekes, mindenki megfejtendő titok a maga egyediségében. Ábel, mint méhecske virágtól virágig, röpdös embertől emberig, addig nem nyugodva, míg mézet nem gyűjt a mégoly tüskésnek látszó egyénről is. De magát nem ad>'' ki. Az ő eszének srófjai kiismerhetetlenek, már csak azért is, mert meg sem próbálja azokat kiismerni senki. Bizony, kevés akiben amolyan „ábeli” kíváncsiság és figyelem munkál. Mondják a magukét, hiszik a magukét megváltoztathatatlanul és megválthatatlanul. Ábel nem próféta, nem is szent. Nem feszítteti meg még csak meg sem köveztet magát, ha már nincs ínyére valami, odébbáll. Az ilyer Kós Károly könyvillusztrációja örök tanuló éS mindent kipróbáló moralista, mint ő, ugyan kihez is csatlakozhatna? Számára, noha mindenki jó ember, de mégis inkább, legelsőbb, érdekes ember, s akit vizsgálunk, megnézünk erről meg amarról az oldaláról is, annak sose válunk feltétlen hívévé. gyünk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne — s ezt az otthont leginkább a szívében élő szeretetben találja meg. Mert megtanulta szeretni a kibocsátó otthont, amelyből vétetett, képes rá, hogy megbecsüljön más helyeket is. Valamennyire mindenütt otthon van. Mindenhová odaillik, illhet.^ Sőt, még alakot is válthat. Izig-vérig székely fiúként egyszerre városi polgárrá, vagy éppen óhitű zsidóvá öltözhet. A filmben a rettenetes hosszú és fekete füstöt eregető vonatnak, mellyel át meg átszeli az „országot”, e Trianon után ocsú- dozni próbáló Erdélyt, fapados kocsijaiban békésen és öntudatosan üldögél. Kiismeri magát a még emberléptékű Kolozsvár utcáin, ahol ha kimondja a házigazdája nevét, még mindenki tudja, hogy az nem más, mint a „foghúzó Garmada”, de nem riad meg a néptelen, poros országúttól sem, ugyanúgy elvan egy vendéglő esti élete közepette, mint az éjszakai sétatér egy padján. Úgy lehetünk: elnéznénk akármeddig, hogyan találja szemközt magát különböző helyekkel és személyekkel, elvétve azért ő is megpörkö- lődve, hiszen visszhangzik benne, hogy lakótársa és játszópajtása, a kissé ugyan méltatlan Blanka kisasszony azt mondta: akármikor tér majd vissza, ő a régi lesz hozzá. Mégse megy vissza, elmegy Amerikába, s reméljük, hogy egy következő, a trilógia befejező/ részét, az Abel Amerikábant megjelenítő tévéfilm jóvoltából majd ottani életének is szemlélő tanúivá válunk. Nádudvari Anna Pillangó végleg elröpült Évtizedek mulasztását pótolták Megjelent a Korai magyar történeti lexikon A honfoglalás és a magyar középkor az elmúlt évtizedek történelemkutatásának és tanításának elhanyagolt területei közé tartozott. Nem elégítik ki a nemzeti történelmünk iránti megnövekedett érdeklődést a legújabb tankönyvek sem, amelyek felgyülemlett ismeretanyag miatt korlátozni kénytelenek e korszakok bemutatását. Ezért előzte meg nagy várakozás a Korai magyar történeti lexikon (9—14. század) megjelentetését, amelyet az Akadémia Kiadó gondozásában, Kristó Gyula főszerkesztésében, Engel Pál és Makk Ferenc szerkesztésében az ünnepi könyvhéten kap kézbe az olvasó. A 750 oldalas lexikon 170 határon inneni és túli neves magyar kutató hatéves munkájának eredménye. Több mint 2000 szócikket, mintegy 75 ezer információt (nevet, évszámot, összefüggést) tartalmaz. A legújabb kutatási eredményeket bemutató szócikkekben helyet kapnak az egymással ütköző megállapítások is. Minden szócikk végén válogatott bibliográfia található, elősegítve a további tájékozódást. A lexikonban nyolc uralkodóházról találunk részletes genealógiát. A 22 oldalra teijedő táblázatokból megismerhetjük az Árpádok, az Anjouk, a Baben- bergek, a Habsburgok a Luxemburgi a lengyel Piastol, a cseh Premyslek, a kijevi orosz Hurik család leszármazási adatait. A kötet az úgynevezett archontológiai táblák egész sorát tartalmazza, történelmi sorrendben ismertetve például egyes népek uralkodóit, a magyar főméltóságok és egyházi tisztségek viselőit stb. A lexikon hazánk honfoglaláskori és középkori történetét elhelyezi Európában és Eurázsiában. Vállalkozik minden olyan nép, jelentősebb történelmi uralkodó és személyiség bemutatására, amelyek (és akik) 800 és 1400 között kapcsolatba kerültek a magyarokkal. A történeti eseményeken és személyiségeken túl a korszak gazdasági életét, köz- igazgatását, bíráskodását, művelődéstörténetét, régészetét és néprajzát is bemutató szócikkeket tartalmazó lexikon minden bizonnyal nemcsak az iskolák és intézmények könyvtárának polcaira, hanem számos magánkönyvtárba is bekerülnek majd. (Akadémia Kiadó, kötve 2420 forint.) V. S. Pillangó huszonegy éven át élt a rácsok szorításában. Hónapokra hagyta csak el a börtönt, de szabadultával máris „visszavá- gyott”. Nem a politikában vétkezett, hisz „demokratikus” cellákban is ült. Egyszerűen az élet szabályai ellen vétett, mikor a konfor- mitást nem vállalta föl, s nem állt be a kispolgári vagy akár a normális polgári élet állóvizében lubickoló emberek sorába, hanem öntörvényű világának csapásain járt vagy bukott el. Ám eddig, ha el is bukott, igaz, egyre hajlottabb háttal, de mindig fölállt. Most azonban utolsó szabadulásának valahányadik napján végleg elröpült. Pillangó, a tetovált rab nekivágott egy újabb céltalan útnak — át a Dunán. Nem a víz fölött, nem csónakon, nem vízen járva; de úszva. Nem menekült. A folyó túlpartján sem várta senki (ha voltak is ott), s nem hihette, hogy egy másik, jobb világ fövenyén ér majd partot. Talán semmit sem hitt. Talán nem látta meg sosem a túlpart csalfa fényeit, mert az első tempóknál rátátotta mindent elnyelő száját a más(ik) világ. Partra vetődött valami szirtes, puffadt test. A mintás hulla elborzasztotta a „szerencsés” megtalálót. Lehet, a kiszálló rendőr nyomban fölismerte: Hiszen ez Pillangó, a tetovált fegyenc! De nem! Pillangó keserűség, magány marta lelke már másfelé kalandozik itthagyván színes gúnyáját, s a test már nem ember, nem Pillangó többé- A tetovált emberhez szóló üzenet elporlik, a lélek pedig kiszabott útját befutva talán egy jobb világban mégis testet ölt. Mit hagyott hátra az örök rab? Semmi olyat, amit szerethetett volna. S az emberek okulására? Néhány figyelmeztetést. Az elmagányosodás, a megbé- lyegzettségből való kitörhe- tetlenség, az önsorsrontás baljós intelmeit, s azt, hogy önakarat nélkül (bármennyien is küzdenek valakiért) nincs fölemelkedés. Persze nem tanító volt! Itt hagyott még egy zenés üzenetet is. Egy kazettát. Nem énekelt rajta, de szövegei belénk nyilallnak. Örökre elhallgatott. S mégis szól hozzánk. Ránk maradt még néhány leltárba vehető emléke: versek (papíron tollvonások), aktakö- tegek (számuk már nem gyarapszik tovább) egy halotti bizonyítvány, s fényképek a tetovált testről (újságokban itt-ott), mit megunt a megnyomorgatott lélek. N. V. Operett a kegyhelyen? Döbbenten értesültem kollégámnak a gödölló'i nyári kastélyjátékok sajtótájékoztatójáról adott, lapunkban megjelent beszámolójából: június 30-án a máriabes- nyó'i kapucinus kegytemplom udvarán mutatják be Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét, s ugyanott összesen húsz eló'adást tartanak belőle a nyár folyamán. Különös lesz: esti misék, szentségimádások, éjszakai virrasztások idején a hívők az udvarról a templomba beszűrődőn primadonna és bonviván szerelmi kettősét, szubrett és táncoskomikus vidám dalát élvezhetik majd, s a szintén az udvart határoló rendházban élő szerzetesek mindennapjainak is részeivé válnak e dallamok. A búcsúkra — például mindjárt a bemutató után két nappal Sarlós Boldogasszony ünnepére — messzi vidékekről, több napra összesere glett zarándokok szórakozva, mozgalmasan tölthetik el estéiket az eddig áhítatra alkalmasnak ismert kegyhelyen, s bizonyára egykettőre elfelejtik, hogy korábbi ottjártaikkor nem csupán a templom, de az udvar is felszentelt hely, szentmisék színtere volt. Kérdem: ha már éppen a Marica grófnő szükségeltetik ahhoz, hogy Gödöllőből „kis magyar Salzburg” váljék, miért nem inkább mondjuk a művelődési központ udvarán tartják az előadásokat? Mert oda, komolyzenei hangversenyek, irodalmi értékű színjátékok, műsorok helyszínére az operett könnyűnek találtatott? (nádudvari) Közművelődési pályázatokról A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány 1993. évi mérlegéről, valamint az évi közművelődési pályázatokról tájékoztatta kedden az újságírókat Kovács Sándor, az alapítvány igazgatója. Az egy esztendeje működő alapítvány — mint elhangzott — működteti a Pesti Vigadót és a Vörösmarty téri székházat is, mégpedig nyereségesen: az elmúlt esztendőt 70 millió forintos többletbevétellel zárták. Bevételeik egy része — 11 millió forint — a Vigadó épületében tartott rendezvényekből származik. A többletbevételekkel folytatott banki műveletek is jelentős nyereséget hoztak. A tavalyi nyereség felhasználásával kapcsolatban Kovács Sándor elmondta, hogy a 70 millió forint jelentős részét visszforgatják a kultúrába. Ebből finanszírozzák például azt a jövő évadban sorra kerülő, tizennyolc részből álló koncertsorozatot, amelyen a legjelentősebb zenekarok vesznek majd részt. Emellett — karácsony előtt —• öt hangversenyből álló koncertsorozatot is terveznek az ország nagyvárosaiban, míg a modem, kortárs magyar zene legjelentősebb műveiből egy tizenöt CD-ből álló lemezsorozatot kívánnak megjelentetni. A tájékoztatón Kovács Sándor ismertette az alapítvány egy évi köz- művelődési pályázatainak eredményét is. Eszerint az állami költségvetésből céltámogatásként kapott 443 millió forintból eddig 381,5 millió sorsáról döntött a kuratórium. Mintegy 285 millió forintot azok között osztanak szét — akik munkahelyi-területi közművelődési céltámogatást igényeltek. Ezek a volt szakszervezeti intézmények — klubok, művelődési házak, stb. — február óta folyamatosan kapják a támogatást. Az általános közművelődési pályázat 1635 nyertes pályázója pedig összesen 95,6 millió forint támogatásban részesül — tájékoztatott Kovács sándor. (juhász) Az Európa Könyvkiadó újdonságai Az Európa Könyvkiadó nemrég mutatta be a könyvheti újdonságait. Szántó Piroska Akt című kötetében a krónikás szerepére vállalkozott. A Kossuth-díjas festőművésznő életének sorsfordító eseményeit, találkozásait vetette papírra, amelyek egyben áttekintést adnak a XX. századi magyar történelemről. Az írások Szántó Piroska és Vas István költő félévszázados emberi és művészi kapcsolatáról vallanak. A könyvet a szerző, Szántó Piroska festményei díszítik. Tibor Fischer, a fiatal brit írónemzedék tagja A béka segge alatt című kötetében apjának regényes életrajzát örökítette meg. Az egykori neves kosárlabda-játékos történetét 1944 decemberétől 1956 októberének végéig követi nyomon. A magyar származású szerző kötete 1992-ben jelent meg. A kommunizmus kór- és körképét megrajzoló, adomákkal színesített regény Betty Trsak-díjat kapott Nagy Britanniában. Jung Chang művében a XX. századi Kína története elevenedik meg. A Vadhaty- tyúk című regényben három nemzedék három asszonya — a nagymama, az édesanya, illetőleg Jung Chang önmaga — sorsán át láttatja Kína legújabbkori, sok esetben kegyetlen, véres történetét. Jung Chang 1952-ben született Kínában, és 1978-ban telepedett le Angliában. A Vadhattyúk című regényét már több mint húsz nyelvre lefordították. Ábel, az Ábelek örök magányosak maradnak az emberek között, de nem magányosak Isten szép világában. Megfogalmazza: azért va-
