Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-17 / 140. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 17., PENTEK Aláírás Korfu szigetén Oroszország és az EU Borisz Jelcin elnök Korfu szigetére utazik, hogy aláírja az Európai Unióval való egyezményt. Korábban Moszkvában és Brüsszelben egyaránt attól tartottak, hogy az egyezmény szövegének megszerkesztése, a tagországok nyelveire lefordítása és egyéb technikai részletek megakadályozzák ünnepélyes aláírását a Korfun tartandó csúcstalálkozón. Kölcsönös jóakarattal azonban le tudták küzdeni a nehézségeket — állapítja meg a moszkvai rádió annak kapcsán, hogy a tervek szerint a június 24-ei és 25-ei találkozón Korfun aláírják Oroszország és az EU partneri és együttműködési egyezményét. Oroszország és az EU egyezménye széles körű gazdasági együttműködést irányoz elő, és kiküszöböl számos hátrányosan megkülönböztető korlátozást az orosz áruk előtt a nyugat-európai piacokon. Megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy Oroszország és az EU között 1998 után megnyíljék a valóban szabad kereskedelem. Ezenkívül rendszeres párbeszédet, különböző szintű politikai egyeztetéseket is előirányoz európai és világpolitikai problémákról. Az egyezmény életbelépését jellemezve Jelcin elnök megjegyezte, hogy véleménye szerint ez Oroszország EU-ba való belépésének kezdete lesz. Oroszország teljes jogú tagságának lehetőségét egyelőre sok nyugat-európai politikus korainak tartja. De Mitterrand francia elnök más véleményen van. Clinton amerikai elnökkel rendezett csúcstalálkozóján a francia államfő külön hangsúlyozta, hogy Oroszország Európa része. A moszkvai rádió szerint Oroszország után belépési szerződést ír alá az osztrák, a norvég, a finn és a svéd kormányfő, azután más európai államok következnek. 900 éves a püspökség A pápa Zágrábba látogat? Franjo Kuharic horvát bíboros-prímás meghívta II. János Pál pápát, hogy tegyen látogatást Horvátországban — jelentette a bécsi központú Kathpress katolikus hír- ügynökség. A látogatásra abból az alkalomból kerülhetne sor, hogy szeptemberben ünnepük a zágrábi püspökség megalapításának 900. évfordulóját. Kuharic Rómában részt vett a bíborosi gyülekezeten, és ott találkozott a Szentatyával. A horvát főpap megköszönte II. János Pálnak, hogy közbenjárt, illetve közbenjár a horvátországi és bosznia-hercegovi- nai háború befejezéséért. A zágrábi érsek a Kathpress által ismertetett nyilatkozatában egyúttal méltatta a pápa fáradozásait a nemzetközi határok elismeréséért, a menekültek hazájukba való biztonságos visszatéréséért, az igazságos béke helyreállításáért, a nemzeti kisebbségek jogainak elismeréséért. Ezerkilencszáztizennyolc december huszonnegyedikén a Budapestről Kolozsvárra tartó vonatot katonák állítják meg a csúcsai vasútállomáson. Néhány esztendeje a hegyoldalról, a csúcsai Boncza-kastély ablakából ide, a vasúti sínekre nézett le Ady Endre, s hullott ki szeméből a könny a nótázó, vén bakák láttán, akiket vitt a vonat keletre, az orosz frontra. A vonat most, ezerkilencszáztizennyolc karácsony szentestéjének napján döcögve megáll, néhány utas kászálódik le a vasúti kocsik lépcsőjén. Hull a hó, ismeretlen egyenruhájú, csúcsos süvegű katonák sü- rögnek-forognak, feltűzött szuronyok csillannak a fényben. A Csúcsán, a Kalotaszegen túli Erdély már román megszállás alatt van. A budapesti szerelvényt lekapcsolják a mozdonyról: aki akar, visszafordulhat. Ketten vannak, akik úgy döntenek, hogy továbbmennek. Befelé — Erdélybe. A mozdonyvezető, aki kolozsvári és az építőművész, aki a családjának a sztánai Varjú-várat megrakta. A kolozsvári mozdonyvezető mellé, a gépállásba fölkapaszkodik Kós Károly, a Budapesti Iparművészeti Főiskola kinevezett tanára; a mozdony rövidet rüttyent, s elhúz, belehúz az erdélyi éjszakába. Akkor már kifutottak Erdélyből tízezrek. S jöttek, menekültek a további tízezrek az Erdélyre reá boruló éjszaka, a megaláztatás, a megnyomörítás, a lekisebbítés: a kisebbségi sors elől. Hömpölyög az áradat, s megy vele szembe Kós KáTanügyi törvénytervezet Vita a román parlamentben A román parlamentben napok óta folyik a tanügyi törvénytervezet vitája. A képviselők is egyhangúan azon a véleményen vannak, hogy az alkotmány után ez az ország legfontosabb törvénye. Az RMDSZ szerint a romániai magyarság fennmaradása szempontjából egyenesen létfontosságú, hogy az eljövendő törvény minden szinten, teljes mértékben biztosítsa a kisebbségek, s ezen belül a magyarság anyanyelvű oktatását. Ennek érdekében az RMDSZ már a parlamenti vita kezdete előtt minden felelős politikai tényezőt megkeresett, s leszögezte, hogy számára a demokrácia fokmérője az általa előterjesztett módosító javaslatok elfogadása, és e kérdésben semmiféle engedményt nem hajlandó tenni. Levél Walesának Kétnapos ülést tartott Gdanskban a Szolidaritás Országos Bizottságának elnöksége, amely levelet intézett Lech Walesa államfőhöz. Ebben felszólította, hogy ne írja alá a parlament által már elfogadott, a béremeléseket korlátozó törvényt. A szakszervezet vezetése állásfoglalást adott ki azzal kapcsolatban, hogy a szejm enyhítette az abortusztilalomra vonatkozó büntetőtörvényeket. A Szolidaritás tiltakozott ez ellen, mert véleménye szerint a módosítások célja „megsemmisíteni az 1993-as családtervezési törvény pozitív eredményeit”. Az elnökség felhívással fordult a Szolidaritás tagjaihoz és szimpatizánsaihoz, hogy a vasárnapi helyhatósági választásokon ne a „poszt- kommunistákra” szavazzanak. A Demokratikus Konvenció nem csupán támogatja az RMDSZ álláspontját, de bizonyos javaslatait magára vállalta, hogy ezek kedvezőbb színben tűnjenek fel a többségi párt és az őt támogató pártok szemében. A kormánypárt által kidolgozott törvénytervezet ugyanis az oktatás nyelvének egyedül a románt írja elő, és csak kisebb engedményeket tesz a nemzetiségiek nyelvén történő oktatásnak. így ha e tervezet törvényerőre emelkedne, megszűnne például a jelenlegi marosvásárhelyi gyakorlat, vagyis az, hogy az ottani orvosi egyetemen több tantárgyat is magyarul adnak elő. Nem könnyű tehát az RMDSZ, de úgyszintén a kormánypárt helyzete sem Az Egyesült Államok és a KNDK közötti „bizalmi válság” felszámolásában látja Kim ír Szén az atomvitából fakadó feszültségek megoldásának kulcsát. Ezt fejtette ki Kim ír Szén észak-koreai vezető Carter volt amerikai elnökkel folytatott csütörtöki megbeszélésén. Kim a három órán át tartó megbeszélés után újságíróknak elmondta, hogy Jimmy Carter látogatását a bizalomépítés felé tett első lépésnek tekinti. Az első számú észak-koreai vezető azonban nem bocsátkozott részletekbe, nem közölte, országa hajlandó-e feltételek nélkül megnyitni atom- létesítményeit a nemzetközi ellenőrök előtt. Carter szerdán kezdte a vitában. Egyrészt az Európa Tanács ajánlásai között a minden szintű anyanyelvi oktatás is szerepel, másrészt a kormánypárt is benyújtott egy módosító javaslatot, amelynek értelmében — az eredetihez viszonyítva — lehetővé válna a földrajz és az állampolgári nevelés anyanyelvi oktatása (csupán Románia történelmét adnák elő románul), továbbá az, hogy a felsőoktatásban nem csupán csoportok, évfolyamok működhetnének a nemzetiségek anyanyelvén, hanem önálló egyetemek is. És nem csupán a tanárképzésben és a művészeti, hanem műszaki és gazdasági szakokon is. A törvénytervezet vitája folytatódik. Asztalos Lajos (Kolozsvár) meg Phenjanban jószolgálati misszióját, és még aznap találkozott Kim Jong Nam külügyminiszterrel, csütörtökön pedig az észak-koreai hírügynökség minősítése szerint „meleg légkörű” beszélgetést folytatott Kim ír Szénnél. Carter annyit mondott az újságíróknak, hogy Kim ír Szén alaposan tájékozódott az atomtéma különböző oldalairól. Hírek szerint pénteken újabb Carter—Kim ír Szén találkozót rendeznek, és majd csak azután derül ki, hogy az amerikai elnök vihet-e magával érdemi javaslatot Észak-Koreából Dél-Koreá- ba. A volt amerikai elnök szombaton tájékoztatja észak-koreai tárgyalásairól a szöuli vezetőket. A nagyvilág hírei * A radikális reformokat ellenző 66 éves, baloldali érzelmű Vitalij Maszolt bízta meg tegnap a kormányfői teendők ellátásával az ukrán parlament A 224 szavazó honatya közül 199-en támogatták és 25-en ellenezték a jelölést, a 78 nacionalista képviselő azonban nem voksolt. •^Tegnap hajnalban ismét tüzérségi párbaj folyt a ru- andai főváros körül a kormánycsapatok és a lázadó Ruandái Hazafias Front (RPF) harcosai között, az Afrikai Egységszervezet tuniszi csúcstalálkozóján aláírt fegyverszüneti megállapodás ellenére. Tizennyolc ember — közöttük kilenc egyazon családból — vesztette életét, amikor az észak-jemeni hadsereg csütörtök hajnalban tüzérségi támadást intézett Áden Sejk Otman nevű északi lakónegyede ellen. A mentőegységek további áldozatok után kutatnak több ház romjai alatt. * A szerb hatóságok július 6-ig elnapolták Vojislav Seselj szélsőséges nacionalista vezető és négy társának perét. A per szerdán kezdődött meg, s azzal vádolják a radikális politikusokat, hogy akadályozták a rendőrséget a rendteremtésben a május 18-i parlamenti tömegverekedés idején. * A nyugat-boszniai Bi- hac térsége tegnap hajnalban egymással ellenségesen szemben álló muszlint katonai csoportok véres harcainak színtere volt. Carter missziója VÉLEMÉNY Szembejövő emberek roly. Megy Sztánára könyvet írni, újságot szerkeszteni, magyar diákot tanítani — fedelet rakni a léleknek. S megy építeni, fedelet rakni iskolára, múzeumra, Isten házára. Otthont adni az otthontalanságban — léleknek és testnek egyaránt. Hömpölyög az áradat, nyugatra, nyugatra, a kis maradék hazába, s megy vele szembe hamarosan az író, az újságíró, a szerkesztő, az egykori országgyűlési képviselő, Benedek Elek. Beviszi az expressz ezerkilencszázhuszon- egy augusztusában. Egyedül utazik a kupéban, egyedül a kocsiban, a román hivatalosok reá bámulnak: ez az ember repatriál? Ez az ember Budapestről Kisbaconba tart? Oda tart. Útjára indítani — vigasztalásként — a Cimborát, megszervezni — ami a nagy omlás után megvaló- síthatatlannak látszik — a kisebbségi irodalmi életet. Megszervezni egy kicsiny székelyföldi faluból, ahol még postahivatal sincs. Rájuk gondolok már napok, hetek óta: a szembejövő emberekre. Az ő nevüket mondom, amikor szomorú szemek néznek rám, amikor lemondón felhívnak telefonon: „Én elmegyek, én nem maradok itt! Reménytelen! Megértem én: a megalázott nem képes elviselni még egyszer a megaláztatást. A félre szorított az újra kezdődő félreszorítást. A szólás, a nyelv szabadságának kimondhatatlan boldogságát megismerő nem szokhat bele ismét a némaságba. A legnagyobb rettenetbe: a torokban rekedt szóba. Megértem én, hogy hamis szempárok között nem lehet élni. Megértem én, hogy nincs félelmetesebb, mint az ígérgető mosoly mögött felvillanó väsvilla hegye.' Tudom, hogy ahol pisztolyt lehet szegezni a körmenet áhítatos öregasszonyaira, ahol ürülékkel lehet bekenni az egyházi épület falait, ott abroncsba szorítja a mellkast a félelem. Tudom, hogy nem kell börtönbe csukni az embert — elég hivatása gyakorlását megvonni tőle: cellamélyi büntetés ez is. Tudom, hogy az éjszaka — éjszaka. Reánk borulhat négy esztendőre, nyolcra, húszra, harmincra. Es mégis, barátaim, megszorítottak, kétségbeesettek: Nektek itt kell maradnotok! Itthon kell maradnotok. Szerencsés sorsú népek fényben, napsütésben építkeznek. Az Isten tenyeréből kicsúszottak választhatnak. Vagy fedetlen fővel állnak a jégeső alatt, míg el nem hullanak, vagy fedelet raknak maguknak és utódaiknak. Akár vakon tapogatózva is az éjszakában. Reménytelen? Mielőtt még egyszer kimondanátok azt a keserű, azt a búcsúzkodó mondatot, nézzetek oda a csúcsai vasútállomásra, ahol hull a hó. Nézzetek be az üres expressz ablakán arra az egyetlen utasra. És mondjátok, ha még egyszer mondani tudjátok, hogy: „én elmegyek innen.” (Kosa Csaba)
