Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-25 / 120. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZAINK 1994. MÁJUS 25., SZERDA Beszélgetés Kulin Ferenccel Pünkösdi király és királyné A szocialisták kétféle kudarc közül választhatnak Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum volt képviselőcsoportjának a vezetője a szentendrei választókerületben a harmadik helyen várja a választások második fordulóját. — Megítélése szerint mi az MDF rossz választási szereplésének az oka? — Mindenekelőtt az, hogy az MDF volt a legnagyobb kormányzópárt. Következésképpen választópolgárok túlnyomó többsége bennünket hibáztat a nehézségekért, a gondokért. Ez természetes jelenség a politikában, nem ütközhettünk meg -azon, hogy elvesztettük a választást. A vereség mértéke viszont meglepett bennünket. Azt hittük ugyanis, hogy azok a társadalmi rétegek és csoportok, amelyek nyertesei voltak az átalakulásnak, vagyis éppen a Magyar Demokrata Fórum által kezdeményezett törvények hatása révén jutottak valamiféle kezdeményhez, például kárpótláshoz, vagy más típusú igazságtételhez, azok ránk szavaznak. Ez a feltevésünk, reményünk azonban nem igazolódott. — Ezek szerint rosszul „adják el" a politikájukat? — Mindenféleképpen keresnünk kell a kudarc okát a nyilvánosságpolitikánkban, de felül kell bírálnunk az erősen érzelmi alapon nyugvó és eszmei értékekre irányuló propagandánkat is, viszont nagyobb gondot kell fordítanunk a gyakorlatibb értékekre, törekvésekre. Az MDF lakáspolitikája — Mit ért gyakorlati értékeken? — Jobban ki kellett volna hangsúlyoznunk a gazdaság- és iparpolitikánknak koszom hető kedvező jelenségeket. Annak a tudatosítására gondolok például, hogy a pánikhangulat és a rossz közérzet ellenére megtörtént a magyar gazdaság átalakítása, a tönkrement, tehetetlen, csődbejutott szocialista tervgazdaságot sikerült átállítani a magángazdaságra. Ma már a nemzeti össztermék több mint 50 százalékát itt állítják elő. Négy év alatt megtízszereződött a magánvállalkozók száma, s ez világviszonylatban is óriási eredmény. Időarányosan az elmúlt negyven esztendőben sohasem fejlődött ennyit a telefon-, az ivóvíz-, a gáz-, a csatornahálózat, mint az elmúlt négy évben. Ezzel nem csak a lakosság kényelmét szolgáljuk, hanem megteremtettük a további ipari fejlesztésnek is az alapfeltételeit. Ezeknek az eredményeinknek a tudatosítására kellett volna tehát a hangsúlyt helyeznünk, s kevésbé az olyan eszmei értékekre, mint a kereszténység, a magyarság. Természetesen ezek az értékek továbbra is nagyon fontos szervezőelemei az MDF- nek, ám amint a választás eredménye mutatja, nem eléggé mozgósító erejűek a sok millió választó között. — Vagyis Szabó Dezsővel együtt vallják, hogy éhes gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni... Egyébként az MDF-vezette kormány mindig tiltakozott a szociális érzéketlenség vádja ellen, ám tény, hogy az elmúlt négy esztendőben a kelleténél sokkal kevesebb lakás épült. Ez nem csak azért aggasztó, mert szociális feszültséget okoz, hanem azért is, mert Magyarországon ebben az évszázadban még sohasem született olyan kevés gyermek, mint az elmúlt esztendőben. — Az, hogy kevés lakás épül Magyarországon, az egyik legsúlyosabb, ugyanakkor elkerülhetetlen következménye a szocialisták által ránk hagyott gazdasági csődnek. Tudvalévő, hogy a lakásépítés az elmúlt évtizedekben is csak nagymértékű állampolgári hozzájárulással folyhatott. Az e célra nyújtott a hitelek és kamatok azonban észszerűden gazdasági számításon alapultak. Az 1990-ben elkerülhetetlenül bekövetkezzett inflációs mérték, és az ebből következő kamatemelések az állampolgárok tehervállaló képességét a minimálisra csökkentették. Tehát nem a mi érzéketlenségünkről, hanem kíméletlen gazdasági, pénzügyi törvényszerűségekről van szó. Igaztalan az MDF lakáspolitikáját pusztán aszerint megítélni, hogy milyen mértékben adott az állam kölcsönt építkezésre. A lakáspolitika sokkal bonyolultabb, összetettebb jelenség ennél. Olyan ellentmondásokat takart már az összeomlott rendszerben is, amelyeket az elmúlt években kezdtünk föltárni és megoldani. Arra gondolok például, hogy ésszerűtlenül adták bérbe a meglévő lakásokat. Teljesen használhatatlan jogszabályok következtében rendkívül alacsony hozzájárulással használtak sokan 150-200 négyzetméteres lakásokat, ugyanakkor többgyermekes fiatalok sok esetben egy 35 négyzetméteres lakáshoz sem tudtak hozzájutni. Ellentmondás az is, hogy a városokban kevés a lakás, ugyanakkor vidéken többszázezer áll üresen. — Nyilván nem véletlenül. .. — Pontosan erről van szó. A lakáspolitika nem csak abból áll, hogy átgondolatlan iparpolitikával segítjük az állampolgárt rossz helyen letelepedni. Sokkal inkább abból, hogy az ország minden szögletét lakhatóvá tesszük. Alkalmassá az értelmes életre. Ne csak fedél legyen a fiatalok feje fölött, hanem munkához is tudjanak jutni, hogy érdemes legyen letelepednie Kulin Ferenc: Az előttem álló szocialista és szabaddemokrata képviselőjelölteket a mögöttem álló, kiesett pártok támogatóinak a szavazataival simán meg lehet verni Erdősi Ágnes felvétele az adott környezetben. E tekintetben pedig óriási lépéseket tettünk... — A kampányban a KDNP mellett az MDF is ígéretet tett a családi jövedelemadó régóta halogatott bevezetésére. Miért nem tették meg ezt akkor, amikor lehetőségük lett volna rá? Hiszen a mostani adórendszer igazságtalanul nagy terheket ró azokra, akik több gyermeket vállalnak, szemben azokkal, akik ezt nem teszik meg. — Nem akarok belebocsátkozni a családi jövedelemadó kérdéseibe. Az MDF szakértői rendkívül alaposán tanulmányozták a családi jövedelemadó kérdését, s felszínre hozták azokat a súlyos ellentmondásokat, amelyek azokban a nyugati országokban jelentkeznek, ahol bevezették. Ettől függetlenül valóban módosításra szorul a jelenlegi adórendszerünk. Törvényszerű veszteség — Végül is törvényszerű az MDF választási veresége, semmit sem lehetett volna ellene tenni? Minthogyha az utolsó hetekben a televízióban sugárzott, a közelmúlt történelmét föltáró filmsorozatnak sem lett volna hatása a nézőkre... — Ne siessük el a véleményalkotást erről a kérdésről, nem ismerjük a filmek hatását a nézőkre. Nem lehetünk ugyanis biztosak abban, hogy a szavazóknak több mint az egyharmada a jobbközép pártokat tisztelte volna meg a bizalmával, ha ezeket a filmeket nem mutatja be a televízió. Mindezt akkor fogjuk megtudni, ha a hatásukról pontos szociológiai felmérést végzünk. Ami pedig a kérdés első felét illeti: az törvényszerű volt, hogy veszítünk a szavazóbázisunkból. 1990-ben a ránk szavazók egy része azokból a szocialisták iránt rokonszenvet érzőkből állt, akik az MDF-ben a legkisebb rosszat látták, mert mérsékelt, békés, erőszakmentes átalakulást ígértünk, szemben a radikálisan antikommunista propagandájú SZDSZ-szel. Nem lehettek olyan illúzióink, hogy ők valamennyien megmaradnak az MDF mellett. A szavazatvesztés ilyen nagy mértékére viszont nem számítottunk. Megtörténhetett volna, hogy a számos szavazat elvesztése ellenére is megőrizte volna az MDF a viszonylagos vezető szerepét, s kezdeményező szerepünk lehetett volna a választások után. Ha ugyanis a szocialisták nem ilyOen nagy arányban nyernek, s ráadásul nem lelnek megfelelő koalíciós társakra, akkor az esetleg második helyen végző MDF-é lehetett volna a vezető szerep. Azt hiszem a törvényszerűségek és az esetlegességek arányát csak nagyon alapos mérlegelés, elemzés után tudjuk majd meghatározni. Túl jó elosztás...? — Egyes vélemények szerint törvényszerű volt, hogy a javak felhalmozása után az elosztás mértékének növelésére szavaznak a választópolgárok. Nem félő-e azonban, hogy ez az elosztás olyan „jól" fog sikerülni, hogy négy év múlva ugyanolyan állapotba kerül az ország, mint amilyenben 1990-ben átadta azt az MSZP az eddigi koalíciónak... — A szocialista párton belül valóban súlyos ellentét figyelhető meg a gazdaság- illetve a szociálpolitikai elképzeléseket illetően. Óriási a kísértés, hogy engedjenek annak a szocialisztikus programnak, amely az elosztás javítását ígéri, hirdeti. Ma már azonban a világgazdaság, a pénzpolitika nem teszi lehetővé, hogy nyakló, külső korlátozás nélkül teret engedjenek az ilyesfajta törekvéseknek. Kérdés tehát, hogy a szocialisták ennek ellenére erőltetik a nagyobb szociális kiadásokat, s ezáltal leapasztják az ország tartalékait, vagy pedig vállalják a Békési-programból fakadó népszerűtlenséget. Akár ezt teszik, akár azt, csupán a kétfajta kudarc közül választanak. Érettségüket, komolyságukat, jószándékukat az fogja megmutatni, hogy képesek lesznek azt választani, amely csak az ő kudarcuk, s nem egyben az országé is. — Milyen reményekkel néz a második forduló elébe? — Az előttem álló szocialista és szabaddemokrata képviselőjelölteket a mögöttem álló, kiesett pártok támogatóinak a szavazataival simán meg lehet verni. A kérdés az, hogy tudjuk-e mozgósítani őket. Mindenesetre a kereszténydemokrata Giczy György, a kisgazda Dragon Pál, a MIÉP-es Fehér András és a fideszes Légrádi Tibor egyaránt arra kérik tagságukat és szavazóikat, hogy a második fordulóban engem támogassanak. Hardi Péter Galgahévíz koronázott Öltöztetik a trónra lépőket A galgahévízi önkormányzat kulturális bizottságának kezdeményezésére felelevenítették a pünkösdi király és királyné választás évszázados hagyományát. Egykor vetélkedéssel döntötték el, ki viselje egy évig a rangos címet, amelynek birtokosa némely vidéken nagyobb tekintélynek örvendett a bírónál is. A diákönkormányzat állított jelölteket azok közül, akik munkájukban kiemelkedtek a fiatalok közösségéből. Három lány és öt legény vállalta a megméretést, s vasárnapra már csak a koronázás maradt. A művelődési házban öszszegyűltek az ünnepség elején a gyermek tánccsoport pünkösdi köszöntőjét tekintették meg, majd a községi zászlóval bevonultak a jelöltek. Rujfné Basa Rózsa tanárnő hirdette ki az eredményt, amely révén Basa Antal polgármester Hóka Péter és Óvári Erika fejére helyezte a virágokból font koronát. Az adományozó levél szerint a két fiatal képviseli egy évig a falu ifjúságát. (A második legtöbb szavazatot Aszódi Anikó és Péli László kapta, a harmadik pár Molnár Andrea és Deme Tibor.) B. G. Az udvarhölgyek is fejdíszt viseltek Pünkösdi boldogság A szerző felvételei
