Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-09 / 133. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 9., CSÜTÖRTÖK Az Európa Tanács Romániáról Magyarok börtönben Romániában nem történt jelentős változás ä legutóbbi fél étfben a kisebbségi ügyek területén — állapították meg kedden Szófiában annak a jelentésnek az ismertetésekor, amelyet az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének politikai bizottsági ülésén ismertettek. A testület előtt egy finn és egy osztrák parlamenti képviselő által készített beszámolót ismertettek arról, hogy Romániában hogyan teljesítették azokat a kötelezettségeket, amelyeket Bukarest vállalt az Európa Tanács előtt a teljes jogú tagság elnyerésekor. Bratinka József, az MDF .képviselője, aki magyar részről részt vett a dokumentum megvitatásában, az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy a jelentésben felhívták a figyelmet arra: Romániában egyelőre csak tárgyalják a kisebbségek szempontjából fontos törvényeket, például az oktatási törvényt, amely szabályozza majd a kisebbségek nyelvén történő oktatást. Elmondta, hogy a beszámoló készítői nincsenek megelégedve a román igazságügy és igazságszolgáltatás rendszerével. Korábban ugyanis szorosan összefonódott az ügyészség és a katonai bíráskodás, s jóllehet személycserét hajtottak végre a főügyészi poszton, sok esetben még katonák látnak el ügyészi feladatokat. Ez azt mutatja, hogy vannak még teendők a független igazságszolgáltatási rendszer megteremtése érdekében. Bratinka kiemelte, hogy a jelentésben emlékeztettek rá: a decemberi forradalom és a marosvásárhelyi események következtében elítéltek közül már csak magyar nemzetiségűek vannak börtönben, jóllehet Iliescu elnök ígéretet tett szabadon bocsátásukra. Akkor hát kezdjük meg az ellenzéki újságírást (még teljes bizonytalanságban afelől, hogy folytathatjuk-e). Illik-e vitába szállni a leendő miniszterelnökkel? Fontos kérdésben nemcsak illik: muszáj. Mindenképpen illő tisztelettel, természetesen, nem Aczél—SA-legények módjára, gorombáskodva. S ez azért szükséges, mert Horn pártelnök úr (felkért miniszterelnök úr) nyilatkozott a televízióban, szavának súlya van. Ha ott kijelent Valamit, amivel nem tudunk egyetérteni, jobb, ha idejében szólunk. Hátha később,sikerül tisztázni a nézeteltérést (a szó szoros értelmében: a nézetek eltérését). S e lap, s ki e sorokat írja, mintegy zárójelben megemlítheti, hogy még a választások előtt tiltakozott az ellen, hogy Hóm pártelnök urat ízléstelen jelzőkkel illessék. Vagyis az embert megbecsüljük, sőt, meg is védjük, viszont ha kell, nézeteivel szembeszállunk. Ez az „ellenzékiség”. Tudniillik a művelt emberek ellenzékisége, szemben ilyen-amolyan terroristákéval, nyilas pártszolgálatosokéval és Kurír-toll- nokokéval. Tükör vagy hatalom? A sajtóról van szó, éspedig jelesül éppen az ellenzékiségről. A leendő miniszterelnök úr nagy figyelemmel hallgatott nyilatkozatában azt méltóztatott mondani, hogy „a sajtó csak ellenzéki lehet.” Aggodalommal tölt el, hogy a kormány holnapi elnöke hagyta magát félrevezetni a nemzetközi finánctőke ravasz propagandistáitól. Egy ilyen kijelentés ugyanis éppen annyira félrevezető, mint az, hogy „a sajtónak függetlennek kell lennie.” A világon sehol sincs független sajtó, a kizárólagos ellenzékiség követelménye viszont úgy hangzik, mint ez: „A jó gépkocsi mindenekelőtt kék.” A szín csak a gépkocsi esztétikai minősége tekintetében kritérium. Az ellenzékiség a parlamentarizmushoz tartozó politikai fogalom. A parlamentarizmus előtt, az abszolút monarchiákban, az ellenzékiséget pártütésnek nevezték és a fejek leütésével büntették (a leendő miniszterelnök úr éppen olyan jól tudja, mint mindenki, milyen államrezonokban tért ez vissza századunkban). Az „ellenzék” a demokrácia szükséges tartozéka: kifejezi azt, hogy a társadalomnak hol az egyik, hol a másik érdekszférája a meghatározó (ezek elmosódottabbak és változékonyabbak, mint a merev marxi „osztályfogalom”), s míg az egyik érdekmeghatározottság adja a kormányt, addig a másik ahelyett, hogy nyaktiló alá vagy börtönbe kerülne, a parlamentben ellenzékként ellenzi a kormány politikai irányát és bírálja intézkedéseit. Nézetkülönbségünk ott kezdődik, hogy valószínűleg nincs köztünk egyetértés a sajtó szerepét illetőleg. A sajtó mostanra besugározta a közvéleménybe azt a vélekedést, miszerint ő hatalom. Szerintünk, ha az, akkor bitorló. A mi álláspontunk: a sajtó a közvélemény tükre, illetve hangja. Akik a sajtó területén dolgoznak (informálnak, kommentálnak, vezércikkeket írÜnneplő osztrák politikus / Évtizedek Európa szolgálatában Hatvanadik születésnapját pályafutása csúcspontján ünnepelheti Alois Mock, aki soha nem remélt népszerűségnek örvend mostanában. A jeles jubileum után hamarosan eldől, vajon még feljebb jut-e, s ő lesz Ausztria EU-csatlakozásának hőse vagy éppenséggel vereséget szenved: maga mondta, hogy személyes kudarcként fogja megélni, ha a népszavazás elveti az Európai Unióhoz való csatlakozást. Az 1934. június 10-én Alsó-Ausztriában született — jogi végzettségű — Alois Mock politikai pályája nem volt mentes a cikcakkoktól, a hatvanadik születésnapon azonban van mit leltárba vennie: összesen nyolc év kormányzati felelősség — egy az oktatási tárca és most az utóbbi hét a külügyek élén —, 17 év parlamenti képviselősködés, tíz év pártelnökség szerepel a listán. Emellett az Európai Demokratikus Unió (EDU) elnöke és ő volt a Nemzetközi Demokratikus Unió alapító elnöke is 1983 és ’87 között. Pártja, az ÖVP (Néppárt) parlamenti frakciójának élére 1978-ban előbb ügyvezetőként, majd egy év múlva állandó elnökként került. Phenjan továbbra is makacskodik Dél-Korea visszaütne Kim Jung Szám dél-koreai, államfő tegnap, hatalomra kerülése óta első ízben hívta össze a Nemzetbiztonsági Tanács ülését. A válság- helyzetek megvitatására hivatott testület az észak-koreai atomfegyver-fejlesztési tervvel összefüggő konfliktust vitatta meg. Megerősítették, hogy Dél-Korea határozott választ ad egy esetleges fegyveres támadásra, továbbá azt, hogy a szöuli vezetés a szövetségesek sorainak szorosra zárásával igyekszik rábírni Észak-Ko- reát álláspontja megváltoztatására. A KNDK az ENSZ többszöri felszólítása ellenére nem nyitja meg atomlétesítményeit a nemzetközi ellenőrök előtt és ez megerősíti azokat a gyanúkat, amelyek szerint Phenjan atomfegyver előállításán munkálkodik. A nagyvilág hírei * Jávorszky Béla finnországi magyar nagykövet és a Litván Köztársaság helsinki nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a helsinki magyar nagy- követségen tegnap aláírta a két ország közötti baráti kapcsolatok és együttműködés alapjairól Vilniusban 1992. augusztus 8-án aláírt szerződés megerősítő okiratait, íf Tovább növekszik a feszültség a szlovákok és magyarok között — írja tegnapi kommentárjában Karol Wolf, a Mladá Fron- ta Dnes című. nagy példányszámú prágai lap pozsonyi tudósítója. A szerző a helységnévtáblák használatáról szóló törvénytervezet parlamenti kudarcát egyfelől a szlovák kormánykoalíciós pártok, másfelől a magyar kisebbség néhány radikálisa közös bűnéül rója fel. VÉLEMÉNY A sajtóellenzékiségról nézetei egy volt rabnak nak, riportokban ábrázolják a valóságot), szolgálnak. Tükröt tárnak a közvélemny elé és megfogalmazzák a közvéleményt. Egy adott társadalom különböző törekvéseinek megvan a maga közvéleménye. A sajtó ezeket az irányzatokat tükrözi: azt az irányt is, amely a kormánytöbbség iránya és azt az irányt is, amely az ellenzék iránya. A legközelebbi választáson a helyzet megfordulhat: az addigi kormánytöbbségből ellenzék, az addigi ellenzékből kormánytöbbség lesz. Ha a sajtó csak ellenzéki lehetne, akkor a sajtó különböző társdalmi és szellemi irányokat képviselő munkásainak hivatalból újra meg újra köpönyeget kellene fordítaniok, szolgálati idejük alatt akár tízszer is. Szeréhy véleményünk szerint a kritérium nem a kormányhoz való viszony („kormánypárti” — „ellenzéki”), hanem az irány. Ha a sajtó — nem mint „hatalom”, hanem mint „közszolgáló” — hű marad eredeti irányaihoz, akkor egy-egy orgánum hol „kormánypárti”, hol „ellenzéki”, attól függőleg, hogy az illető irány kormányzó pozícióban van-e vagy ellenzékben. Mármost ha igaz, amit a leendő kormányelnök úr egyébként vall, hogy tudniillik a második szabad választás után a magyar társadalomban kialakult a szocialista, a liberális és a „konzervatív” (szerintünk inkább nemzeti) irányultság, akkor a természetes az lenne, ha jól meghatározottan létrejönne a szocialista, a liberális és a „konzervatív” (nemzeti elkötelezettségű) sajtó. Ezek a lapok együttesen tükröznék a közvéleményt. Kilátásban lévén egy szocialista—liberális koalíció, a nemzeti elkötelezettségű irányultság ellenzéki sajtóban nyilvánulna meg. A szocialista és liberális lapok „kormánypártiak” lennének, legalábbis abban az értelemben, hogy az a közvélemény, amely bennük tükröződik, azonos irányú a kormány irányával. (Az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök arányosan osztanák fel politikai műsoridejüket a három irányzat között.) Miért kellene a szocialista sajtónak az elkövetkező négy évben ellenzékinek lennie? „Függetlenség”az elektronika korában Ha lenne szocialista sajtó. Magyarországon nincs szocialista sajtó. Nemzeti irányultságú meg csak-csak akad (bár a Pesti Hírlap jelenleg kómában van), áll még a Ppst Megyei Hírlap és a Heti Nemzeti Újság, s élt, él, élni fog az enyhén „pecsovics” Új Magyarország (meg ne sértődjék: ilyennek is van helye a palettán). Ezeken kívül azonban csak önmagád liberálisnak nevező sajtó létezik (visz- szamenőleg is beleértve a Népszabadságot, minden ellenkező állítás ellenére), mint a „független” sajtó, USA-módra. Remélhetőleg megengedi a mélyen tisztelt leendő kormányelnök úr, hogy egy hetvenedik életévén túl járó publicistának (aki nagyon kemény, mondhatni, életveszélyes iskolákat járt ki a sajtógalaxis feketelyukai között) most szakmailag — szakmán egyaránt értve a sajtót és a politikát — a szocialistákért fájjon a feje. Sőt: úgy is mondhatnók, hogy az elkövetkező négy év szocialista kormánysajtójáért. Ha ugyanis ilyen nem lesz, az ország tájékozódni óhajtó lakossága nem fog tudni különbséget tenni a 209 képviselővel jelen lévő kormányzóerő és a 70 képviselővel jelen lévő másik kormányzóerő között, hiszen kizárólag az utóbbinak a hangját fogja hallani. Van ugyanis egy (bár esetleg több részből álló, mint az atommag) közös irányító központ, sem nem inter-, sem nem multi-, hanem sznpranacionális, amely távirányítással működteti a magyar parlamenten belüli (liberálisnak mondott kormányzó párt) és magyar parlamenten kívüli (függetlennek mondott sajtó) mechanizmusát. Lehetetlen, hogy ezt a leendő kormányelnök úr ne tudná. A „független” sajtó (melyet most ellenzékiségre a leendő miniszterelnök úr gálánsán és nagyvonalúan felszólít) nem a Magyar Szocialista Párt céljait, hanem az Open Society Fund hosszú távú céljait fogja szolgálni (ez Mr. Soros „Nyílt Társadalom Alapítványa”), az emberiséget (s így az egykori maradék Magyarország lakosságát is) a hitleri fajelmélet ügyes változata alapján intelligenciahányados szerint osztva vezetésre kiválasztottakra és szűkebben bővebben abrakoltatott (de rentábilisan egyen-arcúsított, reagálási automatizmusokkal betáplált és rendszeresen agyszervizzel ellátott) szervesrobottömeg- re. Ez utóbbiban majd felolvad az eleve kisebb intelligenciahá- nyados-többségű egész magyar parlament is, szocialista többségével egyetemben. Ezzel a monstruózus sajtómechanizmussal szemben, egy szál karddal (mily anakronizmus!), csak mi állunk, fojtogatott, küszködő, kicsi nemzetiek. Pedig ha kizárólag azt a jól felismert „központi vonalat” munkálja az agyak millióiban a milliós példányszámú írott sajtó (sok pénzt emészt föl, de van miből és megéri), ha ezt harsogják, villogtatják az elektronikus szó- és képcsövek, egy idő múltán mindenkinek erre jár majd egyenirányított eszekereke a Kárpát-medence-középi régióban (nem „széles e hazában”, mert egyfelől nem széles, másfelől a főméltóságú Nyílt Társadalom szempontjából a „haza” anakronisztikus). Nos tehát: mi, nemzetünkben belsőleg elkötelezett és örök (mert az emberi minőség lényegét jelentő) értékeket őrző újságírók — ennyiben vagyunk „konzervatívok” — őszintén óhajtanánk a szocialista kormányzóerő ellenzéke és egy szocialista sajtó vitapartnerei lenni. Ezzel szemben, a létező hazai „független” (minden emberitől és minden erkölcsiségtől független) sajtóval szemben honvédek vagyunk. S egyszer — ó, bárcsak Isten eltávoztatná tőlünk e keserű poharat! — talán a holnapi kormányelnök úr majd ráébred, hogy ebben a harcban a magyar szocialistákat is védtük saját „szövetségeseikkel” szemben. Dixi nec salvavi animam meam (szóltam és nem mentettem meg lelkemet). (Sándor András)
