Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-29 / 150. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. JUNIUS 29.. SZERDA Megkérdeztük Lesz-e világkiállítás? Az utóbbi időben egyre több kétely merül fel a két év múlva esedékes világkiállítás megrendezésének ésszerűségével és kivitelezhetőségével kapcsolatban. Habár az előkészületek már nagyban folynak, a világrendezvény — szerencsére kisszámú — ellenzői minden alkalmat megragadva igyekeznek hangot adni visszahúzó ellenvetéseiknek. Mit, mennyit veszítene a megye, ha elmaradna az expó? — kérdeztük Fegyverneky Sándort, a Pest Megyei Önkormányzat expóbiztosát — Mindenekelőtt hangsú- dik projekt egy komplett lyozni szeretném, hogy idegenforgalmi térképésze- márpedig expó lesz! Az el- ti atlasz előállítása. Erre lentábor sem annyira erős, még a tűzoltóknak is szük- hogy bárhol lobbyzva ezt ségük van, hogy minél megakadályozhatná. Azon- gyorsabban eljussanak — kívül hangjuk sokkal erő- teszem azt — Dabason az sebb, mint valóságos ere- X. utcába. Tény, hogy eb- jük... Pest megye három bői többet el lehet adni, ha projektummal készül a vi- a megszokottnál több turis- lágkiállításra. Az expófa- ta fordul meg Budapesten, lu, ami nagyméretű lakás- de a megyének amúgy is építést jelent, a rendez- szüksége van egy ilyen vénytől függetlenül igen- komplett térképre. A ma- csak szükséges. Igazoltsá- gam részéről szentül meg ga aligha vitatható. Másik vagyok győződve, hogy program a vegyszermen- erre a világrendezvényre tes termesztési program, mindenképpen sor kerül, aminek a jelszava, hogy a hiszen az egészet egy hamegye váljék nagy törne- talmas vasgolyóhoz hason- gű beszállítóvá az expó lítanám, amelyet annak idejére. Ezzel szeretnénk idején lassan és nehezen „megtanítani” a lakossá- hoztunk mozgásba, most got az összefogásra, vala- pedig leállítása éppolyan mint piacra segíteni eze- gondot jelentene, két a termékeket. A harma- (both) Fekete Gyula Dunakeszin A sajtó hatalom A sajtószabadsággal, minden emberi szabadságjog alapjával nem csupán élni, de visz- szaélni is lehet, leple alatt hazugságok is terjeszthetők, jószerével minden esetben következmények nélkül — hangzott el hétfőn Dunakeszin, a Városi Könyvtárban, egy, a Magyar Út Körök mozgalom helyi csoportja által szervezett, a nemzeti szemléletű újságírás választások utáni esélyeivel foglalkozó vitafórumon. A nagy érdekődés mellett megtartott rendezvényen előbb két meghívott előadó, Fekete Gyula, író, publicista, illetve Bánó Attila, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese mondott véleményt a rendkívül fontos kérdésről. — A fő hatalmat ma nem a törvényhozó s nem is a végrehajtó hatalom (vagyis a mindenkori parlament, illetve kormány) hanem a sajtó gyakorolja a civilizált világban. Ebből Magyarországon, ahol a tömegtájékoztatási eszközök túlnyomó része nem a nemzeti elkötelezettségű erők kezében van, véleményem szerint az következik, hogy a túlsúlyban lévő szociál-liberá- lis gondolatokat, szemléletet közvetítő médiumok előtt jószerével nincs akadály céljuk elérésében: nevezetesen a magyarság „öngyilkosságra” való beprogramozásában, népből lakossággá történő átalakításában, a nemzeti identitástudat eltörlésében — mondotta Fekete Gyula. Kijelentette: vannak jelek — például a Pesti Hírlap lehetetlenné tétele —, melyek azt mutatják, hogy az új hatalom, tudván tudva, hogy a sajtóé a fő irányító szerep, keményen „körmére fog nézni” a médiának, s betömi a szocilizmusban dívó egyenirányított ajtón az elmúlt négy év során támadt repedéseket. — A rendszerváltoztató Antall- és Rorosr-kormány hivatali ideje alatt számosán — még a köztársasági elnök is! — világgá kürtölték, hogy az ellenzék nem jut szóhoz a magyar tömegkommunikációban. Ez óriási hazugság volt, amit fényesen bizonyít a parlamenti választások eredménye: az agyonhallgatott ellenzék két pártja a koalíciós kormányt alakító MSZP és SZDSZ több mint kétharmados parlamenti súlya — szögezte le az író. Bánó Attila, osztva Fekete Gyula azon véleményét, miszerint a fő hatalom a sajtó, kijelentette: bár számosán állítják, hogy hazánkban elsősorban a piac dönti el az egyes orgánumok talpon maradását, illetve bukását, ez mégsincs így, hiszen a még meglévő csekély számú nemzeti-keresztény elkötelezettségű lap terjesztését, piaci lehetőségeit mesterségesen gátolják. (ribáry) Ártatlanul meghurcolták Birtokháborítás Nagykőrösön Tisztelt Főszerkesztő Úr! A nagykőrösi Kék Nefelejcs nevű újság szerkesztő^ jének, Juhász Zsoltnak a tollából származó mocskolódó írás másolatát mellékelem. Kérem, ha egyetért írásommal, adjon lehetőséget újságjában az önvédelemre. Tisztelettel: Szűcs István Ámokfutónak mindent szabad? Önkényes földfoglalás A szűkszavú felszólalásairól ismert független (kisgazda) képviseld, Szűcs István igazából nem a képviselő-testületi üléseken és munkahelyén fejtheti ki aktivitását, hiszen — mint hírlik — energiájának nagy részét a foga alá való kárpótlási területek kiméreté- sére fordítja. A magángazdálkodó Farkas Albertnek is meggyűlt a baja Szűcscsel. A szakmai körökben csak „ Téglának" nevezett tanár-képviselő szemet vetett arra a területre, amelyre már korábban Farkas Albert igényt tartott azzal a szándékkal, hogy a kérdéses terület ne válassza el saját és bérelt földjét, mert akkor 350 birkáját csak helikopterrel tudná áthordani. Szűcs képviselő egy heves szóváltásban arra hivatkozott, hogy neki a földkiadó bizottság — annak ellenére, hogy sokan vártak arra a földre — már odaítélte a vita tárgyát. A magángazdálkodó először nem hitt a fülének, de nem zárta ki ennek a lehetőségét sem, mivel tudta: ez az ember a nyilvánosságot megkerülve kihasználta azt, hogy a kárpótlási jegygyei rendelkezőket nem értesítették, pedig ők bérmentesen kaphattak volna földet. Farkas Albert állítása szerint Szűcs István az ösz- szes ilyen földet kivetette, majd értékesítette. Száz vagon olyan gabonát adott el, amihez semmi köze sem volt. Ebben az évben sem lehetett több kárpótlási területet művelésbe venni, mert kérdés nélkül bevetette. — Ha valaki nem állítja meg ezt az ámokfutót, abból hamarosan bajok lesznek — mondta Farkas Albert. Megálljt az önkormányzati választások parancsolnak majd Szűcs Istvánnak, hiszen az 1990- ben egyéniben nyert független (kisgazda) képviselő nem biztos, hogy ezek után másodszor is elnyeri a szavazók bizalmát. Ha mégis elindul, javasoljuk, építse be programjába a kárpótoltak érdekében végzett négyéves munkáját. Juhász Bagoly mondja a verébnek: földfoglaló! Az 1190 AK összértékű 0182/1 hrsz.-ú táblába elsőrenden — csupán a tanyával rendelkező Juhász László kérte a részarányának a kiadását. Miután családom a sorsolások során kiszorult a megjelölt táblákból úgy döntöttünk, hogy a kb. 10 km-re lévő fenti táblából kérjük a részarányunkat. Részben nosztalgiából hiszen e táblában hajdani örökségünk is van, s így valamennyire ismert e föld. Az addigra megjelenő törvénymódosítások lehetővé tették a kényes gazdáknak, hogy családtagjaik, gyermekeik illetményét is kérhetik tanyájuk mellett. így került e táblába Tar- csi Lászlóné is. Az Arany Szövetkezet földkiadó bizottságának 1994. február 10-én kelt jegyzőkönyve és értesítése alapján a ta- nyatulajdonoson kívül Tarcsi Lászlóné és családom besorolási és földhasználati jogot nyert, majd a mérnöki kimérés és bejegyzés után tulajdonjogot a fenti táblába. A hivatal szerint a megmaradó sok száz AK-ra a közelmúltig nem volt jelentkező, csupán az utóbbi hetekben jelentkezett Farkas Albert igénylőként — annak ellenére, hogy a saját majoija és birtokai mellett is van bőven kiosztható terület (szíve joga). Tudomásom szerint az ő igényjogosultságát a földkiadó bizottság nem igazolta vissza — tehát se használatbavételi joga, se osztási besorolása még nincs. Szomszédi és sorstársi alapon Juhász bátyámmal tervezgettük a nehéz jövőt; többek között, hogy a kaszálás előtt majd közösen kimérjük a bennünket illető területeket. Ez év május 29-én hozzá is fogtunk néhány családtag kíséretében. Munkánk derekán járva, tőlünk több száz méterre a tábla túlsó végénél feltűnt valahonnan egy terepjáró — a derékig érő fűben gázolva egyenesen felénk tartott. Közelebb érve felismerem a benne ülőket — Farkas Albertet, fiát és az alkalmazottjukat. Örömmel köszöntöttem őket, hiszen szénavevőt reméltem bennük. A válasz, mint kiderült, égből az atombomba: — Mit művelnek itt? Takarodjon innen! Május nyolcadika óta minden másként van, és még mennyire másként lesz! Néhány pancser a városházán és a kormányban agyrémet szült, és azt hiszik, hogy megvalósíthatják! Mindent felül fognak vizsgálni! Az MSZP és az SZDSZ győzött — takarodjanak innen a jó... Csitítottám apát és fiát, jó 20 percig. Kértem, hogy értelmes ember módjára váltsunk szót. Kérdeztem, milyen alapon óhajtanak intézkedni, ám mintha levegő lennék. Gondolom, a csendességemnek köszönhető, hogy bántalmazássá nem fajult a dolog. Apa és fia egymást lihegte túl. Otthagyva őket — végeztem a dolgom. Alkoholra vagy frontra gondoltam. Három nappal később, szerda délután szénavevő ismerősömmel kimentünk a terepre, s megrökönyödve láttuk, hogy 6 hektárnyi le van kaszálva. Ennek már a fele se tréfa. A következő csütörtöki nap arra ment el, hogy ellenőrizzem önmagunk jogosultságát. Minden bizottságot, ügyintézőt, földhiva.- talt stb. végigjártam. Megerősítettek abban, hogy dolgaink helyesek, jogosak. Ennek tudatában csütörtök estefelé ismét kimentünk a helyszínre — már 11 hektárnyi le volt kaszálva. Még az este folyamán feljelentést tettem a rendőrségen „ismeretlen” tettes ellen — gondolva, hogy ennek hatására a Farkas család meggondolja magát, s így a családi szégyen elmarad. Figyeltünk pénteken, szombaton — sehol senki, semmi. Szombat este a család lakodalomban volt — úgy 10 óra körül a zenész a hangszórón át közölte, hogy rendőr keres. felemelő” érzés volt! A tiszt ezt mondta: — Uram, most lopják a szénáját, a járőr tetten’érte a Farkas családot. Munkálati tilalmat rendeltek el, s jegyzőkönyvet vettek fel. Utasított engem, hogy várjam a rendőrségi értesítést. Szomorúan köszöntem a fáradozását és vártam. Hétfőn telefonált a szénavevőm, hogy előző nap egy vidéki vásárban találkozott Farkassal és érdeklődött a széna után — nyugalomra intette a vevőt, mondván, majd ő hétfőn bemegy a rendőrségre... Az értesítés kedden elérkezett. Minden igazoló irattal felkészülve jelentem meg. A barátságos és udvarias tiszt jegyzőkönyvet vett fel, s nyugtatott, hogy a munkálati tilalmat javamra feloldó iratot kapok, s kiment feletteséhez. Röviddel utána visszajött s közölte — nincs irat —, a rendőrség követett el hibát, hogy beleavatkozott, nagyon sajnálja. Bántott a dolog, s kértem, hogy engedjen a feletteséhez. Ő is udvariasan, de ugyanezt mondta. Néhány nap múlva a 11 hektárnyi széna útra kelt, és ráadásul nem restellt mocskolódni a földfoglaló. Mindezt a hatalom árnyékába húzódva szeretné tenni. Ugye megmarad életünk törvényes rendje, és nem fajul kannibalizmussá? Szűcs István Nagykőrös Bizottsági ülés Fejkvóta az egyházi iskoláknak (Folytatás az l. oldalról) E formális aktusra azért volt szükség, hogy az említett egyházi intézmények közvetlenül a minisztériumtól kérhessenek fejkvóta-támogatást; így nem kerülnek a helyi önkormányzatok illetve a megye jogi, gazdasági függőségébe. De a minisztériumi támogatás elnyeréséhez július elsejéig a kérelem mellett csatolniuk kell a helyi és a megyei önkormányzati szervek elutasító határozatát, így szeptemberre megkaphatják a támogatást. A továbbiakban a visegrádi palotajátékok szervezőinek támogatási kérelme került napirendre. A bizottság a pénzalapok kifogyta miatt nem tudja finanszírozni a rendezvényt, de javaslatot tesz majd a közgyűlés felé, miszerint elnöki keretből utaljanak ki egy még meg nem határozott összeget a rendezőségnek. Végezetül a bizottság tagjai kézhez kapták áttekintés végett a Pest Megyei Önkormányzat és a határon túli (szlovákiai Léva és szlovéniai Mura-vidék) társrégiók között megkötött kulturális megállapodásokról szóló vázlatos ismertető anyagokat. N. V. Felmentések Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke — a miniszterelnök javaslatára — Joó Rudolfot, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárát 1994. július 15-ei hatállyal, Kajái Józsefet, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárát 1994. július 10-ei hatállyal és Martonyi Jánost, a Külügyminisztérium köz- igazgatási államtitkárát 1994. augusztus 31-ei hatály- lyal érdemeik elismerése mellett felmentette.
