Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT 9 A látvány, az egyszerűség és az idó Beszélgetés egy templomfestővel Rákospalotán, a Czabán Samu téri katolikus templomban látható egy felújított háromosztatú Szent Ist­­ván-kép. Középen államalapító ki­rályunk imádkozva térdeplő udva­ri emberei és felesége környezeté­ben ajánlja fel koronáját az Égnek. Bal oldalon még mint Vajk hajtja fejét a keresztvíz alá, jobb oldalon pedig három térdeplő alakot fo­gad. A figurák egyszerűek, arcuk nyugodt, a színek visszafogottak, finomak. A képek Bodor Zoltán festőművész alkotásai, vele beszél­gettünk festészeti hitvallásáról. — Elsőként Kunszentmártonban kaptam templomfestői munkát — kezdte mesélni érdeklődésemre. — Három nyáron keresztül restau­ráltuk társaimmal a katolikus temp­lom freskóit. A rákospalotai Szent István-képpel más volt a problé­ma: a szobafestők az eredetit telje­sen átfestették, új kompozíciót kel­lett készítenem. A több hónapos tervezést négyhetes festés követte. A kép szárazvakolatra készült szekkó, némileg elüt a megszokot­tól. Egyszerűbb, köznapibb fogal­mazással a reneszánsz hagyomá­nyait kívántam követni. — Mit említhetnénk meg eddigi életútjával kapcsolatban ? — Annyit talán, hogy 1976-ban kezdtem el rajzolással, festéssel foglalkozni. Balogh Gyula, Tóth Tibor irányította tanulmányaimat, tárlataim és képeim nyomán tíz éve vettek fel a Művészeti Alapba. A templomfestés mellett én hagyo­mányos festőművész vagyok, aki úgy érzem, kicsit mást csinál, mint a kortársai. A jelenlegi úgyneve-Nőalak a rákospalotai katolikus templom Szent István-szekkójá­­ról Bodor Zoltán felvétele zett „avantgarde” irányzatok nem tudnak már választ adni a kor kér­déseire. Számomra a látvány a fon­tos, minél pontosabb megjeleníté­se a célom. Annyira megragad, hogy nem tudom megállni, le ne fessem. — Képeit nézegetve első benyo­másom az, hogy szereti a beáram­lófényt, és témái nagyon egyszerű­ek: tanterem, focipálya, szobabel­­ső, egy idős öregasszony konyhájá­ban ül az. asztalnál... — Nagyon izgatnak a bejövő fény változásai, természete. Megvi­lágításában egyszerű képeket fes­tek. Ez a tájképeimen is jól látha­tó. Semmi különleges, csak maga a hétköznapi táj, amely viszont tele van csodálatos dolgokkal, nagy lehetőségekkel. Én erre va­gyok érzékeny, és másokat is azzá kell tennem, mikor képeimmel ta­lálkoznak. Hátha ők is megállnak egy pillanatra a mindennapi való­ságuk egy-egy darabkája előtt: nem is tudtam, hogy ebben annyi csodálatra méltó van. Szeretném, ha rácsodálkoznának, jó lenne megosztani velük ezeket a pillana­tokat. — Feltűnő azonban, hogy a ké­peken szereplőket, a tárgyakat a múlt és a hagyomány levegője ve­szi körül. — Szeretném követni a magyar festészet hagyományait. De min­denképp ez az a környezet, amely többletet ad számomra. Talán gyer­mekkorom vidéki nyaralásaiból származik, a nagyszüleimnél töl­tött hetekből. Összhangot, harmó­niát keresek a látványban, és az a mai világ tárgyaiban már sokszor elveszett. — Talán ezért is érzi úgy az em­ber: képein mintha megállt volna az idő. — Ahol én jártam, amit megfes­tettem, azokon a portákon van idő. Van idő a másik meghallgatására, a beszélgetésre. Számomra is töb­bet jelent a sietésnél az elidőzés. A szemlélődés, a befogadás és az elmélkedés. Úgy érzem, ez is mon­danivalóm: a legfontosabb emberi programra, a szeretetre mindig van idő. Nánási Tamás Épül a dunaújvárosi Krisztus Király-templom Minden Isten ajándéka Ültünk a biatorbágyi malom irodájában. A vendéglátó Eb­ner Tibor már nem először vallotta meg hitét, az Isten ügyéért érzett, megkülönböztetett elkötelezettségét. Szólt arról is, hogy két, konkrétan jelenésnek minősíthető esetet élt meg, s azóta még fokozottabban fordul a Mindenható felé. Életét teljesen alá kívánja rendelni az Istennek, s ezért is határozta el, hogy anyagi javait alapvetően egy ne­mes cél szolgálatába állítja. — Eredetileg egy kis kápol­na építésére gondoltam, ám ezúttal sem az én okoskodá­som valósult meg — így Éb­­ner Tibor. — A biai malom tervezőjétől, Oláh Zoltántól ugyanis tudomást szereztem arról, hogy a Dunaújváros­ban felépíteni kívánt katoli­kus templomot Krisztus Ki­rály névvel illették, s bár a te­lek megvan hozzá, a tervek elkészültek, a püspök úr is jó­váhagyta, ám az építkezés anyagi feltételeinek biztosítá­sára létrehozott alapítványra akkoriban — ez 1993 őszén történt — csak nyolcmillió fo­rint jött össze. Márpedig az érdemi munkákhoz legalább 30 millióra lett volna szük­ség... Ébner Tibor nem sokat te­ketóriázott. Átérezte, hogy számára elérkezett az a lehe­tőség, amelyet vállalnia kell. — Egész életemben a krisztusi arcot követtem, amit elértem, mindig Isten ajándékának tartottam. Nem is mondhatnék mást, hiszen racionális számításokat vé­gezve, s az optimumot feltéte­lezve elmondhatom: az álta­lam elért gazdasági eredmé­nyeket sosem érhettem volna el. Ebből a megállapításból következik, hogy ezeket a gazdasági sikereket nem tulaj­doníthatom a magaméinak, így azok gyümölcseit — szá­momra teljesen logikus mó­don — az Isten dicsőítésére kívánom fordítani. Mivel az adakozó már ko­rábban is élete fő eszmeiségé­nek fogadta el Krisztus király­ságát, így az éppen e névvel illetett dunaújvárosi templom ügye mellé állni; ez Ébner Ti­bor számára valóban csak pil­lanatok műve volt. — Családom tagjai is hívő katolikusok, így nem okozott gondot ez a mások számára legalábbis megkérdőjelezhe­tő elhatározás: teljes jövedel­memet e templom felépítésé­re kívánom felajánlani. Szeré­nyen élek, használt autóval já­rok, valóban legfőbb gon­domnak tartom az Isten ügyé­nek szolgálatát, azt, hogy va­lami maradandóhoz tudjak ér­demben hozzájárulni. Az 1993. november 20-án megtörtént ünnepélyes alap­kőletételen a plébános Nagy Mihály mellett ott volt Ta­kács Nándor székesfehérvá­ri megyés püspök is, aki a vi­deoszalag tanúsága szerint ezt mondta: „Jézus Krisztus nap mint nap megérinti lel­künket és mindazokét, akik majd betérnek hozzá, hogy jobb emberekké váljanak. Eget és földet összekötő sze­­retetkohó megáldására jöt­tünk itt most össze Krisztus király ünnepét megelőző na­pon az alapkő letételére és beszentelésére. Isten a törté­nelem ura, sajátos módon igazgatja emberi történel­münk útját. így történt ez esetünkben is, hiszen az em­berek egészen másként ter­veztek. A leendő templom nagy erőforrás lesz a látoga­tóknak: hitet és emberi ma­gatartást ad nekünk. ” November óta elkészült az alapozás, április 22-én pe­dig aláírták azt a hitelszerző­dést is, amely biztosítja a munkálatok továbbvitelét. Ébner Tibor reméli, hogy 100-120 millió forintot tud majd összességében az év végére tető alá hozni és ezt a kívánt templom építésének céljaira fordítani. Jocha Károly A dunaújvárosi római katolikus főtemplom és plébánia vázlatterve Babits Mihály Miatyánk Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háború van, kezed sujtását sejtjük, uram, s mondjuk, de nyögve, szomorúan, — add, hogy mondhassuk könnyebben —: Legyen meg a te akaratod! — mint angyalok mondják mennyekben. Előtted uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa: de vájjon a legkisebb lombot nem őrzi-e atyai gondod? nem leng-e az utolsó fürtön is, áldva miképpen mennyekben, azonképpen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most ami fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús gályát: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és gyermekeinket növeld békére: ha bűn, hogy lábunk ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek: a gaz tied, büntetni: mienk csak az, hogy védelmezzük a mieinket! És ne vigy a kísértésbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bár véresen, hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul: megvívunk, készen, bármi csatát, de szabadíts meg a gonosztul, mert tiéd az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség: ki neveden buzdul, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lesz a hatalom és a dicsőség! (1914) Bibliai lélektan A napokban jelent meg Csia Lajos Bibliai lélektan című munkája a Százszor­szép Kiadó és Nyomda Kft. gondozásában. Az egyik lektor, Kovács Bálint lel­késztársain kívül azoknak is ajánlja a kötetet, akik a Bibliát rendszeresen olvas­sák és mindennapi életükre alkalmazzák, vagy evangéli­umi szolgálatot végeznek a maguk körében. Hasznosan forgathatják hívő orvosok is, mert az író szándéka sze­rint lélektani mű ez a lélek orvosai számára. H. P. A televízió is közvetíti Szentmise Mindszenty emlékére Ezen a szombaton — 10.30 — az esztergomi ba­zilikában a magyar hazá­ért és egyházért engeszte­lő szentmisét mutat be dr. Paskai László bíboros prí­más, esztergom-budapesti érsek. A Tv 1-es 10.30-tól másfél órás egyenes adás­ban közvetít a szentmisé­ről, az országos zarándok­lat befejező eseményéről. Ötven esztendeje an­nak, hogy 1944. március 25-én püspökké szentelték Mindszenty Józsefet a ma­gyar Sionban, az esztergo­mi bazilikában. Három esztendeje, 1991. május 4-én ugyancsak az eszter­gomi bazilikában helyez­ték végső nyugalomra a száműzött bíboros haza­tért hamvait. Mindszenty József bíbo­ros, Magyarország herceg­­prímása történelmünk talán legválságosabb idejének legtragikusabb sorsú főpap­ja, aki határhelyzetekben kényszerült felelős lépések meghozatalára. Ezekben kellett mindvégig ember­nek, egyházfőnek, s magyar­nak megmaradnia. (bozó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom