Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-08 / 132. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 8., SZERDA 5 Ipolytölgyes megfiatalodik Idősek tanácsát minden településre! Jó lesz az idei termés — A választásokat megelőző és követő izgalom már lecsillapodott, lassan megnyugodnak a kedélyek — mondta Nagy Sándor polgármester. A falu vezetőjével a határ melleti kisközség, Ipolytölgyes hétköznapjairól beszélgettünk. — Noha viszonylag elég kevesen lakják a falut, mégis sok vita volt a szavazás előtt. Voltak, akik a szocialisták mellett kardoskodtak, mások inkább keresztény szellemiségű vezetést kívántak. Megyénkben — mint tudjuk — a mi kerületünk az egyetlen, ahol a KDNP-s képviselő jutott a parlamentbe. Máshol a szocialisták kerültek túlsúlyba. Bízunk benne, hogy nem lesz visszarendeződés, s hogy nem fog majd rossz irányba fordulni a sorsunk. — Nem messze Ipoly tölgyestől, a vihar tönkretette az idei termést. Önöknél van-e hasonló gond? — Szerencsére idáig nem ért el a jégeső. Bár volt, aminek nem használt, de alapjában véve mégis sokat segített a nagy mennyiségű májusi e%5. Ritka, hogy ennyi csapadékot kapjunk tavasszal. A lucerna egy részét be sem tudtuk takarítani, mert elverte az eső. A kapásnövények és a gabona viszont nagyon szép, ezekre kiváló volt az eső. A gabonából átlagosan harminc mázsa szokott lenni a termés hektáronként. Más évekhez képest most úgy néz ki, hogy körülbelül negyvenöt mázsát tudunk majd learatni. Ez bőven pótolja azt, amit a takarmányon elvesztettünk. — A mintegy háromszáz lakosával a falu kis lélekszámú. Nem fenyegeti az elöregedés veszélye? — Egy generáció hiányzik. Azok, akik az ötvenes években a főváros környékére költöztek innen. A fiaik sem jöttek vissza, tehát emiatt van a hiány. Ez sokáig problémát jelentett de talán már változik a helyzet. Jelenleg tíz-tizenkét óvodáskorú gyerek van Tölgyesen, s ha felnő ez a nemzedék, ismét fiatalabb lesz a falu. —Ilyen kevés ember között is akadnak munkanélküliek? — A válaszom igen, de hozzá kell tennem: szerencsére csak néhányan. Hatan-he- ten, s ők sem csellengenek tétlenül az utcán, ugyanis közmunkában foglalkoztatjuk őket. Van köztük agrárszakember is: ő itt, valamint Let- késen és Nagybörzsönyben segít a gazdálkodóknak. A többiek a község építésén-szépí- tésén fáradoznak. Egy-kettő van, akinek nem fűlik a foga a munkához, de az az igazság: nem is bánom. így legalább nem rontják azok kedvét, akik szívesen dolgoznak. N. L. A felejtés magasiskolája Megjelent a Babits Könyvkiadó által indított A századvég magyarsága sorozat második kötete „Ki kicsoda a hírközlésben” címmel. A közel 500 oldalas könyv 1400 újságíró, rádiós és televíziós életrajzi adatait, többé vagy kevésbé bokros érdemeit foglaljc csokorba, kinél röviden, kinél bő lére eresztve. Egyik sem a szerkesztők bűne, valamennyiünkről annyit közölnek, amennyit ki-ki bevallott magáról. Az adatgyűjtéshez kérdőíveket postáztak, amit felelősségünk tudatában kitöltöttünk, majd visszaküldtünk. Aláírásunkkal igazolva az önvallomások hitelességét. A kérdések egyike — ha jól emlékszem — így hangzott: Mikor és milyen párt tagja volt? Gondolkodás nélkül beírtam: 1982-ig a Román Kommunista Párt tagja (ekkor zártak ki, miután benyújtottam az áttelepedési kérelmemet), 1987—89 közt MSZMP-tag voltam. Mindez 1993 tavaszán történt, amikor még senki nem sejthette, hogy az 1994-es választásokon az MSZP elsöprő sikert fog aratni. Talán pont ezért, illusztris pályatársaim egy része „figyelmen kívül" hagyta az ominózus kérdést, s nem írt be választ. Ezt onnan sejtem, hogy azok életrajzából is hiányzik az MSZMP-tagság, akikről tudva tudom, hová tartoztak, s mindezért előjogokat és előnyöket élveztek. Mi más ez, ha nem a bujkálás egyik formája? Vannak, akik ennél is tovább mentek az óvatossággal. Nem írták be a pártállam idején kapott díjakat, kitüntetéseket. Pedig hogy ágáltak velük annak idején, úgy hordták május elsején a sok fityegőt, mint karácsonyfa a talmi díszeket. Életem első írásáról egy harmadrangú „szakember”, bizonyos Láng elvtárs mondott véleményt, akiről utólag megtudtam, hogy elvtárssá átminősülése előtt egy polgári zuglap bértollnokaként jegyezte világrengető cikkeit. Egyszer — én spiccesen, ő részegen — a polgári és a proletár sajtóetika közti különbségről vitáztunk. Bárgyún rám bámult, majd felröhögött: — Proletár sajtóetika! Mondd, hol élsz te, kisöcsém? Jegyezd meg, csak egyfajta etika van. Életben maradni! Az újságírók 90 százaléka olyan, akár az utcalány. Annak fekszik le, aki megfizeti, de máról holnapra elfelejti, hogy ki volt a legjobb vendége. A gerincesség nem kifizetődő árucikk. Láng elvtárs úr nem volt jó újságíró, de kiválóan ismerte a szakma lélektanát. Némelyikünket valóban könnyű megvenni, sokunk valóban könnyen tud felejteni. Pedig — szerintem — a nyílt kiállás, a múlt valós vagy vélt „bűneinek” vállalása kevésbé elítélendő, mint a valóság tudatos elhallgatása. (matula) Az ember annyit ér, amennyit használ Az ötödik születésnapját ünneplő Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége, amely 607 nyugdíjas klub, mintegy 60 ezer tagját ösz- szefogó érdekvédelmi szervezet — Pest megyében több mint 100 klub működik, és megyei klubtanács is alakult —, a közelmúltban rendezte meg jubileumi közgyűlését. Knoll István, aki a szövetség és a Nyugdíjasok Országos Kamarájának elnöki posztját tölti be, valamint a nyugdíjbiztosítási önkormányzat választott képviselője is egyúttal, amikor az elmúlt öt évben végzett munkájukról tájékoztatta lapunkat, először kongresszusuk egy kiemelkedő eseményét idézte fel. Nem csoda, hiszen első alkalommal adták át ezen az „Életet az éveknek” elnevezésű díjat. Részt venni a képviselő- testületekben — Elnökségünk ez év elején alapította ezt a kitüntetést, amellyel azok tevékenységét ismerjük el, akik sokat tettek a nyugdíjasok, az idős emberek életének könnyebbé tétele érdekében. Hangsúlyozom, hogy a díj nem jár pénzzel, erkölcsi megbecsülésünket fejezi ki azok iránt, akik önzetlenül segítenek. Az idén 81 magyar és 11 külföldi állampolgárnak ítélte oda a díjbizottság az elismerést. Köztük gerontológus szakemberek, orvosok, szociális munkások, házi gondozók, egyházi személyiségek, polgármesterek, az idősek felkarolását fontosnak érző emberek szerepelnek. — A nyugdíjasklubok, erőfeszítéseiknek köszönhetően, ma meghatározó szerepet játszanak a települések életében a szociálpolitikától kezdve az érdekképviseleten át, a kultúra területéig bezárólag. Hogyan értékeli kapcsolatukat az ön- kormányzatokkal ? — Örömmel mondhatom, hogy főként az utóbbi három évben erősebbé és sok tekintetben szerteágazóbbá vált viszonyunk a polgármesteri hivatalokkal. Több helyütt nem csak részt veszünk a képviselő- testület munkájában, hanem a döntéseknél is hallatjuk szavunkat, elsősorban szociálpolitikai kérdésekben kérik ki véleményünket. A folyamatos és érdemi kapcsolattartás szolgálatában indítottuk útjára tavaly tavasz- szal azt a mozgalmunkat, amelynek lényege, hogy a helyi klubok kezdeményezzék községükben, városukban az idősek tanácsának megalakítását. Úgy véljük, ezzel szorosabbá válhat az időskorú lakosok és az ön- kormányzat közötti kapcsolat, nem beszélve, a gyors információcseréről. Hamarabb értesülhet a hivatal arról, ha például valakinek a szociális helyzete váratlanul rosszra fordul, megbetegszik vagy egyéb, életét nehezítő esemény következik be. A gyors és hathatós segítségnyújtáshoz a késedelmet nem szenvedő, pontos tájékoztatás, ugyanis elengedhetetlenül szükséges. Csökkenő' állami támogatás — Milyen mérleget készítettek az eltelt öt évről? — Úgy gondolom, nyugodt lelkiismerettel summázhatjuk: nem hiába fáradoztunk, eredményekben gazdag évek vannak mögöttünk. Önként vállaltuk az idősek szolgálatát, Széchenyi útmutatását igyekeztük követni, aki így fogalmazott: „Az ember csak annyit ér, mint amennyit használ. ” Azt, hogy kitűzött céljainkból, vajon mit és miként valósítottunk meg, közgyűlésünkön ugyan összegeztük, azonban őszinte számvetést kell készítenie mindenkinek. Az egyénnek is választ szükséges kapnia arra, ki mit végzett, mennyire telt erejéből, mit nem tudott valóra váltani, min kell javítani. Köszönet illeti a klubvezetőket, a megyei és bizottsági vezetőket, az elnökségi tagokat, s mindazokat, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak az „Életet az éveknek” gondolat valóra váltásáért. — Miből gazdálkodik a szövetség? — Klubjaink 720 forint tagdíjat, fizetnek évente, mely megalakulásunk óta változatlan. Az országgyűlés által korábban megszavazott, társadalmi szervezeteknek járó állami támogatásból tartjuk fent magunkat. Ennek összege tavaly még 3 millió forint volt, az idén azonban csak 2 millió jutott az állami költségvetésből. Ebből a pénzből épphogy kijövünk, azonban azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a szövetség vezetői sem fizetést, sem pedig tiszteletdíjat nem kapnak munkájukért. — Alapszabályukban 1989-ben történt megalakulásukkor több, a szövetség működésére vonatkozó célkitűzést is megfogalmaztak. Mit tart ezekből a legfontosabbnak? — Akkor lefektettük, s úgy érzem ezt minden tekintetben sikerült megvalósítanunk, hogy az olyan szervezeti megoldást tartjuk kívánatosnak, amelyben a klubok minden tekintetben megtartják önállóságukat. Folytatják a korábban megkezdett, jól bevált tevékenységi formájukat, klubéletük sok helyütt 10—15 évvel ezelőtt kialakított közösségi gyakorlatát. Továbbképzés klubvezetőknek — Kérem, emeljen ki sokszínű programjaikból néhányat, amelyek a klubtagok érdeklődésére tartottak számot. — Legnépszerűbbek kedvezményes gyógyüdülése- ink voltak, amelyeken közel 1200-an kúrálták magukat. Ezt követték a sorrendben megyei klubtalálkozóink, regionális, művészeti bemutatóink, versenyeink, a nyugdíjasok szabadegyetemei. A felsoroltakon kívül sokakat vonzott az Idősek nemzetközi fesztiválja, amelyet háromszor rendeztünk meg 12 ország időseinek részvételével. — Kérem, szóljon néhány szót a közeljövő feladatairól! — Készülünk, a várhatóan ősszel sorra kerülő hely- hatósági választásokra. Ennek jegyében rendeztük meg közgyűlésünket követően, azt a kétnapos posztgraduális képzést, amelyen a klubvezetők, a gyakorlatban is felhasználható ismereteket sajátíthattak el. Nem titkolom, többüknek az a szándéka, hogy a helyi önkormányzati területekbe bekerülve képviseljék nyugdíjastársaik érdekeit. (klug) Tahiban is készülnek az expóra Elvállalták a parkosítást Tahitótfaluban a 11-es főút mentén helyezkedik el mintegy 100 hektárnyi területen a díszfaiskola és a faiskolai áruda. A termékkínálatról, a jövőt illető tervekről kérdeztük dr. Ifjú Zoltán termelési főmérnököt, a faiskola vezetőjét. • — 1960 óta működik telepünk, akkor még intézményünk a fővárosi tanács tulajdonában állt, majd a privatizáció beindulásakor került át a Fővárosi Kertészeti Rt. tulajdonába. A cég képviseletében karbantartással, facsemete és dísznövények termesztésével, valamint értékesítésével foglalkozunk. A feladtunk közé tartozik többek között a Városliget és a Margitsziget területén lévő parkok ápolása is. — Mivel foglalkoznak a telepen ? — Többnyire díszfák, díszcserjék, örökzöldek, illetve különböző dísznövények előállításával, oltványozással, szaporítással, valamint a szezonból visz- szamaradt fák, bokrok gondozásával, ápolásával. — Kik járnak ide és kinek szállítanak ezekből a szép növényekből? — Nem csak a környék lakói, kistermelői, kisvállalkozói keresnek fel bennünket, hanem a Dunántúlról, az Alföldről, Szegedről, Egerből és Szombathelyről is járnak ide vásárolni. Ezen a héten került vissza a tulajdonunkba a faiskolai áruda, melyet a nyáron felújítunk, és augusztusban kezdjük meg az árusítást. — Az év mely időszakában számítanak nagyobb forgalomra? — Főleg tavasszal (március elejétől április közepéig), valamint ősszel számítunk nagyobb forgalomra, nyáron ez sokkal gyengébb; általában ilyenkor készülünk fel az őszi szezonra. — Hogyan telnek a hétköznapok itt, a nagykertben? — Hétköznapokon reggel háromnegyed héttől délután háromnegyed négyig tartunk nyitva. Naponta többször körbejárom a telepet, és ellenőrzőm a munkát, amit nem csak a közelben lakó dolgozók, hanem a vendégmunkások végeznek. — Milyen üzleti vagy más néven marketingelveket vall? — A jelszavam mindent a vevőért, s megpróbáljuk az egyéni igényeket is maximálisan kielégíteni. Itt termesztés és értékesítés zajlik, de a vevő kívánságára még szállítással is foglalkozunk. Úgy vélem, két év óta, mióta itt dolgozom, szépen fellendült a forgalom, és sikerült jó üzleti és baráti kapcsolatokat is kialakítanom a vevőkkel, az üzleti partnerekkel. Kedvező áraink mellett a vásárlónak még szaktanácsadással is szolgálunk. — Mik a tervei a jövőt illetően ? — Mivel közeledik a világkiállítás, ennek jegyében sikerült egy kiírt versenytárgyaláson eredményeket elérnünk, és megkötni a szerződéseket, melynek értelmében mi leszünk az expo egyik beszállítói, parkosítói, bár még nem tudjuk pontosan, mely területeken. Mintegy 50 ezer darab díszcserjét és 470 darab díszfát kértek tőlünk a világkiállításra, s remélem, két év múlva az elképzeléseinket sikeresen valóra is tudjuk váltani. D. Cs.
