Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-28 / 123. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 28., SZOMBAT 5 Gyengék az ifjak katonának Kegyelettel ápolt sírjaink Négyből egy alkalmatlan Csak két napjuk van hátra a civil életből azoknak, akik most, májusban kezdik meg sorkatonai szolgálatuk letöltését. Vannak azonban — mégpedig igen magas számban — olyanok, akik különböző okok miatt alkalmatlannak bizonyultak e feladatra. Erről kérdeztük a Pest Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságon Horváth László ezredest, az objektum parancsnokát. — Sajnos nem számolhatok be az egészségügyileg alkalmatlanok arányának csökkenéséről — mondta Horváth László. — Évente kétszer van sorozás, s ennek tavaszi felén már túl vagyunk. Megyénk sorköteles fiataljai közül négyezer-kétszázán kerültek a sorozóbizottságok elé. Szomorú, de közel egynegyed részüket nem találtuk alkalmasnak. Mintegy négyszázan ideiglenesen, ötszázhúszán pedig egyáltalán nem képesek katonai szolgálat ellátására. — Elképesztőnek tűnnek ezek a számok. Lehetséges, hogy jó néhányon csak a katonaságot szeretnék megúszni, s egyébként kutya bajuk? — Igyekszünk az ilyeneket a vizsgálaton kiszűrni. Az ifjakat két orvos — egy belgyógyász és egy általános sebész — mellett pszichológus is megnézi. Azonban az új honvédelmi törvény szerint senkit sem kötelezhetünk arra, hogy egy esetleges orvosi kezelésnek vesse alá magát. Azaz, ha valaki meggyógyulhatna, de nem akar, mi nem írhatjuk ezt elő neki. Tehát később sem válik alkalmassá. Igazságos az a felfogás lenne, ha az, aki nem testi vagy szellemi fogyatékos, s a polgári életben munkát tud vállani, az ezt a szolgálatot is vállalná. — Ezredes úr! Említette, hogy pszichológus is jelen van a vizsgálaton. Manapság mintha többen lennének, akik gyenge idegzetük miatt nem jutnak be a laktanyák kapuján. ' —Régebben nem volt ilyen irányú vizsgálat, s ezért nem jelenthetem ki tényként: így van. Azonban biztos, hogy a sorkatonákat nem éri több stresszhatás, mint az előző években. Viszont a civil életben szinte egyáltalán nem találkoznak ilyennel, s így felkészületlenebbek. Ezért viselik sokan nehezen az új helyzetet, a katonaságot. Ám ezalatt az egy év alatt sokat tanulhatnak. Például azt, hogy egy feladat elől nem megfutamodni kell, hanem leküzdeni, megoldani azt. — Eszerint igaz, hogy a fiúkból a katonaság farag férfiakat? — Ezt látszik igazolni az is, hogy sok helyen csak az tud elhelyezkedni, aki a katonai szolgálatán már túl van. S nem elsősorban azért, mert ennek hiányában főnökeinek esetleg egy évig hiányolniuk kell majd a beosztottjukat. Azért, mert nemcsak a honvédségnél hisszük, hanem cégeknél, vállalatoknál is tudják: a katönaviselt fiatalemberek felelősebben, érettebben gondolkodnak. Jobban tűrik az élet megpróbáltatásait, s könnyebben szembe néznek a kihívásokkal. Nádai László Várják a jelentkezőket A tűz elleni védekezés Létrejött a Pest Megye Tűzbiztonságáért Közalapítvány. Erről a megyei közgyűlés legutóbbi, május 20-i, rendkívüli ülésén született döntés. Az egymillió forinttal megalakult közalapítvány nyitott: bárki, cégek, magánszemélyek is csatlakozhatnak hozzá. A megyei önkormányzat várja is mindazok jelentkezését, támogatását, akik átérzik a tűzbiztonság kérdésének fontosságát, súlyát, az alapítvány életre hívásának szükségességét. (szí) A megyei közbiztonság támogatása Másfél millióról döntöttek Pest megye közgyűlésének jogi és ügyrendi bizottsága a közelmúltban bírálta el az idei Közbiztonsági Alapra beérkezett pályázatokat, és döntött a támogatások mértékéről. Ez évben mintegy másfél millió forintot osztottak szét a pályázók között, ami valamivel kevesebb öszszeg a tavalyinál, de az érintetteknek ez is segítséget jelent. A jogi és ügyrendi bizottságot két szempont vezette a pályázatok értékelésekor: az egyik, hogy a lehetőségekhez képest támogatást nyújtsanak az épülő rendőrőrsök számára, a másik, hogy azokat a polgárőrségeket támogassák, amelyeket a helyi önkormányzatok kizárólag önerőből nem tudnak segíteni. Idén három rendőrőrs — a vecsési, tárnoki, kőröstetétleni — kapott néhány százezer forintnyi támogatást; a polgárőrségek közül tízen — a nyáregyházi, vecsési, inárcsi, bagi, pilisi, erdőkertesi, pusztavacsi, felsőpakonyi, diósdi, valamint a szigethalmi. A bizottság tagjai abban reménykednek, hogy a második félévben lehetőség nyílik az alap újbóli feltöltésére, a pályázatok kiírására, a támogatások odaítélésére. (J. Sz. I.) A halott katona nem ellenség A május 5-én megjelent Hová lettek a katonák? című riportunkra a vártnál is többen reagáltak, a katonasírok ápolásában érdekelt magánszemélyek, önkormányzatok és hagyományápoló kisközösségek. A megkeresések központjáéban a hősi halált halt német katonák földi maradványainak további sorsa állt, milyen meggondolásból és hová lesznek újratemetve a második világháború ismert, vagy névtelen hősei. A kérdésekre Erdős László honvéd ezredestől, a HM Honvéd Hagyományőrző Iroda vezetőjétől kértünk választ. — Mielőtt az érdemi kérdésekre rátérnénk, előbb tisztázzuk az általam irányított iroda szerepét. A Honvéd Hagyományőrző Iroda 1993. június 1-jével jött létre, fő feladata az első és második világháborúban és az azt megelőző időszakban itthon, valamint határainkon kívül hősi halált halt, hadifogságban elpusztult katonák és elhurcolt polgári áldozatok sírjainak felkutatása és emlékük megőrzése. Ötvenéves dokumentumok — Ennek érdekében az 1949-es Genfi Konvenció lehetőségeivel élve — amit annak idején minden európai ország és az Egyesült Államok is elfogadott — kormányegyezményeket készítünk elő azon országokkal, ahol feltehetően magyar katonák sírjai találhatók. Az egyezmények a kölcsönösség elve alapján olyan szerződéseket rögzítenek, melyek garantálják katonasírok feltárását, létesítését és azok örök időkre szóló gondozását. — Ön egy közel ötvenéves dokumentumra hivatkozik, melyről eddig kevesen tudnak. Kiterjedt ez minden nemzet halottaira? — Hazánkban sajnos nem. A magyar nemzet bizonyította keresztényi magatartását az európai gondolkodását függetlenül a Genfi Konvencióban leírtaktól. Ötven éven keresztül gondoztuk a magyar földön elesett szovjet és szövetséges katonák sírjait, emlékműveit. Pedig ezek számunkra nem a dicsőséget, hanem az ország megalázását és megszállását hirdették, magukon hordva az azóta betiltott önkényuralmi jelképeket is. Ezeket az emlékműveket, sírokat nem bántotta senki és ez vonatkozik a jelenre és jövőre egyaránt. Ami fájó: a magyar földön elesett magyar és német katonák temetőárkokba, erdőszéleken méltatlanul elfeledve nyugszanak, sírjaikat benőtte a gyom. Még a felekezeti temetőben eltemetettek sírjait is csak titokban ápolta, gondozta a lakosság, mivel a kommunista diktatúra még a halottak méltó elsiratását is megtiltotta. A rendszerváltozással egy időben a nemzet lelkiismerete is megmozdult. Tudatosult, hogy a múltban benne van a jövő is, ahhoz, hogy szembenézzünk a jövőnkkel tisztázni kell a múltat. — Milyen nagyságrendű a magyar halottak száma? — Egészen pontosan még ma sem tisztázott. Területi nagyságát, népességét tekintve Magyarország azok közé tartozik, akik a legnagyobb vérveszteséget szenvedték el Európában a XX. században. Az első világháború hadszínterein majd a hadifogolytáborokban közel egymillió katonánk vesztette életét. a világ öt kontinensére hurcolták el őket, csupán a cári Oroszországban 576 fogolytáborban pusztultak el fiaink. Tisztességes emlék A második világégés még ennél is nagyobb emberáldozatot követelt, számuk meghaladja az 7,2 millió főt. Haditevékenységben 380 ezren estek el, hadifogságba 290 ezren haltak meg. A holocaust áldozatainak száma 485 és 600 ezer között mozog, a pontos adat nem ismert. Ugyanez a helyzet a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és Újvidéken 1944. október és 1945. május között lemészároltak nagyságrendjét illetően is. Csupán a volt Szovjetunió és az utódállamok területén mintegy 780-800 ezer honfitársunk maradványait kell 50 év után felkutassuk. Az 1945 májusában 700 ezer főt számláló magyar hadsereg maradványai Nyugatra szorultak. A szövetségesek által felállított 337 hadifogolytáborban 350 ezer magyar katonát és tisztet tartottak fogva, ebből 50 ezren haltak meg. Nem imeijük a drezdai szönyegbombázásnál elesett leventék, az újoncok számát, vagy hogy hányán pusztultak el a linzi és müncheni országutak mellett abból az egymillióból, akik 1944. november 30. és 1945. március között a front elől próbáltak menekülni a történelmi Magyarország területein. — Van-e remény arra, hogy ennyi halottnak, ennyi helyen tisztességes emléket állítsunk? — A Nyugat-Európában elpusztultak sírjainak gondozását ötven éven keresztül a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség finanszírozta. Éz a szövetség még 1919-ben alakult, tevékenységük az elzászi, humanista vezérelven alapul: a katonasírok legyenek a béke prédikátorai. A világ minden táján keresik elesett fiaik sírját, és ahol más nemzetek katonáinak földi maradványaira bukkannak, azokat a sajátjukéval azonos kegyeleti elbírálásban részesítik. Eddig 26 ország területén kutattak és létesítettek katonai temetőt, s ezekben a magyarok is helyet kaptak. — A 26 országban Magyarország is benne van? — Természetesen. A fentiek szellemében a kelet-európai államok közül a Német Szövetségi Köztársaság elsőnek Magyarországgal kötött hadisírgondozásról szóló kormányközi egyezményt. Ennek értelmében a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség és a HM Honvéd Hagyományőrző Irodája szerződést kötött a hazánk területén létesítendő sírok és hősi temetők gondozásáról. Kijár a végtisztesség Magyarországon a második világháborúban 54 ezer német, és 60 ezer magyar katona esett el. Ezeddig 34 700 sírt sikerült azonosítani. 1989 óta 14 katonai temetőben 13 478 német és magyar katona került végső nyugvóhelyre. Ezt a kegyeletaktust az NSZK központi költségvetéséből és az NHGNSZ részére juttatott adományokból fedezzük. A magyar állam mindehhez földterületet biztosít ingyen és bérmentve. Kötelezettségvállalásaink között szerepel, hogy a továbbiakban egymásnak segítve együtt keressük Kelet- Európa országaiban a német és magyar katonasírokat, a lehetőségekhez igazodva temetőt létesítünk és gondoskodunk azok ápolásáról. Akárcsak az MHGNSZ a Honvéd Hagyományőrző Iroda is azt vallja: a halott katona nem ellenség, neki is kijár a végtisztesség. Egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette halottak, és van arra méltó hely, ahol kegyeletének jelét adja, virágot vigyen és elsirassa a hősöket. Matula Gy. Oszkár Valahol Magyarországon. Ötven év után a saját halottainak is állíthatott emlékműveket a nemzet. Egy apa, aki átélte a világégést, de ma sem tudja, hogy Európa melyik részén nyugszik a fia. Mostantól van hová hordani a kegyelet virágait Magyar főtisztek egy francia területen létesített nemzetközi katonatemetőben. Az emléktábla mögött magyar katonák nyugszanak