Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM forint 1994. MÁJUS 3., KEDD Rákosiék is demokráciát Ígértek Beszélgetés Csurka Istvánnal, a MIÉP társelnökével (7. oldalon) Amerikai támogatás A jövő évi költségvetés ter­hére a külügyminisztérium­ra vonatkozó fejezetben megajánlásképpen ötszáz­ezer dollárt szavazott meg az amerikai Kongresszus az Egyesült Államok hivatalos budapesti expórészvételé­nek a kiadására. A külügyi törvénytervezetet Bili Clin­ton elnök a hét végén ugyan aláírta, de a költség­­vetés végleges jóváhagyása még nem történt meg. A törvényben megaján­lott összeg az USIA-n, az Amerikai Tájékoztatási Hi­vatalon keresztül kerülhet felhasználásra. Az USIA képviselője kijelentette, hogy az összeg megneve­zése fontos lépés, illetve előfeltétel a részvétel felé, a végső döntés azonban jú­nius táján várható. Hősi kereset Hágában A Külügyminisztérium tájé­koztatása szerint Tomaj Dé­nes, hazánk hágai nagykö­vete tegnap átadta a hágai Nemzetközi Bíróságon a Magyar Köztársaságnak a bősi perrel kapcsolatos kere­setlevelét. Szlovákia ezzel egyidejűleg ugyancsak be­nyújtotta saját periratát. (Folytatás a 2. oldalon) Növekedjen a telepítések száma Erdőkincsünk védelmében Szájukban zabla sem lenne A társadalombiztosítási választások, amely egyben a szakszervezetek közötti választás is volt, az égbe emel­ték az MSZOSZ-t. Ezzel Magyarországon kezdetét vet­te egyfajta balratolódás. Hiszen mi is történt? Egy olyan „érdekvédő” vitte el a pálmát, amelynek kivétel nélkül teljes vezetése emeszempés előáztatáson esett át, különböző szinteken pártfunkciót is viselt, és — aho­gyan maguk fogalmazták — a párthatározatok végre­hajtásában való segédkéznyújtást tekintették első szá­mú feladatuknak. A munkahelyeken, tehát korántsem semleges környezetben lefolytatott szavazás eredménye­ként Nagy Sándorék, életükben először, legitimáció­hoz jutottak — és irdatlan nagy vagyonhoz. Nos, itt van a tagkönyv elásva! Ugyanis, emlékez­zünk csak, a nyolcvanas évek vége, a kilencvenes évek eleje a szakszervezeti vezetők vagyonügyijeivel terhes ■ levegőjű volt. A szemünk láttára vándoroltak kétes tár­saságok birtokába a milliárdos értékek, amikor ezen vezetők a kéthetes nyári beutalók körül szították a tü­zet. Hazánkban tehát az a különös helyzet állt elő, hogy a baloldali szakszervezet a holdudvarába, illetve csalá­di-baráti körébe tartozókon keresztül munkaadóvá vált. És az övé a betegbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási pénztár. (Ez utóbbiakban a mérhetetlen öncélú pazar­lás máris tapasztalható!) íme most, vagyonban, hatalomban megerősödve, megragadva a szocialisták balját a nyílt politikai hata­lom megszerzésére törnek. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nálunk jelentősebb a baloldali veszély, mint ami Lengyelországban már bekövetkezett. A munkaválla­lói érdekvédelem, az ellenérdekelt munkaadói oldal, a társadalombiztosítási pénztárak és esetleg a politikai hatalom egy kézbe kerülhet... Valójában a mi választói felelősségünk az igazán nagy. Az egyes voksokon múlik, hogy a demokráciák történetében példátlan, diktatúrával felérő hatalmat kap-e a baloldal. Lengyelországban a posztkommunis­ta irányítást, miként láthattuk, ismét a Szolidaritásnak kell megzaboláznia. Lehetünk-e oly balgák, hogy tál­cán kínáljuk szépszomorú fejeinket? Németh Zsolt Nem hozott igazán átütő sikert tegnap délelőtt a budakeszi repülőtéren tartott gyűlés, mely tulajdonképpen a múlt héten, szerdán kezdődött földárverés folytatá­sa lett volna (Tudósításunk a 4. oldalon.) Tóth Sándor felvétele Erdészeti szakemberek és a magánerdők tulajdonosai a legmagasabb szintű kor­mányképviselet mellett tar­tottak tegnap szakmai fóru­mot a hetényegyházi erdő­­gazdaságban. E találkozó je­lentőségét hangsúlyozza to­vábbá az is, hogy az ágaza­tot érintő szakmai kérdések megválaszolásán túl, a részt­vevők arra vállalkoztak, hogy megjelöljék az erdő­­gazdálkodás helyét, szere­pét a nemzetgazdaságban. Az erdészet társadalmi mértékű átértékelését — amint azt Szabó János föld­művelésügyi miniszter fogal­mazta — indokolja az erdő­­gazdálkodás ésszerűsítésé­nek igénye, az erdő társadal­mi jellege, s a tulajdonviszo­nyok jelentős változása. Nap­jainkig az erdőknek 40 száza­lékát privatizálták, csaknem 300 ezerre tehető azoknak a száma, akik közvetlenül érde­keltek az ágazatban. Ahhoz azonban, hogy az erdőgazdál­kodásnak, mint hasznot adó tevékenységnek a társadalmi funkciója is megvalósuljon, az állami és magánerdésze­tek működéséhez egységes alapelvekre és megfelelő szakigazgatásra van szüksé­gük — húzta alá a miniszter. Az erdészetek átalakulásá­ban is a korrekció időszaka következik. Elérkeztünk ah­hoz a ponthoz, amikor szak­mai és társadalompolitikai ér­vekkel, javaslatokkal ki kell munkálni azt a koncepciót, amely kifejezi egyszersmind azt, hogy az erdő ökológiai kincs, keretet ad az erdővéde­lemnek, a benne való gazdál­kodásnak és a szakirányítás­nak —• mondotta Boross Pé­ter miniszterelnök a szakma megjelent képviselőit köszön­tő beszédében. Az erdő sajá­tos vagyon, amellyel szem­ben nem érvényesülhet a kor­látlan tulajdonosság — foly­tatta a kormányfő —, de ugyanakkor az sem biztos, hogy a szabályozás szerepét betöltő központi ágazati irá­nyítás mindenben a legjobb modell. Azt a formát kell megtalálni, amely a legalkal­masabb az állami és magán­­tulajdonok egységes nemzeti erdőgazdasággá való integrá­lására. (Folytatás a 3. oldalon) Koncessziós szerződés az M5-ösre Tovább épül az autópálya Megtörtént az ünnepélyes aláírás, hamarosan megkezdődik az útépítés Vimola Károly felvétele Tegnap délután ünnepélyes keretek kö­zött aláírták az M5-ös autópálya koncesz­­sziós szerződését. A rendezvényen jelen volt Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, B. Bos­­son, a francia építési, közlekedési és ide­genforgalmi miniszter, Martin Bouygu­­es, a Bouygues S. A. elnöke, a Hungari­an Motorway International Consortium nevében, valamint a két ország nagyköve­te. A szerződés értelmében a jelenlegi au­tópálya-szakasz három fázisban, 175 ki­lométer hosszúságúra bővül, megfelelő kapcsolatot teremtve ezzel Nyugat-Euró­­pa és a keleti részek, valamint az egykori Jugoszlávia utódállamai között. Schams­chula György elmondta, hogy e létfontos­ságú útszakasz megépítése a szűkös ha­zai anyagi források miatt csak koncesszi­ós szerződés útján valósulhat meg. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom