Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK 5 Országos diákszövetség alakult Személyi kérdések a testület előtt Kirándulókat vár a Karacs-kollégium jáfrf Mintegy kétszáz kö- zépiskolás kollégis- )ta érkezett Baranya Veszprém me­gye kivételével az ország minden részéből arra a há­rom napon át tartó rangos eseményre, az I. országos kollégiumi diáktalálkozóra, melynek helyszíne a váci Karacs Teréz Kollégium. — A találkozó életrehívá­sának ötlete még tavaly me­rült fel, a szervezéssel járó feladatokat jómagam és a kollégium nevelőtestülete, illetve diákjainak egy lelkes csoportja vállaltuk. Összeál­lítottunk egy színes prog­ramtervet, meghívónak szánt felhívást tettünk köz­zé a Kollégium című lap­ban, pályázatot írtunk a vá­rosi önkormányzat anyagi hozzájárulásáért — mondot­ta lapunknak a vendéglátó intézmény igazgatója, Fuchsné Hattinger Zsuzsan­na. — Hogyan alakult a talál­kozó programja? — A rendezvényt konk­rét céllal, egy, a középisko­lás kollégistákat tömörítő országos szervezet létreho­zása érdekében hívtuk élet­re, így elsősorban munka, plenáris tanácskozás, illetve több szekcióülés alkotta a programját. Ezeken túlme­nően volt a három nap so­rán ismerkedési est, város­nézés, diszkó, szabad prog­ram, hajókirándulás Viseg- rádra... — Gondolom, nem kevés pénzébe került a kollégium­nak a találkozó... — Takarékoskodni kel­lett: a költségeket pályázat útján elnyert 25 ezer forint önkormányzati hozzájáru­lásból, a részvételi díjakból (ez 600 forint volt fejen­ként) és saját forrásból szár­mazó pénzből sikerült előte­remteni. — Eredményes volt a ta­lálkozó? — Feltétlenül. A részt vevő diákok az őket elkísé­rő nevelők útmutatása alap­ján Országos Kollégiumi Diákszövetség elnevezéssel létrehoztak egy politikamen­tes érdekvédelmi szerveze­tet, alapszabályt alkottak, vezetőséget választottak élé­re. Ennek elnöke a Karacs Teréz Kollégium diákja, Gréczi Viktória. — A rendezvény címe alapján gondolom, hogy az I. országos kollégiumi diák- találkozó megszervezését hagyományteremtő szándék vezérelte. Valóban így van? — Igen: jövő nyáron, au­gusztusban, Debrecenben lesz a folytatás: a II. orszá­gos kollégiumi diáktalálko­zó. — Vakáció van. Ez azt je­lenti, hogy most két hóna­pig üres lesz a Karacs Te­réz Kollégium? — Semmiképpen nem je­lenti azt. Csakúgy, mint a korábbi években, idén is fo­gad iskolai kirándulócsopor­tokat a nyári szünet idején, ráadásul itt lesz a szállása a II. váci világi vigalomra ér­kező hazai és külföldi ven­dégek egy jelentős részének. (ribáry) Kellenek a tanyasi iskolák © Az önkormányzati lakások bérének megállapítását is napirendre tűzte a nagykőrösi képviselő-testü­let legutóbbi ülésén, de rendeletet nem hoztak róla a városatyák. Az elnapolt témát a közeljövő valame­lyik tanácskozásán veszik elő ismét, amikor várható­an az új jogszabályt is megalkotják. Az ülés további részé­ben főként személyi kérdé­sekkel foglalkozott a testü­let. Az utóbbi hetekben több önkormányzati intéz­mény vezetői állására hir­dettek pályázatokat, és most eldőlt, kik kapták a kinevezéseket. A Il-es Szá­mú Napközi Otthonos Óvo­da élére 5 évre szólóan ed­digi színvonalas tevékeny­ségének elismerése mellett egyhangúlag Tamasóczky Zoltánnét választották. Ä Rákóczi-iskola igazgatójá­nak, szintén 5 esztendőre, Bencéik Rozáliát nevezte ki a képviselő-testület. Deák Lajosné a IV-es Szá­mú Napközi Otthonos Óvo­da vezetője lett 1 évre, Kol­lár Máriát pedig 5 éves időtartamra a nevelési ta­nácsadó élére nevezték ki. Az intézményellátó gond­nokság vezetője Kun De­zső lett. Karsay Istvánnénak, az oktatási és közművelődési bizottság elnökének előter­jesztésében a külterületi is­kolák működéséről is tár­gyalt a testület. Az elemzé­sekből kiderült, hogy az oktatás tanyai intézményei­nek fenntartása, egy sze­mélyre vetítve, jóval költ­ségesebb, mint a belterüle­ti iskolák. Az oktatási bi­zottság mégis működteté­sük mellett foglal állást, mivel a felmérések szerint számottevő igény van rá­juk. A testület is ennek szellemében hozott határo­zatot, mely szerint a ta­nyai iskolák működtetésé­hez a jövőben is biztosítja a szükséges pénzügyi fede­zetet. Nagykőrös város idei ki­tüntetéseit szintén a mosta­ni ülésen ítélte oda a testü­let. Pro Űrbe Nagykőrös díjban részesül Rácz La­jos nyugalmazott reformá­tus lelkipásztor, ugyanezt a kitüntetést adományoz­ták posztumusz néhai Bá- nóczy Endre gimnáziumi igazgatónak. Nagykőrös művelődéséért Gyaraky Jenő nyugalmazott iskola- igazgató, a város oktatás­ügyében kifejtett tevékeny­ségéért Tóth Tibor, a gim­názium igazgatója, az egészségügyben végzett ki­emelkedő szakmai munká­jáért Kecskeméti Julianna, körzeti védőnő; a város szolgálatáért Bődiné Csa­pó Piroska, a polgármeste­ri hivatal munkatársa érde­melte meg a település elis­merését. Nagykőrös dísz­polgárául dr. Hegedűs Ló­ránt református püspököt fogadták az 1994-es esz­tendőben. A díjakat, kitün­tetéseket, okleveleket Szent István király ünne­pén vehetik át az arra érde­mesültek. M. J. Lesz-e valaha határozat Abonyban? Nincs mi ellen fellebbezni (Folytatás az L oldalról) A ciklus elején ugyan ér­ték MDF-es támadások, de idővel megbékéltek egymással, kiegyensúlyo­zott lett a kapcsolat. S ek­kor (óh, egek!) a másik ol­dalon lévők közül egy pár személy elkezdte az akadékoskodást. Egy-két SZDSZ-es azt nehezmé­nyezte, hogy a polgármes­ter nem jár frakcióülések­re. Jóllehet Gajdos István nem ért rá az efféle össze­jövetelekre; viszont ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Az elmúlt négy esz­tendőben a tizenkilenc tagú képviselő-testületből csupán öten keresték fel. A szórmeüzem ma­gánosítása Egy-egy apró jel azt sejt­tette, hogy egyes SZDSZ- es képviselők elindítottak valamit. Például a polgár- mesteri hivatal bérfelhasz­nálását firtató pénzügyi vizsgálatot. A bérmarad­ványt kiosztották a munka­társaknak. Ketten kaptak az átlagoshoz képest több pénzt (persze, ezek az ösz- szegek sem voltak jelentő­sek). Lassan szárnyra kelt a pletyka: a városházán dolgozók bérét ezrekkel emelték. Csaknem negyed éven át vették górcső alá a pénzügyi gazdálkodást, ám nem bukkantak semmi­féle szabálytalanságra. Va­lójában a képviselő-testü­let 1993 első felében tevé­kenykedett a leghaszno­sabban. Az idő tájt nem nehezítették civódások az önkormányzati munkát. A szőrmeüzem magáno­sítása bonyolult történet. A polgármester 1992 de­cemberében javasolta, hogy a város vásárolja meg a cég létesítményét. Ám a tulajdonos kevesell­te a felkínált összeget. A képviselő-testület úgy ha­tározott, amennyiben a jövő évi költségvetésből futja, az önkormányzat is­mét jelzi vételi szándé­kát. Márciusban elfogad­tatott az 1993-as költség- előirányzat, ám ebben szó sem volt arról, hogy a szőrmeüzemet meg kell(ene) venni. Ezért a polgármester a későbbi ti­zenhétmillió forintos ár­ajánlatra azt a választ ír­ta: sajnos nincs ennyi pén­zünk, az épületet nem tud­juk megvásárolni. Voltaképpen a tulajdo­nos a Vasút utcai ingatlan eladására kétszer jelentette meg (országos és megyei lapban) a pályázati kiírást, ám ajánlat nem érkezett. Végül a GÉKV BT — amelyben érdekelt a polgár- mester felesége is — meg­vette az ingatlant. Ezek után a képviselők közül töb­ben tisztán akartak látni az ügyben. Tavaly szeptember 20-án a rendkívüli önkor­mányzati testületi ülésen meg is alakították a három­tagú etikai bizottságot. Az utóbbinak tizenöt nap alatt kellett fényt deríteni arra, hogy a polgármesternek és a jegyzőnek milyen szere­pe volt a szőrmeüzem priva­tizációjában. November 4-én Szabó Tamás tárca nélküli minisz­ter — a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat abonyi részlege értékesítési ügyé­ben — levelében kifejtette, a cég és az Állami Vagyon­ügynökség mindvégig a ha­tályos törvények szerint járt el. Az utóbbi jóváhagy­ta az adásvételi szerződést. Két hónap után az etiku­sok az önkormányzati testü­let elé terjesztették észrevé­teleiket. Ä képviselők köz­ben azon tanakodtak: az eti­kai csapat átalakuljon-e fe­gyelmi bizottsággá? Az előbbi tagjai próbálták meg­győzni azokat — szinte ház­ról házra járva szervezték az igazságot —, akik a pol­gármesterrel rokonszenvez­tek, hogy rossz oldalra áll­tak. Egyébként ezt sugallta nekik néhány névtelen le­vél is. Egyetlen szavazaton múlott, hogy létrejött a fe­gyelmi bizottság. A vizsgálat eredménye: munkaköri mulasztás Megállapíttatott, hogy Gajdos István mulasztást követett el, amikor nem terjesztette a képviselő- testület elé az 1993. már­cius 28-án kelt, tizenhét­millió forintos árajánla­tot. Hanem saját hatáskö­rében lemondta — az ön- kormányzat feszített pénzügyi terve miatt — a város vásárlási szándé­kát. Munkaköri mulasz­tásnak vélték azt is, hogy a polgármester nem hoz­ta szóba a múlt év június 22-ei ülésen a szőrme­üzem telekértékének ké­relmét (legyen nyolcszáz forint négyszögölen­ként). Továbbá felelős azért is, hogy olyan hatá­rozatot küldtek el levél­ben a hivatalból, amit az önkormányzati testület nem tárgyalt meg. — A telekérték — mondta el a polgármester — eredetileg kétezer fo­rint volt. Ez a téma az egyéb napirendi pontok közt szerepelt, s a végén kimaradt. Ám a polgár- mesteri hivatal a nyolc­száz forintra módosított értékről küldte meg a ha­tározatot a cégnek. Ez a tévedés a jegyzőkönyv készítésekor derült ki. Amikor Gajdos István rá­jött a hibára, mindjárt je­lezte egy levélben az üzemnek, hogy továbbra is kétezer a mérvadó ösz- szeg. Következésképp, a várost nem érte anyagi kár. Sőt, kétszázezerrel többet kapott. A fegyelmi biztos, aki azt kutatta, hogy Varga Sándornénak milyen sze­repe volt a privatizáció­ban, jelentésében leszö­gezte, a jegyző az emlí­tett ügyben teljesen vét­len. Ezt a megállapítást a képviselő-testület egy ré­sze (...?) nem fogadta el. Mindenesetre a képvi­selők megszavazták — az említett „vétségekre” hivatkozva —, hogy a polgármester fizetése het- venkétezerről harmince- zer-ötszázra csökkentes­sék, míg a jegyző bére (egy esztendeig) egy kate­góriával alacsonyabb le­gyen. A jegyzőnő december végén felhívta a bizottság szószólójának figyelmét, hogy lényeges az alaksze­rű határozat. Mert csak úgy lehet jogerős és végre­hajtható az „ítélet”. Telt­múlt az idő. A két vezető továbbra is teljes fizetést kapott (ez napjainkban sincs másképp). Valaki­nek eszébe is jutott, hogy ez kissé furcsa. Közben a polgármester és a jegyző február 22-én levélben kérte, hogy az önkormány­zati testület tegyen vala­mit az alaki határozat ügyében. Muhari Péter al­polgármestert bízták meg, hogy intézkedjen. Az ügy néhány embert bosszant Gajdos István és Varga Sándorné fellebbezne. Csakhogy mi ellen peres­kedjenek? Határozat nincs. Viszont gusztusta­lan lejáratási kampány igen: — vélekedett a pol­gármester -— a piacon, a kocsmában... Végezetül Gajdos Ist­ván megjegyezte, írás- szakértői közreműködés­sel kiderült, hogy ki volt a névtelen levélíró. Az il­lető a rendőrségi vizsgá­latkor bevallotta tettét. A bírósági tárgyalás előtt a neve titok. (Egyébként a polgármester megköszön­te a Pest Megyei Hírlap­nak a nyilvánosságot.) Muhari Péter kérdé­sünkre ekként összegzett: — Engem bíztak meg az­zal, hogy keressek egy ügyvédet, aki írásba fog­lalja a fegyelmi határoza­tot. Február 25-én felkér­tem dr. Kovács Istvánt. Ő mindkét vezető munká­ját és emberségét nagyra értékelte. Ezért úgy gon­dolta, hogy képtelen len­ne az ügy elfogulatlan el­bírálására. Ezután dr. Zol- nay Zsolthoz fordultam. Aki május 5-én azt a vá­laszt adta, nem vállal olyan eljárásban közre­működést, amelyben nem tudja garantálni a jogsze­rűséget és az eredményes­séget. Azóta nincs semmi fejlemény. Amit lehetett, én azt megtettem. A kép­viselő-testületen, illetve a fegyelmi bizottságon múlik, hogy mikor tesz­nek pontot az ügy végére. Czene Béla, a betéti tár­saság ügyvezetője ekként vélekedett: — Mindenki olvashat­ta az országos és megyei lapokban meghirdetett pá­lyázatokat. Kétszer is lett volna bárkinek lehetősé­ge. Senki nem jelentke­zett. Ezután jeleztük a vá­sárlási szándékunkat mi. Nem csak a szőrmeüzem felől érdeklődtem. Há­rom-négy más épületet is megnéztem. Ismertem a környékbeli piaci árakat. Ezt az üzletet a legna­gyobb tisztességgel kötöt­tük meg. Ezt alátámasz­totta Szabó Tamás tárca nélküli miniszter levele is. Az ÁVÜ vezérigazga­tója jóváhagyta. Nyilván vannak, akik irigykednek ránk. De miért utólag okoskodnak? Mi kialakí­tottuk az árstratégiánkat — bejött. Egyébként a vá­sárlás időszakában a pol­gármester úr és a jegyző­nő sem vett részt semmi­lyen tárgyaláson. Az az igazság, ha ezt a létesít­ményt egy zagyvarékasi cigány és én vettem vol­na meg, sima — „csont nélküli” — ügy. De mi­vel a polgármester család­ja révén érdekelt, ez né­hány embert bosszant. F. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom