Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-06 / 105. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 6., PENTEK A Bánffy-emlékülés vendégei Találkozás báró Jeles vendégei voltak nemrég a Bánffy Miklósemlékülésnek, amely az író-polihisztor születésének 120. évfordulójára szerveződött a Duna Melléki Református Egyházkerület, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Bánffy Miklós Színházi Alapítvány közreműködésével. A Ráday Kollégium dísztermében láttuk megjelenni az író Tanger-ben (Marokkó) élő lányát, Bánffy Katalint, ki Koltay Gábor, a Szabad Tér Kiadó igazgatójának meghívására érkezett. (A kiadó gondozásában jelent meg múlt év végén Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája.) Többen is jöttek Kolozsvárról, az író erdélyi „fészkéből”: Dávid Gyula, Gaál György és Sipos Gábor.. Előadásaik a hatalmas életmű egy-egy részterületéről éppúgy figyelemfölkeltőek voltak, mint Nemeskürty István és Szegedy-Maszák Mihály tudós igényességű pályarajzai. Feltűnt a vendégek gyűrűjében egy elegáns, idős úr, napbarnított arccal, ezüstösen ősz hajjal, amint fiatalos kedéllyel élénk beszélgetéseket folytatott kis csoportosulások középpontjaként az emlékülés szüneteiben. Megtudtam: báró Bánffy István ő, az író másodfokú unokaöccse. Idén 75 éves. Kolozsvárott él feleségével, báró Apor Erzsébettel, a Szentegyház utcában, egy szoba-konyhás bérlakásban. Egyebekben 38 szoba jogos tulajdonosa az aranyosgerendi kastélyban, ám a román hatóságok mindmáig vonakodnak e jogát hivatalosan elismerni. Ezt az információt már beszélgetésünk során kapom tőle, amelyre szívélyesen vállalkozott. Színes-ízes elbeszéléséből egy regényes, drámai fordulatokban bővelkedő élet körvonalai bontakozna: az erdélyi magyarság, kivált az ősi családok e századi, kálváriás sorsának szimbólumaként. Szülei még gyermekkorában elválnak, édesanyja Zichy-lány, egyedül neveBánffy Istvánnal Gróf Bánffy Miklós (Zsögödi Nagy Imre rajza) li nyolc testvérével együtt. Szűkösen élnek, anyai nagybátyja, gróf Klébersberg Kúnó kultuszminiszter segítségével mégis külföldi intézetekben tanulnak, <5 erdőmérnöknek készül Bécsben. Hazatérve a kastély körüli gazdaságot vezeti, mígnem a háború alatt behívják munkaszolgálatra. 1944-ben az orosz fronton harcol, elveszíti a jobb lábát. Több kórházat is megjár, műlábat kap, hamar megszokja. A háború után hazatér, pár év múlva Kolozsvárra telepítik őket, korlátozzák a mozgásukat. A kastélyt távollétükben feldúlják, kifosztják. 1957-ben, egy politikai perben koholt vádak alapján tizenöt év börtönre ítélik: ebből nyolc évet tölt a számosújvári börtönben. Később jóvátételt ítélnek meg a számára, amiből nem lát semmit. Most 16 ezer lej nyugdíjat kap. Nem panaszkodik: örül a felesége és a saját egészségének, meg annak, hogy most már gond nélkül utazhat Magyarországra, fölkeresni a rokonságot, a régi ismerősöket. Nagyon sok a föltáratlan terület még Bánffy Miklós hallatlanul gazdag életművében — mondja végezetül, s példaként felhívja a figyelmet dr. Gálffy Zoltánra, a kolozsvári Protestáns Teológia ma is élő, egykori tanárára', kinek Bánffy Miklós utolsó éveiben tollba mondta egy Jézus életéről szóló, mindmáig ismeretlen drámájának szövegét... Majoros József Az új akadémiai törvényekről Sorsfordító döntések várhatók A Magyar Tudományos Akadémia történetében jelentős közgyűlés kezdődik május 9-én: a márciusban elfogadott és június 30-án bevezetendő akadémiai törvénynek megfelelő alapszabály alapelveit vitatja meg a mintegy 200 létszámú tagság. Az ezek alapján kidolgozott tervezetet decemberi rendkívüli közgyűlésükön véglegesíti a törvény értelmében újabb 200 taggal bővülő testület. Az évtizedek után elfogadandó alapszabály újabb hosszú évtizedekre meghatározza majd az MTA működését, ezért előrejelzések szerint komoly viták várhatók. A közgyűlésről tegnap tartott tájékoztatón Kosáry Domonkos, az MTA elnöke ismertette az új akadémiai törvény kardinális pontjait- Az MTA köztestület, vagyis az állami és önkormányzati irányítástól függetlenül, autonóm jogi személy, amely közhasznú feladatai miatt állami támogatásban részesül. A törvény szerint az eddigi 200 akadémikuson felül tagja valamennyi tudományos fokozattal rendelkező tudós, akiket kétszázan képviselnek majd az új közgyűlésben. A kutatóintézeti hálózat továbbra is az MTA fennhatósága alatt marad. Egykori tulajdonaik közül székházukat, kongresszusi központjukat visszakapják. Most először megkapták a jogot az akadémiai doktori cím (volt nagydoktori) odaítélésére, amelyet a közgyűlés által választott Akadémiai Nagydoktori Tanács adományoz. A PhD (volt kandidátusi) címet az egyetemek ítélik oda. A törvénnyel a magyar tudományosság olyan lehetőséget kapott, hogy ettől kezdve csak rajta múlik, mit tud elérni — összegezte véleményét Kosáry Domonkos, majd hozzáfűzte: a törvény a Széchenyi Akadémián kívül az MTA-tól független más művészeti akadémiák létjogosultságát is elismeri. Nem érti, hogy ezekről miért az akadémiai törvény intézkedik. (d. v. s.) „Legyen ez a fesztivál az elme pallérozásának és a tehetséges fiatalok útra bocsátásának ünnepe.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg csütörtökön a 170 évvel ezelőtti alapító gróf Festetics György mai utódja, a Bécsben élő dr. Festetics György a keszthelyi helikon ünnepségeket, fellobbantva a Helikon-park kandelláberében a fesztivál lángját. Ma délután a Festeticskastélyban megkezdődik a Berzsenyi helikon napok programja is, neves hazai és határon túli magyar írók, nyelvművelők résztvételével. Shakespeare-ről a Ráday Kollégiumban Hegedűs Lóránt, a Duna Melléki Református Egyházkerület püspöke, aki a budapesti Károli Gáspár Egyetemen vallásfilozófiát is ad elő, ma este 6 órakor a Ráday Kollégium dísztermében Shakespeare — egy teológus szemével címmel tart előadást. A helyszínen hozzá lehet jutni a neves szerző ma már ritkaságnak számító Nyitás a végtelenre címmel megjelent tanulmánykötetéhez. Galga menti népművészeti napok Csak tiszta forrásból címen Galga menti népművészeti napokat rendeznek a neves néprajzi tájegység településein. Május 7-én, szombaton hat órakor Zsámbokon a helyi népi együttes mutatkozik be. Május 15-én, vasárnap két órakor rendezik a hagyományőrzők és fiatal népművészek találkozóját. Május 22-én, vasárnap öt órakor egyházzenei hangversenyt hallhatnak az érdeklődők. Június 4-én, szombaton három órakor Aszódon szervezik a népművelők találkozóját, valamint a népi énekesek és szólóhangszeresek bemutatóját. Június 19-én, vasárnap 10 órakor nyitják meg a néprajzi pályázati kiállítást, és osztják ki a legjobbaknak a díjakat. Június 19-én, vasárnap hat órakor Galgamácsán átadják a Vankóné Dudás Julidíjakat, valamint a jeles napon szentiváni tűzugrásra kerül sor. Június 10-én, vasárnap öt órakor Hévízgyörkön a 25 éves Hévízgyörki Asszonykórus ad hangversenyt. A Galga menti népművészeti napok zárórendezvényeként július 16-án és 17-én Galgahévízen falunapokat rendeznek. Csapody Miklós jegyzeteiről Cselekvő nemzeti közszolgálat A józan, cselekvő nemzeti közszolgálat szép példáját ismerhettük meg a rádióból a közelmúltban, Csapody Miklósnak a Vasárnapi Újság című műsorban 1993 nyarától az idei tavasz elejéig kéthetente elhangzott jegyzeteit hallgatva. Az ismert kormánypárti politkus, irodalomtörténész rádiós jegyzeteit most egy vékony könyvecskében összegyűjtve el is olvashatjuk immár. S ezt a könyvet nyugodt szívvel ajánlhatjuk mindenkinek, aki hazánk és a magyarság gondjait, jelenét és jövőjét a szerzőhöz hasonlóan szívügyének tekinti. Aligha lehet véletlen, hogy a könyv bevezető ajánlásában Csapody Miklós éppen a nemzeti közszolgálatról, erről a napjainkban ismét égetően időszerűvé vált feladatról tesz vallomást. „Ha pontosan értelmezzük — írja — a nemzeti közszolgálat manapság oly sokszor emlegetett fogalmát, melynek szellemét és erkölcsét munkájában naponta érvényre juttatja mindenki, aki azonosul a magyar nemzeti érdekekkel (...) — hallhatjuk és érezhetjük, hogy a Vasárnapi Újság ezt a munkát végzi, amikor a hét hetedik napján hazai és elszakított magyarok millióihoz szól.” Ebből az igen fontos missziót teljesítő munkából vállalt részt Csapody is, amikor igyekezett a rádióhallgató figyelmét „hazánk és a magyarság nagy vagy félreeső, ismert vagy elfeledett ügyei felé fordítani”. Tiszta szándéka felől nem lehet kétségünk: „Úgy igyekeztem — írja az ajánlásban —, hogy szavammal ne sértsek senkit, se egyént, sem nemzetet, de arra is törekedtem, hogy végre szabadon beszélve kimondjam a kimondandókat, enmlékezzek és emlékeztessek egyéneket és közösségeket, magyarokat és nem magyarokat.” Ez a szándék vezérelte tehát e jegyzetek íróját, figyelmét mindig a múlt értékeire, nagy példáira és tanulságaira, s még inkább a jelen és a jövő kérdéseire fordítva. Akár a szlovákiai magyarok súlyos megpróbáltatásairól és a legjobbak hősi helytállásáról szól (Szembejövők) akár a vajdasági magyaroknak eljuttatott adományokról írva kihangsúlyozza a nemzeti szolidaritás nélkülözhetetlen szükségességét (Advent előtt), minden esetben az egyetemes magyarság gondjai, a jelen tennivalói foglalkoztatják elsősorban. A mai feladatokra és a magyarság sikeres jövője érdekében elvégezendő temérdek munkára figyelmeztet akkor is, amikor megszívlelendő tanulságokkal méltatja az emigrációban élő és élt magyarok írásainak frissen kiadott antológiáját (Keserű a más kenyere) és a Laki teleken létrehozott Emigrációs Gyűjteményt. Ebben a jegyzetében (Emigrációban — a hazáért) ezt írja például, az említett antológia és kiállítás megtekintése után: „Idehaza folyton válságról, válságmenedzselésről beszélünk, beszélnek az aggodalmasok. Pedig Magyarországnak nem válságot, hanem sikert, a nemzet, az egész magyarság sikerét kellene menedzselniük az annyira hozzáértőknek. A sikert, mert ez Magyarország távlata. (...)” A cselekvésben megnyilvánuló nemzeti közszolgálat egyik szerény, de felelősségét átérző munkása nagyon is érthetően idézi egyik jegyzetében éppen Babits Mihályt, a már súlyosan beteg költőt. „Hogyan állunk meg Európa nagy válságaiban, megszegényedett szellemmel s megingott elvekkel?” — teszi fel az aggódó költő ma újra annyira időszerű kérdését, s mindjárt válaszol is rá: „Csak úgy, ha önmagunkat erősítjük, jól készülünk, jól döntünk, jól határozzuk meg utunk folytatását. S ez nemcsak virágvasárnapi gondolat, hanem sokkal inkább a hétköznapok programja.” (Virágvasárnap). Végül idézzünk egy gondolatot Csapody Miklósnak Antall József halálára írt méltó és emlékezetes búcsújának megrendítően szép, fölemelő befejezéséből: „Fekete a karácsony és fekete a gyász most Magyarországon, s rajta kívül is még sokfelé. De mégis, emeljük fel fejünket, mert munkánkat folytatnunk kell. Legyen Neki könnyű a föld, legyen nekünk könnyebb az örökség.” . (vass) Fellobbant a helikoni láng
