Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-17 / 140. szám
Hétvégi barangolás Vácrátóti tündérkert Sokan azt hiszik, csak a templomba illik áhítattal belépni, az Istent megillető tiszteletet csak a tömjén füstjétől átitatott boltívek alatt, a liliomokkal díszített oltárnál lehet leróni. Pedig a természet, az erdők, a ligetek, a folyók, a tavak világa is egy-egy templom; az ég kupoláját vén jegenyék tartják, s a szél úgy zi- zeg-mormol a térdeplő bokrok közt, mint a zso- lozsmázó barátok vecsernye idején. A természet formálása isteni előjog, ebbe beleavatkozni többnyire gyarló kísérlet. Néha-nagy- ritkán mégis sikerül. Ezt példázza a vácrátóti Botanikus Kert, ahol 29 hektárnyi festői környezetben 12 ezer növényfajtát gyűjtöttek össze az egykori tulajdonosok, majd a magyar botanikusok a világ minden részéből. Az „alapot” a múlt században létesített kastélypark öreg fái adták, ezt fejlesztette tovább gróf Vigyázó Sándor, pénzt és fáradtságot nem kímélve. A park folyamatos kialakítása hosszú évtizedekig tartott, ennek során épült ki az az ösz- szefüggő tórendszer is, mely a maga nemében egyedülálló gyöngyszem Pest megyében. A tavakat tápláló Szód—Rákos-patak fölé messzi földről idetelepített igazi faritkaságok borulnak. Török mogyoró, tulipánfa, fekete dió, japánakác, zöld és ezüst juhar meg lepényfa. Az egzotikumot kedvelők is megtalálják itt a maguk gyönyörűségét. A trópusi flóra csodálatos gazdaságából nyújt ízelítőt az üvegházegyüt- tes, a hazánkban ritkaságnak számító pálma, kaktusz és pozsgások gyűjteményével. Van aztán műrom, ősöreg vízimalom, kecsesen ívelő japán híd és sok-sok pad, mely pihenést kínál a megfáradt vendégnek. A tó merengő szobrot, a változó eget, s a parton strázsáló fákat, bokrokat tükrözi. Kép és szöveg: Matula Gy. Oszkár PEST MEGYEI HÍRLAP KÉPRIPORT 1994. JUNIUS 17. PENTEK
