Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁJUS 3.. KEDD 13 Választási etika MSZP módra Pest megye 3. számú válasz­tókerületének öt képviselője­löltje előzetesen megállapo­dott abban, hogy a másik öt képviselőjelölttel közösen kábeltelevíziós vitán vesz részt. A szervezést az egyik kábeltévé-csatorna igazgató­ja vállalta magára. Az előze­tes egyeztetések szerint az egyórás műsorért mindenki­nek annyit kellett volna fizet­nie, amennyit elhasznált. A műsor felvételét április 23-án délelőtt 10 órára tűz­ték ki a szervezők. Két je­mA vádlottak és vé­­• dők minden nyo­más, elfogultság, jogszerűt­lenség ellenére tudatni tud­ták igazságukat, erkölcsi fö­lényüket. Ezt nem tűrhette a dikta­túra! Ezért a fellebbezési sza­kaszban jelentős változtatá­sok következtek be. Először is katonai eljá­rást csináltak az ügyből. Ezért egy katonai bíróság­gal villámgyorsasággal el­ítéltetik Ambrus József, Tróber Károly, Ökrös Sán­dor, Vass Tibor, Mikola Já­nos honvédtiszteket. Amb­rus József átvette a helyőr­ség parancsnokságát, mi­után Dudás István elhagyta szolgálati helyét, a többiek részben a győrieket kísér­ték, részben biztosítási szol­gálatot láttak el utasításra. Tevékenyen egyikük sem vett részt az események­ben, s Ambrus József kivé­telével meg sem hallgatta őket az első fokú polgári bí­róság. Ezután a fellebbezé­si szakaszt már a Legfel­sőbb Bíróság Katonai Kol­légiumának különtanácsa tárgyalta, immáron zárt tár­gyaláson. A tanács elnöke dr. Ledényi Ferenc hadbíró ezredes, tagjai Gyurkó La­jos vezérőrnagy, Lakatos Béla ezredes, Gyémánt András ezredes, Zentai Jó­zsef őrnagy, a vádat dr. Er­délyi Jenő százados képvi­selte. A védők nagy része kicserélődött. A Legfelsőbb Bíróság sú­lyosította az elsőfokú ítéle­tet. A bíróság halálra ítélte Földes Gábort, Tihanyi Ár­pádot, Gulyás Lajost, Kiss Antalt, Weintráger Lászlót, Cziffrik Lajost, Zsigmond Imrét, dr. Varga Ernőt 4 évi, Szalai Ferencet élet­fogytig tartó, Molnár Feren­cet 10 évi, Kórodi Károlyt 12 évi, a katonavádlottak közül Ambrus Józsefet 15 évi börtönre ítélte. Mikola János és Vass Tibor kivéte­lölt, a kisgazdapárti időhi­ányra hivatkozva, a munkás­párti pedig anyagi okokból előre jelezte, hogy a meg­egyezések ellenére sem vesz részt a vitán. Némi késéssel 10 órától heten várakoztunk, hogy megkezdhessük a vitát, de Varga Lajos, az MSZP kép­viselője az előzetes ígérete ellenére nem jött el, és még arra sem méltatta a jelenlé­vőket, hogy telefonon vagy bármi módon kimentse ma­gát. A hosszas várakozás alatt kiderült ellenben, hogy a Keszi Tv-n azon a napon, amelyen a közös vita került volna adásba, a vitát követő­en lefoglalt műsoridőt. Az MSZP-re és Varga úrra is jellemző, hogy közös vitában nem óhajt és mer a nagyközönség előtt megmér­kőzni ellenfeleivel, de a meg­nézett kazettára jól megírt szöveggel képes válaszolni. Az eset után a jelöltek megfogalmaztak egy közös álláspontot, melyet Salamon László az MDF-től, Mészá­ros Gyula a KDNP-től és Csurka Endre a MIÉP-től aláírt. A nyilatkozat végül is azért nem került kiadásra, mert a két liberális jelölt, az SZDSZ-es és a fideszes nem volt hajlandó aláírni, a Vál­lalkozók Pártját képviselő Kiss úr pedig még a megszö­vegezés vége előtt faképnél hagyta a társaságot azzal, hogy ő semmi ilyen jellegű nyilatkozatot nem ír alá. Tisztelt Választók! Ebből is látszik, hogy az MSZP mi­lyen jól összehangolta a bal­oldali liberális blokkot és a háttérből milyen szépen ve­zényli azt. Csurka Endre Dunakeszi Tiszta szavazást! Tele van a közélet, a nyom­tatott és elektronikus hírköz­lés az ajánlási szelvények ösz­­szegyűjtése körüli szabályta­lanságokkal, visszaélésekkel. Egyik hetilapunkban pél­dául egyenesen azt olva­som: „A szavazópolgár... igazodott a nyomáshoz... ah­DOKUMENTUM Jobbágyi Gábor Földes Gáborék pere 1957-ben lével a bíróság valamennyi vádlottat teljes vagy részle­ges vagyonelkobzással súj­totta. Az ítélet a cinizmus csúcspontja, különösen az I— III. r. vádlottak tekinte­tében. Őket ugyanis a bíró­ság a gyilkosságra való fel­­bújtás vádja alól bizonyí­tottság hiányában felmen­tette. Viszont a halálbünte­tést mindhármójuknál fenn­tartotta a többi cselekmény miatt — tehát „népi demok­ratikus államrend megdön­tésére irányuló mozgalom vezetése miatt”, melyhez II— III. r. vádlottnál „haza­árulás” járult. így az iratok­ból is kiderül; Földes Gá­bornak, Tihanyi Árpádnak és Gulyás Lajosnak a mo­sonmagyaróvári „nagy per­hez” semmi köze — de azért halálbüntetésük fenn­tartandó. (Emlékezzünk egy korábi megállapításra; a vádlottak többi cselekmé­nyéért még a korabeli bíró­ságok is csak néhány év börtönbüntetést szabtak vol­na ki). Ezután már csak a rette­netes vég következik. Dr. Ledényi Ferenc — miután 1957. december 21-én meghozták az ítéle­tet — rögzíti, hogy vala­mennyi vádlott, akit halál­ra ítéltek, kegyelmet kér. Tihanyi Árpád, Gyulyás La­jos, Kiss Antal, Zsigmond Imre kegyelmi kérvényé­nek elbírálásáról nincs adat; őket a halotti anya­könyv adatai alapján 1957. december 31-én kivégzik. Megválaszolatlan a kérdés; hogyan jutottak az iratok 10 nap alatt a Legfelsőbb Bíróságról (december 21-től december 31-ig) az Elnöki Tanácshoz, úgy hogy az dönteni tudott. Áz ő ügyükben csak egy kétso­ros Győri Megyei Bírósági feljegyzése áll rendelkezé­sünkre „arról, hogy Gulyás Lajos, Tihanyi Árád, Kiss Antal, Zsigmond Imre el­ítélt halálbüntetését f. év december 31-én végrehaj­tották”. Némileg követhetőbb Földes Gábor, Weintráger László, Cziffrik Lajos sor­sa. Az ő kegyelmi kérelmü­ket 1958. január 10-én uta-' sítja el az Elnöki Tanács. Ezt a jegyzőkönyv sze­rint Gyepes István tanács­vezető (itt már dr. Gyepes Istvánként feltüntetve!!!) 1958. január 14-én 19 óra 10 perckor, 19 óra 12 perc­kor és 19 óra 15 perckor ki­hirdette az elítéltek előtt. „Ezt követően a tanácsveze­tő bíró közli az elítélttel, hogy a halálbüntetés 1958. január 15-én hajnali 4.30 órakor fogják a Győri Me­gyei Börtön udvarán végre­hajtani.” S íme; Földes Gábor éle­tének utolsó percei dr. Gye­pes István és dr. Grátz End­re aláírásával; „Ezután a ta­nácsvezető bíró megállapít­ja, hogy a büntetés végre­hajtásának nincs akadálya, és az elítéltet a halálbünte­tés végrehajtása végett 4 óra 47 perckor átadja a ba­kónak. A bakó 4 óra 57 perckor jelenti, hogy az íté­letet végrehajtotta”. Ugyanez Weintráger Lászlónál 4 óra 51 perctől 4 óra 57 percig tartott, Cziffrik Lajosnál 4 óra 56 perctől 4 óra 57 percig. Ennyit ér az emberélet 1956-ban Magyarországon. Nehezen megy, de befe­jezésül összegzést kell mondani a perről. Földes Gábor és társai perét összességében konst­ruált, igazságtalan és tör­vénysértő pernek tartjuk, melyben az eljáró hatósá­gok tudatosan és többszörö­sen megsértették a jogsza­bályokat, s valótlan tényál­lás és bizonyíték alapján ítélkeztek. Ezt a következőkkel tá­masztjuk alá; l.A perben összesen 19 személyt ítéltek el, akiknek cselekményei többsége semmi összefüggésben nem volt egymással. így Földes Gábor, Tihanyi Ár­pád, Gulyás Lajos, dr. Var­ga Ernő, Ambrus József és katonatársa elítélése semmi összefüggésbe nem hozha­tó a három ÁVH-s tisz halá­lával. Ha ezen vádlottak cselekményét egy külön perben tárgyalják — tehát nem a mosonmagyaróvári ÁVH-s tisztek halálával együtt valószínűleg —, még a korabeli jogszolgál­tatás mellett is lényegesen enyhébb ítéletet hoznak. 2. Az V—IX. r. vádlot­tak esetében, akiknek cse­lekménye kapcsolatban le­hetett az ÁVH-s tisztek ha­lálával — nem derítették fel valóságosan a tényál­lást. Az iratokból nem de­rül ki, hogy az a 9 gyanúsí­tott, akikkel szemben a nyo­mozást megszüntették, mert külföldre mentek, mennyiben működött közre a haláleseteknél. Ennek alapján az iratokból nem le­het megállapítani pontor san, hogy kik, milyen cse­lekménnyel okozták az ÁVH-s tisztek halálát. Na­gyon könnyen lehet, hogy az V—IX. r. vádlottak — vagy egy részük egy tel­jes bizonyítás során esetleg csak súlyos testi sértésben lennének elmarasztálható­­ak, vagy kiderülne, hogy halott embereket bántal­maztak. 3. A védelem tanúit, bi­zonyítási indítványait kö­vetkezetesen elutasították, ezért sem beszélhetünk a valóság feltárásáról a per­ben. 4. Egyáltalán nem vették figyelembe, s nem folyt le bizonyítás arra, hogy az események előzménye az ÁVH gyilkos sortüze volt, s ez mennyiben alakította, motiválta a később történte­ket. 5. Az idézet indoklásá­ból kiderül, hogy az eljáró hoz az üzemvezetőhöz, aki elbocsátás terhe mellett rápa­rancsolt: hozza be az aláírt, hitelesített, de lényegében ki­töltetlen jelölőcéduláját, kü­lönben megnézheti magát... Ahhoz a fővállalkozóhoz, aki nemcsak árajánlatot kért tőle, de azt is megkérdezte, kire is fog szavazni.” Mindenesetre állampol­gárként, szavazópolgárként, az alábbi felhívást teszem közzé minden magyar (sza­vazó-) polgártársamnak: Polgártársaim! Ha bárki közületek nem szabad akara­tából, nem félelem nélkül, nem teljesen szuverén mó­don, nem politikai meggyő­ződésének megfelelően, ha­nem anyagi — vagy másmi­lyen — előnyökért, ellen­szolgáltatásképpen vagy megzsaroltan, tisztességte­len eszközökkel befolyásol­va adta le a kopogtatócédulá­ját valamelyik párt jelöltjé­re, az ne érezze, nem érezhe­ti magát e párt elkötelezettjé­nek! A történtekből ponto­san azt tudhattátok meg, me­lyik párt méltatlan arra, hogy rá szavazzatok! Ne engedjetek a szavazás során semmilyen befolyáso­lási kísérletnek, ragaszkodja­tok a titkos szavazáshoz, a törvény által biztosított jogo­tokhoz! Hadd tudják meg magukról azok, akik eddig még nem tudják, hogy máris erkölcsi hullák, és hogy nem érdemes csalni. Kiss István Budapest hatóságok pártatlanoknak nem voltak tekinthetők (pl. a vádlottak „kulákozása”, „vitézi” édesapa kiemelé­se, a felháborodott tüntetők „csőcselékké” nyilvánítása stb.). Mindezek alapján Föl­des Gábor és társai perének lefolytatását, az ítéleteket, a kiszabott büntetéseket alaptalannak, jogellenes­nek tekinthetjük. Az elítél­tek nagy része egyáltalán nem lett volna elítélhető. Őket nemzeti hősöknek te­kinthetjük, akiket önfelál­dozó eljárása valószínűleg elhárított egy sokkal na­gyobb tragédiát, így eljárá­suk rengeteg ember életét mentette meg. A népítélet közvetlen végrehajtásában részt vevő 5 elítélt cselek­ményét pártatlan, jogszerű, igazságos eljárásban kellett volna felderíteni; itt bűnös­ségük valószínűleg szintén megállapítható lett volna, de valószínűleg lényegesen enyhébb cselekményben, lényegesen enyhébb bünte­téssel. Az egész perben az elfo­gadhatatlan, súlyosan tör­vénysértő alapkoncepciót így 14 ártatlan ember ügyé­nek összevonása jelenti 5 valószínűleg többé-kevésbé bűnös ügyével. Ez a kiindu­ló koncepció alapvetően el­fogadhatatlanná teszi az egész eljárást, az ítéleteket. Mosonmagyaróvár 1956- os évének október 26-i nap­ja és következményei a ma­gyar történelem és igazság­szolgáltatás legtragikusabb, leggyászosabb napjai közé tartozik. NYUGODJÉK BÉKÉBEN AZ ESZTELEN, ELVAKULT KOMMUNISTA TERROR MINDEN ÁLDOZATA. (Vége) Szentpéteri Imre brigadéros a vármegyében 1709 elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem Szent­péteri Imre brigadérnst — ezredest — nevezte ki a Duna—Tisza közén állomásozó kuruc csa­patok parancsnokául. Kinevezése után a briga­déros levélben értesítette a vármegyét érkezésé­ről. Pest megye márciusban válaszolt Szentpé­teri Imrének, láthatólag nem örültek az urak a had érkezésének, mert azt írták, hogy a „me­gyében jelenleg is állomásozik katonaság, mely kihágásokat követ el, a porciókat készpénzben követeli, a szegény népet gyötri, feleségeivel rú­tul bánik, azokat összehívja, velük táncol és mu­latozik”. A brigadéros és csapata ellátásával a vármegye 1703. május 3-án Boldog várában tartott gyűlésén foglalkozott. Szentpéteri Imre arról tájékoztatta a megyét, hogy Károlyi Sán­dor parancsára „mezőre kell szállnia”és katoná­it a vármegyének kell ellátnia. 700 ember és 750 ló eltartását kérte, „nehogy a nép kárt szen­vedjen, s a katonák kihágásokat kövessenek el” A közgyűlés megállapította, hogy a megye a téli élelmiszer-beszolgáltatást kétszeresen is tel­jesítette, ezért ezt nem kell beszolgáltatni. En­nek ellenére elhatározták, hogy összegyűjtenek 80 kiló búzát, 300 kiló abrakot és 16 mázsa húst „és ezzel elégítik ki a brigadérost”. Az élel­miszert meghatározott helységekből — Kalo­csáról, Patajról, Soltról, Vecséről, Duóról, Or­dasról, Szentmártonról, Foktőről és Bátyáról — kellett beszolgáltatni. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom