Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

KÜLFÖLD

1994. MÁJUS 3.. KEDD

Fél év a tanulmányozásra

Bósi kereset Hágában

(Folytatás az 1. oldalról)

A neves külföldi és hazai nemzetközi jogászok és tudományos szakértők csaknem egy éves intenzív munkájának eredményeként elkészült, hat kötetből álló, több mint két és félezer oldalas magyar kereset a Bős-Nagymarosi Projekttel kapcsolatos perbeli magyar álláspontot foglalja össze. Egyebek között azt kéri a Nemzetközi Bíróságtól, hogy ítéletében jelentse ki: Magyarország jogosan szüntette meg az 1977. évi államközi szerződést, illetve a C-változat egyoldalú megvalósítása — ideértve a Duna elterelését — nemzetközi jogsértés, a jogsértőnek vissza kell állítania a

jogsértés előtti állapotot, garantálnia kell, hogy hasonló lépésekre a jövőben nem kerül sor, továbbá, hogy a jogsértéssel okozott károkért Szlovákia kártérítéssel tartozik. A bíróság által előírt eljárásnak megfelelően a feleknek most valamivel több mint fél év áll rendelkezésükre ahhoz, hogy egymás keresetét tanulmányozzák és arra vonatkozó ellenkeresetüket benyújtsák. Ennek határideje 1994. december 5. Ezt követően a feleknek még lehetőségük lesz egymás ellenkeresetére válaszolni, majd a'néhány hetes szóbeli meghallgatás után az ítélethozatal következik, legkorábban 1995 végén, 1996 elején.

Kuril-szigetek

Orosz beutazási korlátozás

Oroszország korlátozta a Kuril-szigetekre és a Szahalin-szigetre való bejutást azzal, hogy vasárnaptól különleges vízum- és igazolványkiadási rendszert vezetett be.

A helyi hatóságok a Szahalin-sziget és a Kuril-szigetek part vidéki területeinek nagy része körül 5 kilométeres zónát hoztak létre, ahova korlátozott a bejutás. Az ITAR—TASZSZ szerint az intézkedés célja a határőrizet erősítése. Ebben a zónában csak az ottani állandó lakhellyel rendelkező személyek közlekedhetnek szabadon. A rendelkezés alól csak a japán látogatók mentesülnek, akik a japán— orosz kormányszerződések értelmében különleges elbánásban részesülnek.

Japán a Szovjetunió által 1945-ben elfoglalt négy sziget visszaadását szorgalmazza. Oroszország csak kettőt szándékozik visszajuttatni, és azt is eddig meg nem határozott időpontban. A területi vita akadályozza a két ország közötti békeszerződés aláírását.

Miközben az MSZP televíziós választási hirdetésének mindent elsöprő, letaposó, döngő bakancsa fenyegetően szuggerálja mindenkibe: az utódpártiak nem felejtik, számon kérik az elmúlt négy esztendőt — jó nekünk is megerősíteni önmagunkat történelmi emlékezetünkben. Igen, mi sem felejtünk! Emlékezünk, sőt eszmélünk! Nem boríthatja a jótékony feledés köde a kommunizmus nemzetpusztító 40 évét, azt a rengeteg vért, értelmetlen áldozatot, átélt borzalmat, kártékony butaságot, vulgarizmust, félelmet és megfélemlítést. Nem felejthetjük mindazt, amiben részünk volt, de azt sem, amit elmulasztottunk a kommunizmus jóvoltából”, amiben nem lehetett részünk a „vasfüggöny” mögé zártan, oly távol Európától, a civilizált Nyugattól. A kommunisták becsapták, leigázták ezt az országot, majd tehetetlen áldozatként balkáni igába, a pánszlávizmus jármába görbesztették, nem törődve múlttal, jelennel, jövővel.

Nem felejtjük a kisajátításokat, az államosításokat, a kötelezően „önkéntes” felajánlásokat, a betiltásokat. Nem felejtjük, mert nem felejthetjük a nélkülözést, a nincstelenséget, a nyomort, a balkáni állapotokat a közellátásban, az egészségügyben, az oktatásban, a művelődésben és kultúrában. Az állandóan jelenlévő létminimumot, amikor a pártelit, a párt vezető élcsapata dúskált az imperialistának bélyegzett Nyugat becsempészett és titkon szétosztott élvezeti cikkeiben, luxusáruiban, s az itthon másoktól elkobzott javakban. Nem felejtjük a primitív termelési módszereket, a csillagos égig ívelő termelési mutatókat és sztahanovista teljesítményeket, a lélekölő demagógiát és népbutítást.

Nem felejtjük nemzeti hagyományaink megsemmisítését, nemzeti múltunk sárba taposását, a történelemhamisításokat. A fiatal generációk tudatbeszűkítését, iskolai félrenevelését, ateizmusra kényszerítését, az úttörőmozgalmat és a KISZ-t. S nem felejtjük, hogy ez az ideológia kiskorúvá akarta tenni az embert, elvette tőle a hitet, s nem adott helyette semmit. Ez a világnézet világ- és emberellenes volt, végtelenül kapzsi, önző, ellensége az emberi személyiség önállóságának, a gondolkodásnak, s minden szép emberi gondolatnak.

De nem felejtjük — mert nem szenvedünk emlékezetkiesésben — a „meseautókat”, a kijárási tilalmakat, az éjszakai házkutatásokat, az elvitt férjeket, a még évek után is felsíró gyermekeket, azok hiányát, akik sokáig távol voltak vagy soha nem jöttek vissza.

Magyar—szlovák kormányfői találkozó

Jószomszédságra törekszünk

Találkozónkat igen egyszerű körülmény indokolta: a két ország viszonyában nyitott kérdések vannak — mondta közel kétórás munkavacsora után Jozef Moravcík szlovák kormányfő, aki vasárnap este Boross Péter magyar miniszterelnökkel tartott nem hivatalos találkozót Komáromban és a szlovákiai Révkomáromban.

— Az országaink között fennálló nyitott kérdések mielőbbi megoldását mindkét fél sürgetőnek és fontosnak ítéli — modotta. — Erre a találkozóra kölcsönös megállapodás alapján került sor. Meggyőződésem szerint- a vitás kérdések megoldására elsősorban az ilyen személyes találkozók a legalkalmasabbak. Természetesen nem lehet a célunk az, hogy valamennyi kérdésre azonnali megoldást találjunk, de hasznos véleménycserét tudtunk folytatni arról, hogyan is juthatunk el a megoldásokig — mondta Jozef Moravcík. Egy előzetes megállapodásra máris jutottunk: hogy a két ország szakértői találkozni fognak, és megállapodnak a nyitott kérdésekre megoldást kereső lépések menetrendjében, többek között a dunai vízmegosztás ügyében is.

— Moravcík úrral

egyetértettünk abban a közös óhajban, hogy tegyük rendszeressé a kapcsolatainkat, és ha egy-egy kérdésben nehezebbnek tűnik is a megállapodás, attól még a két ország közeledése az egyéb kérdésekben legyen egyértelmű — nyilatkozta Révkomáromban tartott sajtótájékoztatóján Boross Péter.

A magyar miniszterelnök fontosnak tartja, hogy a két ország kormánya mindkét népnek és egész Európának fel tudja mutatni azt, hogy a jó szándék vezérli őket, s a jószomszédság megteremtésére törekszenek. — Rendszeres kapcsolatok révén vagyunk hivatottak alkalmat találni arra, hogy a ma nehéznek tűnő kérdésekre kölcsönösen megoldást jelentő módozatokat találjunk — mondta a magyar kormányfő.

Boross Péter szerint az elmúlt években kialakult helyzethez képest már önmagában is változást jelentene az, ha sikerülne megteremteni a jószomszédság hangulatát.

A szeptember végéig szóló megbízatással dolgozó szlovák kormány miniszterelnöke úgy vélekedett, hogy az idő most mindkét ország szempontjából igen fontos tényező, hiszen Magyarországon napok múlva, Szlovákiában pedig 5

hónap múlva lesznek a választások. A szlovák kormány erre az időre igen sok célt tűzött ki maga elé. Ezek következetes végrehajtására kevés az időnk, de a feladatok egyik legfontosabbja az, hogy a kormány hozzá tudjon járulni a szomszédaihoz fűződő viszony lényeges javításához. Ezek között a Magyarországhoz fűződő viszony jobbítása szerepel az előkelő első helyen. Mert be kell ismernünk; hogy a legtöbb nyitott kérdés ma a magyar—szlovák viszonyban mutatkozik — jelentette ki Jozef Moravcík szlovák miniszterelnök.

— Úgy vélem, ma este sikerült kijelölni, hogy a jövőben milyen eszközökkel és milyen módon közelíthetünk kapcsolataink javításához. Én ezt nagyon értékes eredménynek tartom — mondta Moravcík, aki kedvezőnek értékelte azt a közös szándékot, hogy a két ország a nemzetközi politikai elvárásoknak megfelelően jószomszédi viszonyt kíván kialakítani a világ előtt. Moravcík szerint ennek a közös akaratnak semmi sem állhatja útját. Az új kapcsolattartási rendszert arra kívánjuk felhasználni, hogy az álláspontok e kérdésekben is közeledjenek egymáshoz — mondta Boross Péter, és ezt Jozef Moravcík is megerősítette.

A nagyvilág hírei

A dél-afrikai választásokon leadott szavazatok 35 százalékának öszszeszámlálása után az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) meggyőző' fölénnyel vezet a Nemzeti Párt előtt.

♦ A mandai fővárosban, Kigaliban tizenketten életüket vesztették, több mint százan pedig megsebesültek, amikor vasárnap tüzérségi lövedékek értek egy templomot, ahol a vérengzések elől kétezer, nagyobbrészt tuszi törzsbeli keresett menedéket.

* A keresztényszocialista párt szerezte meg a legtöbb szavazatot a vasárnapi ecuadori kongresszusi választásokon, miközben Sixto Durán Ballén Cordovez elnök kormányának pártjai csúfosan elbuktak.

Jk Az Egyesült Államok felajánlotta, hogy május 19-én magas szintű tárgyalásokat kezd Észak- Koreával, ha az ázsiai ország addig lehetővé teszi atomlétesítményeinek teljes körű felügyeletét.

Jk A Palesztinái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) központi bizottsága felhatalmazta Jászszer Arafatot, a PFSZ vezetőjét, hogy Izraellel aláírja a palesztin önigazgatásról szóló egyezményt.

VÉLEMÉNY

Mi sem felejtünk...

Emlékezünk az eltüntetett demokráciára, a „szalámitaktikára”, a likvidált ellenzékre, a feloszlatott többpártrendszerre, a „kékcédulás” választásokra, a moszkvai ukázokra, a padláslesöprésekre, a beszolgáltatásokra, a vese- és hereszétrúgásokra, a megveretésekre és kínzásokra, az Andrássy út 60.-ra, az ávéhásokra, a pufajkásokra, a pétergáborokra, a farkasmihályokra, az aprókra és dögeikre, a dudásokra, s azokra, akik megfértek velük „egy csárdában”.

Emlékezünk az orosz tankokra, a dicső 1956-os magyar forradalom vérbe fojtására, a megtorlásokra, a véráztatta Köztársaság térre, legéppuskázott fiainkra, leányainkra Salgótarjánban, Egerben, Pesten és másutt. Emlékezünk hátborzongva az egypártrendszerre, a diktatúrára, az állati sor-" ba kényszerített népre, amelynek a párttal egy volt az útja, ha akarta, ha nem.

Emlékezünk az idegen hatalmat behívó árulókra, Buci Gyurira és társaira, a hatelemis (vagy még kevesebb) szakértelemre, az ími-olvasni nem tudó gyárigazgatókra, téeszelnökökre, a tönkretett mezőgazdaságra, az erőltetett iparosításra, a rizs- és gumipitypang termelését előíró direktívákra, a meddővé tett földekre, a paraszti gazdaságok szétverésére.

Emlékezünk az ígéretre: a munkásosztály a paradicsomba megy... S emlékezünk arra, hogy ehelyett becsapva és kihasználva áldoztatott fel egy őrült és öngyilkos eszme oltárán. Emlékezünk a tapsokra, az éljenzésekre, a zászlódíszes felvonulásokra, az erőfitogtatásokra, a kötelező május elsejékre. A „lekáderezésekre” és a káderekre, a kádárokra, a fogcsikorgató hallgatásokra, a megaláztatásokra és emlékezünk hitvallóinkra, a kivégzettekre, azokra, akiknek a hóhérhatalom megvárta a 18. születésnapját.

De nem felejtkezünk el Recskről, Hortobágyról, a lágerekről, a kitelepítésekről, a szükségbatyukról, a magyar értelmiség megsemmisítéséről, a gettóba szorított egyházakról, a börtönbe csukott, leváltott egy ház vezetőkről, Mindszentyről, Ravasz Lászlóról, Ordass Lajosról, az egyházak

mártírjairól, s a helyükbe állított kiszolgálókról, a „szolgáló egyház” mamelukjairól.

Nem felejtkezünk el a „kulákosított” középparasztságról, a megbélyegzettekről, a kiközösítettékről, a magyar birtokosságról, az önkényes lakásfoglalásokról, vagyonelkobzásokról.

Nem felejtkezünk el, míg élünk a 301-es és a 298-as parcelláról, az ismert és névtelen forradalmárok százairól. S nem felejtjük a besúgókat, a feljelentőket, a feketézőket, a partizáncsemetéket, a mindenütt meglévő diszkriminációkat és kontraszelekciókat, az egész társadalmat átitató elvtársi protekciózást.

Nem, soha nem felejtjük el az intemálótáborokat Tökölön és Kistarcsán, a névtelenül elhantoltakat, a tömegsírokat, a síró özvegyeket és árvákat, a be nem hegedő sebeket, de nem felejtjük a személyi kultuszt, a megfigyeléseket, a bejelentési kötelezettségeket sem.

Nem felejtjük nemzeti ünnepeink betiltását, a hazaszeretet felcserélését a hazug internacionalizmussal, a bőrkabátos állambiztonsági embereket, a szagos öndicsőítéseket, a révais és aczélos kultúrpolitikát, az Állami Egyházügyi Hivatalt, a magyar irodalom kényszerzubbonyba zárását, az ellenőrzött könyvkiadást, a cenzúrát.

Nem felejtjük el az egyházügyi titkárokat a vb-titkárokat, a személyzetiseket, a tanácselnököket, a szakszervezeti bizalmikat, az elvtársakat, a békegalambot, a tele tüdővel énekelt munkásindulót, a „bepalizott” munkást, s a vérző munkásarcot.

S a kromoszómáinkban hordjuk mindazt, amit ez a negyven év jelentett. Látjuk a Lenin-, Marx-, Engels-képeket, a Lenin-szobrokat, Sztálin monumentális bálványszobrát, amely ledőlt, a vörös csillagokat a kiváló és élüzemeken, a csattogó léptű munkásőröket, pufajkás keretlegényeket.

S mindezt nem akarjuk még egyszer látni és megélni!

Ezért is emlékezünk, s ezért nem felejthetünk! Kötelességünk emlékezni, de eszmélni is! Még van pár nap... Magyarok, gondolkodjunk!

Pápai Szabó György