Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÚKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 25., SZERDA 5 Interjú Csaky Andrással Közelebb az emberekhez Ki talál rá a Begónia utcára? Türelmet kér a hivatal Pest megye 15. számú egyéni választókerületében az első fordulóban tizenegy országgyűlésiképviselő-jelölt indult. Hárman jutottak tovább. Közülük Csáky And­rással (MDF) a közelgő újabb megmérettetés kapcsán beszélgettünk. — A Magyar Demokrata Fórum vezetése miként érté­kelte azt, hogy ön nem oko­zott csalódást? Megdicsér­ték? — Nem számítottam di­cséretre — egyébként az or­szágos választmányi ülésen rögtön a második forduló­val foglalkoztunk — és per­sze egy esetleges korholás­­ra sem. Valójában a válasz­tók érdemelnek elismerést, akik elmentek szavazni, s bebizonyították, hogy Ma­gyarországon igenis műkö­dik a polgári demokrácia. Természetesen — remélem, ezért senki nem tart önző­nek — elsősorban azoknak mondok köszönetét, akik szavazataikkal engem, illet­ve az MDF-et támogatták. Egy kis aggodalom — Elégedetlen volt-e amiatt, hogy nem érte el a tizenöt százalékot? — Ezen nem gondolkoz­tam. Mivel sokan indul­tunk, várható volt, hogy csu­pán egy-két jelölt éri el ezt a megjelölt határt. Az a tény, hogy továbbjutottam, azt bizonyítja: talán nem já­runk rossz úton itt a körzet­ben. S minősíti a Magyar Demokrata Fórum ceglédi, albertirsai és ceglédberceli szervezetét, amelyeknek kö­szönöm, hogy segítettek. Az eredmény elemzése egy nagy formátumú munka kell, hogy legyen, ami tag­lalja az elmúlt négy év párt­­politikai, kormányzati tevé­kenységét is. Választókörze­tem településein jó néhány­szor megfordultam. Őszin­tén bevallom, nemigen szá­mítottam ennél jobb ered­ményre. Ugyanis egy olyan kiábrándultságot tapasztal­tam — sokakkal beszélget­tem —, amit nagyrészt az információ hiánya erősített fel. Hibáztunk, hogy ennek a jelentőségét nem mértük fel időben. Közelebb kell menni az emberekhez. Vol­taképpen a programom kö­zéppontjába is azt állítot­tam, hogy az itt élők min­dennapi gondjainak megol­dásához ajánlom a tevé­kenységemet, segítségemet. — Számított-e ekkora balol­dali sikerre? — Nem okozott számom­ra nagy meglepetést a balol­dal ilyen előretörése. Vi­szont némi félelmet ébresz­tett bennem az, hogy az em­berek megint egyfajta túl­zott várakozással tekinte­nek a következő időszak elé. Abban bizakodnak, hogy június 1-jétől újra ol­csóbb lesz a kenyér, a lak­bér, a gyógyszer... Antall József egykori ceglédi be­szédére gondolok, azt mondta: „Mi nem ígértünk könnyű álmot.” Ezért aggó­dom egy kicsit, nehogy az embereket egy tömeges ki­ábrándultság esetleg a parlar mentális demokrácia ellen fordítsa. Remélem, hogy az ország — amely eddig is jó­zanul viselte a nehézsége­ket (amik nem az elmúlt négy év történései) — belát­ja, még kemény esztendők jönnek. — Valósnak ítéli-e azok­nak a politikusoknak az ag­godalmát, akik a baloldali veszélyre figyelmeztetnek, amelynek esetleg beláthatat­lan következményei is lehet­nek? — Senkinek nincs joga kétségbevonni a választá­sok eredményét. A puding Erdőst Ágnes felvétele próbája az, hogy megeszik. Jóllehet, egy hasonló edény­ben készült, nem a legjob­ban sikeredett étket ezzel az országgal már megetet­tek. Mégsem mondhatom azt, hogy egy diktatórikus visszatérés következik. Hi­szen a jogállam alapjai áll­nak. Szétváltak a különbö­ző intézményi és hatalmi ágak. Amennyiben az emlí­tett félelem beigazolódna, valóban beláthatatlanok len­nének a következményei. Ám a baloldalnak, amelyik most visszakerült a hatalom­ba, kell, hogy legyenek em­lékképei: ez a nemzet 1956-ban forradalmat csi­nált. A magyar békés termé­szetű. De amint a hatalom átlép bizonyos határokat, a nép fel fog lázadni. Aki jó­zanul gondolkodik, az alig­ha meri ezt megkockáztatni. Látszatbiztonság — Egyetért-e azzal, hogy a polgárok igazából nem egy­­egy programra szavaztak... ? — Igen. Hozzáfűzném, hogy az emberek ismét vala­mi ellen szavaztak. Feléledt a nosztalgia egy külső köl­csönökből fedezett látszat­biztonság iránt, amiben a Kádár-korszak utolsó évti­zedében éltünk. Mindeneset­re akadtak körzetek, ahol is­meretlen személyek azért ju­tottak tovább, mert egy bi­zonyos párt indította őket. Máshol pedig a képviselője­lölt közszereplése — a csen­des, behízelgő modor — döntött. Végül is a nyugodt erő. És persze az egész mö­gött ott rejlik az is, hogy az emberek unják már a sok­szor mesterségesen szított politikai csatározásokat. S nehezen viselik el azt, hogy az életkörülményeik rosz­­szabbodtak. Kívánom min­denkinek, hogy ne csalód­jék majd elvárásaiban. — A második fordulóban hárman várják, hogy eldör­düljön a startpisztoly. Lesz egy korábbi profi atléta is. Ón az esélytelenek nyugal­mával készül, vagy szó "sincs erről? — Bevallom, egykor én is atletizáltam (középtávon futottam) — állítólag nem is rosszul —, nemcsak az a profi. Az atléták nagyon szí­vósak. Soha nem adják fel a küzdelmet, míg nem jut­nak át a célvonalon, s nem hirdetik ki nekik az ered­ményt. Egyébként az embe­rek nem köztársasági elnö­köt, minisztert, hanem egy országgyűlési képviselőt vá­lasztanak majd. Akinek is­merni kell a körzetben élők gondjait, bajait, s az érdeke­iket megfelelő szinten érvé­nyesíteni. Ebből a szem­pontból nem hiszem, hogy hátrányban lennék. Ugyan­akkor mindhárman nulláról indulunk. Magyarán: nem az esélytelenek nyugalmá­val készülök. Teljes oda­adással küzdőm végig ezt a választást. Biztos vagyok abban, hogy a polgárok böl­csen fognak dönteni. Kétszer tíz perc... — Véleménye szerint május 29-én is sokan elmennek szavazni? — Bízom benne, hogy ta­lán még többen, mint az első fordulóban. Annál is inkább fontos lenne ez, mert az adja meg a hiteles­ségét a leendő országgyű­lési képviselőnek, ha a sza­vazók minél nagyobb arányban adják le voksai­­kat. Aki négyévente nem ál­doz erre kétszer tíz percet, nincs erkölcsi alapja, hogy bírálja a megválasztott kor­mányt vagy az országgyű­lési képviselőjét. Ezért ké­rem — függetlenül attól, hogy ki kire szavaz —, sen­ki ne legyen közönyös. — Játsszunk a gondolat­tal: ha győz, vagy éppen­séggel nem nyer, miként foglalkozik a politikával? — Nem vagyok álmodo­zó. Amikor felkértek, hogy induljak el, végiggondol­tam, alkalmas vagyok-e a feladatra. Aki győz, annak a felelőssége jóval na­gyobb. Ha nem engem vá­lasztanak, én azt sem ér­zem majd vereségnek. Bár­mi legyen az eredmény, a további politikai pályafutá­som félig-meddig nem én határozom meg. Lezárul egy történelmi ciklus. Amennyiben a későbbiek­ben is élvezem azok bizal­mát, akikét eddig, akkor készséggel folytatom to­vább. Ha jobbat találnak ná­lam, őt fogom támogatni munkámmal. Minden ez­után dől el. F. F. Bizony, nem könnyű megta­lálni az érdligeti Begónia ut­cát, s ha rá is talál az em­ber, meg kell, hogy küzd­jön a feladat másik részé­vel, vagyis: az utcába be kell jutni. Bevallom, csak a taxis segítőkészségének kö­szönhettem, hogy eljutot­tam a Begónia utca 12-es szám elé, mert egyedül rá nem jöttem volna, hogy a kitűzött célt az elvadult nö­vényzettel szegélyezett agyagos földút rejti. — Ez még egy viszony­lag elviselhető állapot — nyugtatott meg Mondovics János, akinek levélbeli kéré­sére utaztam Érdligetre, hogy saját szememmel győ­ződjek meg az enyhe túlzás­sal középkorinak jellemez­hető körülményekről. — A legkritikusabb időszak a ta­vasz és az ősz, amikor a mé­lyedésekben összegyűlik az esővíz, az agyagos talaj szétfolyik az ember lába alatt. Autóval életveszélyes megközelíteni az utcát. A Begónia utcának e ren­dezetlen szakaszán mintegy 20 ember él, vagy rendelke­zik hétvégi házzal. A villany és a víz bevezetését már sike­rült elérniük, a közvilágítás azonban még mindig megol­datlan, nem beszélve az út járhatatlanságáról. Mondo­vics János elmondta, hogy több beadványt intézett az érdi önkormányzathoz, ezek­re írásos választ nem kapott, szóbeli ígérgetést viszont an­nál többet. Kiderült, hogy az utca la­kói szóbeli ígéretet kaptak arra, hogy az utat leterítik vasúti zúzalék kővel, s mi­kor a lakók a művelet késé­sének okát firtatták, azt a választ kapták, hogy a nagy mennyiségű zúzalék kővet, valaki ellopta... Ez, s hason­ló kifogások kerültek elő, ha a panaszosoknak épp si­került személyesen találkoz­niuk az ügy illetékeseivel. — A közbiztonság is kri­tikán aluli — kapcsolódott be a beszélgetésbe a nyugdí­jas Alexa János, aki szintén az utca lakója. —’90 óta előfordult, hogy egy héten öt hétvégi házat törtek fel. A rendőrség nem hajlandó feljönni, de nem is tudnak, főleg ha sár van. Elmesélték, hogy éppen az elmúlt hetekben egy fia­talember majdnem meghalt, mert az ügyeletes mentő­­szolgálat az utolsó pillanat­ban érkezett a hívásra az út­viszonyok miatt. — Problémánkat, beadvá­nyaink történetét megírtam és leadtam az Érdi Újság­nak, de azóta sem jelent meg — panaszolta Mondo­vics János. — Az a ciniz­mus és nemtörődömség, amellyel az önkormányzat kezel minket, egyszerűen dühítő. Addig kérvénye­zünk, kilincsezünk, amíg meg nem kapjuk azokat a körülményeket — nem in­gyen —, ami minden egyes polgárnak jár — fejezte be elszántan az utca húsz lakó­jának önkéntes képviselője. * A polgármesteri hivatal ré­széről dr. Szikora Zsolt jegyzőt kerestük fel. — Nem a hivatal rossz­­indulata vagy cinikus hoz­záállása az oka annak, hogy a Begónia utcában még nincs közvilágítás és szilárd útburkolat, s nem ez az egyetlen utca, amely hasonló problémákkal küszködik — kezdte vála­szát. — Ez a város tele van hiányossággal, amit nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Mi is azt szeretnénk, ha telepü­lésünk minél előbb igazi várossá válna. Először a közművesítést kell megol­danunk Érd területén, s csak aztán következhet a 'szilárd útburkolat építése. A Begónia utca Érd határ­vonalánál helyezkedik el, azonban a város központjá­ban is hasonló „adottságok­kal” rendelkezik az utak egy része. Mondovics úr említette — folytatta —, hogy bizo­nyos ígéretek hangzottak el a műszaki osztály veze­tőjének részéről. Nos, el kell mondanom, hogy a kö­zelmúltban vezetői válto­zás történt ezen az osztá­lyon, mert az előző vezető helytelenül látta el felada­tát. Ezzel nem akarom átru­házni az elbocsátott mun­katársra a felelősséget, s az ígéreteket sem akarom semmisnek nyilvánítani. Nem csak a Begónia utcai­akat, de a többi érdi lakost is türelemre kérem, min­dent megteszünk, amit tu­dunk, de ehhez idő és pénz kell, varázslók pedig mi sem vagyunk. V. cs. Számított az olcsó ár Gyarapodik az önkormányzat Vác város önkormányzata a képvi- JL ; selő-testület döntése értelmében a /$£$£■É). közeljövőben megvásárol a jelenle­­•Ssgßs gi tulajdonosától, a Reorg Rt.-től — a Ganz Danubius Konténergyár felszá­molójától — egy, a város Duna-parti ré­szén, a Liszt Ferenc sétányon lévő kétszin­tes épületet — tájékoztatta lapunkat Ko­vács Tibor jegyző. A szóban forgó ingatlant jelenleg két bér­lő — a Vác Városi Evezős Club, illetve egy vendéglátó-ipari vállalkozás használja, s a bérleti szerződés értelmében még éve­kig használni kívánja. A városi önkormányzat ennek ismereté­ben, tehát velük, a bérlőkkel együtt vásá­rolja meg a házat, többek között épp az ő érdekükben. (Ha más lenne az új tulajdo­nos, korántsem biztos, hogy a bérleti szer­ződésben foglaltak érvényben maradná­nak.) A jóindulat mellett természetesen az anyagiak is közrejátszottak a városatyák ingatlanmegvásárlására vonatkozó dönté­sében: a tulajdonos a forgalmi érték alatt maradó összeget kér csupán a patinás épü­letért. (ribáry) A sportélettől a régészetig Kiadvány Százhalombattáról ’S** Július első felében "Hl jelenik meg az a hu­­rm szonnégy oldalas ki­­advány, mely Száz­halombattát hivatott bemu­tatni. Mint azt Horvát Béla, a battai önkormányzat sajtó­­referense elmondta, a kiad­ványt már rég el kellett vol­na készíteni. Végül azért döntött az ismertetőfüzet nyár eleji megjelenése mel­lett az önkormányzat, mert ekkor utazik Máltára a vá­ros tízfős csapata a Játék ha­tárok nélkül televíziós vetél­kedőre, s célszerű, ha némi ismertetőanyagot visznek magukkal városukról. A könyv a lehető legszíne­sebben mutatja be a várost a sportélettől a növényvilágon keresztül a régészetig. A kiadvány tartalma öt főbb témakör köré Csoporto­sul: A város története, Száz­halombatta mint város, Gaz­dasági élet, Oktatáskultúra, Sport—szabadidő. A Horvát Béla által ösz­szegyűjtött és megírt ismer­tetőanyagot számos színes kép teszi még érdekesebbé. A kiadvány kétezer pél­dányban jelenik meg, és in­gyen juthatnak majd hozzá az olvasók. E magas pél­dányszám előállítása mint­egy 750 ezer forintba kerül. A magas költség visszaszo­rítása érdekében több hirde­tés is olvasható lesz a füzet­ben, ami remélhetően nem csökkenti annak színvonalát. (varga)

Next

/
Oldalképek
Tartalom