Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. JUNIUS I.. SZERDA Tésa, ahol van templom, de nincs harangszó Átok ül a Nyúzó-völgyben Megye széle, ország vége. Északon a Börzsöny lankái futnak a faluig, nyugaton a határt képező' Ipoly siet a Dunába. Az esőt hozó fellegek a Garam felöl érkeznek, Szlovákiából. Terhüket elcsorgatják Tésán, vagy fennakadnak a Börzsöny csúcsának fáin. Errefelé több a csapadék, mint az országos átlag, a termés is jobb, kivált a kukoricából. Jó években karnyi nagyságú csövek teremnek, s a szélvédett, napos oldalon június elején pirosán nevet a málna, a ribizli s a mézédes szamóca. Valami mégsincs rendben ezzel a faluval. Az ablakok befelé fordultán hallgatnak, az utcákon nem látni senkit. Percekig kőválygok a kocsma előtti téren, míg végre előkerül egy ember. — Inni szeretne? — int át a búfelejtőre. — Arra még várni kell. Csak délután ötkor fog kinyitni. — Nem sörre vágy ok, hanem beszélgetésre — mondom én, majd bemutatkozom. — Tésa múltja és jelenje érdekel, arról szeretnék egyet s mást megtudni. — Múlt az van. Jelen már kevésbé. Öreg embereken kívül alig él már itt valaki, a gyerekeket a két kezén megszámolhatja. A régi Az élő krónikás, Tésa legidősebb polgára, idős Mészáros István. Szellemi frissességet nem kezdte ki a maga mögött hagyott 85 év, s a kerti munka sem fog ki az idős emberen A szerző felvételei dolgokról vallassa meg az apámat, ő a legidősebb ember a faluban. Az invitálást elfogadom, befordulok az öreg portán. Amit vendéglátóm nagyapja, néhai Mészáros István juhász számadó épített 1875-ben, amikor ideszegődött az akkor még Boron- kay birtokra. Fia — az is István — 1909-ben látta meg a napvilágot, amikor a birtok már a Jankovich család tulajdona volt. Vérdíj a zsiványok fejére — Pendelyes koromban az öreg méltósága annyira megkedvelt, hogy többet voltam a kastélyban, mint otthol — mereng el a múlton az egykori kisinas. — Elmatattam a ház körül, a kertben, a melegházban. Mikor hová küldtek. Játszva tettem a dolgomat, olyan jó sorsom soha nem volt, mint akkor. — Ha olyan jó volt a birtokos, miért hívják Nyúzóvölgynek a környéket? — Megvan annak a története, de semmi köze az ura- ságokhoz. A Mária Teréziát megelőző időkben Kemence és Tésa közt vitt el az az út, amin a körmöncbányai aranyat szállították Pozsonyba, majd onnan Bécs- be. Ótt, ahol az út az erdők közt haladt el, igen elszaporodtak a zsiványok, még a pandúrok által kísért szekérkaravánokat is megtámadták. Addig-addig, míg a főszolgabíró elunta, s öt aranyat tűzött ki egy-egy zsi- vány fejére. Bizonyos Mak- sony Józsi — egykor maga is cégéres bitang volt —, 68 pandúrral nekilátott a rendcsinálásnak, s akit elfogtak — ha igaz — elrettentésül megnyúztak. Na, akit Mak- sony megkezelt, annak örökre elment a kedve a körmö- ci aranytól. Igaz, ő se sokáig örülhetett a vérdíjnak, valaki fényes nappal, Kemencén hátba lőtte. — István bácsinak hány hold földje volt? — terelgetem a beszélgetést a legendák világából a valóságba. — Nem sok. Tíz kataszteri hold. Részben az asszony hozta hozományként, másrészt én lőttem puskával. Meg a földosztáskor is kaptam valamit a gyerekek után. — Azt meg hogy értsem? Mármint a lövést... — A ’30-as években fene sok róka volt a környéken, éjjel bejártak a faluba s pusztították az aprójószágot. Hát azokra is díjat tűztek ki, egy rókabőrért száz pengőt fizettek. Egy hold földnek meg 800 pengő volt az ára. — Mi lett a föld sorsa, bevitte a tsz-be? — Vitte a ragya, én egy percig sem voltam tsz-tag. A méltóságáék kitaníttattak tejgazdásznak, Szarvason végeztem el az iskolát. A háború előtt az uradalom tejgazdaságában dolgoztam, utána meg a váci tej- gyárnak voltam a felvásárlója. Az asszony ’62-ben úgy döntött, belép a tsz-be. Hiába volt két néven a föld, az én részemet is eltizedelték. — Háborúban járt-e? — Az uradalom felmentetett, mert hadiszállítók voltunk. Hanem halottat sokat láttam, a Garam-völgyi ütközetben elesett muszka katonákat itt gyűjtötték össze Tésán. Akkortájt mozgalmas volt itt az élet. 1944 decemberében, István napján még a németekkel koccintottam, János napján meg már nyakunkon voltak a ruszkik. Bort, pálinkát kerestek, gombostűt szúrkál- tak az emberek körme p\á, hogy kiszedjék belőlük a rejtekhelyei. Hétmillió forintos költségvetés Időközben míg beszélgetünk, kinyit a kocsma, sőt, a polgármester is előkerül a szomszédos községből. löknek ennyivel is több a kiadása. Amit úgy próbálunk enyhíteni, hogy évente adunk hatezer forintot tanszerre, bérletre. Átlagban harminc idős embernek mi gondoskodunk az ellátásáról. A nyugdíjuk 15 százalékát fizetik a napi háromszori étkezésért. Az átlag nyugdíj itt nem éri el a tízezer forintot. Vagyis az étkeztetés költségeinek nagyrészét zából nem tolongtak az emberek, 500 forinton felül nem ment fel az aranykorona ára. Negyvenhárom hektár föld talált gazdára, ennyiből nem lehet megváltani a világot. A jólét nem minden — Nincs semmi ötlete, terve, ami a falu sorsán javíthatna ? — Vanni van, de a kutya sem törődik velünk. A volt Jankovich-kastélyt annakidején kisajátította az állam, az Alagi Állami Tangazdaság használta iroA tésai I. világháborús emlékmű, amit még a Jankovich család emeltetett 1922-ben. A II. világháború áldozatainak nevei a közelmúltban kerültek fel a mű- kőobeliszkre Nem túl vidám, szemlátomást fáradt. — Ne csodálkozzon. Azt csak én tudom, mit kell összedolgozzak, hogy kikerüljön a családnak a mindennapra valója. A polgármesterség csak bokréta a kalapom mellett. Sovány kis bokréta teszi hozzá Béczi Albert kesernyés mosollyal. — Képletes tiszteletdíjért, majdhogy nem ingyen csinálom. Mert más nincs, aki csinálja. Tésá- nak 125 lakosa van, ebből 20—25 fő az aktív, meg nyolc-tíz kisgyerek. A többi idős, nyugdíjas. Kisnyugdíjas, akik épp csak hogy tengődnek. A hétmillió forintos költségvetés többségét szociális célokra fordítjuk, fejlesztésre, beruházásra nem tellik. Négy év alatt 3,5 kilométer utat korszerűsítettünk, és most van folyamatban egy gázcseretelep megépítése. Ennyi és nem több. Még szerencse, hogy a vezetékes vízhálózat ’80-ban elkészült. Vezetékes gáz, telefon? Azt még az unokám sem fogja megérni! Tulajdonképpen kinek is épülne? Hisz több a halott a temetőben, mint az élő a házakban. Nincs iskolánk, nincs jegyzőnk, sem papunk. (A szomszédos község papja jár ki Tésára szolgálni.) — Egy vegyesbolton kívül mindenért Vámosmiko- lára, Kemencére vagy Ber- necebarátiba kell eljárni. Hét iskolás korú gyerek van, ezeket busz viszi, hozza Vámosmikolára. A szüaz önkormányzat állja. Munkalehetőség? Helyben semmi! Az a néhány ember, aki még dolgozik, eljár másfelé. A kárpótlás csak részben történt meg, eddig egy árverés volt. Igadaháznak. Három éve lezárták, eszi az enyészet. Pedig abból lehetne valamit csinálni. Igen alkalmas lenne iskolának, intézetnek, gyerekotthonnak, öregek elfekvőjének, hotelnek, vadászháznak. Bármilyen formában hasznot hozna, s munkahely teremtődne a helyieknek. Az elképzeléseinket megírtuk, elküldtük a köztársasági megbízottnak, Skultéty úrnak. Választ nem kaptunk, viszont _ van egy „fülesem”. Állítólag a kastély már gazdára talált, valami külföldi társaság vette meg. Amit fölöttébb fur- csállok. Végtére is a község belterületén van, értelemszerűen minket illet. No de nem ez az egyetlen „furcsaság”, ami az állami tulajdonba került ingatlanok körül van. A 34 éves polgármesier háza előtt egy ócska Wartburg és egy majdnem új traktor áll. Ä kocsival futkos a falu dolgait intézni — szégyenlem leírni a tisz- teletdíja összegét — s a traktorral küszködik a kis gazdaságban, a néhány hold földjén. A traktorra valót Pesten kereste meg, mint vasszerkezeti lakatos, s bár jól ment a sorsa, a szíve visszahúzta a Börzsöny aljába. A jólét nem minden. A gyökerek erősebbek. * Ottjártam után néhány órával pusztító vihar söpört végig a környéken, jégeső verte el a tésaiak ez évi munkáját. Szakértők szerint a málna- és ribizli- ültetvényeknek két év kell, hogy kiheverjék az istencsapást. Szinte hallom idős Mészáros Istvánt, amint a kertjében kesereg: rajtunk az átok, Maksony Józsi áldozatai kísértenek a Nyúzó-völgyben. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Tésa a XVIII. században a Foglár család birtoka. Az 1783-ban készült katonai felmérésen már jelzik a Foglár-kastélyt, amely átépítve és rendkívül elhanyagolt állapotban még ma is áll a templommal szemben, közel az Ipoly partjához. A második világháború után az épület határőrségi laktanya volt. E tény egyben magyarázat a település elmulasztott fejlesztésére: mint határközség lakottsá- ga nem volt kívánatos, ezért műemléki jellegűnek nyilvánított, de jobb besorolást érdemlő szép, barokk római katolikus temploma is igen roskatag állagú. A templomot az egykori földesúr Foglár Imre építette 1775-ben. Az egyhajós kis barokk templom omladozó külseje ellenére is igényes építtetőről árulkodik. Egyszerű, de mégis mozgalmas, középtomyos bejárati homlokzata a gazdag tago- zású lizénafejezeteivel és főpárkányával a barokkra oly jellemző fény-árnyék hatást előnyösen juttatja érvényre. Ugyanez mondható a torony párkánymegoldásaira, valamint a toronyhoz két oldalt csatlakozó, enyhén ívelt oromfalakról is. Évekkel ezelőtt a bejárat feletti megfakult vörösmárvány táblán még olvasható volt az egykori építtető neve és a kiemelt nagybetűkbe rejtve úgynevezett (kronosztikont alkotva) az építés éve: 1775. A csehsüveg boltozattal fedett belső térben a berendezés eredetileg egységesen ugyancsak XVIII. századi volt. A Szentháromságnak szentelt templom egyik mellékoltárát a Szent Imre-oltárt, még nyilván Foglár Imre állította védőszentjének tiszteletére, mivel a templomtoronyban levő — 1776-ban Budán öntött — harang is Szent Imre nevét viseli és ez is Foglár Imre adománya volt, aki a harang feliratában a patronusának nevezi a szentet. Az 1958. évi műemléki helyszíni szemle a templom felszereléséből 9 darab igen szép faragású rokokó gyertyatartót említ, valamint egy kis feszületet és egy finom ívű kovácsoltvas csengetyűkeretet. A megváltozott politikai helyzet következtében határainkat ma már nem védi szögesdrót s mivel a fenyegető „ellenség kép” is szertefoszlott Tésa sem maradhat többé elhanyagolt határközség. Fejlesztését szorgalmazni kell és ebbe beletartozik a templom mielőbbi helyreállítása is. A helyi kezdeményezést feltehetően az Országos Műemlék- védelmi Hivatal is segítené. Pamer Nóra
