Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-21 / 118. szám

MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 21., SZOMBAT Hans Baldung-Grien: Tamás apostol (fametszet, 1519) Közalapítvány a tűzbiztonságért Rendkívüli megyei közgyűlés Ünnepi számunk tartalmából 2. oldal DÖBRENTEI KORNÉL Anyám kertjében a fű BÁNÓ ATTILA Ki a népszerű? SZÉKELY ÁDÁM Tánciskolái filozófia Hellertől 3. oldal VÖDRÖS ATTILA Szégyenletes titkaink 5. oldal DEREGÁN GÁBOR Össze kell fogniuk a keresz- tvén-nemzeti erűknek BESZÉLGETÉS SALAMON LÁSZLÓVAL GICZY GYÖRGY A mennybemenetel után, és a pünkösd elűtt 6. oldal NÉMETH ZSOLT A Tápió mente kötődjék az expohoz INTERJÚ HAJNAL KÁROLLYAL 7. oldal SÁNDOR ANDRÁS A fasizmus új dimenziói 8. oldal HARDIPÉTER A második forduló tétje a demokrácia INTERJÚ LEITNER GÁBORRAL 9. oldal BENEDEK ISTVÁN Beszélgetés egy nyugati honfi­társsal 10. oldal LAT1NOVITS ZOLTÁN Balassa Bálint 11. oldal FEKETE GYULA Mese a szabadságról FÁBIÁN GYULA „A szentlélek karavánjai” PAMER NÓRA A legősibb „királynő" Euró­pában 12. oldal VÁLOGATÁS PILINSZKY JÁNOS ÍRÁSAIBÓL 13. oldal MALLÁR ÉVA Fegyverszünet Dabas-Sáriban 14. oldal SÜTŐ ANDRÁS Tonnás hegyi beszéd 15. oldal ADY ENDRE Volt egy Jézus RADNÓTI MIKLÓS Mint észrevétlenül OSCAR WILDE Szonett a szabadsághoz PETŐFI SÁNDOR Meddig alszol még, hazám? MIKSZÁTH KÁLMÁN Pünkösd napján 16. oldal BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN Balázs Ferenc, avagy az Opus folytatása Nem támogatják a Szent Rókus Kórház szemészeti osztályának átszervezését — ez a döntés született a Pest megyei közgyűlés teg­napi rendkívüli ülésén, ame­lyen sok más téma is szere­pelt: a Pest Megye Tűzbiz­tonságáért Közalapítvány létrehozása, a Budapesti Közlekedési Szövetség megalakításának előkészüle­teibe való bekapcsolódás, a hivatal ügyrendjének elfoga­dása, s néhány intézmény pénzügyi kérelmének elbírá­lása. A közgyűlés napirendje előtt Pásztor Béla, Veres­egyház polgármestere be­számolt a községben létesü­lő gyermekliget munkálatai­ról. Elmondta, a munka jól halad, várhatóan május vé­gén tető alá kerülnek az épü­letek. Ugyancsak napirend előtt tájékoztatta a részvevő­ket Bencze József, a jogi és ügyrendi bizottság, vala­mint a közelmúltban meg­alakult tanácsnoki bizottság soros elnöke a testület hatá­rozatáról: a Magyar Televí­zió régiós híradójában, a ve­resegyházi beruházásról szóló riportban, elhangzott néhány állítás nem felel meg a valóságnak. A tanács­nokok véleménye szerint jo­gos a helyreigazítás kérése, s remélik, a későbbiekben a televízióban mindenkit tény­szerűen tájékoztatnak az ügyről. Elsőként tárgyaltak a köz­gyűlés tagjai a Szent Rókus Kórház szemészeti osztályá­nak átszervezéséről. E téma már néhány hónapja felme­rült, több bizottság, az intéz­mény főorvosi kara is meg­vitatta. (Folytatás a 4. oldalon) Szebik Imre Pünkösd küszöbén Valahányszor piros pünkösd napja közeledik, lelkem megtelik a csodálkozás rejtelmes titkaival. Csodálko­zom az eseményen, amely Kr. u. 33. táján Jeruzsálem­ben lejátszódott. Alig tudja szavakba önteni Lukács, az orvos a történteket. Hatalmas szél zúgását említi az eró' kiáradásának szimbólumaként. A megrettent, ele­sett tanítványok — lombsátor ünnepén — hitükben eró's, bátor Krisztus-követőkké lettek, mártírságra elké­szülve. Lángnyelvek látomásáról, tűz jelenlétéről szól a leírás az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben — utalva a meggyőződés tüzére, mely lelkűnkbe égett, s a szeretet melegére, mely lelkűnkbe égett, s a szeretet melegére, mely áldásként hatott a hideg világ kihűlt kapcsolatrendszerében. Ragaszkodás az igazsághoz és bátorság a kitartó szeretetre — ez az első pünkösd titokkal teli válto­zást hozó eseménye. A változás a lélek mélyén megy végbe, ahöl a döntés születik. Többé nem kételke­dem, többé nem kutatom, keresem, hanem tudom, s elfogadom a titkot. Krisztushoz tartozom, elszakítha- tatlanul, mindörökre. S ezért éghet lelkemben a sze­retet tüze, loboghat lángja. Elkötelezetté váltam e különös magatartásforma és életvitel gyakorlására. Melegíteni didergő lelkeket, hűvös délutánokat és hosszú estéket. Világítani' szívbe és értelembe, hogy a sötétség gonoszsága és a tudatlanság sötétsége tá­vol maradjon tőlünk. De történt még valami különös akkor Jeruzsálem­ben. A Lélek kiáradása egymást megértővé tette az ugyancsak sokrétű, más-más vidékről, s országból ver­buválódott tömeget. Mindenki értette a másikat — ta­lán először és utoljára a történelemben? Mennyire vá­gyódnánk az első pünkösd ismétlődő eseményének mai átélésére. A megértés titka ennyi volt, egy Lélek­kel itattak meg. Egy irányba néztek, a kereszten meg­halt és feltámadott Krisztus személyére. Isten felséges dolgait vették számba. — Nem maradt el a kívülállók kemény kritikája sem. Mintha a bor mámora lepte vol­na meg őket — mondták. Lehet józanul megérteni egy­mást? Bizonnyal. Talán elmarasztal a tisztelt olvasó, mert hosszan el­merengtem az egykori pünkösd visszatérni nem látszó eseményein. Múltba révedésem oka talán éppen ez, mi módon lehetne újra az igazsághoz ragaszkodás, a bá­tor szeretetre elkötelezettség és az egymást megérteni akarás Lelkét korunk emberének személyiségébe rejte­ni. Mintha a felismert igazságot ellentételezni lehetne a jobb élet ígéretével. Mintha a szabadságot is készek lennénk feláldozni vélt remények beteljesedése érdeké­ben. Mintha a szeretet elkötelezettsége helyett a részér­dekek nagysága szabná meg döntéseinket. Mintha az egymás megértése helyett éket verne közénk a széthú­zás szelleme. Újra pünkösdre van szükségünk. A Lélek szabad szárnyalására. A Lélek korlátokat nem ismerő kiára­dására. Hadd járja át testünket-lelkünket, szellemisé­günket. Mert nem a csüggedés lelkét kapjuk, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét — biztat Pál apostol. Mintha megfáradt volna mai kereszténységünk. Erőtlennek, elkeseredettnek, létszámban megfogyatko­zottnak, lélekben gyengének érezné magát. Papjai megfogyatkoztak — a fél évszázadnyihoz képest har­madára —, híveit a zordon idők ateista szellemisége megtépázta, javait elvették, munkájában korlátozták. Négy évnyi felocsúdás után belső szorongás félelme bé­nítja. Mit rejteget a holnap számára? Pünkösd azonban nem a latolgatás, nem is a kétség- beesés és nem a számítgatás ünnepe. A Léleknek kell szabadon áramlani, a Léleknek kell hozzánk megér­kezni, a Léleknek kell úrrá lenni rajtunk, hogy szava­inkon átizzon a meggyőződés tüze, döntéseinkben érvé­nyesüljön az egyértelmű sorsvállalás, szeretetünkön át­üssön az együttérzés és összetartozás, a nemes alturiz- mus és az áldozatvállalás. Hátha még meg is értenénk egymást! Ha pedig magunkat gyengének, erőtlennek véljük, jusson eszünkbe az ősi jézusi biztatás: Ami emberek­nél lehetetlen, az az Istennél lehetséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom