Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-25 / 147. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 25., SZOMBAT Hallgat a hivatal Ismét fenyegetik Szabadkát Amióta kitört a délszláv válság, Szabadka szinte folyamatosan a figyelem központjában van. Mint határmenti város, nem csak a hivatalos, meglehe­tősen ritka nemzetközi kapcsolatok szempontjából fontos, de a szélsőséges szerb elemek is általában itt akarják' demonstrálni erőszakos eltökéltségü­ket. Legutóbb például Szinisa Vucsinics, a Szerb Royalista Mozgalom elnöke, önmagát csetnikvaj- dának kinevezett akárki belgrádi sajtóértekezletén azzal fenyegette meg Szabadkát, hogy Ravna Go­rát csinál belőle. Az utóbbi fennsíkról tudni kell, hogy a második világháború idején a fasisztákkal kollaboráló csetnikség fő bázisa volt. A fenyegetést alapjában véve nagyszájú nyilat- kozgatásnak is lehetne tekinteni, hiszen nemrégen éppen Vojiszláv Sesely csetnikvajda, a Szerb Ra­dikális Párt elnöke azt mondta a royalistákról, hogy egy maréknyi bolond, akik beférnek egy au­tóbuszba. Kétségtelen, hogy az említett Vucsinics szervezetére erősen ráfér a tömegesítés, és nem meglepő, hogy kitörő örömmel fogadta Sesely csetnikmozgalmának megszüntetését. Közülük re­mél ugyanis a Fehér Sasok vezetője újabb tagokat és támogatókat. A royalisták egyébként 27-re nagygyűlést szán­dékoznak tartani Szabadkán, hogy „figyelmeztes­sék a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé­gét, illetve a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségét, a két „fasiszta pártot”, miszerint szó sem lehet a magyarok hármas autonómiájáról”. Egyébként is — Vucsinics szerint — mindkét pár­tot be kell tiltani, vezetőiket pedig börtönbe zárni. A délszláv térségben egyáltalán nem számít fur­csaságnak az ilyesfajta agresszív fellépés. Az azonban már gondba ejtő, hogy a hivatalos szer­vek nem reagálnak rá. Ebből akár arra is lehetne következtetni, hogy hallgatólagosan tán még örül­nek is az ilyesminek! Végtére is a Vajdaságban élő kisebbségek meg béremlítése és elköltözésre való ösztönzése jól beleillik az etnikailag tiszta „szerb földek” kialakításának politikájába. Más lapra tartozik, hogy a szabadkai őshonos szerbek­nek és a többi nemzetnek is nagyon elege van ab­ból, hogy hol Vukovárt, hol Szarajevót, hol pedig Ravna Gorát akarnak csinálni városukból. b. m. J avában tart a várva várt (áció, káció, akáció) va­káció, a pedagógustársadalom és a nebulók sere­ge jól megérdemelt pihenését tölti. Szusszanásnyi idejük sincs ugyanakkor a politikusoknak, gőzerő­vel folynak a tárgyalások, s feláll a várva várt (ó, ió, ció) koalíció. Majd meglátjuk, mi lesz ebből, a köztársasági elnök mindenesetre megnyugtatta a Fe­hér Ház elnökét, hogy Magyarországon nem rend­szerváltás történt, csak kormányváltás. Nem egé­szen értem ugyan, mit jelent ez a csak (only), ám Clinton megnyugodott, így bizonyára ő jobban tudja. Kitört tehát a vakáció, a pedagógusok szakszerve­zetének fáradhatatlan asszonya már másodízben szó­lalt meg a választások óta. Nevet csak azért nem em­lítek (Szőllősinéről van szó), nehogy úgy tűnjék, mintha egy ráérő firkász személyeskedéséről lenne szó. Hogy egy szakszervezeti vezető hányszor és mi­lyen ügyben szólal meg, szíve joga, a bökkenő csu­pán az, hogy Sz.-né, mint mondtam, a választások után nyilatkozott anélkül, hogy átállt volna az új időszámításra. Ő ugyanis már szerepét tekintve nem az, mint aki május előtt volt. Ma ugyanis a legna­gyobb kormánypárt, a szocialisták egyéni listán be­jutott parlamenti képviselője. Elméletben persze szép dolog a hűség, az eszmék melletti kitartás, itt azonban másról van szó. Ez a lánglelkű asszony négy esztendőn keresztül ostorozott mindent, ami a közoktatással kapcsola­tos. Lehetett az örökölt állapot vagy új döntés, éve­ken át egyeztetett (ezt a sajtó folyamatosan tagadta, pedig minden résztvevő tudja) törvénytervezet vagy alaptanterv, mindig talált valamit, ami ellen tiltakoz­ni lehet. Élete fő műve volt, amikor utcára vezé­Kolozsvári tudósítónktól Nem adjuk fel magyarságunkat! Szokatlan időben, tegnap dél­előtt 11 órakor, a Kolozsváron elkezdődött ültakozó akció csúcspontját jelezve, megkon- dultak a Mátyás-szobor mögöt­ti Szent Mihály-templom ha­rangjai. A kolozsvári polgár- mester Gheorghe Funar ma­gyar- és kultúraellenes intézke­déseit elfogadni nem tudók több ezren jelentek meg a Má­tyás-szoborcsoport terére meg­hirdetett ökumenikus istentisz­teleten. Jelen volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselete, az Er­délyi Magyar Történelmi Egy­házak püspökei és kolozsvári papsága, valamint a Polgári Szövetség Pártjának helyi ve­zetősége. Megnyitó beszédé­ben Jakubinyi György római katolikus érsek elmondotta: azért van jelen, hogy fölemel­hesse szavát az erdélyi magyar kultúra védelmében. Hiszen a kolozsvári jelenlegi hatóságok ásatásokat rendeltek el, mégpe­Világos és letisztult elképzelé­sei vannak az Európai Unió­nak a kelet-európai politikáját tekintve, beleértve ebbe az esetleges majdani további tag­felvételek ütemezését is — szögezte le Sir Leon Brittan EK-bizottsági tag a korfui EU-csúcson tartott sajtóérte­kezletén. Kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy a kapcsolatok to­vábbi elmélyítésében a leg­gyorsabb előrelépés értelem­szerűen azokkal az országok­kal várható, amelyek társulási szerződést írtak alá a Tizenket- tekkel — itt név szerint is em­lítette Csehországot, Lengyei­dig egyházi területen. Bizonyí­tottan a templom környéke a római katolikus egyház tulajdo­na. Ennek ellenére az egyház képviselőit nem kérdezték meg. „Mi csakis törvényesen akarunk küzdeni és hangsúlyo­zottan békésen — mondotta. — De a törvényben biztosított lehetőségeket felhasználjuk, és tiltakozunk most és mindad­dig, amíg erre szükség lesz.” Tempfd József váradi katoli­kus megyés püspök így szólt: „Mi sem kérjük, hogy Vitéz Mihály szobrára magyar felira­tot tegyenek, mert tudjuk, hogy ő a román nép nemzeti hőse. De elvárjuk, hogy a ma­gyarok e nagy királyának, Má­tyásnak szobrát és mindazt, amit e szobor jelképez, román polgártársaink tartsák tisztelet­ben.” Doinea Comea asszony a polgári szövetség pártja nevé­ben beszélt. Egyik, eléggé meggondolkodtató mondata országot, Magyarországot és Szlovákiát —-, amely megálla­podásokat nézete szerint ha­marosan követheti majd ha­sonló egyezmény a balti álla­mokkal és Szlovéniával is. „Személyes véleményem, hogy a társulás folyamatán ke­resztül idővel ezek az orszá­gok is azok közé tartoznak majd, amelyek végül az unió tagjaivá válhatnak” — tette hozzá. Ukrajna és Oroszország „más kérdés” — folytatta a bi­zottság külgazdasági kapcsola­tokért felelős tagja. Éppen a csúcs nyitónapjától kezdődő­en immár mindkettővel van szerint a szobroknak nincs nemzetisége, ezért románok, magyarok, közösen kell védel­meznünk az egyetemes kultú­ra eme kincsét. A nagy hőség ellenére a meghirdetett ökumenikus isten- tisztelet több órán át tartott. Ál­landó jelleggel több mint ötez­ren voltak a téren. A kirendelt rendőrcsapatoknak nem volt dolga, hiszen az ökumenikus istentiszteletre egybegyűltek nem válaszoltak a zavarkeltők provokatív kiáltásaira, így bé­késen zajlott le a tiltakozó nagygyűlés. Markó Béla, az RMDSZ el­nöke záróbeszédében kijelen­tette: „Egy lépést se tovább, a nacionalistáknak, a hideg fejű zavart keltőknek, azoknak, akik a gyűlöletből tőkét ková­csolnak, akiket ez a gyűlölet él­tet, mert nélküle semmivé vál­nak. Nem adjuk fel önmagun­kat, múltunkat és jelenünket soha!” Maksay Ágnes kereskedelmi-partneri megál­lapodás, amely remélhetőleg módot ad majd a gazdasági­kereskedelmi kapcsolatok ra­dikális kiszélesítésére. Emel­lett ugyancsak éppen a mosta­ni csúcs egyik feladata, hogy tisztázza egy, Ukrajnának nyújtandó átfogó segélyprog­ram alapelveit, amelyet aztán majd a nápolyi „G—7”-csú- cson véglegesítenek. Fejtege­tésében ugyanakkor az EK biztosa a két ország kapcsán ennél tovább nem ment el, közvetve mintegy érzékeltet­ve, hogy a kapcsolatok továb­bi kiterjesztése esetükben egyelőre nincs napirenden. A nagyvilág hírei Elnöki tisztséget ka­pott Magyarország az UNESCO egyik ország­csoportjában. Az ENSZ Nevelésügyi, Tu­dományos és Kulturá­lis Szervezetének 2. te­rületi csoportja 22 tag­államot (a volt kelet-kö- zép-európai szocialista országokat, valamint az egykori Szovjetunió felbomlásából keletke­zett köztársaságokat) tömöríti, s ez választot­ta meg Magyarorszá­got — illetve a Magyar- országot képviselő Szá­vai János párizsi nagy­követet — a testület el­nökévé. Duray Miklós az Együttélés és Bugár Béla a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozga­lom elnöke tegnap Po­zsonyban aláírta a két szlovákiai magyar politi­kai erő választási koalíci­ójáról és együttműködé­séről szóló szerződést. Ezt követően a Magyar Polgári Párt vezetőivel ültek asztalhoz, hogy hár­mas koalícióról tárgyalja­nak. Az úgynevezett Népi Forradalmi Harc (ELA) görög terrorszer­vezet tegnap kora reg­gel robbantásos me­rényletet követett el az Európai Unió athéni képviseleti irodája ellen. % A bolgár védelmi mi­niszter kezdeményezte, hogy a bolgár hadsereg egyik zászlóalját a NA- TO-normáknak megfele­lően fegyverezzék fel. Európa-randevú Korfun EGY HÉT Vakacio szépséghibákkal nyelt néhány száz pedagógust. Frissen a fodrásztól jövet, diadalmas arccal sétált a Szalai utcától a Kos­suth térig, az újságok napokig tele voltak a tüntetés fényképeivel. Hogy mi volt a felvonulás értelme és főképp eredménye, ma már nehezen fejthető meg. Az is különös, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amely a rendszerváltás előtt ala­kult, épp a PSZ túlsúlya ellen, az idők során vele mi­lyen békés szimbiózisban találta meg (oh, Pokorni, Pokorni) közös témáját, a kormány és az oktatási tárca állandó szidását. Ezek a daliás idők elmúltak, a kényelmes és vag- dalkozó ellenzéki szerep után a minden felelősség­gel járó kormányzás nehéz korszaka következik. De Sz.-né ezt még nem tudja, vagy nem mondták neki. Nemrégiben ugyanis kijelentette, ha nem emelik öt százalékkal a települési önkormányzatok adóból származó jövedelmét, akkor jó néhány iskola szep­temberben nem nyitja meg kapuit. Tegnapelőtt pe­dig azt fejtegette, hogy az egyházi ingatlanok vissza­adásánál figyelembe kell venni a szülők véleményét is. Mindkét kijelentésnek van reális alapja, amolyan igazságmagva, mégis hallatlanul demagóg és veszé­lyes. Az első a parlamenti munkára, a másik az egy­házakra és globálisan nézve az elmúlt négy év bizo­nyos tendenciáira. Sz.-né nem csak parlamenti kép­viselő, hanem szakszervezeti vezető is, s mint tud­juk, nem egyedül. Hála a szocialisták kampánystra­tégiájának, a választók jóvoltából még jó néhány ágazat vezetője ott ül a frakcióban. Ha Sz.-né ilyen mértékű emelést követel a pedagógusok részére, né­mák maradnak a többiek? Szót kér a bányászok, a vasasok vagy a vasutasok szakszervezeti vezetője, és akkor mi lesz? A közismerten kocogó leendő pénzügyminiszter még körbe sem futja a Margitszi­getet, máris kiürülhet az államkassza. Mindenesetre hamarosan megtanulhatja a szakszervezeti vezérasz- szony, micsoda különbség van, amikor a Gorkij fa­sori sajtótájékoztatón harsog a követelőzés, vagy pe­dig a kormányzó párt frakciójában. Bonyolultabb a helyzet a második kijelentéssel, itt ugyanis ravaszul keveredik az elmélet a néhány helyen kialakult gyakorlattal. Nem volt elég az a sok hisztéria az egyházi ingatlanok visszaadásának témájában, Sz.-né, a vakáció elején új elemek kvázi népszavazást hirdet. Félő, hogy sem a támogatások emelése kapcsán nem egyeztetett a szigorú pénz­ügyi vezetőkkel, sem az ingatlan-visszaadások ügyé­ben nem tárgyalt némileg illetékesebbekkel. És ak­kor ez nem más, mint egyéni vélemény, ha nem is írói, de a szónoki munkásság része. És máris ott tar­tunk, ahol négy évvel ezelőtt. V akáció van, pihenjünk. Felesleges aggodalmas­kodni, az idő és a szakértelem mindent megold. A kulturális tárca várományosa a fiatal és mosoly­gós, nemrég a Fideszből kimenekült úriember. Veze­tési, oktatási és államigazgatási gyakorlata nincs. De legalább herceg. Székely Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom