Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

Szervátiusz katartikus műve

Szervátiusz Tibor eljutott a történelemtől a mítoszig — írta Csoóri Sándor 1972-ben, s ez a megállapítás ma is igaz a magyar szobrászat talán legszigorúbb, legmarkánsabb, legeredetibb egyéniségére. Erdély ősi művészetének, a kollektív élményeknek és formáknak egyenes ági folytatója ezúttal is csodát művelt, s olyan emlékműegyüttessel ajándékozta meg Orosháza városát, amelyet méltán elirigyelhetnek többi városaink. A helyi gimnázium előtti park kitűnő teret nyújt a döbbenetes erejű műnek, amely részben a magyar történelem tragikus sorsfordulóinak, részben a szovjet csapatok 1991-es kivonulásának állít emléket. Koczogh Ákos egykor találóan írta Szervátiusz művészetéről: „Etikus és katartikus szobrászat tehát az övé, hatalmas drámát, feszültséget, nyugtalanságot, nagy küzdelmeket, élethalálharcot hordozó, ugyanakkor az élet elpusztíthatatlan vitalitását, pozitív hatóerejét felmutató, feloldó. Nem elbeszélő, leíró módszerekkel él, hanem az anyaggal való küzdelem árán, kitartó, hosszú munkával létrehozott plasztikai eszközökkel.”

Kép és szöveg: Bánó Attila